A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Ünnepek. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Ünnepek. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. április 20., vasárnap

Kellemes Húsvéti Ünnepeket!

Minden kedves blogolvasónak, látogatómnak kívánok kellemes húsvéti ünnepeket!
 
 


Húsvéti kritika

Hová lett az ünnep, a rég elfeledett?
A lényeg, a lélek el mégsem veszhetett,
Mikor ért valamit a hit és a család,
És észben tartottuk az utolsó vacsorát.

Ki gondol ma erre, ha azt hallja: Húsvét?
Megbolondult, mi több, elveszett a bús nép.
Csak a pénz, ajándék, nyuszika, sütemény,
Hímes tojás, csoki, ó, mondd, hát nem tünemény?

Profitéhes világ cukormázas kérge,
Mi rákenődött már a régi szentképre.
És hol vannak a hon oly drága szokásai?
Elrontották őket az új kor vívmányai...

Nincs már víz a kútról, kölni váltotta fel,
De a lányok haját az sem áztatja el.
Egy locsoló sincs már, elhervad a virág,
Mondd el nekem, mondd hát, hová tart ez a világ?

 

2013. december 31., kedd

Boldog Új Esztendőt

Adjon Isten minden jót,
zsíros esőt, kövér hót,
bő aratást, szüretet,
egészséget, jó kedvet,
ez új esztendőben ".
B Ú É K 2014
 
 
 Bor csorduljon poharunkba,
 Oltsuk szomjunk' hegy levével,
 Lépten, nyomon kínáljanak
 Dagadóval, derelyével!
 Orvosságunk pezsgő legyen,
 Gondos kezek bontsák rögtön
 
 Újra, mikor fogyni látszik,
 Jéghidegen ott gyöngyözzön!
 
 Elsuhant lám, ez az év is,
 Sose legyen búsabb nála!
 Zúgjon harang, s azt hirdesse,
 Tovatűnt az út sarába,
 Elillant a szomorúság,
 Nincs itt helye már a gondnak,
 Decemberi vigasságunk'
 Őrizzük hát tovább holnap,
 Tervezzük a jövőt jobbnak.
 

2013. március 30., szombat

Húsvét előtt

 
 
Kincses Zoltán

Húsvét előtt
 
Boldogtalan ember egy percre állítsd meg utad,
Fékezd tekinteted, mely messze távolba kutat,
Lassítsd le lépteid, és tárd ki kebledet,
És ölelj meg mindenkit, ki biztosan szeret,
Majd lépj tovább egy aprót, csupán egy rövidet,
S zárd szívedbe akkor minden ellenségedet.
Lehetsz te akár bűnös vagy bűntelen,
Rád is kisugárzik az isteni kegyelem,
Mert egykor egy férfi - a nevét ismered -,
Ezredévek előtt éretted szenvedett.
Felvitte keresztjét a hosszú Golgotán,
Könnyes szemekkel a világ hajnalán.
Megmászta mint Sziszüphosz a maga hegyét,
Míg a száraz fa feltörte kérges tenyerét,
A hátán csíkokban az ostornak nyoma,
Jelezve, hogy az ember olykor mily ostoba.
A fejébe nyomtak tövisből koronát,
S szögekkel verték át reszketeg corpusát. .
Csak a tekintete maradt tiszta és gondtalan,
Mert tudta, a rá kimért sorsnak itt és most vége van.
Megtette azt, amit tenni csak lehetett,
Szívéből ezer helyt gyúlt lángra szeretet,
Mint megannyi pásztortűz mélysötét éjszakán,
Apró fények égnek mindenhol nyomdokán. .
Most rajtunk a sor, hogy kövessük lépteit,
Csökkentsük a világ felsebzett kínjait.
Mert bizony van dolgunk millió s számtalan,
Míg felénk nyújtja kezét ezernyi hontalan,
Míg az utcákon éhezik anya és gyermeke,
S míg felsebzi a földet az önzés fegyvere.
Boldogtalan ember, egy percre állítsd meg utad,
Ne legyen benned többé már indulat.
Tárd ki kebledet, és lassítsd lépteid,
Gyarapítsd már te is a szeretet híveit.
Húsvét előtt hallgasd, mert itt az üzenet:
Szeresd felebarátodat, s majd a világ is szeret
 
 
 
