Kacsasült móringgal

Még mindíg az egyszerűség jegyében -  fűszer nélküli ételek - kerülnek az asztalra. Ebben az esetben a Márton napi libát (mert nem nagyon kedveljük a libahúst) helyettesítettük finom kacsacombokkal, szárnytővel, kacsamellel, s valamikor a nagymamám mindehhez köretnek hagymás, paprikás krumplit - akkori nevén Móringot tálalt. Nekem óriási emlék és arra mindíg vigyázok, ha kacsasült: akkor a köret csakis Móring lehet. Most is az volt! 

 

 

A kacsacombot, mellét, szárnyát - és még vásároltam hozzá nagy adag kacsaszárny-tövet egyszerűen csak besóztam.

 

Vetem még  hozzá 2 kg kacsahájat, amit a tepsi aljára leterítettem, és ráraktam a kacsa feldarabolt részeit.

Köretnek a nagy kedvencem: a Móring került. Egy serpenyőben, 1 kanál kacsazsíron 1 nagy fej fehér édes hagymát megfonnyasztok, kevéske piros paprikával megszórom, sózom, kissé citromborssal megszórom. Az apró kockára vágott  burgonyát sós vízben megfőzöm és beleforgatom a piros paprikás hagymás zsíradékba. (a burgonya főzőlevét félreteszem, mert a következő kenyérsütésnél Ő lesz a folyadék)

 

 

A kacsa melle és a szárnytövek. Olyan ízletes, pedig mindösszesen csak besóztam és a kacsahájon sültek pirosra.

A kacsahájból pedig nagyon finom tepertő sült, ami sajnos nagyon kevés, így vacsorára el is fogyott.

Kacsasült nagymamám köretével

Nos, akkor folytassuk ott, ahol abba hagytuk. Jöjjön a kacsa többi "alkatrész"-e, s hozzá: imádott nagymamán -nagyon kedvelt- piros törtkrumplis, hagymás, borsos körete. Még ma is a számban érzem az ízét ennek a krumplinak, amit a nagymamám készített. Azóta is csak hasonlót sikerül főzni. Persze ehhez hozzájárul az is, hogy annó 50-60 évvel ezelőtt még a krumpli is más volt. (na meg a föld is.)

 

A jól meghízott kacsát darabjaira bontva, külön-kölön más-más ételek készültek. Itt most azon részek láthatók, amelyek kifejezetten egy fém kacsasütőben pirosodtak meg ilyen szépre.

A titka, -én ma is állítom- hogy ehhez a són kivűl semmi fűszer nem adható, s így lesz belőle igazi kacsasült, na meg alatta a hájból kisült, finom kacsazsír.

 

A feldarabolt részeket a kacsasütőbe tesszük, de előtte mindkét oldalán kissé megsózzuk. A háj egy részét a hús mellé rakjuk. Aláöntünk kb 1 dl vizet, s a 250 fokra előmelegített sütőbe tolva készre sütjük. Kb 35-40 perc után megnézzük, s ha szükséges megfordítjuk a húsokat. Nekem nem kellett, így is finom ropogósra sült a bőr és a hús pedig puha maradt. 35 perc után levesszük a hőfokot 180-ra és még további 15 percig így sütjük.

 

A köret, és annak imádata még gyerekkoromból a nagymamámtól ered, s ezt általában csak kacsához (esetleg ritkán egy-egy fűszeres húshoz készítem el.)

 

A megfelelő mennyiségű krumplit (személyenként 1-2 db, ha jó nagyok) megtisztítjuk, apró kockára vágjuk, sós vízben roppanósra főzzük. (nagyon kevés idő kell neki.)

Amíg a krumpli fő, addig elkészítjük a hozzávalókat.

Kevés kacsazsírban megfonnyasztunk 1 fej apró kockára vágott vöröshagymát (a fehérhagyma sokkal finomabb, de most egyáltalán nem lehet nálunk kapni). Amikor megpuhult  a hagyma, félrehuzzuk, adunk hozzá 1 teáskanál piros fűszerpaprikát, egy csipet fehér borsot. Összekeverjük, s a leszűrt, roppanósra főzött krumplit megforgatjuk ebben a "piros" zsírban. 1-2 percig még a tűzhelyen hagyjuk, hogy az ízeket jól átvegye a krumpli.

Kár, hogy az ízét nem lehet leírni. Nagyon imádom ezt a fajta köretet, aminek annak idején "Móring" volt a neve.  

 

Ez az én adagom. Ugyanis én bármilyen kétlábú szárnyas jószág legyen csakis és kizárólag a csontos részét (fara, háta, szárnya) szeretem. A vastagabb részeket (mell, comb) meghagyom a fiúknak. Ők viszont valóban a húsos részt helyezik előtérbe.

Jaj de finom is, ezeket a jól átsült csontos darabokat lerágcsálni, na és a püspökfalatjáról le nem mondanék.

Kacsamáj sült almával, konyakban áztatott aszaltszilvával

 

Pár szem aszaltszilvát 1 dl konyakban egy egész napra beáztatunk. (vagy sütés előtt egy nappal.)

 

Ezt a jókora kacsamájat szépen megtisztítjuk. Jó 2-3 cm-es szeletekre felvágjuk.  Kevés kacsazsíron mindkét oldalát nagyon gyorsan átsütjük, kirakjuk tányérra.

 A serpenyőben visszamaradt kacsazsírhoz hozzáadjuk  az asztaltszilváról leöntött konyakot, és a vastagabb karikára vágott, megtisztított almaszeleteket ebben a konyakos zsírban mindkét oldalán  átsütjük.

