Tepertő-krém

Tepertőkrém, csak úgy egyszerüen, ahogy mi szeretjük, de ekkor is és mindíg két ízben, mert hát éppen kétszemélyes háztartás vagyunk (vagy néha sokkal több)

Mennyiséget azért nem írok, mert ki mennyiből szeretné elkészíteni, illetve kinek mennyi hozzávalója van -jelen esetben- a tepertőből. (általában a tepertő súlyának fele mennyiségü margarint adok hozzá, mert csak úgy a tepertőt túl töménynek tartom és nem olyan könnyü és kívánatos)

Elkészítését a tepertő összezúzásával kezdem. Én most dupla késes robotgépbe tettem, de csak azért, mert néhány tepertőnek a bőrét is (ami olyan finom és szép hólyagos és könnyen rágható még egészben is) szeretjük benne ropogtatni. Amikor elkészültem az összezúzással, elővettem a botmixerem és ezzel folytattam a további munkálatokat, így legalább jócskán fel tudtam lazítani az egész anyagot.

Jelen esetben én így készítettem:

40 dkg tepertő (összezúzva)

20 dkg margarin (hozzáadva)

1 púpos teáskanál só (hozzáadva)

1 teáskanál fehérbors (hozzáadva) ha valaki borsosabban szereti lehet többet is, de nálunk most ez nem müködik, majd a második adagnál, ill. kép alatt ezt is írom.

A botmixerrel jócskán összekevertem, kicsit fellazítottam és máris dobozba raktam, és irány a hütőszekrény.

Ebbe az adagba belecsempésztem az eddig hozzáadott anyagokhoz még egy kis chilli-darálékot, egy parányi sáfrányt (a színe miatt) és még egy kanál fehér borsot. Amikor ezekkel is összekevertem, szintén megfeleztem és az utolsó adaghoz még hozzáadtam egy parányi mustárst is (ezt rajtam kivül senki sem szereti, ezért csak olyan egy-két adagnyit szoktam mustárral bekeverni.)

Lehet még hozzáadni (gyorsfogyasztásnál) apróra vágott főtt-tojást is)

Makaróni ! - na de hogyan ?

Hozzávalók és elkészítés: (4 személyre)

1 nagy fej lilahagyma

2 doboz konzerv gomba (vagy fél kg friss csiperke)

40 dkg pulykasonka

20 dkg enyhén füstölt husos háziszalonna (kockára vágva, mikróban jénaiban kisütve)

0,5 dl főzőtejszín

20 dkg reszelt trappista sajt

50 dkg makaróni

só - ízlés szerint (aki nem szerti nagyon sósan arra figyeljen, hogy a petrezselyemzöld is besegít)

fehérbors - ízlés szerint
1 csomag petrezselyem zöld (tépkedve)

Elkészítése:

A kockára vágott szalonnákat jénaiba raktam, az edény tetejével lefedtem és mikróban kiolvasztottam, (éppen csak hogy átsütöttem hogy ne legyen száraz) Kiszedtem egy kistányérra a szalonnakockákat. A lilahgymát jó apróra vágtam és a szalonna zsirjában megfonnyasztottam, majd hozzáadtam a szeletelt, tisztitott (vagy konzerv) gombát. Fedő alatt jól átpiritottam, s csak ezután adtam hozzá a pulykasonkát kockára vágra. Ezzel még pároltam egy picit, majd szép lassan hozzácsurgattam a tejszínt (állandó keverés mellett) Adtam hozzá még kb 1 dl vizet, s amikor ujra elkezdett forrni, belereszeltem 5 dkg sajtot, s azonnal elzártam alatta a lángot.

Kifőztem (sós, olajos vizben) a makarónit. Tálaláskor alulra raktam a tésztát, ráhalmoztam a sonkás-gombás-sajtos készítményem. Tetejére még tettem reszeltsajtot, egy-egy kanál kisült szalonnakockákat és tépkedett petrezselyemzölddel díszítettem.

