2013. január 21., hétfő

Mákos finomság

A Karácsonyi mákos bejgli töltelékét kicsit túl méreteztem, s megmaradt egy jó kis kompótos tálnyi adag. Már kerülgettem a hűtőben egy ideje, de nem volt sem hangulatom, sem ötletem, hogy mire használjam el. Tegnap aztán derült égből pottyant ötlet alapján felhasználtam a tölteléket ebben az isteni finom kelt tésztában, amit azt hiszem nem utoljára sütöttem. Már megrendelést kaptam a családtól, hogy a következő adag diós legyen.
Ám legyen ! - rajtam nem múlik.
 

Azért a máktölteléket leírom, de az itt megadott mennyiség az két rúd bejglihez szólt, s ebből maradt nekem meg egy jó adag.

Máktöltelék

30 dkg darált mák
25 dkg porcukor
7 dkg mazsola
5 dkg kandírozott narancshéj
1 púpos teáskanál saját vaníliacukor
1 csipet só,
3 szem összetört szegfüszeg
1 citrom reszelt héja
2,5 dl tej.
A tejbe belekeverem a mákot és a többi összetevőket. Éppencsak hogy egyet forralok rajta és máris kész, hagyom kihülni.


 
A tészta hozzávalói és elkészítése
65 dkg liszt (most Nagyi titka lisztet használtam)
3 tojás sárgája
3 evőkanál étolaj
4 deci langyos tej
5 dkg élesztő
1 mokkáskanál só
2 teáskanál cukor (ezzel futtatjuk fel az élesztőt)
 
olvasztott vaj a gombócok kenéséhez
 
Kevés langyos tejben az élesztőt felfuttatjuk, s a többi hozzávalóval a dagasztógépben pár perc alatt elkeverjük. Kelesztőkosárban duplájára megkelt. Enyhén lisztezett felületre borítjuk.  Ezt a tésztamennyiséget ketté vettem. Egyik feléből  egészen más készült, de arról majd a következő posztban.
 
A tészta felét kinyújtjuk, 12 db kb egyenlő kockára vágjuk. Közepét a máktöltelékkel betöltjük, s gombócokat formázunk belőle.
Kerek formájú szilikon sütőformát kivajazunk, a gombócok széleit olvasztott vajjal megkenjük, s egymás mellé elhelyezzük a sütőformában, majd a tetejét is megkenjük a maradék olvasztott vajjal.
 
Előmelegített sütőben 180 fokon 20 perc alatt szép pirosra sütjük.
 

Kettő db gombócba már már nem jutott máktöltelék, így ezekbe narancslekvárt töltöttünk. Ezzel is nagyon finom volt.
 
 
Miután az egész műveletet Petra unokámmal követtük el, így le kellett csípnem két darabot a tésztából,  amit a kis kezeivel megformázott, kinyújtott, narancslekvárral megtöltötte, bogyókat gömbölygetett és rárakta. Nagyon boldog volt amikor kisült, s amíg csak ette, addig dícsérte saját kis keze munkáját :) Imád nekem segíteni a konyhában.
 

2 szelet tarja egyszerűen

 
 
Egyszerű, nagyszerű, laktató és nagyon finom. Nem mellesleg az elkészítése a 30 perces kategória
 

Kell hozzá:

1 db jó közepes (magas falú serpenyő)

2 szelet tarja
1 ek. mangalica zsír
1 mk. köménymag
5 cikk fokhagyma felszeletelve
1-1 teáskanál házi paprika krém
1 mokkáskanál fehér bors
1 dl víz

Köretnek:

Sós vízben főtt krumpli a hús szaftjával locsolva

Savanyúság: apró görögdinnyék

A serpenyőben a felolvasztott zsírban a két szelet tarját mindkét oldalon hirtelen (kb 3-4 perc)  megkapatjuk, úgy, hogy egy sült kéreg vonja be a hússzeleteket. Felöntjük vízzel, s hozzáadjuk a fokhagyma szeleteket, a borsot, a köménymagot. A paprikakrémmel megkenjük a hús egyik oldalát.
Sózni nem kell egyáltalán, mert a paprikakrém sóval tartósított. Az egészet lefedjük, legkisebb fokozatgra állítjuk a hőfokot. Jó 10 perc után megfordítjuk a hússzeleteket, s ezen oldalakat is 10 percig fedő alatt pároljuk, illetve addig, amíg a víz el nem forr, illetve jól besűrűsödik.
Amíg a hús lefedve puhul, adig megtisztítjuk a krumplit, hosszában feldaraboljuk és sós vízben kifőzzük.
 
