Parker House zsemle kicsit másképp

Neten barangolva találtam rá erre a nem mindennapi zsemlére. Erre aztán tényleg azt lehet elmondani, hogy egyszerü, hamar elkészül és nagyon finom. Fázisfotókon keresztül mutatom be az egész menetet.

Hozzávalók és elkészítés:

A tésztához:

180 ml tej vagy viz  (nálam tej)

1 db tojás

450 g finomliszt   (nálam  500 gr, és fele kenyér, fele rétes liszt)

2 teáskanál cukor

1.5 teáskanál só

25 g puha vaj (vaj híján nálam kacsazsír)

1 teáskanál instant élesztő

A kenéshez:

50 g olvasztott vaj  (nálam szintén kacsazsír)

Kenyérsütő gép üstjébe öntöttem  a tejet,  a tojást, rászórtam a lisztet, amibe előzőleg elkevertem a cukrot, a sót, és a por élesztőt. Gép előmelegitett és 20 percig dagasztott.

A bedagasztott tésztát enyhén lisztezett lapra tettem, és enyhén átgyurtam, majd 1 cm vastagságúra nyújtottam. Az eredeti recept azt mondja, hogy 7,5 cm-es köröket kell szaggatni, de én ezt túl kicsinek találtam, igy nagyobb köröket szaggattam. S ehhez egy jó nagy vizespoharat vettem igénybe. kb 9-10 cm átmérőjü volt.

 

Szaggatás után egy kisebb nyújtófával a körök közepét elvékonyítottam, majd olvasztott kacsazsirral megkentem.

Ezután  finoman összeillesztettem őket, s egy tepsire sütőfóliát tettem, majd ráraktam a zsemléket.

Ráhúztam egy jó nagy fóliát és meleg helyen 35 percig kelesztettem, vagy legalábbis addig kell, amig majdnem duplájára megnőnek.

Előmelegített, forró sütőben 170 C fokon  kb 20 percig sütjük.

Amikor kisültek, rácsra raktam őket, s egyenként szintén megkentem egy kis kacsazsírral :)))) tiszta fogyókúra :))))

 

Ebből a mennyiségből nekem 20 db zsemle sült.

Tartozásom egy kenyér, a kovász és az edény

Hozom az egyszer megigért tartozásom. Kérdeztétek, hogy a liszt és a szereteten kivül mi van még ebben a kenyérben, hogy ilyen szép. Hát bevallom nem sok minden. Egyszer már írtam erről a kenyérről, mert akkor éppen az volt a kérdés, hogy a gépi dagasztás után milyen az állaga a tésztának. Nem irom le ujra az egész hozzávalókat és a kenyér összetételét megtaláljátok ITT

Elkövettem azt a hibát, hogy most a magam kényelmét néztem és a könnyebben megfogható kisebbik jénaiba sütöttem a kenyeret, de nem volt jó döntés, mert nem fért el benne. Viaskodtunk egymással, mire kijött a kenyér a jénaiból.

Itt látszik is, hogy milyen óriási a kenyér a jénaihoz képest, tehát igaz az, hogy a nagyobbik edényt kellett volna elővennem.

Ez a kovász valóban még tavaly, azaz: 2010. július 27-én készült el közel egy hét alatt. Kicsit macerásnak tünik. Én is cssak nagy sokára fogtam hozzá, de tényleg csak tünik macerásnak, elkésziteni annál egyszerübb, s a kenyér íze, állaga igazán meghálálja ezt az élesztő nélküli kovászt.

Először egy lassú érlelésű természetes kovászt készítettem.   5 dkg lisztet 5 dkg langyos vízzel egy dobozban elkevertem, letakartam és a konyhában jó meleg helyen hagytam. Másnap újra tettem hozzá 5 dkg lisztet és 0,5 dl vizet. Harmadik és negyedik nap ugyanigy jártam el. Ezt követően 3 napon keresztül két evőkanál lisztet és két evőkanál vizet kevertem hozzá. A hetedik napra megfelelő mennyiségű és nagyon jó minőségü kovász kaptam.

Utána már csak etetgetni kell minden sütés alkalmával. A lisztmennyiséghez hozzáadom a kovász 99 %-át, 60 dkg liszt mennyiséghez kb 25-30 dkg kovász simán mehet. A dobozban marad kb 1 evőkanálnyi régi kovász, ehhez adok 1,5 dl langyos vizet, 15 dkg lisztet (izlésem és kedvem szerint: fehér, vagy graham, vagy ki milyet szeretne). Elkeverem egy kanállal és pár óra hosszáig kinnhagyom a melegen, majd megy be a hütőszekrénybe a következő sütésig. Sütés előtt szintén 5-6 órával előbb kiveszem a hütőből. Pl ha reggel sütök, akkor már este kiveszem a kovászt, vagy ha késő délután sütök, akkor elég reggel is kivenni.