No most mit is mondjak? megint ettünk egy kis finom, laktató makarónit, de nem ám csak úgy mezítlábasan :)

Az én Nőnapi virágom :-)

Mindenre gondoltam, de arra nem, hogy alig telik el két nap és máris ismételni kell a szombaton megsütött diós-lekváros buktám receptje alapján ezt a csodasütit. Nem írom le újra a hozzávalókat, mert az összetevőkön semmit sem változtattam. A formán viszont igen, mert azért ma mégiscsak Nőnap van. a receptet ITT olvashatod

Miután a mai napom sem úgy alakúlt, ahogyan elterveztük. (Én itthon maradtam) ezért gondolltam, mire a családom hazaér meglepem megam egy tál virággal :)))
A két fiúm pedig ezzel a két gyönyörüséggel hálálta meg a mai fincsi ebédet, mert azt nem is gondolták, mire hazaérnek, milyen finomság fogja őket várni. Igy aztán mindenkinek sikerült kellemesen meglepődni :-)

Részei a konyhámnak - Része a Konyhádnak

Ezt a tündéri kis figyelmességet, kedves blogtársamtól (aki egyben fórumtársam is) MARYENNE (Mary)-tól kaptam, azzal a különös megjegyzéssel Mary oldalán, hogy ráadásúl az én bíztatásomra kezdte elkészíteni saját blogját, amire én is nagyon büszke vagyok. Remélem Mary Te sem bántad meg? :)) S tisztelettel Mary-nak vissza is küldeném, mert hiszen szinte minden feltett receptjeinket jócskán meg-csemegézzük. Tehát, mi biztos, hogy egymás részesi vagyunk :))

Egy olyan különös érzés forgott az agyamban, amikor olvastam már több blogon, hogy ki-kinek a konyhájában érezheti magát részesnek, s nem is tudtam eldönteni, miért okoz nekem ez akkora fejtörést. Hát azért, mert rögtön csak a tüzhelyre és a kamrára, a hütőszekrény tartalmára asszociáltam, de itt el kell mondjam, hogy nagyon jó és olvasmányosnak, szemetgyönyörködtetőnek tartok néhány blogot, ahova szinte az esti lefekvés előtti kötelező olvasmányomat veszem virtuálisan a kezembe. Ezért aztán az jutott eszembe, hogy akiknek én most ezt a kedves kis díjat továbbadom, az nem biztos, hogy mindegyik gasztroblog, de én akkor is ottvagyok nála, vagy Ő van az én konyhámban, főleg, amikor főzőcskézek, sütögetek, s egy egy kis köztes szabadidőben gyönyörü dolgokat olvasgatok. (egyszer-kétszer, bevallom miatta kelt meg jobban a tésztám, vagy egyik alkalommal még a rántásom is átváltott fekete szinre, mert annyira olvasmányos volt a történet, hogys egyszerüen nem tudtam továbblapozni.

Ezért aztán sorrendet változtatok, s akkor jöjjön elsőnek az, aki irásaival engem mindig kedvre derit, felvidít, nélküle az én konyhám, kamrám olyan lenne, mintha a lelkem lenne üres :))) mert sütni-főzni is sak úgy lehet igazán, ha nemcsak a kamránk van tele sok-sok finom alapanyaggal, hanem a nap is úgy kel föl az égről, hogy ránk mosolyog.

Iván, aki miatt már a könyvtári belépőjegyemet is visszaadtam :))

Továbbadnám még:

Pákosztos macskának,

Kiskuktának,

Jucynak, aki a konyhában van

Vörösbornak,

Pedke -nek,

Biankának, aki a kiskonyhája izeivel varázsol el,

Anitának, akivel már ezer éve ismerjük egymást,

Szemirámisz -nak,

S mindazoknak a blogoknak, bloggereknek is felajánlom, ahol én rendszeres olvasó vagyok.

