Mustár és Retek magokat csíráztattam, illetve folyamatban vannak a többi magvak is, hogy minél előbb idézzük és érezzük már a tavasz ízét a tányérunkon. Elég sok mindent elolvastam a csíramagokról, s hogy mi mindenre vannak jó hatással, s addig-addig nyüstöltem magam, amíg belevetettem az összes gondolatomat, -merthogy minden a fejben dől el- és hozzáfogtam.
Hozzáfogtam, mégpedig mult héten talán szombaton. Próba és kóstoló képpen először csak egy-egy evőkanál magot áldoztam be a csíráztatásba :) hátha nem fog ízleni.
Először is a magvakat jól átmostam, majd a retekmagot 8 árára beáztattam. A mustármag nem igényelt előáztatást: írta ezt a tasak hátulján lévő tájékoztató.
Az átmodsott (beáztatott magvakat) egy csíráztató müanyag edénybe -külön-külön- beleraktam. Az összes tennivaló velük csak annyi, hogy minden reggel és este vízcsap altt át kell folyatni rajta a vizet, tehát jól átöblíteni, nehogy a magvak beposhadjanak.
A legalsó tálca nem lukacsos, így oda csöpög le a magvakról a víz. A legfelső edényt pedig csak úgy rátettem, de persze ennek még utána nézek, mert annak az alja is lukacsos, így elképzelhető, hogy még abba is tudnék magokat tenni.
Ha esetleg olyan magvakat csíráztatok, amelyeknek a csírázási ideje egyforma, akkor lehet keverni is a magokat.
Tegnap este, amikor leöblítettem a magokat, egy retekcsírát kivettem, bekaptam és majd elájultam a gyönyörtől. Olyan régen ettem retket - amit egyébként nagyon szeretnék enni, de nem lehet - hogy mennyei falatnak számított az az egy szál kis apró csíra. El is döntöttem -miután a csírázási idő letelt, a maghéjak leestek a csírákról, - hogy ma reggel akármi is lesz a reggeli, de bevetem első komoly étkezésnek a csírákat.
Először a zsömléből két vékonyka szeletet levágtem, "megpakoltam egy halvány vékony kolbászkával és egy tojáskarikával, s jócskán megszórtam csírával. Na és ezután következett az, hogy a mellette lévő kistányéron lévő összes csírát bevágtam, annyira ízlett.
Ma már dupla adagot áztattam be :) :)