A krumpli levét nem öntjük ám ki és a megmaradt krumplit sem dobjuk ki, mert a másnapi kenyérsütéshez felhasználjuk !!!!
 
 
Mindezek után már csak a tálalás és egy jó étvágy szükséges hozzá, ami pedig megvolt. Nagyon szeretem az ilyen 30 perces ételeket, mert így nem kell  a főzéssel annyit bíbelődni, mert ugyan  imádok főzni, de a konyha rabja sohasem szeretnék lenni :)

kapirgálós húsleves

 Igaz, hogy még csak hét eleje van, de ideje már arra rákészülni, mit is főzhetünk hétvégére. Bár nálunk ez nem így működik. Ha éppen szerdán kívánjuk meg ezt a finom levest, akkor szerdán fogom megfőzni. Már csak azért is, mert sikerült hozzájutni, olyan igazi kapirgáló csirkéhez, s ennek nincs párja, ha a levesfőzésre gondolunk. Az íze, a színe, és úgy egyáltalán........ fantasztikus. Én egy ilyen húsleves elkészítésével kb 10 percet foglalkozom, de talán még ez is sok. A hús részeket (jelen esetben szárnyak voltak) átmosom, s addig áznak -kétszer cserélve- a vízben, amíg a leveshez valókat egy fazékban összeállítom, belerakom.

Amiket én hozzáadok egy ilyen leveshez:
Víz,
Sárgarépa,
Fehérrépa,
Paszternák (kevéske, mert ez édessé teszi a levest)
Vöröshagyma,
Fokhagyma,
Karalábé
Zellergumó,
Zellerzöld,
Köménymag,
Egész bors,
 Paradicsom
Zöldpaprika
Szerecsendió (éppen egy húzás a reszelőn)

Levesbetétnek: csigatészta

Ezeket az összetevőket belehelyezem a fazékba, felöntöm annyi vízzel hogy jócskán ellepje. Amikor teljesen átmelegedett, beleraktam a 4 db csirkeszárnyat. A fazékra fedőt tettem, a hőfokot a legalacsonyabbra vettem, 30 perc múlva a szárnyakat kiemeltem.
A levest mindig lassú főzéssel készítem, így meg sem mozdul a fazékban, de leszűrni sem kell, annyira tiszta.


A csirke szárnyakat kevés zsiradékon átpirítottam, amolyan piros ropogósra, s feltétnek fogyasztottuk egy jó kis zöldbab főzelékhez.

2013. január 15., kedd

Szezámmagos kiflik


A vasárnap sütött kenyerünkből maradt 20 dkg, mára elfogyott, illetve talán még egy fél szeletke van, de már sem vacsorára, sem holnap reggelire nem lett volna mit asztalra tenni. Azt már nem tudom megmondani, hogy kitől és honnan származik a recept, de az az egy biztos, hogy nagyon-nagyon finom kiflik sültek az összetevőkből.  Az is igaz, hogy menetközben az eredeti receptet ki kellett egészíteni, mert a megadott 50 dkg liszt helyett 65 dkg-ra volt szükség, de nem is ez a lényeg, inkább az, hogy nagyon jót vacsoráztunk a kiflikből egy jó nagy pohár tejjel.



Hozzávalók:

65 dkg liszt
10 dkg szezámmag
1 teáskanál cukor
2,5 dkg friss élesztő
2 dl tej
1,5 dl szódavíz!
10 dkg  olvasztott vaj
2 teáskanál só

Az összes hozzávalókat a dagasztógép kidolgozta. Kelesztőtálban 1 óra hosszáig duplájára kelt.
Ezután két gombócra osztottam, majd egyenként kinyújtottam és 8 egyenlrő cikkre vágtam.
A cikkekből egyenként kifliket tekertem. Sütőfóliával bélelt tepsire rakva még fél órát pihentettem.
 