Diós-lekváros bukta

A korhely-leves mellé kellett egy kis finomság, s a már oly sokszor megsütött finom buktám kelt-tésztáját vettem elő, de azért egy kicsit változtattam az összetételén. Azért most sem csalódtam benne, de a családom sem. Hozzávalók:
60 dkg finom liszt,
4 dl tej
3 tojás sárgája
3 evőkanál olaj
csipet só,
2 kisebb evőkanál cukor
4 dkg élesztő.
Elkészitése:
A 4 dl tejből 1 dl-t elvettem, beletettem egy csipet cukrot, meglangyositottam és belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam, hogy felfusson (kb 5 perc). Addig a lisztet, a maradék tejet, a sót, a cukrot, a tojás sárgáját, az olajat beletettem a dagasztógép edényébe. Amikor az élesztő szépen felfutott hozzáadtam, s bekapcsoltam a gépet. Nekem összesen 12 percig dagasztott (ebből 2 perc volt a keverés)
Egy nagyon jó állagú tésztát kaptam, nagyon puha, éppencsakhogy nem ragadt. Amikor a gép jól megdögönyözte kivettem és egy enyhén lisztezett kelesztőtálban hagytam 30 percre. Ezalatt éppen a duplájára kelt.
Ujjnyi vastagságra kinyújtottam a tésztát (lisztezett felületen) és egyforma négyzetekre vágtam. Vörösszőlős birsalma lekvárba darált diót kevertem, s ezzel töltöttem. jócskán összetekertem őket, s egy kivajazott (nagymamám) tepsijében szépen sorba leraktam a buktákat. (Szerintem ezeket a kelt-buktákat nem is lehet csakis ilyen öreg tepsikben igazán jól s ilyen szépre megsütni.)

A tepsiben hagytam még 30 percig kelni. Bekapcsoltam a sütőt 200 fokra, 15 percig melegitettem. A buktákat tojás fehérjével lekentem és 20 perc alatt ilyen szép pirosra megsütöttem.

Korhely leves

Direkt-maradék hasznosítás -- A hét elején töltöttkáposztát főztem, s már eleve úgy készültem, illetve készítettem, hogy nagyon sok aprókáposztát és nagyon sok husos füstölt szalonnát tettem bele, számolva azzal, hogy amikor kiszedem a töltelékeket, a visszamaradt aprókáposztás, szalonnás részekből korhely leves lesz.

Tehát: Amikor kiszedtem a töltelékeket, a maradék -befüszerezett- káposztás füstöltszalonnás

adagot átöntöttem egy jó nagy lábasba, hozzákarikáztam egy jó csomó házi kolbászt, majd

4 dl tejszínt belekevertem, egyet forraltam rajta és már tálaltam is.

Hibernált kenyér

Ezen a héten Bloggerlátogatásokat tettem, s milyen jól jártam. A tegnapelőtt sütött kenyerünk ugyanis ugy ahogy kisült, el is fogyott. Este már azt vettem észre, hogy még a vacsorához sincs elég kenyerünk, de mi lesz reggelire. Ekkor eszembe jutott, hogy valahol a hibernált kenyérről olvastam. Beütöttem a Google-ba, s VALI -nál találtam rá erre a csodás receptre.

Nagyon régen vártam már egy ilyen gyönyörü lukacsos finomságra. Este gyorsan bekészítettem a hozzávalókat és reggel friss kenyeret ehettünk.

Hozzávalók és elkészités (ami nagyon-nagyon egyszerü, de annál nagyszerübb)

60 dkg BL 80-as liszt

20 dkg nyanya (nekem rozsos nyanyám volt)

3,2 dl viz

2 dkg friss élesztő

1 teáskanál só

2 evőkanál burgonyapehely

2 evőkanál olaj

1 kávéskanál cukor

Minden hozzávalót a dagasztógép edényébe tettem. Én 10 percig dolgoztattam az én gépemmel. (kenyérsütőben 20 perc)

20 perc pihenés után ujra megforgattam a géppel 8 percig.

15 perc pihenő után elvettem belőle 20 dkg tésztát, amit eltettem a hütőbe a következő nyanyának.

Megformáztam a maradék tésztát és irány a kiolajozott formába. Ráhuztam egy sütőzacskót és irány a hütőszekrény. Itt éjszakázott.