Babits Mihály
Húsvét előtt
 
S ha kiszakad ajkam, akkor is,
e vad, vad március évadán,
izgatva bellül az izgatott
fákkal, a harci márciusi
inni való
sós, vérizü széltől részegen,
a felleg alatt,
sodrában a szörnyü malomnak:
ha szétszakad ajkam, akkor is,ha vérbe lábbad a dallal ésmagam sem hallva a nagy Malomzugásán át, dalomnak izéta kinnak izéntudnám csak érzeni, akkor is- mennyi a vér! -szakadjon a véres ének!
Van most dicsérni hősöket, Istenem!
van óriások vak diadalmait
zengeni, gépeket, ádáz
munkára hülni borogatott
ágyuk izzó torkait:
de nem győzelmi ének az énekem,
érctalpait a tipró diadalnak
nem tisztelem én,
sem az önkény pokoli malmát:
mert rejtek élet száz szele, márciusfriss vérizgalma nem türi géphaláltzengeni, malmokat; inkábbszerelmet, embert, életeket,meg nem alvadt fürge vért:s ha ajkam ronggyá szétszakad, akkor isez inni való sós vérizü szélben,a felleg alatt,sodrában a szörnyü Malomnak,
mely trónokat őröl, nemzeteket,
százados korlátokat
roppantva tör szét, érczabolát,
multak acél hiteit,
s lélekkel a testet, dupla halál
vércafatává
morzsolva a szüz Hold arcába köpi
s egy nemzedéket egy kerék-
forgása lejárat:
én mégsem a gépet énekelemmárciusba, most mikora levegőn, a szél erejénérzeni nedves izétvérünk nedvének, drága magyarvér italának:nekem mikor ittam e sós levegőt,kisebzett szájam és a szókmost fájnak e szájnak:
de ha szétszakad ajkam, akkor is,
magyar dal március évadán,
szélnek tör a véres ének!
Én nem a győztest énekelem,
nem a nép-gépet, a vak hőst,
kinek minden lépése halál,
tekintetétől ájul a szó,
kéznyomása szolgaság,
hanem azt, aki lesz, akárki,
ki először mondja ki azt a szót,ki először el meri mondani,kiáltani, bátor, bátor,azt a varázsszót, százezerekvárta lélekzetadó szentembermegváltó, visszaadó,nemzetmegmentő, kapunyitó,szabadító drága szót,hogy elég! hogy elég! elég volt!
hogy béke! béke!
béke! béke már!
Legyen vége már!
Aki alszik, aludjon,
aki él az éljen,
a szegény hős pihenjen,
szegény nép reméljen.
Szóljanak a harangok,
szóljon allelujja!
mire jön uj március,
viruljunk ki ujra!
egyik rész a munkára,
másik temetésre
adjon Isten bort, buzát,
bort a feledésre!
Ó béke! béke!legyen béke már!Legyen vége már!Aki halott, megbocsát,ragyog az ég sátra,Testvérek, ha tul leszünk,sohse nézünk hátra!Ki a bünös, ne kérdjük,ültessünk virágot,szeressük és megértsükaz egész világot:egyik rész a munkára,másik temetésre:adjon Isten bort, buzát,
bort a feledésre!
 
-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-
 
 
 

2013. január 1., kedd

2013. január 1.








Weöres Sándor: Újévi köszöntő

Pulyka melle, malac körme
liba lába, csőre –
Mit kívánjak mindnyájunknak
az új esztendőre?

Tiszta ötös bizonyítványt,
tiszta nyakat, mancsot
nyárra labdát, fürdőruhát,
télre jó bakancsot.

Tavaszra sok rigófüttyöt,
hóvirág harangját,
őszre fehér új kenyeret,
diót, szőlőt, almát.

A fiúknak pléh harisnyát,
ördögbőr nadrágot,
a lányoknak tűt és cérnát,
ha mégis kivásott.

Hétköznapra erőt, munkát,
ünnepre parádét,
kéményfüstben disznósonkát,
zsebbe csokoládét.

Trombitázó, harsonázó,
gurgulázó gégét,
vedd az éneket a szádba,
ne ceruza végét.

Teljék be a kívánságunk,
mint vízzel a teknő,
mint negyvennyolc kecske lába
százkilencvenkettő.


2012. december 31., hétfő

BUÉK

Minden kedves Blogtársamnak, Látomgatómnak, Rendszeres Olvasómnak, s azoknak is, akik csak úgy betévednek, kívánok Békés Boldog Új Esztendőt.



2012. december 22., szombat

Békés, Boldog Karácsonyi Ünnepeket

 
Minden kedves látogatómnak, rendszeres olvasómnak kívánok
Békés, szeretetteljes, Boldog Karácsonyi Ünnepeket.
 

2012. április 6., péntek

Húsvét


Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánok minden kedves látogatómnak, rendszeres olvasómnak, s azoknak is, akik csak úgy betérnek egy kis olvasásra.

2012. január 9., hétfő

Ünnepekre készülve, így utólag

Ugye nem késő még  beszámolni arról, hogyan is készültünk a karácsonyi, Ó- és Új évi ünnepekre.
Az igaz, hogy teljes mértékben eltértünk a hagyományoktól, de ennek is megvolt minden oka. Sok mindent nem is én készítettem, de azért nem éhezett a család.
Átballagtunk a gyerekekhez és ott fogyasztottuk el a finomságokat.  (Három percre lakunk egymástól, így nem volt megterhelő a "ballagás", főleg nem hogy kocsival mentünk, mert nem tudtuk volna két kézben elvinni a dolgokat. Na és Robikát, kedvenc kiskutyánkat sem hagytuk itthon.)