A két jénai, amelyikben sütöttem ezeket a kenyereket. Ezt a legutóbbit a jobboldali kisebbik edényben sütöttem, de sajnos nem nagyon fért el benne. Szabályos erőszakot kellett elkövetni ahhoz, hogy kijöjjön az edényből a kenyér. Igy aztán meg kell adni annak a 60 dekányi lisztnek és a hozzáadott 20-25 dkg kovásznak azt a tiszteletet, hogy a legnagyobb edénybe rakjuk a tésztát. Itt ugyanis van helye terjeszkedni.

Hány rendszeres olvasóm is van valójában ?

Mostanában, vagy mondhatnám úgy is, hogy az elmult fél évben nem sok időm, kedvem, hangulatom volt azzal foglalkozni amivel kellett volna. Már sokan tudják és nem is szeretném újra emlékeim közé visszahozni a mult félévet, de ezalatt az idő alatt történt egy, s más a blogom környékén, no meg szerény személyemmel is.

Pl: Blogom megérte az egy éves születésnapját,

Az utóbbi időben már figyeltem, hogy ki is lesz a századik olvasóm.

Egyik nap még csak 98 volt, mire észbe kaptam - s ez nem volt még két nap sem - már 106 lett a rendszeres olvasók száma.

No ehhez az is hozzátartozik, hogy még én saját magam is rendszeres olvasója lettem a saját blogomnak, s ez az amit nem is tudok már napok óta le sem törölni. Egyszerüen nem tudom kirugni magam.

Most este aztán eléggé a mélyére néztem a dolognak, komolyan mondom, manuálisan - kis ujjacskámat végig vezettem a fotókon-  megszámoltam az összes létező rendszeres olvasót. Többször is átszámoltam. Magamat félretettem (bár törölni nem sikerült), de igy is "csak" 100-ig tudtam elszámolni, aminek én természetesen nagyon örülök, de akkor hogyan is van ez?  Nem a hiányzó 6 vagy 5 emberkét keresem, hanem azt, hogy ki is lehet a századik? - s miért ír ki 106-ot, ha egyszer mégsem annyi ?

Na akkor most hogy is van ez ?

De most tényleg komolyan kérdezem, hogyan lehet az, hogy a számok 106-ot mutatnak, ebből magam leveszem -majdcsak eltünök egyszer- s még akkor is most értem el a 100-ik olvasót, ami a legklasszabb dolog, mert így -ha már a születésnapról lekéstem- rajtam kivülálló okok miatt - legalább ezt a nagy kerek számot, s a hozzá tartozó személyt szeretném egy picit köszönteni, megünnepelni.

S vajon ki is lehet a századik ?

Szívesen veszem, ha valakinek van valamilyen ötlete a kibogozásra !

Köszönöm.

---------------------------------

Ujra utána számoltam, s most már tényleg nem tudom hol áll a szegény fejem:

Tehát! e pillanatban: 2011.01.12-én 22:27 órakor összesen 98 rendszeres olvasóm van !!!!!  Ez így mégjobb, mert ettől kezdve legalább könnyebb lesz figyelni a következő kettőt, hogy meg tudjam ki is lesz a századik.
Ha csak !!!! addig nem felejtek el teljesen számolni :))))

Töltött krumpli

Majdnem rakottkrumpli lett, de menet közben megváltozott a helyzet. Én ugyanis a rakottkrumplit irtózatosan sok tojással és kolbász nélkül szeretem, na de most éppen hatan ettük, hát nem tehetem meg ilyenkor, hogy csak magamra gondolok :)) Még este megfőztem héjában 7 db nagyobb krumplit és 5 db tojást. Ez volt a kiinduló pont.

Hozzávalók és elkészítés:

7 db nagyobb (lehetőleg egyforma) krumpli, amit jó sós vízben, héjában megfőztem

5 db tojás - ezeket is megfőztem.

A tojásokat és a krumplit meghámoztam.  Karalábé vájóval kiszedtem a krumplik közepét, jó mélyen kikapartam. A kis golyókat félretettem köretnek.

Késes robotgépbe raktam a következőket.

5 db főttojás - kb 30 dkg lecsókolbász, kevés só, 1 teáskanál lestyán, egy kevéske citrombors, kb 4-5 dkg füstölt reszelt sajt és 3 kanál majonéz.

