Gyere velem vacsizni............

Sziasztok! Meghívlak Benneteket egy jó kis könnyű vacsorára. Őrülten nagy a változat a reggelim és a vacsorám között. A reggelim annyiban különbözik a vacsitól, hogy a pirítos kenyéren semmi sincs, csak mellette árválkodik 1-2-3 liter tea. Ma megjutalmaztam magam, s a vacsira készített pirítosra házi krémsajtot, két-két halvány vékony paradicsomot, és két-két paprika karikát vágtam. (meg hozzá egy jó nagy savanyú pofát) :-)

Na nem mondtam ám komolyan, hogy együnk együtt, mert elég nekem éhen maradni, titeket pedig szeretlek annyira, hogy ilyen "óriási" adaggal nem traktálnálak benneteket. No de nem is ezért írom ezt a posztot, hanem inkább azért, hogy nem tudtam hogyan is kezdjek hozzá elmondani, hogy egyre csökkenni fog az újításaim, alkotásaim száma, hiszen egy jó ideig nem fogok komoly dolgokat készíteni. (sajna)

Még szerencse, hogy azért van egy-két új alkotásom, amit eddig még nem osztottam meg Veletek. Remélem kitartanak addig, amíg isten igazából "konyhalánynak" fogom magam érezni és már főzni és főleg enni is tudok.

Addig is fogadjátok szeretettel azt, amit Apa készített vagy egyedül, vagy az én - s néha - telefonos segítségemmel. Ígérem lesz közötte olyan is, amin még én is csodálkoztam.

Egyúttal elnézést is szeretnék Tőletek kérni, ha mindenkihez minden nap nem jutok el, mert még csak "idegenlégiós"-ként élem itthon a világom, így néha sem időm, sem kedvem, sem hangulatom nincs semmihez, de azért a jókedvemből még maradt egy jó nagy zsákkal, majd igyekszem beosztani, hogy minden napra jusson egy kicsi.

Medvehagyma - még mindíg :)

Addig üsd a vasat, amíg izzik, mondják az okosok, s így van ez a medvehagymával is. Sajnos nem olyan sokáig lehet élvezni a friss leveleit, mert amikor már elkezd virágozni, nem illik leszedni. Igy aztán nap, mint nap valamibe bele kell csempészni, mert soká lesz még a jövő tavasz, amikor újra kibújnak, s tömhetjük magunkba a vitaminokat.  Mi nem lakunk erdős környéken, s a medvehagyma is "csak" beköltözött hozzánk, de még az volt a szerencse, hogy tavaly, amikor vettem a hagymákat, eszembe jutott a Mecsek és erdői, ahol ezek a finomságok, -számunkra sokáig kuriózumnak hitt levelek- megtalálhatók. Eszembe jutott, s mindjárt a döntés is megszületett, hogy az udvarunkon lévő tujasor és a kerítés nellé dugdossuk el a hagymácskákat. Nagyon jól tettük, mert itt valamennyire védve vannak, s elég szép termést is produkáltak mindjárt elsőre. Remélem ez jövőre és az utána következő években is így lesz.  

Ma reggel kicsit korán ébredtem és még halvány fogalmam nem volt mi lesz a reggeli, de a jó kis csípős hideg sem riasztott vissza, hogy ne szedjek pár levél friss medvehagymát.

Előtte azonban elkészítettem a reggelihez valókat:

6 db főtt tojás,

5 dkg reszelt sajt,

1 teáskanál dijoni mustár,

2 evőkanál majonéz,

kb 5 dkg-nyi házi kolbász volt a hütőben,

s kb ugyanennyi húsos -enyhén- füstölt szalonna is, amit nagyon vékonyra felszeleteltem és elősütöttem, csak éppen olyan átlátszóra.

8 db medvehagymalevelet jól megmostam és nagyon éles késsel hosszú  vékony csíkokra vágtam.

Amikor az egésszel kész voltam, az összes hozzávalókat -A NEDVEHAGYMA CSÍKOK ÉS A KISÜLT SZALONNASZELETEK KIVÉTELÉVEL -  a robotgép edényébe tettem és pillanatok alatt összekevertem.

Amikor elkészült belekevertem a medvehagyma csíkokat, összekevertem és a tetejére raktam az aprócska kisült szalonnaszeleteket.

Vigyázat !!! só nem véletlen maradt ki belőle, ugyanis a füstöltszalonna elegendő ízt adott a medvehagymás tojáskrémnek.

Jó kis frissen sült óriásbuci-szeletekre kentük, s paradicsommal, forró teával fogyasztottuk.

Házi krémsajt (mascarpone) és a belőle készült vacsora

Kis időre félretettük a húsos vacsorákat, már kívántunk valami kiönnyüt, valami finomságosat. Múlt héten készítettem egy fajta süteményt, amihez mascarpone kellett. Éppen akkor nem volt itthon lecsúrgatott krémsajtom, ezért most kivételesen vettem egy doboz mascarponét. Meg is bántam azóta már ezerszer. Ritkán fogy ki a hütőszekrényből a saját készítésüm, de most így történt.