A karácsonyi menü nálunk halászlé nélkül szinte elképzelhetetlen. Megoldottuk, mert a helyi Halászcsárdából hoztunk december 24-én 3 adagot, s ebből 6 ember tisztességesen jóllakott. Isteni finom volt, s még én is belekóstoltam egy picit.
Halászlé után rántott hal tartármártással (ezt itthon a férjem sütötte ki), majd Krisztikém készített két fajta rántott húst (párizsit és bécsit),  és szántódi ropogóst. Köretnek ki mit választott:  krumplipüré, tartármártás, és francia saláta. (A francia salátát én csináltam. Ezt még elbírta az epém) 
Sok fincsi sütemény is volt, természetesen a főszerep a bejglié (diós, mákos)  volt, de ezen kívül 6 lapos süti és sós ropogtatni való is akadt bőven.
Fotókat sajnos nem tudok hozni, mert vittem ugyan magammal a fényképező gépemet, de nem néztem meg itthon, s bizony kimerült akkumulátorok voltak benne. 

A család fiú tagjai kocsonya nélkül sem tudják elképzelni az ünnepi időket. Miután kocsonyát csak én főzök, ezért kegyetlenül izgultam az illatok miatt, de beraktam kuktába, s a legkisebb lángon főztem, így semmi illat sem jött ki a konyhából. Sikerült átvészelnem a kocsonyafőzést. 


Fiúk nagy örömére 12 literes kuktában főtt meg a kocsonya, benne a sok-sok finomsággal. Csülök, köröm, farkinca, bőrke, s természetesen a fűszerek: só, bors, zöldségek (sárga és fehér répa) 4 óriási fej fokhagyma, szerecsendió.


Amikor megfőtt, leszűrtem. A tiszta levet a hideg kamrában addig hűtöttem, hogy a tetejéről a zsírt majdnem teljes egészében le tudjam szedni. A húsokat kis tálkákba (meg óriási jénai tálakba) szedtem, a lezsírozott, langyosra hűtött levet rámeregettem. Tetejére picinyke piros fűszerpaprikát tettem, s indultak vissza a kamrába. Másnap reggel már ez volt a reggeli :)
Állítólag nagyon finomra sikerült. (mondták a fiúk)

Főztem, sütöttem még óvatosan egy, s mást, amibe a lányok (unokáink) is besegítettek. Majd hozom sorban ezeket is. Egyelőre örülök, hogy írni tudok róluk :)

2011. december 27., kedd

BUÉK





Weöres Sándor: Újévi köszöntő

Pulyka melle, malac körme
liba lába, csőre –
Mit kívánjak mindnyájunknak
az új esztendőre?

Tiszta ötös bizonyítványt,
tiszta nyakat, mancsot
nyárra labdát, fürdőruhát,
télre jó bakancsot.

Tavaszra sok rigófüttyöt,
hóvirág harangját,
őszre fehér új kenyeret,
diót, szőlőt, almát.

A fiúknak pléh harisnyát,
ördögbőr nadrágot,
a lányoknak tűt és cérnát,
ha mégis kivásott.

Hétköznapra erőt, munkát,
ünnepre parádét,
kéményfüstben disznósonkát,
zsebbe csokoládét.

Trombitázó, harsonázó,
gurgulázó gégét,
vedd az éneket a szádba,
ne ceruza végét.

Teljék be a kívánságunk,
mint vízzel a teknő,
mint negyvennyolc kecske lába
százkilencvenkettő.

 -o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-









2011. december 25., vasárnap

Szomorú Karácsony

Nem hangulatromboló Ünnepi megemlékezést akartam, de úgy érzem, hogy ezt meg kell osztani Veletek, mert ez is a Karácsonyról, a Szeretetről szól, csak éppen egy kicsit másképp.


