2010. április 19., hétfő

Vajas kifli

Ma abszolut nosztalgiáztam. Tegnap késő délután betoppantak a gyerekeink. Na nem mintha ez amolyan ritkaság számba menne, hiszen majdnem minden nap látjuk egymást, de ez a délután valahogy más volt, mint a többi. Ahogy megérkeztek egy óriási nagyadag házi készítésü fagyival -s még a tölcsér is itthon készült- fogadtam őket. (erről majd egy másik posztban kicsivel többet, mert megérdemli) Nem tudom, hogy a fagyi hatására, vagy sem, (biztos hogy nem!) de akkora munkába kezdett mindenki, hogy egyből szétszéledt a csapat apraja, nagyja, s mindenki végezte a dolgát. Volt itt fünyírás, fagyasztó mosás, fodrászkodás, polckészítés a mühelyben, kertibútorok előkészítése a nyarat várva, s még ki tudja mi mindent csináltunk. Egyszóval jócskán elfáradt a kis csapat, s egy hirtelen ötlet, mert már jócskán 6 óra fele járt az idő. Egy gyors mozdulat és már minden ennivaló az udvaron lévő kis "házikónkban" az asztalra terítve várta a "munkásokat". Közben jókat nevettünk, mert ami kenyérféleség létezett a konyhába, azt mind egy szálig befalatoztunk. A papa csak biztatta a gyerekeket, hogy egyetek még ha jól esik, van még kenyér hozzak még ? - mire válaszoltuk: mindent kihoztunk........ Ő csak folytatta: egyetek, ha más nem, van még a fagyasztóban is egy kis tartalék: mire mi válaszoltunk: Papa!!!! már ott sincs egy darab sem. No ezen akkorákat nevettük, s közben már sajnálkoztunk is, hogy mit fog reggelizni, mert míg én megvagyok kenyér és reggeli nélkül, a mi Papánk el sem tudja képzelni a reggelt reggeli nélkül:)
Reggeli ébredés: gondoltam, gyorsan egy kenyeret bekészítek, de közben az is eszembe jutott, hoyg ebből még ebéd sem lesz, s máris azon kezdtem el gondolkodni, hogy amíg a kenyér készül, valami gyors sütnivalót is ki kellene tanálni. S néha elmerengtem a múlton, s eszembe jutott gyermekkorom vajas kiflije, de nem ám az a vizes zsemle és kifli, amit a boltokban lehetett kapni, hanem amit úgy egyenesen a pékségből, szinte a sütőlemezről hoztunk el, s mire hazaértünk -mi gyerekek- 5-6 db-ot le is csúsztattunk a torkunkon.
Igenám! - de vajon miből is készült az az igazi vajaskifli? - hát ezt kellett kitalálni. Kicsit gondban voltam, mert én még életemben kiflit nem sütöttem. Sok gondolkodási időm nem volt, hozzá kellett fogni. S most azon kell gondolkodni, hogy a máról megmaradt pár darab vajon holnap reggelire és vacsorára elég lesz-e? Igen, vagy nem ! - ha nem! hát akkor sütjük a követlezőt, ugyanis annyira finomra sikerült, hogy az én férjem: (a mi papánk) máris megrendelte a folytatást.