Sütés előtt a kiflik tetejét tejjel lekentem, s szezámmaggal megszórtam.
250 fokra felmelegített sütőben 220 fokon 15 perc alatt kisültek a kiflik.



Húsmentes vacsora vagy reggeli


Maradékok elfogyasztása.
 
Még mindíg maradt a DNK kenyérből. Feláldoztam magam és megbolondítva egy-két jó falattal finom húsmentes -akár vega- reggeli/- vacsora készült belőle.
 
Egyetlen tojásból -tejmentesen- szódavízzel, kevés kukoricaliszttel egy nagyon sűrű palacsinta tésztát készítettem. Belekevertem 1 nagyobb áttört főttkrumplit, sóztam, borsoztam, s 1,5 evőkanál kukoricapelyhet kevertem bele.
A masszából forró olajban pogácsákat sütöttem.
 
Házi -általam készített- narancslekvárral megkentem a DNK kenyeret és ezzel együtt fogyasztottuk.
Gondoltam itt azokra, akik gluténmentesen étkeznek. Kiváncsivá tett, hogy milyen az, ha nem fehér lisztet használok. Nem volt rossz, főleg úgy nem, hogy a narancslekvár nagyot dobott rajta.




Gombás májszeletek gerslivel



Hozzávalók:
 
A gombához
 
1 kanál mangalica zsír
1 fej vöröshagyma
1 doboz konzerv gomba
1 teáskanál piros fűszerpaprika
1 teáskanál majoranna
1 fél mokkáskanál fehér bors
 
A májhoz
 
30 dkg sertésmáj
1 liter víz
 
Körethez:
 
2 dl gersli
4 dl víz
1 mokkáskanál só
 
Elkészítés:
 
A zsíradékon megfonnyasztjuk az apró kockára vágott vöröshagymát, majd hozzáadjuk a gombát. Fedő alatt puhára pároljuk, félrehuzzuk és beletesszük a fűszereket (piros paprika, só, bors, majoranna). 1 dl vizzel fölöntjük és összefőzzük.
 
Ezalatt az idő alatt egy kisebb lábasban megabáljuk a májat, majd hideg vizzel lemossuk, s egyforma vastag szeletekre felvágjuk.
A felszeletelt májat ráhelyezzük a gombára, s fedő alatt kb 5 perc alatt összeforraljuk.
 
Amíg a máj abálódik és a gomba párolódik, addig megfőzzük a köretet.
 
4 dl vízben (enyhén sós vízben) kifőzzük a 2 dl gerslit. Csak néha keverjük meg. Fedő alatt nagyon rövid idő alatt megpuhul.

Tálaláskor őszibarack befőttet, illetve (saját részemre) savanyított almapaprikával kínáljuk.



2013. január 13., vasárnap

Kenyerek

 A tegnapi - nem éppen agyon dícsért - DNK - Dagasztás Nélküli Kenyerem után, ma korán reggel be kellett készíteni egy -a családunk által nagyon szeretett - kenyeret. Már sokszor mondtam, írtam, hogy nálunk vasárnap mindíg együtt a család, így hatan üljük körül az asztalt az ebédnél.
Töltöttkáposzta volt az ebéd, fotó nem készült, mert már van fönn a blogon, de már előre elhatároztam, hogy a mára sütött kenyeremet felteszem, s mellé rakom a DNK-s kenyeret is, összehasonlítás képpen.

Na ez az egy dolog egyáltalán nem sikerült, ugyanis 11 óra volt, mire kisült a kenyér. Azonnal kivittük az udvarra, hogy legalább 12-re hüljön ki annyira, hogy fel tudjuk szeletelni.

Az asztal terítve, kenyér felszelve, hozzáfogtunk ebédelni. Amikor már mindenki csak szuszogott a jóllakottságtól, akkor jutott eszembe, hogy elfelejtettem, vagyis inkább nem volt ideje a kenyérnek arra, hogy fotó készüljön róla. Azért mégis csak meg kell adni a tiszteletet ennek a kenyérnek, s a "szégyenszemre" megmaradt 20 dkg kenyeret lefotóztam, s elhoztam megmutatni.