Valamikor egy Karácsony előtti  napon a szupermarketbe siettem megvenni a maradék ajándékokat, amiket korábban nem tudtam.
Amikor megláttam a sok embert, panaszkodni kezdtem magamnak: " Egy örökkévalóságig fogok itt rostokolni és még annyi más helyre kell mennem"
Végül is át tudtam magam fúrni a játékosztályra és el is kezdtem mérgelődni az árakon, azon tűnődve, hogy a gyerekek tényleg játszani is fognak ezekkel a drága játékokkal?
Amíg nézelődtem a játékosztályon, észrevettem egy kisfiút, aki olyan ötéves forma lehetett,egy babát szorítva a mellkasához. Csak a haját simogatta a babának és olyan szomorúan nézett.
Aztán a kisfiú odafordult a mellette álló idős hölgyhöz: "Nagyi, biztos vagy benne, hogy nincs elég pénzem, hogy megvegyem ezt a babát?" Az idős hölgy ezt felelte: " Tudod te is: nincs elég pénzed, hogy megvedd ezt a babát, kedveském." Aztán megkérte a fiút, hogy várjon meg itt öt percet, amíg elmegy szétnézni. Hamar el is ment. A kisfiúnak még mindig a kezében volt a baba.
Végül elindultam felé, és megkérdeztem tőle, kinek szeretné adni ezt a babát? "Ezt a babát szerette a húgom leginkább és ezt akarta a legjobban most Karácsonyra. Nagyon biztos volt benne, hogy a Télapó elhozza neki." Azt válaszoltam, hogy talán télapó tényleg el is viszi neki, de a kisfiú sajnálkozva válaszolt.
"Nem, Télapó nem viheti oda neki, ahol most van. Oda kell ahhoz adnom anyukámnak, és így ő odaadhatja a húgocskámnak, amikor odamegy."
A szemei olyan szomorúak voltak, amikor ezt mondta. "A húgom Istenhez ment, hogy vele legyen. Apa az mondja, hogy Anya is el fog menni Istenhez hamarosan, úgyhogy azt gondoltam, el tudná így vinni a húgomhoz." Megkértem a kisfiút, hogy várjon meg, míg visszajövök az üzletből.
Ezután mutatott egy nagyon kedves kis fotót magáról, amelyen éppen nevetett. Aztán azt mondta nekem:
"És még azt is akarom, hogy Anya elvigye neki ezt a képet is, így soha nem fog engem elfelejteni."
"Szeretem anyukámat, és azt kívánom, bárcsak ne kellene elhagynia engem, de apa azt mondja, hogy el kell mennie, hogy a húgommal legyen. Aztán ismét a babára nézett a szomorú szemeivel, nagyon csendesen .
Gyorsan a pénztárcámhoz nyúltam, és kivettem belőle pár papírpénzt és megkérdeztem a fiút:
"Mi lenne, ha megszámolnánk a pénzed, hátha mégis elég?"
Oké - mondta. "Remélem, van elég."
Én hozzáadtam némi pénzt a fiúéhoz, anélkül hogy látta volna, majd elkezdtük a számolást. Elég pénz volt a babára, még egy kicsivel több is.
A fiú ezt mondta: - "Köszönöm Istenem, hogy adtál elég pénzt." Aztán rám nézett és hozzátette:
"Megkértem tegnap Istent mielőtt lefeküdtem aludni, hogy segítsen, legyen elég pénzem, hogy megvehessem ezt a babát, így anyukám neki tudná adni a húgomnak. Meghallgatott! Még szerettem volna annyi pénzt is, hogy vehessek egy szál fehér rózsát anyukámnak, de azért ezt már nem mertem kérni Istentől. De mégis adott nekem eleget, hogy megvehessem a babát és a fehér rózsát. Tudod, anyukám szereti a fehér rózsát."
Pár perc múlva az idős hölgy visszajött, majd távoztak. Teljesen más hangulatban fejeztem be a bevásárlást, mint ahogy elkezdtem. Sehogy se tudtam kiverni a kisfiút a fejemből - Aztán eszembe jutott egy helyi újság cikke két nappal ez előttről, amelyik említett egy részeg embert, aki ütközött egy másik kocsival, amelyben egy fiatal nő és egy kislány volt. A kislány azonnal meghalt, az anya kritikus állapotban van.
Ez a család lenne a kisfiú családja? Két nappal azután, hogy találkoztam a kisfiúval, megakadt a szemem
egy újságcikken, amely arról tudósított, hogy a fiatalasszony elhunyt . Nem tudtam megállítani magam, hogy ne vegyek egy csokor fehér rózsát, majd ezzel a ravatalozóba mentem, ahol a fiatalasszony ki volt téve a látogatóknak, akik így megtehették az utolsó búcsújukat a temetés előtt.

Ott feküdt a koporsóban, egy csokor fehér rózsát tartva a kezében a fotóval, a baba a mellkasára volt helyezve.
Sírva hagytam el a helyet, úgy érezve, hogy az életem örökre megváltozott. Azt a szeretetet, amit ez a kisfiú érzett az anyukájáért és a húgáért még a mai napig is nehéz elképzelnem.



2011. december 21., szerda

Boldog Ünnepeket




Ezzel a kis összeállítással szeretnék Nektek kedveskedni, s kívánni minden szépet és jót az ünnepekre.



2011. december 6., kedd

Ha én mikulás lehetnék

     
     

"Ha én Mikulás lehetnék

minden évben kétszer jönnék,

s ha fordulnék tizenkétszer,

akkor sem jönnék elégszer,

mert az öröm, amit hozok

nagyon gyorsan elpárolog.



Olyan sok a szegény ember,

aki álmodozni sem mer,

ajándékot nekik adnék,

mindig hozzájuk szaladnék.



Elhalmoznám őket hittel,

reménnyel és szeretettel.

Békét hoznék a zsákomban,

tisztességet puttonyomban.



S ha nem bírnám már e terhet,

építenék egy nagy termet,

minden embert befogadnék,

kinek nem jutna más hajlék.



Nekik adnám a kabátom,

a süvegem és a zsákom,

s boldogsággal megpakolva,

Mikulássá alakulva

járhatnák ők a világot,

teljesítve minden álmot"

2011. március 8., kedd

Még egy kicsit Nőnap van....


Egy férfi üzenete - nekünk :)