Viszont volt 2 nagy doboz tejföl és  2 joghurt (450 gr-os), gyorsan belezuttyantottam a csúrgató zacskómba, edényt alá és hagytam csurogni. egy nap alatt lecsurgott és ilyen csodálatos állagú natúr krémsajtom, (házi mascarponém) született. Most nem mértem le, de óriási mennyiség lett belőle. A kicsúrgott savóból pedig holnap fogok valami kenyérfélét, vagy péksüteményt sütni.

 

A házi krémsajtot továbbfejlesztettem, s ez lett a ma esti vacsoránk, meg a holnapi reggelink, meg még ki tudja meddig lesz elég :)  Kifejezettem gondoltam az epebántalmakkal küszködőkre, s ez itt íme egy diétás körözött.

A sajtom felét egy tálba tettem, volt még 2 kanál tejfölöm azt is beletettem, egy teáskanál házi piros fűszerpaprika, és egy mokkáskanál köménymag kerűlt még bele. Jól elkevertem és máris lehetett a bagettszeletekre kenni.

Ezekre a szeletekre éppen a mára elkészült napraforgó csírát tettem, míg egy másik adagra, napraforgó és lucerna csíra is került.

Egy igazán jó és finom gyümölcsteával, nagyon jól bevacsoráztunk.  Nem ám kinevetni a coca-colás poharamat !!!!!! én csak ebből tudok teát inni :)))))))))

Elbújt két zsömle :-) :-)

Így jár az a két zsömle, amelyik úgy dönt, hogy elbújik. Én tudtam, hogy valahol még létezniük kellene, de a kenyértartóban nem volt, máshol meg nem nagyon tartunk kenyeret és péksüteményt, na de akkor hol is lehet? Hát hogy hogyan került oda, arról fogalmam sincs, de egy frissentartó dobozzal együtt a hütőszekrénybe került. Amikor ez kiderült róluk, én meg megvicceltem őket. Szépen felszeleteltem, megpakoltam ezzel is meg azzal is. Még a sajtot is virág formájúra szabtam :-)

S mindez nem volt elég, fogtam és be a mikróba. Igy lett belőlük egyik este jó kis finom melegszendvics.

Hát majd legközelebb meggondolják, hogy elbújjanak előlem :-) :-)

A zsömléken vaj nincs, mert azt mi nem szeretjük :) de azon kivül saját kis házi kolbász felkarikázva, paprika, paradicsom, virágsajt, s a kolbász és a sajt között egy kalika lilahagyma is elbújt :) Már csak egy jó forró teát raktam melléjük.

Bundás kenyér kicsit másképp

Mit tegyen az ember, ha rászárad a mindennapi isteni finom kenyere? - hát kidobni azt nem fogja. Nálunk legalábbis óriási becsülete van a kenyérnek, de még a kenyérmorzsának is. Vagy pl a szárazkenyérnek. Ha már tényleg megszáradt akkor még zsemlemorzsát is abból készítek, amitől még a gyomrunk sem ég.

De most valami más került a tányérra.

Ha csak a fotót nézzük, akkor ez egy hétköznapi mezei bundáskenyér. Azért nálam ez egy kicsit pikánsabb. Ma reggel meg is ehettük, mert itthon maradtunk, nem mentünk emberek közé :-) bár a tej teljesen elveszi a fokhagyma illatát, izét viszont kiválóan kiadja.

Hozzávalók és elkészítése

jó száraz kenyérszeletek (én most kifejezetten tegnap felszeleteltem és kinn is hagytam a konyhapulton, hogy kicsit kopogós is legyen)

fokhagyma gerezdek, amivel a szárazkenyeret jól bedörzsöltem.

3 db egész tojás,

csipet só

5 dkg reszelt sajt

1 dl tej

csipetnyi bors

olaj a kisütéshez.

Amint írtam, a kenyérszeleteket fokhagymával (mint egy jó pirítost) jól bedörzsöltem.

A tojásokat felvertem, beletettem a sót, a reszeltsajtot, a csipetnyi borsot és hozzáöntöttem az 1 dl tejet. Villával jól felvertem, s a kenyereket megmártogattam benne.

Az első szelet kenyereket kicsit tovább tartom a felvert füszerezett tojásba, sőt kétszer is megforgatom. A következő szeleteknek már annyi elegendő, amig az első adag kisül.

Közben egy serpenyőben nagyon kevés olajat öntöttem, s amikor felforrósodott, az első adag kenyereket mindkét oldalukon szép pirosra megsütöttem.

Azért kell kevesebb olaj a serpenyőbe, mert a tejtől valahogy olyan különösen hamar és nagyon finom puhára sül.

Citromos, mézes gyümölcs teával fogyasztottuk.