Mindezeket jó pépessé összezúztam, s kiskanállal a krumplikba betöltöttem.

Kivajazott kacsasütőbe  leraktam az egészet.

A kis krumpli gömböcskékkel kibéleltem a krumplik közötti helyeket. A töltöttkrumplik tetejére 1 szelet bacon szalonnát raktam.

 1 nagy pohár (450 gr) tejfölbe belekevertem 20 dkg reszelt sajtot és ezzel borítottam a tetejét úgy, hogy a baconszalonnák kimaradjanak.

Előmelegített sütőben csak addig sütöttem, amig a sajtos tejföl összeolvad a krumplikkal és a bacon szépen rápirul a tetejére. Ez kb 25 perc volt.

Tarhonyás hús

Nem szokásom újévi fogadalmakat tenni, de most kivételt tettem. Elhatároztam, hogy mindaddig csak olyan ebédeket főzök, amelyeknek alapanyagához valókat a saját fagyasztó szekrényemben megtalálok. Ki akarom üríteni és punk tum.... :)))) Az is lehet, hogy hagymát-hagymával és ujra csak hagymát hagymával eszünk,  (vagy elképzelhető, hogy hagyma nincs is a fagyóba? - nem baj) de akkor sem fogok addig vásárolni, amíg a készlet tart. Maximum apró kiegészítőket, hozzávalókat.  (húúúúúúú most fogok meggazdagondi DDDD)

Igy került sor erre a kis tarhonyás húsra is. No ehhez sem kellett sokminden, s ha így haladok, akkor még jövőre is a tavalyi tartalékot fogjuk fogyasztani :))))

Két főre készült az ebéd, aminek hozzávalói és elkészítése:

30 dkg felkockázott lapocka hevert az egyik duplánzáró zacsiba,

1 fej vöröshagyma apró kockára vágra, kevés zsíradékon megfonnyasztva, félrehúzva és

1 teáskanál piros füszerpaprika hozzáadva,

megsózva, 1 dl vizzel felengedve.

fél paradicsom, fél zöldpaprika beleszelve, tüzre visszarakva.

Beletettem az apró kockákra vágott husokat és amikor félig már megpuhult a hus, akkor felöntöttem még egy pohár vizzel (kb 2 dl) és

egy pohár (kb 2 dl) tarhonyát adtam hozzá.

Lassu tüznél főztem készre, majd a fedőt rajta hagytam és letakartam. Igy a tarhonya is megpuhult és az ízek is jócskán összeértek.

Savanyú uborkával tálaltam.

Hol lehet /-lehetett a hiba ? !

Nagyon kell vigyáznom az egészségemre, (ebben az influenza gyanús időben) de gondolom ezzel nem csak én vagyok így, hanem mindenki, aki e Földön él. Tehát azt sem engedhetem meg magamnak, hogy -rosszabb, vagy jobb esetben- jól felhúzzam magam! Nem is teszem, nem is tettem meg !! - de valahogy nagyon vékony volt a cérna és csak szakadt, szakadt, :-) :-))))))))

Nem kell ám ezt olyan nagyon komolyan venni ! - mármint a dühkirohanásomat, mert most egy kicst /- vagy nagyot? lódítottam ám ! - a mérgelődést tekintve.

Csak azért mégis bosszantott és bosszant, hogy néha, amikor azt a kicsike kis szabadidőmet -ami minden év januárjától május végéig megengedtetik nekem - mégsem azzal töltsem, amivel igazán a boldog kikapcsolódást, pihenést érhetném el - AZAZ A BLOGOMMAL foglalkozzam, vagy a szeretett BLOGJAIMRA eljárjak. Ehelyett mardt a mérgelődés /- de mondom ám, hogy nem vagyok olyan mérgelődős, csak most mégis :-) :-)

S hogy a lényegre is rátérjek ennyi duma után, s elmondjam mi is történt, s történik néha.

De tényleg nem tudom mi lehet ez a jelenség. Pár hete már figyelgetek, s nyitott szemmel járok minden felé, még a konyhában is. Főzök, mosok, takarítok - na ebből a két utolsót sem én csinálom :))))) . s a sütés is csak a kenyérsütésre szorítkozik.

Ami az elmult időszak gondjai voltak. Egyszerüen amikor szerettem volna egy posztot írni, nem tudtam belépni. Amikor be tudtam lépni, akkor nem tudtam írni.

A többi sem piskóta, mert napok óta meg írni éppen tudtam volna, de fotókat feltenni abszolut nem.  Ez ma este is előfordult már, hogy legalább az ötödik nekirugaszkodásra sikerült a fotókat berakni.