Itt van a Nők Napja, eljött most hát végre



Bánatot és bút s bajt most hát félre téve
Lehajtott fejjel a Tiszteletet adjuk
Mert a Női nemtől a Világot meg kapjuk
A női nem, nem más, mint az Isten fénye
Örök szépség s öröm örökös emléke
Nem létezne a Világ a Női nem nélkül
Hiszen minden érzés a Női nemre épül
Anya, Gyermek, Szerető és Barát
Ők, akik meghallják öröm s bánat szavát
Ő lesz, élted párja kinek gyermekeid nemzed
Ő lesz ki mindenben ott lesz, bíz melletted
Légy hát büszke arra, hogy nőként jöttél a Világra
Így lett veled teljes a teremtés imája
Ezért szeretjük mi hát a Női nemet
S gyarló kutya az ki nem ad tiszteletet
Tavasz hajnalán Róluk emlékezünk,
A nőkről, kiknek Életünk köszönhetjük.
Ki mindent Megtesz értünk, a nő,
Dajkál, ápol, És felnevel ő.
Hálánk szálljon Lányra, anyára,
Ki a családot Összetartja.
Szépséges nők, Jó asszonyok,
Kívánunk boldog, Víg nőnapot.
Lágy szellők hangját hallgatom
a nőnapon, a nőnapon.
most néhány szót kell mondanom,
ez alkalom, ez alkalom...
Mert nincs annál szebb álomkép,
úgy gondolom, úgy gondolom.
Ha kezünk fogja női kéz,
ezt jól tudom, ezt jól tudom...

2010. december 31., péntek

Boldog Új Évet - 2011




Békés álmainkba ne csalódjunk soha,
Oltalmazzon minket angyalok mosolya.
Lelkünkben béke és szeretet virítson,
Düh és gaz álnokság meg ne szomorítson.
Ostoba szólamra ne hajoljon szívünk,
Gazdagság kísérje minden vidám léptünk.
Útjaink vigyenek igaz célunk felé,
Jövendőnk munkája ne váljon keresztté.
Éjszaka pompásan ragyogjon csillagod,
Veled lehessen, aki csak akarod.
Egymásra találjon most minden kereső,
Társával éljen minden egymást szerető.
Közösen tegyük szebbé ezt a világot,
Ízleljünk már most mennyei boldogságot.
Váljon minden titkos, szép álmunk valóra.
Áldott legyen minden együtt töltött óra.
Nevetni tudjunk, és őszintén örülni,
Odvas idő fogát messze elkerülni.
Keveset mondok végül, de szépet:


Kívánok Boldog Új Évet!




Minden Kedves Bloggertársamnak, barátomnak, ismerősömnek, a betévedő "még" idegennek kívánok, Békében, Boldogságban, Szeretetben bővelkedő, jó gazdag
Új Esztendőt.



Weöres Sándor: Újévi köszöntő


Pulyka melle, malac körme
liba lába, csőre –
Mit kívánjak mindnyájunknak
az új esztendőre?

Tiszta ötös bizonyítványt,
tiszta nyakat, mancsot
nyárra labdát, fürdőruhát,
télre jó bakancsot.

Tavaszra sok rigófüttyöt,
hóvirág harangját,
őszre fehér új kenyeret,
diót, szőlőt, almát.

A fiúknak pléh harisnyát,
ördögbőr nadrágot,
a lányoknak tűt és cérnát,
ha mégis kivásott.

Hétköznapra erőt, munkát,
ünnepre parádét,
kéményfüstben disznósonkát,
zsebbe csokoládét.

Trombitázó, harsonázó,
gurgulázó gégét,
vedd az éneket a szádba,
ne ceruza végét.

Teljék be a kívánságunk,
mint vízzel a teknő,
mint negyvennyolc kecske lába
százkilencvenkettő.



Kányádi Sándor: Csendes pohárköszöntő újév reggelén

Nem kívánok senkinek se
különösebben nagy dolgot.
Mindenki, amennyire tud,
legyen boldog.

Érje el, ki mit szeretne,
s ha elérte, többre vágyjon,
s megint többre. Tiszta szívből
ezt kívánom.

Szaporodjon ez az ország
Emberségbe’, hitbe’, kedvbe’,
s ki honnan jött, soha soha
ne feledje.

Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy,
vissza nem fognak a kátyúk…
A többit majd apródonként
megcsináljuk.

Végül pedig azt kívánom,
legyen béke. –
Gyönyörködjünk még sokáig
a lehulló hópihékbe’!

2010. december 24., péntek

Mégegyszer a Karácsonyról..............




"...ülök a szobámban, búsan  (én most halkan) egyedül,
és a fájó múltra gondolok....."

hogy miért is ? - mert azok, akik feneveltek, szerettek, s viszont szerettem és boldoggá tettük egymás életét, szürke hétköznapjait, s akik nem csak 3 napig szerettek bennünket, hanem 365 napon át volt nálunk és szívünkben a karácsony...... - már nincsenek közöttünk !!

Kezdhettem volna így is ezt a posztot, de nem erről szeretnék írni !
Éppen a hajszárító búra alatt ülök és arra várok, hogy a hajam megszáradjon, majd a frizurám elkészüljön, s máris indulunk, mert minket is várnak valahol..............."

Amíg a hajam szárad, addig gondoltam bekukkantok a levelesládámba, s íme ezt találtam. Annyira meghatott, s úgy gondoltam - még indulás előtt -  megosztom Veletek.