Az összkenyér súlya 1,25 kg mindíg. Ha jól számolok, akkor kicsivel több mint 1 kg-ot elfogyasztottunk. Én ugyan magamat kiveszem a csapatból, mert  talán 3-4 dkg-ot ehettem meg, de látni kellett volna a családot, ahogy egymás kezéből "lopkodták" el a kenyér szeleteket. 
A fotón lévő megmaradt adag bizonyítja, hogy valóban nagyon jól sikerülnek ezek a kenyerek. Akár videó is készülhetett volna a mai ebédünkről, egészen mulatságos lett volna visszanézni.

 A tegnapi DNK kenyérből még maradt, így aztán az összehasonlítás is sikerült, de a családi tanács egyhangúlag úgy döntött, hogy maradnak a hagyományoknál, s inkább dagasszon az a házi robot, de köszönik, nem kérik a tegnapi "lustaasszony" kenyerét. 
Én egyetértettem velük, s én is azt mondom, hogy inkább a megszokott és nagyon szeretett, mint egy olyan, amire nem igazán fájt a foga senkinek sem, csupán az én kiváncsiságomat kellett kielégíteni. 

- o -  

S ha valaki mégis megkérdezné, hogy ez a mi szeretett kenyerünk hogyan és miből készül, akkor a munkamenetről ITT lehet olvasni, a hozzávalókkal együtt, de azért hogy könnyebb legyen elindulni, az összetevőket leírom. 

Fehér kenyér hozzávalói:

25 dkg öregtészta
3 dl langyos víz
0,5 dl olaj
70 dkg liszt
2 dkg friss élesztő
2,2 dkg só

Ha valaki kipróbálná, sok-sok sikert kívánok hozzá.


2013. január 12., szombat

DNK kenyér - nem leszünk barátok

 Az első, és valószínű, hogy az utolsó  DNK  (Dagasztás Nélküli Kenyerem). Valahogy nem nyertük meg egymást. Az, hogy dagasztás nélkül készül, nekem semmit sem jelent, mert egyébként sem én, hanem a gép dagaszt. 
Amikor én normál kenyeret sütök 70 dkg lisztből és a többi  hozzávalókból ott én több lisztet sem alászórni, sem alálisztezni nem használok. Tehát, ha kimérem a mérleg serpenyőjébe, a lisztes doboz máris indul a kamrába. Egész idő alatt egy gramm liszt sem kell tovább.

Na itt a DNK kenyérnél egész más a helyzet. Az is igaz, hogy én nem szeretem, ha a kenyerem héja lisztes. Elképzelhető, hogy már ez taszított attól is, hogy hozzáfogjak, de a kíváncsiság azért hajtott: vajon mitől jobb ez a kenyér, mitől lesz kész hamarabb........... Én megállapítottam, hogy semmitől. 
Az igaz, hogy este elő kell venni egy nagyobb edényt (én egy dupla falú kelesztőtálat) és belemértem 50 dkg lisztet, hozzáadtam 4 dl langyos vizet, 1 dkg élesztőt és szintén 1 dkg sót. Ezt egy fakanállal összekevertem, rátettem a a kelesztő tetejét és 14 óra hosszáig várakozott a meleg konyhában, hogy reggel  tovább folytassam a munkát. (Hát ha csak nem ez a könnyebbség benne ! - nem hiszem. Én imádom nézni, ahogy az én gépem szép símára 6-7 perc alatt megdagasztja az én tésztámat. )

Egy konyharuhára rászórtam jócskán egy adag teljes kiőrlésű rozslisztet, erre raktam a kelesztőből a -majdnem kovász kinézetű- tésztámat. Szélet hajtogattam, fentről, lentről, balról, jobbról, majd becsomagoltam a konyharuhába.