Reggel 7-kor kivettem, 1 óra hosszáig pihent a konyhapulton, majd teljesen hideg sütőbe tettem. A sütőt 200 fokon melegitettem (a benne lévő kenyérrel együtt) majd 15 perc után én levettem 150 fokra és még 20-25 perc sülés kellett neki.

Azért érdemes elolvasni az eredeti receptet, főleg a sütő felfütése és sütési foka miatt, mert nálam egészen másképp müködik minden, amióta nem kenyérsütőben dagasztok, kelesztek. Az én dagasztógépem olyan csodát müvel a tésztával, hogy ezáltal a dagasztási, kelesztési és a sütési idő is lerövidül, valamint a sütőt is alacsonyabb fokozaton kell müködtetnem.

Panini - mag nélkül

OTTIS -nál jártam látogatóba a hét elején és ott csodáltam meg az ő magvas paninijét. Az eredeti receptet pedig Ő is INNEN vette. Az enyém, egyikőjükére sem hasonlit, márcsak azért sem, mert valahogy nálunk nem mennek a magvak a pékáruk tetejére, inkább a belsejébe, de azért nekem igy is nagyon izlett. Elég hamar ujra el fogom késziteni, mert nekem a két recept között is van különbség, de már vannak ötleteim, hogy mit kell változtatni rajta ahhoz, hogy a mi szájizünk szerint készüljön el.

Ahogy most készült:

270 ml langyos viz

3 dkg lágy vaj,

1 evőkanál só,

1 teáskanál cukor,

50 dkg kenyérliszt BL 80-as

2 dkg friss élesztő

A főzéshez:

2 liter viz

1 evőkanál só,

5 mk szódabikarnóna

Elkészitése:

A tésztához valókat kenyérsütőgép üstjében összekeverjük, dagasztjuk. 20 perc dagasztás után kelesztőtálban duplájára hagyjuk megnőni.

Amikor megkelt 12 gombócra osztjuk és zsemle alakura formázzuk őket. Közben a főzéshez előkészitjük a vizet, beletesszük a sót és a szódabikarbónát.

Amikor forr, akkor 30 másodpercre minden gombócot beleteszünk a vizbe. (nekem 6 db fért bele egyszerre, tehát kétszerre főztem ki a 12 db-ot)

Szürőkanállal kiszedtem és egy sütőpapirral bélelt tepsire raktam, majd a sütőt felmelegitettem 200 fokra, s 20 perc alatt ilyen szép pirosakra sütöttem.

Mindkét receptet megnéztem hozzá, ott a tetejére magvakat szórtak, (én nem tettem, mert csak belülről szeretjük a magokat)

Hamar ujra fogom sütni, de már vannak elképzeléseim a változtatásokra. Erről majd akkor, ha ki is sültek :)

Nagyon-nagyon finom a tésztája és valami különös ize is van.

Kandírozott narancshéj

Még mindíg nagyon sok narancsot fogyasztunk, keverve: (alma, sárgarépa, sütőtök, citrom, cékla) lé formájában adagoljuk szervezetünknek a C-vitamin bombát. Egy jó ideje már nem kandíroztam, de most ennek is eljött az ideje. Egyszerüen sajnáltam kidobni a kukába a narancs héjakat, pedig most csak 4 db-ot használtam föl.

4 db narancs héját cikkekre vágtam. 3 napon keresztül vizben áztattam, - s naponta többször cseréltem alatta a vizet. Most nem szedtem le a narancshéj alatt lévő fehér részt. Próba, szerencse - jól sikerült! A narancshéjról leszürtem a vizet, lemértem.

20 dkg narancshéjhoz

40 dkg cukrot adtam,

1 dl vizet ráöntöttem

és elkezdtem főzni.

Mindaddig -lassu tüzön- főztem, amig teljesen átlátszóak lettek a gerezdek, s a narancshéjak jól megpuhultak, s szinte duplájára duzzadtak. Ez kb 3 óra hosszáig tartott. Ráért főni, nem kellett ránézni, kavargatni. Szinte magától elkészült.
Kiszedtem a léből a narancshéjakat és kristálycukorban meghempergettem, majd eg tányérra raktam szikkadni.