- o -  o - o - o -

Elolvadt a hó, ami eddig eltakarta a szennyet...a lelkünket még megtísztíthatjuk:

Látod, Istenem, milyen esendő vagyok? Ha legalább nagyjából rendben mennek a dolgaim, sokszor elfelejtek beszélgetni Veled. Bezzeg, ha fáj, szorít, sajog, ha kényszerít valami ott belül, rögtön kicsúszik a számon, szinte észrevétlenül: Istenem, add, hogy…

Haragszol ilyenkor rám? Kérlek, bocsásd meg ezt a vétkemet is! Bocsáss meg, hisz most is kérni szeretnék. Nemcsak magamnak, hanem másoknak is. Nekünk, akik eszeveszett tempóban száguldozunk az adventi fényekkel ékesített utcákon, böngésszük a karácsonyi katalógusokat, hogy mit milyen hitelből lehet megvásárolni, hogy gazdagabb legyen az ünnepünk. Uram, add, hogy ne higgyük el, hogy plazmatévéktől, fals zenéket kiabáló télapóktól, és 0 százalékos THM-től leszünk boldogabbak!



Bármilyen régimódian hangzik, adj vissza nekünk a dió és alma öröméből egy kicsit! Add, hogy boldogan tudjunk gyönyörködni a gyerekeink álomittas szuszogásában, add, hogy tudjunk nevetni és merjünk sírni, ha úgy esik jól. Hogy néha meg tudjunk tisztulni egy nagy zokogásban, és ne szégyelljük, hogy nemcsak csörtető, sikerorientált, manipulált géplények vagyunk, hanem érző, sérülékeny, törékeny emberek, akik kapnak elég sebet földi pályafutásuk során. Uram, add, hogy meg tudjunk gyógyulni bajainkból! Add, hogy érezzük, mikor érdemes tíz körömmel kapaszkodni, és mikor kell elengedni. Add, hogy ha elengedtünk valamit, ami fontos volt, kibírjuk a veszteség fájdalmát - ember módon, emberien. Szabadíts meg minket a gyűlölettől, bosszúvágytól, ellenségeskedéstől, acsarkodástól! Add, hogy higgyünk egymásnak, egymásban!



Add, hogy legyen kedvünk gyertyafényben egy tiszta papírlapra tollból tintát maszatolni, csak úgy, a saját örömünkre. Add, hogy mosolyogjunk a csend hallatán, hogy találjuk meg minden napban az ünnepünket. Add, hogy gyakran kezdjük így a Veled való beszélgetést: köszönöm, Istenem!

Bocsásd meg a vétkeinket, és add, hogy magunknak is megbocsássuk tévedéseinket.



Adj békét, mindnyájunknak, Uram!








Köszönöm Neked Fecó Papa, hogy megbőgettél, még így indulás előtt.........

2010. december 23., csütörtök

Békés Karácsonyi Ünnepeket


Békés, Boldog, Szeretetteljes
Karácsonyi Ünnepeket
kívánok





minden rendszeres olvasómnak, s a kedves betérőknek.

2010. december 20., hétfő

Előkarácsony menüvel I. Húsleves

Itt most egy kis titkolózással és amolyan karácsony előtti semmitsemmondokmithovadugtam témával kell körítenem ezt a finom húslevest.
Főzés és terítés közben azonban valami mégis kiszivárgott, de a lényeg az, hogy nem a LÉNYEG !!!!!! -


......csak valami olyasmi derült ki, amit az alábbi rajz és írás is közvetít.  A délelőtt főzéssel és egy kis előkészületekkel telt el, s a nagyobbik (15 éves) unokám egyszercsak bevonult a papához, kért egy papírt tőle, és az alábbi kis menüt írta össze. Természetesen abból, amit a konyhában látott. :-)
S tálaláskor az asztalfőre helyezte, illetve sorba adta mindenkinek, miheztartás végett, hogy mégis mit is fogunk ebédelni. S érzéseit is leírta, lerajzolta, majdnem eltalálva lényeget.
..........mert valóban ez a hétvége egy amolyan előkarácsonyi ünnepi ebéd volt nálunk.


Egy jó nagy: kb 3,5 - 4 kg-os  (amolyan udvaron kapirgáló) kakas  aprólékaiból főztünk egy nagyon finom levest. A levesbetét most grizgaluska volt, de nem kanállal, vagy villával, hanem nokedli szaggatóval kerültek a levesbe.


Én a húslevest nagyon egyszerűen készítem el és nem is állok mellette, amíg el nem készül. Egyszerűen előveszek egy jó nagy kuktát és sorjában rakom bele a következőket:
(Először is a kuktába beleöntöm a vizet és már be is kapcsolom a tűzhelyet.)



Kuktába: Víz, jól kiáztatott, megmosott csirkeaprólékok (szíve, mája, zúzája, lába, fara, háta, nyaka), só, egész bors, köménymag, szerecsendió, sárgarépa, fehérrépa, zeller gumó, zellerszár, 1 nagyobb krumpli, 1 nagy fej vöröshagyma, 1 nagyobb fej fokhagyma.

Amíg belerakom  a kuktába az összes hozzávalókat, addig a lé is kezd átmelegedni. Rárakom a kuktafedőt, 1-es (legkisebb) fokozatra kapcsolom alatta a hőfokot, és otthagyom. Kb 40-50 perc múlva elzárom alatta a lángot és hagyom mindaddig lezárva, amíg magától a gőz felenged és levehetem balesetmentesen a kuktafedőt.

Ha ilyen lassan főzöm a levest, olyan gyönyörű lesz, hogy szűrni sem kell.

A levesből kiszedek egy kisebb lábasba, és ebbe szaggatom bele a grízgaluskákat.