Kiváncsi lennék, hogy Ti jártatok-e nár így, vagy esetleg csak nálam fordult ez elő? Ezért is írtam, azt hogy "A hiba nem az Ön készülékében van" ....................

Na de akkor hol is ???? --- merthogy ha dolgozni kell, akkor meg müködik a "kisangyal" :-)))))

Gondolom, hogy blogprobléma lehetett, és remélem, hogy a hiba az én készülékemben sem jelenik meg.

Háááááát ennyi - s már el is múlt a mérgem, ahogy e pár sort leírtam. Ha holnaptól müködik, akkor hatott a halvány imám :)))))

Két szelet csontos karaj története és végzete :))))

Elgondolkodtató, hogy mit lehet csinálni két csóró csontos sertéskarajból ! ugye ? - hát nem sokat, de ha az ember agya elindul és egy kicsit meg is mozgatja, akkor mindjárt itt van egy komplett menü, egy kis kiegészítéssel.

A karajok már vagy két órája -vizcserével- áztak egy tálkában. Gyors gondolat, egy friss mozdulat, s mindjárt el is kezdődött az ebédkészítés.

A két szelet karajt csonttal együtt egy kis vízbe feltettem főni. Sót és egy kevéske (só és tartósítószermentes) zöldségkeveréket adtam hozzá. Jó félig megfőtt a karaj, akkor kivettem, lecsontoztam, majd  kockára összevágtam őket.

A zöldséges lébe csigatésztát főztem és máris kész volt egy jó kis csontleves. (egy keveset elvettem az üres csontléből, amit az alábbi rizses akármihez használtam fel)

A felkockázott karajszeleteket félre tettem. Pár szelet bacon szalonnát félig kiolvasztottam, (fél deci vizet öntöttem alá, hogy ne égjen le.) Amikor a zsirja már kiolvadt a vízben, hozzáadtam a karajkockákat, 2 kisebb fej csiperke gombát felszeletelve, egy kisebb fej hagymát apró kockára vágva, s nagyon rövid idő alatt készre főztem. Egy kanál tejfölt hozzákevertem a húskockás gombaszeletekhez, s a husléből még pótoltam hozzá egy keveset. Addig pirítottam, amíg a leve teljesen elfőtt, s csak egy parányi kis tejfölös, -a bacon szalonnától- füstölt izű szaftja maradt.

Párolt rizzsel és őszibarack befőttel tálaltam.

Háááááát ez lett a története annak a semmi nem mondó két szelet karajnak, amire reggel még csak úgy néztem, hogy úristen mit lehet ebből kihozni :)))))))

Trópusi gyümölcsleves

Találtam egy dobozt a kamra polcán, amire az volt írva, hogy trópusi vegyes gyümölcsök, de hogy mit tartalmazott azt már nem lehetett megállapítani - kivülről, csak a cimkéjéről sejthettem, hogy mi lehet benne.

Felbontottam, s eldöntöttem: leves leszbelőle. Lett is, s méghozzá milyen fincsi !

A doboz tartalma: mandarin - kivi - dinnye (zöld és sárga) - ananász - szőlő -  Olyan érdekesen finom ízkavalkád volt, hogy nem volt kétséges, hogy lábasban végzi.

Az egész dobozzal beleöntöttem egy kisebb lábasba (kissé édeskés levével együtt), majd amikor elkezdett mozogni a víz - ekkor még nem forrt - 2 dl tejszínbe belekevertem 1 kiskanál étkezési keményitőt, majd ezzel sűrítettem be. Egy csipenyi só tettem még a vízbe. Egyéb, más füszer nem is kellett hozzá, mert maguk a gyümölcsök adták a kellemesen füszerezett ízvilágot.

Az a nagy kár, hogy már nem tudom, hogy hol vettem ezt a doboz gyümölcsöt :(((

Hamis lebbencsleves - és amit meg kell még mutatnom :)

Hogy mitől is hamis??? -- hát attól, hogy egyszerüen napok óta szeretnék lebbencslevest enni, de mire odakerült a sor, hogy elkészüljön, kiderült, hogy nincs itthon lebbencs. Na de azért sem adtam fel !!!  Csakazért is lebbencslevest fogok enni és kész !!