A lábasban maradt levet elneveztem (először narancs szirupnak, majd) amikor üvegbe öntöttem, teljesen úgy nézett ki, mintha méz lenne. Azt hiszem már meg is bántam, hogy szük száju üvegbe töltöttem, mert amit az alábbi kép is mutatja, tényleg mézsürüségü, isteni izü, valóságos narancs-mézem kerekedett ki, s ez a narancshéj "mellékterméke" - húúúú micsoda aroma, s már azon gondolkodom, hogy melyik sütemény összetételét fogja gazdagon ízesíteni. De menetközben egyéb ötleteim is támadtak vele, ezért az egyik részét üvegbe, a visszamaradt másfél decit pedig egy kiöntőbe raktam, mert ezzel valami furfangos dolgot képzelek elkövetni. Remélem, hogy elképzelésem nem lesz valami nagy baklövés, maximum egy kicsit kábító lesz :) Ami az üvegben van, az 2,5 dl.

S még további 1,5 dl sürü "narancsmézem" született. Na ebből lesz majd még valami :-))))

S íme a 4 db narancshéj összes terméke, amit ha jól kiszámolnék talán még 300 Ft-ba sem került, vagy talán annyiba? ki tudja? A narancs kilója aránylag most kedvező volt, s az egészhez kb 60 dkg cukrot használtam el, na és egy kevéske kis vizet:-)) Azt hiszem érdemes számolni.

Töltöttkáposzta újra

Igy jár az, aki hozzáfog hütőszekrényt rendezni, s örömében felsikít........ jéééééééé egy zacsi!!!!!! amire nincs semmi írva. Vajon mi lehet benne? Nem más, mint még a disznóvágás idejéről eltett jóadag kolbászhús. Na ha már megvagy, akkor irány a konyha, elő a cserépedény, bele a töltelék a káposztába, hozzávágva egy csomó húsos házi -enyhén füstölt- szalonna és máris kész, -a cserépedény miatt elég hosszú és lassú fővés mellett- egy isteni finom töltöttkáposzta.

Egyéb körülmények között sem szoktam nagyon nagy munkával készíteni.

A darált húshoz, sót, fehér borsot, zúzott fokhagymát, őrölt piros füszerpaprikát, köménymagot és rizst adok.

Kevés apró savanyú káposztát szoktam hozzá adni, viszont a káposzta leveleket édeskáposztából készítem.

A káposzta fej torzsáját kivágom. Egy fazékba vizet melegítek, sót teszek bele, s amikor már majdnem forr a torzsájától megfosztott káposztát belerakom. Fedőt rá!!! Hagyom, hogy szépen megpuhuljon a külső levélzet, amit leszedek, s amikor már egyharmadát leszedtem (5-6 levelet), akkor az egész fejet a főző vízben hagyom, majd rövid idő mulva lekapcsolom alatta a lángot és a vízben hagyom megpuhulni. Amikor megpuhult, kiszedem, s egyenként a levelek kemény részét késsel levágom, és töltöm bele a husikat.

Az edény aljára egy sor savanyú káposztát -és a levelekből visszamaradt részt apróra vágva- rakok, majd sorban a töltelékek, amiket megszórok apróra vágott husos -enyhén füstölt- szalonnával. Egy evőkanál lisztet és egy kávéskanál piros füszerpaprikát hintek rá, és beteritem ujra apróra vágott savanyú káposztával. Ezt mindaddig folytatom, amig töltelékek vannak. A legtetejére apró káposzta és szalonna darabok kerülnek. Annyi vizet öntök rá, hogy kb félig legyen a fazékban. Ráteszem a cseréptetőt és szép lassu tüz mellett magára hagyom. Általában késő délután szoktam feltenni, s 2-3 óra jó lassu főzés mellett készül el.

Amit természetesen frissen, s jó csomó tejföllel a tetején fogyasztottunk el, s még egy jó pár töltelék arra vár, hogy gazdára, éhes gyomorra találjon.