Grízgaluskát most (mivel hatan voltunk) 3 egész tojásból és grízből készítettem. A tojást felvertem, belekevertem a grízt és nokedliszaggatóval a levesbe raktam.
Amikor az utolsó nokedli is belepottyant elzártam alatta a hőfokot, a lábasra a tetőt rátettem és a gőzben még puhultak.


2010. december 15., szerda

Ujra csöngetett a postás :-)

Úgy látszik tényleg beindult a karácsonyi láz, a karácsonyi hangulat, s a postás  ma nálunk többször is csöngetett. "Megjött egy ujabb Angyalka"
Én éppen egyik unokámmal a szobában beszélgettünk, amikor csöngettek. A papa kinézett  a kamerán keresztül s látta, hogy nem más, mint a postásbácsi. Ránkcsukta az ajtót -mert már vártuk egyébként is a csomagot- s nem akartuk, hogy éppen a meglepetésből ne legyen meglepi :-) de hát nem az jött, amit vártunk...........

Na de aztán az igazi meglepetés akkor jött, amikor már kettesben maradtunk a papával. Kérdeztem, hogy ki volt az és mit akart, mire Ő: a Gyuri jött a GLS-től, mondta.  (Azt tudni kell, hogy a GLS-es Gyuri a legidősebb lányunk munkatársa (volt főnöke), ezért aztán elcsodálkoztunk, mert a "Magyar Királyi Postától" vártunk valamit, nem pedig a GLS-el -től  :-)

Az én férjem olyan izgalommal bontotta ki a dobozt, hogy najdnem azt hittem, hogy Ő kapta, de én már láttam messziről, hogy ez tuti, hogy nekem jött. Tényleg úgy volt.
S most ez nem is tudom mi, de már napok óta sejtettem valamit, ráéreztem, de nemcsak a csomagra, hanem még a tartalmára is. Na de, hogy ez igaz is legyen, mielőtt még kibontottuk volna a csomagot, megmondtam a férjemnek, hogy kitől jött, és mi a tartalma :-) Persze ez nagy felelősség volt részemről, de igaz lett :) :) a férjem meg ujfent: vénboszinak nevezett :)))
Jött egy újabb angyalka, s a drága két keze munkáját küldte el nekem ajándékba, melengetve az én kis szívemet. Bevallom őszintén, hogy kétféle képpen csillogtak a szemeim. Örültem, és egy kicsit pityiztem. Én mindennek tudok örülni, de annak, hogy valaki a saját szabadidejét, a két kiskeze munkáját áldozza fel arra, hogy másoknak örömet szerezzen?? !! --- hát ez aztán az igazi meglepetés és az igazi örömszerzés, az igazi szeretet, az igazi karácsonyi ajándék. S hogy még arra is gondolt, hogy a mézes tésztából készített papírszalvéta-tartó angyalkát lefotózza, kinyomtassa, háááát ez aztán az igazi figyelmesség.

Ezt az ajándékot kaptam én egy nagyon-nagyon kedves blogtársamtól, akivel az e.margit oldalán ismerkedtünk meg - Paár Izabella - az én Bellám, aki olyan ügyes, olyan szenvedéllyel készíti a szebbnél szebb tortákat, süteményeket, hogy azt már nem is tudom milyen fokon lehetne dícsérni.
De hogy még rám is gondolt ezekben a sürü szabadidőt rabló időben? - hát erre nem mertem volna gondolni. Nagyon jól esett, s bevallom, nem is tudom úgy megfogalmazni az örömöm, mint amennyire érzem.
BELLA !!!! HÁLÁS KÖSZÖNETÜNK, igazán kedves vagy és nagy örömet szereztél nekünk. Már mondtam, hogy micsoda izgalommal sikerült kibontani a csonagot. Ugyanilyen izgalom volt a lefotózása is, mert mindig akadályba ütközött valami, vagy a háttér nem volt jó, vagy nem fért be a képbe minden, ezért aztán megpróbáltam egészében is a csomag tartalmát, de darabonként is lefotózni.


Volt ebben a csomagban -ami mind, mind a Bella keze munkája - egy gyönyörű gyertyatartó,


Különböző apró kis figurák, nagyon édesek és kedvesek. Mérföldjáró kiscsizMácska, hóbácsi, és hóanyó, meg mindenki, aki ilyenkor fontos :))


Na és persze, s nem utolsó sorban kell említeni ezt a kis gyönyörűséget: a szalvétatartó angyalkát. Olyan figyelmes volt Bella, hogy mindenből kettőt küldött, nehogy az öregemmel összevesszünk valamelyiken is :))

No és ezt sem lehet kihagyni, mert ez pedig a Bella nagymamájának igazi mézespuszedli receptje alapján sütött isteni finom illatu, igazi, igazi, mégigazibb mézes, ami még az én gyermekkorom is visszaidézi. Tehát ez tényleg egy igazi békebeli mézespuszi :))

S íme itt összességében a csomag tartalma, amit nem győzök elégszer megköszönni. Bella!! köszönjük. Neked és Családodnak is nagyon Kellemes, szeretetteljes, Boldog Karádsonyi Ünnepeket kívánunk.