Volt itthon nagykocka tésztám és ez került a levesbe, de cseppet sem rontott a leves állagán és ízén :))

Hozzávalók és elkészítés:

Parányi olajon egy maréknyi kockatésztát világos színüre megpirítottam, félrehuztam és sorban adtam hozzá a következőket:

1 teáskanál piros házi füszerpaprika, kb fél liter víz amivel felengedtem és ujra visszaraktam a tűzhelyre. (majd amikor minden belevaló már a lábasban volt, akkor még öntöttem rá vizet)

só - bors - 2 gerezd fokhagyma, mokkáskanál köménymag,

2 megtisztított, apró kockára vágott burgonya,

2 evőkanál  ételízesítő, amely sem sót, sem ízfokozókat nem tartalmaz. Egyszerüen a zöldségek apróra darabokra vannak szárítva és így üvegberakva.

1 egész vöröshagyma (amit aztán a főzés után kihalásztan a levesből),

Újra forrástól (na persze nem kell, hogy forrjon, cssak jó meleg legyen a fedő alatt) számítva kb 20 perc alatt el is készült, s végre ettem egy igazi kis lebbencslevest, még akkor is, ha egy kicsit hamiskás volt :)

S akkor az isteni finom mindennapi graham kenyerünk, amin még én is csodálkoztam, hogy mekkora lett mindabból a 60 dkg lisztből és a kevéske kis hozzávalókból.!

Természetesen azóta már rájöttem és megfejtettem mitől és miért is lett ekkora.

A kenyérhez való kovászt még este, kb 10-11 óra körül kivettem a hütőszekrényből és a konyhapulton pihent egészen reggelig. Addig, amíg hozzáfogtam a kenyér összeállításához. A kovász ennyi idő alatt a meleg konyhában majdnem forrpontra került (olyan jó kis buborékos) és olyan savanyú volt, hogy majdnem elviselhetetlen. (a kenyér ízén viszont nem érezhető ez a savanykás íz. Ez a kovász kifejezetten jót tesz a kenyértésztának)

Ezt már nem először tapasztalom, de csak most írom le, mert most már tuti, hogy az élesztő nélküli kovász tette ezt a csodát, s főleg azt, hogy több órán keresztűl, azaz egy egész éjszaka kinn volt a meleg konyhában.  

A kenyér ropogós héja, és belső laza szerkezete valami fenomenális !!!!

Pulykaszárny, ahogy mi szeretjük

Nálunk elég gyakoran kerül az asztalra, azaz a tányérra  a púlykahús. Legtöbbször azért inkább hidegen szeretjük, mert így talán még könnyebb is, vagy esetleg többet meg lehet enni belőle ?? -húúú ki tudja ezt ? A pulykaszárny, annak is a középső része a kedvenc, mert ez nem száraz, olyan jó kis NEMfogyókúrás finomság.

Hozzá majonézes vegyes salátát készítettem. Ezt a felállást mi: így ahogy van, akár reggel, akár este is szívesen fogyasztjuk. 

A pulykaszárnyközepeket egyszerüen este bekenem egy kis mézes-mustáros kencével, s reggelig a hütőben várnak a sütésre. Persze akár több napot is állhatnak ebben a pácban, de elegendő egy éjszaka is nekik. Izlés szerint 1 kanál mustárhoz 1 kanál mézet adok. Jól kikeverem és egy ecsettel rákenem a húsokra. Tálat lezárom és mennek a hűtőbe, vagy ilyen hidegben akár csak a kamrába.

Bármiben lehet sütni, (sütőzacskó, kacsasütő, pataki tál,  tepsi, de ilyenkor a tepsi tetejét letakarom  mondjuk fóliával)

A húsokat berakom a sütőakármibe és a mézes mustáros lével meglocsolom, s ilyen szép pirosra sütöm. (Itt a fotón még látszik, a bal felső sarkában, hogy még gőzölög)

A húsokat csak sütés előtt sózom meg.

A majonézes vegyes salátáshoz:

3 nagyobb krumplit héjában megfőzök,

5 db tojást keményre főzök,

1 közepes fej lilahagymát vékonyan felszeletelek,

2 közepes (vagy egy óriási) almát meghámozok, apró kockára vágok,

Most kész majonézt használtam, mert nem volt kedvem kevergetni.

Izlés és átvágy szerinti majonéz mennyiség! (mi nagyon majonézesen, azaz tartármártásosan szeretjük)

Fél flakkon majonézhez 2 evőkanál mustárt és egy 450 gr-os tejfölt, kevés cukrot (vagy édesítőt), csipetnyi sót adtam. Jól kikevertem.

Az összes többi feldarabolt hozzávalóit belekevertem a már összekevert tartármártásba és ezt is egy jól zárható dobozba téve hütőbe (vagy hideg kamrába) raktam. Jó ha van ideje jócskán összeérni és kihülni.)