MÉH = Minden Élelmiszert Hasznositok
Ezt a nevet a férjem adta, mert már Ő is beleunt a "mindent hasznosítok soktojásos" akciómba.
Nem is szégyenlem bemutatni ezeket a termékeket, amelyek saját kis "mühelyemben" konyhámban készültek. Na de mielőtt saját magam is elhinném, hogy ennyire szörnyü ez a látvány, tudatnom kell mindenkivel egy-két dolgot.
Soha életemben nem szerettem a mézes-tésztát. Gyerekkoromban, amikor csak sóvárogtam (sóvárogtunk mi apróságok) a mézespuszedli után, mert akkor még szerettem volna, de sajnos nem biztos, hogy lett volna nagyszüleimnek miből megvennie.
Ez az időszak még a múlt században történt :-)
Igy aztán el is döntöttem, hogy soha nem is fogom szeretni a puszedlit :-)
Be kell valljam, hogy eltelt pár évtized a mai napig (merthogy nagyon-nagyon szorosan közeledik a 60. születésnapom) s életemben nem jutott volna eszembe a mézes semmilyen formában, pedig a MÉZ nálunk kifogyhatatlan kincs.
Teát méz nélkül el sem tudjuk képzelni. Vagy csak úgy belekanalazni a mézes üvegbe.
Na de ezekután (s ez még nem a tegnapi, hanem már a mai megállapitásunk), a mézestészta rendszeres fogyasztói leszünk.
Nem is húzom-halasztom tovább itt az időt és nem bővítem a sorokat, jöjjenek az alkotások.
Van egy kicsi házikóóóóó ------ fehér fala ragyogóóóóóó --------
na de ne a dalról szóljon a dolog, hanem arról, hogy -mint igértem- leirom mekkora hófúvás volt felénk, amikor is építkezésbe fogtam. :-)
Elkészültek az alapok. Először a talapzat, az oldalak, a tető.
Majd kipihentem az ácsmesterség fáradalmait és egyik napon ihletet kaptam: meg kellene próbálkozni ezzel az irókázással :-) (tojásom volt hozzá bőséggel)
Mint látjátok én nagyon igyekeztem, de hát tehetek én arról, hogy tényleg óriási hófúvás volt nálunk és hogy olyan hirtelen jött?
Be is jelentettem a biztositónak a káromat.
Merthogy a kerités elemeimet a "vihar" teljesen megrongálta, a léceket letépte. A ház oldalán a hó úgy "lecsúrgott" hogy legalább tizszer dőlt össze a házam, mire is gondoltam egyet, kiszúrok vele (merthogy főleg a tető nem akart megállni a helyén). Gyorsan elő a szerszámokat: "szekercét, fürészt, szegeket, ragasztót" és septibe "ácsoltam 3 -azaz három- tartógerendát, amit szépen a tető alá tettem (volna) ha egy nem esik be a házikóba. (benn is maradt) Na mindegy, gondoltam. Itt már kettőnek is meg kell tartania.
Megtartotta. A házikóm, akármilyen romos is, de áll, s főleg a tudat, hogy az ENYÉM :-)
Na ekkor megfogadtam, hogy ez volt életemben az első mézeskalács sütögetés próbálkozása, de hogy az utolsó is az már egyszer biztos.
Persze ez mind addig tartott, ameddig kimondtam, mert eljött a következő nap és én már azon vettem észre magam, hogy gyúrom az újabb mézestésztát. Miután elég sokat olvasgattam az alapanyagról, tudtam: ha egyszer begyúrok egy kiló lisztből alapanyagot, akkor legalább egy hétig sütögethetek. Háááááááát kéremszépen ez így is van.
Tegnap és ma teljes erőbedobással fogtam hozzá a folytatáshoz, és én nem tudom nekem milyen hütőszekrényem van, de abba a megmaradt mézestészta alap csak szaporodik, pedig ma is sok-sok finomság került be a sütőbe belőle.
No de ennyit a a MÉH-telepről. Egy következő postban jönnek sorba, de ott már tömegével a folytatásban szereplő elkészített termékeim.
Nem ütik meg az osztályozás szintjét, de erre is azt mondom, nem szép, de nagyon jó, s főleg, hogy az Enyém :-)
Mindenkinek engedélyezem, ahogyan csak tudja kiengedheti a hangját, akár sikitással, akár nevetéssel, mert ez itt kérem a Pocsék Áruk Fóruma - ahol nem lehet mást, mit tenni, mint röhögni egy jó nagyot.