Kevés hasábburgonyát sütünk és köretként kínáljuk ehhez a finomságos gazdag ízvilágú kacsamájhoz.

Jó étvágyat !

Kacsacombok répa-krumpli-pürével

Eddig pihentek a még ősszel megsütött kacsacombok a saját zsírjukban . Igaz, hogy még nem terveztem előszedni őket, de kell már valami változatosság, s még mindíg itt a tél, s kell a jó kis erőt adó étel. Bár inkább ennénk már friss salátákat, zöldségeket, de azt hiszem erre még várnunk kell. Most a vitamint inkább savanyúkáposztával pótoljuk, már amihez illik :)

Ennek a húsnak inkább a körete adta a pikantériáját. Ez nem egy síma krumplipüré, hanem 4 szál sárgarépát és  1 db jó nagy krumplit megtisztítottam, enyhén sós vízben megfőztem, de csak úgy roppanósra. Leszürtem, még kicsit utána sóztam, egy csipet szerecsendiót és kevés vajat hozzáadva, robotgéppel pépesítettem, s mint látható: őszibarack befőttel tálaltam. (az oldalbordának). Én nem szeretem az őszibarackot, így a kedvenc savanyúságommal - ecetes almapaprika - fogyasztottam.

A pürét nyomózsákba tettem és abból került a tányérra. Most már csak azt kell megfejtenem, hogy ezt a fantasztikus megoldást kinél láttam. De ha az emlékezetem nem csal, -bár nem vagyok benne biztos, de utána járok - akkor talán Gizinél láttam. Ha megtalálom az eredeti kiötlőjét, belinkelem. Addig is köszönöm neki ezt a fantasztikus ízvilágot. Én mindenkinek ajánlom ezt a variációt. Nagyon finom.

Kacsacomb hagymás krumplival, balzsamecet-krémmel

Az előző posztban már írtam a kacsacombokról, hát azt azért nem hagyhattuk ki, hogy ne kóstoljuk meg. Sőt mi több, a tegnap elkészített balzsamecetkrémet is tesztelni kellett a sült husival.

Köretnek krumplit adtam a kacsacombok mellé, amit apró kockára vágtam, enyhén sós vizben megfőztem. Egy serpenyőben parányi kacsazsíron egy fej lilahagymát -apró kockára vágva- megfonnyasztottam, majd egy mokkáskanál piros füszerpaprikával, 1 mokkáskanál citromborssal elkevertem. Miközben kevertem, a krumplik kicsit megtörtek, de ennek ez a lényege.

Az én nagymamám ezt a fajta krumplit (amit MÓRING-nak neveztek) tálalta mindíg a nagyobb szárnyashúsok mellé.

A combokat balzsamecet-krémmel locsoltam le (egy fecskendő segítségével)

Elmondhatom, hogy mennyei ebédünk volt :-)

Aki viszont most az ünnepek előtti időszakban fogyókúrázik, az ne is nézzen ide és csukott szemmel olvassa el a posztot :-) :-) merthogy nem éppen a csökkentett kalóriák közé tartozó ételféleségről van szó ! :-)

Kacsacombok pihennek a saját zsírjukban.......

Gondoljunk csak vissza a gyermekkorunkra ? - mármint azok, akik legalább olyan velem egykorúak, s főleg akinek még a nagyszülei is vidéken éltek. Mit is csináltak a háztáji jószágokkal? - és hogyan oldották meg -az akkor még hütőszekrény nélküli világban- a finom sülthusik átmentését a nyári időszakokra ?

Hát nem másként, minthogy disznótvágtak, s a legfinomabb részeit, (oldalast, a nyúját) egy nagy üstben lesütötték, természetesen saját zsírjában, s egy óriási bödönbe rakták szép rétegesen, s a forró zsirral leöntötték, majd a hideg kamrába helyezték, s bizony még május, júniusban is szedegettük a finom falatokat.

Ugyanígy készítették el a hízlalt kacsát, libát is, de ezeket is saját zsírjukban rakták el. Ó micsoda régi szép idők.

S hogy jutott nekem mindez eszembe ? - háááááát az elmult hetekben voltam olyan helyen, ahol más dolgom sem volt, mint gondolkodni, emlékezni, s alíg vártam, hogy hazajöjjek, nyakamba vegyem a várost, s ha lehet akkor ezeket a finomságokat - ha nem is mindegyiket - elkészítsem.

Gyönyörűségesen szép kacsacombokat és kacsahájat kaptam az egyik üzletben. Egypercig sem gondolkodtam azon, hogy a boltban maradjon.

A combokat - mivel nagyon szép tiszták voltak - csak éppen át kellett mosni, lecsurgatni, majd szárazra törölni és kacsasütőbe rakni. Egy óriási fej fokhagymát gerezdjeire szedtem, megpucoltam és beleszeleteltem a húsok közé. Persze a combokat egyenként -enyhén- besóztam. Rátettem a kacsasütő tetejét és kb 1 óra alatt ilyen gyönyörűséges szép pirosra sültek.

Egy nagyobb lábasba szép sorjában leraktam, leöntöttem a zsírral és a garázs "élelmiszeres" sarkában elhelyeztem őket, hogy majd egyszer a kacsazsírban megérett finom kis husikat élvezhessük egy-egy ebéd alkalmával.

Az én nagymamám csak úgy nevezte ezeket a husikat, hogy saját zsírjában eltett finomságok, míg mostanság már konfitálásnak nevezzük :-)))))

Teljesen mindegy hogy hívjuk, csak finom legyen. ---- Ez az !!