Meglepetés - Meglepődés :-)

Majdnem egy éve, de legalább 7-8 hónapja, amikor beszélgettünk egyik kedves blogtásammal: Mary - val  a tortadíszítő eszközökről, habzsákról, díszítő csövekről. Én nen nagyon járok nagyobb bevásárló központokba, városnak meg elég kisvárosban élünk ahhoz, hogy óriási választék legyen. Választék lehetne, csak éppen az üzletekben nincs rá igény, kereslet. Bejártam már a piacokat, különböző üzleteket, de soha sem sikerült összehozni egy abszolut használható habzsákot és a hozzávaló díszítő csöveket. Mary még akkor felajánlotta nekem, hogy Ő szívesen megveszi nekem és elpostázza. Akkor a beszélgetésünk a témáról abbamaradt, mert közbejött a nyár és az én hosszú (kényszer)- szabadságom. Most újra felmerült a kérdés, s Mary készséggel segített. Bíztam is benne, mert Ő rengeteg tortát készít, tehát jól kell ismerje ezeket az eszközöket. Nekem  nem is  igazán tortakészítéshez, mint inkább majd a hidegtálak elkészítéséhez, dekorálásához lesz nagy szükségem rá.
S ha már lúd, legyen kövér, ahol a Mary vásárolta nekem a habzsákot, ott kapott olyan muffin papirokat is, amelyeket Ő is és Bianka is használ és nagyon dícsér. Tehát ebből is kértem gyorsan 3 csomaggal. Most aztán a szerény igényem ki van elégítve, megleptem magam karácsonyra.

Ma csöngetett a postás, s hozott egy jó nagy és kövér borítékot. Már amikor megláttam, kézbefogtam, gyanús volt, mert nem gondoltam, hogy egy habzsák és a 3 csomag muffin kapszli ilyen kövér lenne :))



Jól is gondoltam, jól is éreztem. A borítékot kibontva, a kedves kis karácsonyi üdvözlő lap és a megrendelt dolgaim mellett ott lapult még egy zöld kis karácsonyi csomag, (amit nézzetek csak meg köozelebbről? - ugye milyen érdekes? - a csomag Szarvasra érkezett, s egy Szarvas hozta) s ebben a szép zöld karácsonyi tasakban volt ez a finomságos, nagyon illatos tea.
Amikor a férjem -mert neki aztán kötelező volt segíteni a csomag kibontásban- kinyitotta a teás dobozt, megszaglászta, s mondta nekem: írd meg a Marynak, hogy ezt a teát nem fogjuk megfőzni, hanem a lakás különböző részeiben elhelyezünk egy-egy tasakot, mert olyan csodálatos illata van.
Almás-fahéjas gyümölcstea van a tasakokban. Igazán illik még a karácsonyi előkészületekhez is.

Nem is tudom, hogy a Mary honnan tudta meg, hogy mi óriási teaimádó, teafogyasztó emberek vagyunk? Talán ennek sokkal jobban örültünk, mint az egész csomagnak. Holnap reggel azért ebből a teából fogunk inni.

Köszönöm Mary a fáradozásod, s külön köszönöm a meglepetést, nagyon kedves vagy és jólesett.
Békés, Boldog Karácsonyi Ünnepeket kívánok Neked és Családodnak is.

2010. december 5., vasárnap

Advent második vasárnapja





Advent van, s átjárja lelkem a szeretet és az emlékezés.
Rájövök ismét - tán ezredszer-, hogy szépen élni gyakran túl kevés.
Szeretni szóban és tettekben, hinni, remélni szüntelen.
Táplálni kell mosollyal, öleléssel, hogy emléked hibátlan legyen.





Most visszarepülök gondolatban gyermeki önmagamba újra....
Látom, amint kályha mellett nagyanyám fagyos lábujjamat gyúrja.
Hársfa teát tölt poharamba - "Idd meg! Nem fogsz fázni majd!"
Átmelegedett testem, valóban s én azt hittem a tea tette azt.

Már tudom, tőle volt meleg. Ölelés, szeretet, gondoskodás
Ezek voltak mitől az a "jó" a testem és lelkem járta át.
Ez adta azt a boldog érzést, mi ma is rám tör, ha múltba révedek.
Hiánya - így advent idejében - fájón kéri vissza az elmult éveket.





Emlékszem a finom illatokra, ami a konyhát járta át,
mikor sült a finom mézes, és a lágyan foszló mákos kalács.
Arca piros volt az izgalomtól, mikor a szobába engedett,
Csilingelt egy üvegpohár szélén:
"Itt az Angyalka! Megjelent!"




Mert az ünnep attól sokkal szebb lesz, ha gyertyafényben rá emlékezünk.
S tudom - onnan fentről Ő is nézi: Ugye mindenkit szeretünk?
Jusson szép szóból bárkinek ! Simogató, ölelő kezekből,
Mosolytól csillogó szemekből áradő tűz gyújtson fényeket!




Muzsika szálljon a gyermek kacajból, áhítat járja át a lelkeket!
A szeretetet, mit Tőle tanultunk, naponta adjuk át mindenkinek.




Drága Advent köszöntünk, Lelkünk téged epedve várt,
Hajnalfényed közöttünk hintse szerte arany sugarát.