S akkor jöjjön az "anyag" amiből az én igazi békebeli, gyerekkori vajaskiflim készült. S merem állítani, hogy visszajött az az íz, amire én gondoltam, amire vágytam. Egyszóval nem volt hiába a nosztalgiázás.
A vajaskifli ( bucik is készültek) hozzávalói és elkészítése:
75 dkg Bl 55-ös finomliszt,
2,5 dl langyos tej,
1,25 dl olaj,
2 db tojás,
1 kk cukor (barna nád),
4 dkg élesztő (mert gyorsan kellett, hogy keljen),
2 ek. burgonyapehely,
1 picike askorbinsav (teljesen fölsleges volt, mert ennek nem lesz ideje morzsálódni),
8 dkg olvasztott vaj,
+ még kb 5 dkg olvasztott vaj, amivel a kelesztés előtt kentem be a tésztát
A hozzávalókat (a 8 dkg olvasztott vaj nélkül,)
a kenyérsütő üstjébe tettem, s a tetejére morzsoltam az élesztőt.
Amikor a kenyérsütőgép elkezdett csipogni, akkor csurgattam hozzá a 8 dkg olvasztott vajat. Ettől gyönyörü, sima, csillogó lett a tésztája.
20 perc dagasztás után enyhén lisztezett nyújtófeleületre helyeztem, s kb háromszor akkorára nyujtottam ki, mint amekkora a tésztagombóc volt. Erre a felületre kentem rá a maradék 5 dkg olvasztott vajat, összedolgoztam és szintén enyhén lisztezett kelesztőtálba tettem.
30 perc (30 fokra előmelegitett sütőben) alatt duplájára kelt.
Ekkor kiborítottam szintén a nyújtófelületre és 16 egyenlő részre (mérleget használtam) vágtam.
Ovális alakúra nyújtottam őket, s egyenként szépen feltekertem. (de csak 8 db-ot, a másik 8 db-ból bucik készültek. (A kifliknek nagyobb sikere lett)
Sütőpapírral bélelt tepsire raktam, s újabb 30 percig kelesztettem. Tetejét tojásfehérjével lekentem, szezámmaggal és nagy darabos himalája sóval szórtam meg.
A sütőt bekapcsoltam maximumra és 10 perc után visszavettem 200 fokra, betettem a kifliket, bucikat, amiket egy sütőpapírral letakartam. 25 perc alatt készre sütöttem. Rácsra raktam, s itt hagytam kihülni.
Legközelebbi próbálkozásom a kiflikkel: a teljeskiörlésű liszttel való alkalmazás lesz. Persze óvatos leszek és majd csak növelgetem mindíg, mindíg a teljeskiörlésü liszt hozzáadását.



11 megjegyzés:

  1. Viki, tökéletesek!!! Most simán megennék 3-4-et (nem udvariaskodásból mondom), de látszik rajtuk, hogy ízes, foszlós, igazi KIFLI!
    Kölcsönkérem a receptet!
    Köszönöm!!

    VálaszTörlés
  2. Thrini! De ari vagy! Én szívesen adok, de nehogy úgy járj mint én. Ugyanis két kifli után (s a hozzászokott könnyü vacsorám mellett) itt "szenvedek". A receptet vigyed,nagyon szívesen adom:)) isteni finom. (csak az én diétámba most nem igazán fért bele, de a férjem úgy dicsérte, hogy nem tudtam ellenállni :) Majd holnap ledolgozom:))

    VálaszTörlés
  3. Ez maga a tökély kéremszépen! Gratulálok, fantasztikusak lettek!

    Szabad egy csücsköt? :-))

    VálaszTörlés
  4. Chef Viki! Ohhh - köszönöm. Tessék kérem szépen lecsippenteni a csücsköket:))

    VálaszTörlés
  5. Ez tökéletes, mennyire egyformák. Kérhetek egyet :)

    VálaszTörlés
  6. Én is kérek!!!
    Nagyon guszták :)

    VálaszTörlés
  7. Nagyon szépek lettek! Olyan jó,amikor így együtt nyüzsög a család,ezt én is úgy szeretem.

    VálaszTörlés
  8. Szia Viki!

    Nagyon harapnivalók a kiflik! Látom, csak egy kis nosztalgia kellett, hogy átlökjön a kenyerekből a kiflik világába. :o) Nagyon szépek lettek, szerintem nem is ez az első kiflid! ;o)
    Tsók: Emes

    VálaszTörlés
  9. Bianka, köszönöm szépen, szerencséd van. túl vagyunk a reggelin s maradt egy darab:) Igen ezt én is néztem, hogy milyen szép egyformák lette, pedig ha láttad volna, amikor nyújtottam??? húúúúú ez gáz volt:) De a végeredmény a lényeg:)

    Jucy, köszönöm szépen, kénytelen vagy Biankával felezni:)

    Moha köszönöm - szerintem sincs ennél csodálatosabb dolog.
    Majd jövök még a házikészítésü fagyival, mert azt Tőled hoztam, s emlegettünk is, amig fagyiztunk :))

    Emes!köszönöm szépen. tényleg igy van, csak egy kis nosztalgia, és hova jut az ember? Ne tudd meg, hogy a férjem azt mondta, elég egy héten egyszer kenyeret sütni. KIFLIT KÉÉÉÉÉÉÉÉR :))
    S isten bizony mondom, ez életem első kiflije. Magam is csodálkoztam rajta.

    VálaszTörlés
  10. Nagyon szépek lettek! Ezután már csak a bagett jöhet!

    VálaszTörlés
  11. Mary, köszönöm szépen, de nem is tudom, hozzá mernék-e fogni. Ez a kifli is elég sokat váratott magára :))Na de majd ha megszáll az ihlet!

    VálaszTörlés