Napraforgó kenyér - ajándékba

Ma -előre bejelentett- vendégeket vártunk (gyerekek és unokák nélkül, csak a szülők jöttek). Tudtam, hogy csak késő este érkeznek meg, ezért abban is biztos voltam, -ismerve őket- hogy egyetlen üditőn kivül mással megkínálni nem tudjuk őket, mert már sem vacsorázni, sem édességet fogyasztani ilyenkor nem szoktak. Ezért a mai -szokásos- sütéseim mellett belefért az időmbe, hogy meglepetésként egy napraforgó kenyeret süssek meglepetésként, amit majd otthon az egész család elfogyaszthat akár holnap már reggelire is. (gondoltam én)!

Volt meglepetés, óriási öröm, s a másik meglepetés számomra, hogy úgy mentek haza: Na ezt még ma este meg fogjuk kóstolni! - hát lehet így eldönteni, mi is legyen, amivel meg lehet őket kínálni? -

Egyszer már megsütöttem a napraforgó kenyeret, de azzal nem voltam eléggé megelégedve. Még mindíg van rajta mit javítani, de ez már sokkal jobban tetszett.

Hozzávalók

75 dkg finom liszt (BL 55-ös)

250 ml langyos tej

125 ml olaj

2 tojás

1 kk barna cukor

2 kk só

4 dkg élesztő

A kenyérlapok kenéséhez nekem csak 8 dkg olvasztott vajra volt szükségem.

Utolsó mozzanatként 1 tojáshoz kevés tejet kevertem, majd a megkelt tésztát sütés előtt ezzel kentem be. Tetejére pirított napraforgó, szezám, len, és tökmagot szórtam.

Elkészítés:

Az összes hozzávalókat dagasztógépben összekevertem, majd dagasztás következett, s kelesztőtálban 1 óra pihentetés után jó duplájára kelt.

Ekkor (mérleget használva) kettévágtam a megkelt tésztát.

Az egyik felét 4 egyforma gombóccá vágtam.

Sütőlappal bélelt tepsire raktam a következőképpen.

3 gombócot egyforma -20 cm-es átmérüjévé nyújtottam, olvasztott vajjal megkentem, majd a negyedik gombócot 22 cm-es átmérőjűre nyújtva, borítottam rá a három egymásra rakott kerek formákra. Ráillesztettem a negyedik kört, ezt már nem kentem be olvasztott vajjal.

Nagyon éles késsel nyolc cikkre vágtam úgy, hogy a szélétől kb 1,5 cm-től befelé vágtam, s a cikkeket finoman kihajtottam.

A másik részének 1/4-ed részét levágtam, ez lesz a napraforgó közepe.

A megmaradt részt szintén 4 egyforma részre vágtam. 3 gombócot kinyújtottam, de már csak 18 cm-es átmérőjűre, s szintén egyenként megkentem olvasztott vajjal. Az utolsó (negyedik) kerek formát kissé nagyobb átmérőjűre nyújtottam, s ezzel borítottam be az utolsó kerek részt. Óvatosan beemeltem a tepsin lévő tészta közepére, ezt is éles késsel 8 cikkre vágtam. Ugy helyeztem el a cikkeket, hogy a külső kör két cikke közé essen a belső kör egy-egy cikke.

Amikor ezzel kész voltam, a visszamaradt 1/4-ed részből gombócot formáltam és középre helyeztem. kb 1 óra hosszáig kelesztettem, majd a sütőt 200 fokra előmelegítettem.

A tésztát lekentem a tejes tojással. A tészta közepét beterítettem a 4 magvas keverékkel, míg a cikkekre szezám magot szórtam.

180 fokon 35 perc alatt sült készre.

Napraforgó kenyér

Hát eme nap, nem éppen úgy kezdődött, mint ahogyan szokott. Elfogyott a kenyerünk, előkészítettem egy kovászt, amire rájöttem, hogy több óra el fog telni mire ebből kenyér lesz. Segítségül hívtam a googli-t, beütöttem a keresőbe, hogy "napraforgókenyér" -mert erre már nagyon-nagyon régen vágytam- és mindjárt az első linkre ráböktem az egerem :)

Nem is gondolkodtam tovább, mert az idő haladt, s nekünk valami kézzelfogható, kenyérre lett volna szükségünk. No azért mégsem igy sikerült, mert az ebédünket kenyér nélkül elfogyasztottuk, s mindjárt ebéd után kisült ez a napraforgóra hasonlító kenyérnek nem éppen mondható isteni finomság. Azt nem mondom, hogy ugyan olyan gyönyörü lett, mint amilyet találtam Garffyka oldalán, de ez a napraforgó már igenis az enyém, a mienk volt, és már nincs is mert annyira finom lett, hogy bevacsoráztuk (csak úgy, szimplán hatan)

Ha legközelebb elkészítem -márpedig el fogom- ígérem, hogy mindent rendesen végigfotózok, és azt is, hogy mégegyszer fejfájással nem fogok hozzá semmihez, vagy legalábbis a konyhát is nagyon messze elkerülöm, de azért abszolut nem bántam meg ezt a mai napot sem :)

A nagy sietségben -s némi 24 órás fejfájás után- nem jól olvastam el a receptet, vagy nem is tudtam inkább odafigyelni rá, ezért a második -belső- körhöz meghagyott tésztát csak 5 db-ra osztottam szét, s amikor már ez a kisebbik virágkoszoru is majdnem kész volt, akkor jöttem rá, hogy nincs tésztám és nem hagytam meg a napraforgó közepét. Még éppen volt annyi lélekjelenlétem, hogy a visszamaradt, még nem kinyújtott tésztagombócokból lecsiptem egy keveset, amivel a belső koszorú közepét kibéleltem. Hát itt követtem el azt a hibát, hogy egy gombócot kihagytam a számitásból, s csak egy lapocska került erre a helyre. Nem lett olyan szép, de annál sokkal, de sokkal finomabb. Azt hiszem, hogy az a jelenség, hogy a napraforgó kenyerünknek már se híre, se hamva, önmagáért beszél.

S miután én a recepten (idő hiányában, s mellé egy nagy adag fejfájással) semmit, de semmit sem változtattam, (fázisfotók készítésére pedig nem tartottam magam alkalmasnak) ezért a teljes receptet Garffyka oldalán megtaláljátok. Abban máris biztos vagyok, hogy nem ez volt az utolsó napraforgó kenyér, amit megettünk. Újra nekivágok, s akkor biztos, hogy a közepére is oda fogok figyelni.
Köszönöm a receptet Garffyka!