Ez a krémes úgymond a "leveles tészta" hangosan kimondott szüleménye :) Nos hogy értsétek is: említettem apának, hogy a fagyasztóban van még leveles tésztám és abból szeretnék kifliket csinálni, mire Ő: na én abból nem eszem.......................... én meg jól bepörögtem, miaz, hogy nem eszik. Igenám, de akkor már egy tepsi lekváros kifli ki is sült.
Vettem egy 180 fokos fordulatot, a maradék leveles tésztát ketté osztottam, kinyújtottam, tepsi hátuljára ráterítettem és pár perc alatt lappá sütöttem.
Na most jött ám az én nagy gondom, mert a további elképzelés a krémes volt, de vajon van-e minden itthon hozzá? Ha nem is éppen úgy, ahogyan én elképzeltem, de megvalósult, elkészült, elfogyott.
A legvégén megírom a levelestészta-félreértést :))))
Egy adag leveles tésztát amelyett ITT lehet megtalálni (kb 30 dkg volt) ketté vágtam, kinyujtottam, tepsi hátuljára tettem és 7 perc alatt készre sütöttem.
Főzés nélküli vanilia pudingporból 3 csomaggal kikavartam, ebbe persze tettem egy kevéske -langyos vizben áztatott- zselatint. (féltem, hogy a puding nem fog megállni a tésztán)
Tejszínem nem volt, viszont egy adag hulala árválkodott a hütőben, amit gyorsan -3 perc alatt- felvertem, s máris kezdődött a munkamenet.
Az alsó tésztára rákentem a pudingot, majd a tetejére a húlalát. Az előre felkockázott második lapot szépen sorban ráraktam a tetejére, majd porcukorral megszórtam.
Voaaalaaaaaaaa ---- elkészült a krémes. Tovább tartott leírni, mint elkészíteni :)
S akkor jöjjön a sztori a levelestésztával: Annak rendje, módja szerint megebédeltük a jó kis gulyás levesünket, s hoztam utána ezt az "aprócska" tálca krémest.
Apa szemei akkorák lettek, azt hittem elgurulnak. Azt tudni kell, hogy egyszerüen imádja. A lányokkal összekacsintottunk, s szinte egyszerre mondtuk, hogy "Papa Te ebből nem ehetsz" .... mert ???? kérdezte !
Válaszunk: hááááát nem is olyan régen még azt mondtad, hogy Te meg nem eszed a levelestésztát. Azt nem is, mondta a papa, de a krémest igen!!!
Ő ugyanis azt hitte, hogy a boltban vásárolt hajtogatott levelestésztáról volt szó, de azt ne kérdezze meg senki, hogy miért nem szereti. Csak úgy, mert ha nem tud róla, akkor azt is megeszi. :)
Teljesen megnyugodott, hogy s SAJÁT KÉSZÍTÉSŰ VAJAS TÉSZTA volt a kiflik és a rétes alapja.
Óriási örömujjongások közepette falatozták be a krémeskockákat, s komolyan mondom, hogy a jó kis kiadós leves után alig marat a tálcán.