A sütőbe betettem az edényemet és bekapcsoltam, a hőfokot maximumra (250 fokra) állítottam. 22 perc alatt fel is melegedett a sütő a tállal együtt. Ekkor a konyharuhából csak úgy belecsúsztattam a forró edénybe a tésztát, az edény tetejével befedtem. 10 percig 250 fokon, majd utána 20 percig 180 fokon, s szintén 20 percig ujra magasabb - 200 fokon - sütöttem készre.  Szállt a liszt a konyharuháról, mint a fene......... (lehet, hogy gyakorlat kell még hozzá??? --- lényegtelen)


Tulajdonképpen a végeredményt amikor megláttam elszörnyülködtem, mert én hozzá vagyok szokva a csodálatosan szép, világos színű, óriási kenyereimhez. Na persze itt  a hozzávaló is majdnem csak a fele, tehát nem várhattam, hogy óriás legyen, s katona, vagy egy vadakat terelő juhász..................


S ez lett belőle. Amikor felvágtam, azonnal láttam az első hibát, (a kenyér közepénél az összehajtások vonalán a teljes kiőrlésű lisztet nem szívta magába a tészta. Ezt annak tulajdonítom, hogy valószínű még egy jó fél esetleg egy dl vizet elbírt volna. Na de majd legközelebb, ha netán egyszer még sorra kerül.

Mielőtt hozzáfogtam ennek a kenyérnek az elkészítéséhez, elég sokat olvasgattam róla. Soha sem tudtam megállapítani, hogy minek kell víz a sütő aljába, amikor fedett edényben sül a kenyér ? 
Amikorra pedig már le kell (kellene) venni az edény tetejét a víz totál elpárolog. Esetleg ekkor kellene bedobni pár jégkockát ? 

Én egyébként sem vettem le az edényem tetejét, mert egy tuti biztos Tupperware formában sütöttem, s nekem ez egy nagyon biztos edény a kenyér sütéshez.

 Na, majd egyszer, talán, ha megint elkap a láz, újra kipróbálom, bár kevés az esélye. Így aztán most elővettem a hűtőszekrényből a jó kis öregtésztámat, már dél óta ott csücsül a konyhapulton, mert holnap reggel korán indul a nekünk való  igazi kenyér sütés.




2013. január 11., péntek

Kókuszkocka


Megéltem több mint 6 évtizedet, s eddig csak vendégségben volt szerencsém a kókuszkockával találkozni. Nekem mindig is mumus volt. Na de csak eddig. Miután a kókuszkocka amolyan karácsonyi sütemény, én is böngészgettem utána. Találtam is egyet, de hogy hol azt már nem tudom. Szerencsére ma papírlapozgatás közben  megtaláltam a kifirkantott receptet, s megosztom veletek. Elképzelhető, hogy másnak ez nem nagy szám, de én életemben először sütöttem kókusz kockát, de az már biztos, hogy nem utoljára. 

Először talán nem vettem figyelembe, hogy mennyi is lehet az a tészta mennyiség, amit összekevertem, s előre egy jó nagy tepsit kivajaztam, kiliszteztem. Amikor megláttam az összeállított tésztát, rájöttem, hogy egyharmad nagyságú tepsi is elegendő ehhez a mennyiséghez.

Na ezt úgy oldottam meg, hogy elővettem a legkisebb (23 x 35 cm-es) tepsimet, abban kisütöttem, de nehogy "kárba vesszen" a nagy tepsi vajazása, lisztezése, gyorsan elindítottam egy dupla adag összeállítását a dagasztó gépben. Tudom ez itt most röhejes, de tényleg így volt. Ma már tudom, hogy jól döntöttem, mert a rengeteg kókuszkockának óriási részét lefagyasztottuk és még mai napig is fogyasztjuk. Ez a tészta minél tovább áll, annál finomabb.
 
S akkor jöjjön a recept. 

A tésztához:
40 dkg liszt, 
1 cs. sütőpor, 
6 dkg zsír
30 dkg kristálycukor, 
1 cs. vaníliás cukor, (nálam egy evőkanál saját készítésű vanília cukor)
2 tojás, 
3 evőkanál olvasztott  méz, 
2 dl tej

A mázhoz: 
25 dkg vaj, 
25 dkg porcukor,
3 evőkanál kakaópor
0,5 dl rum (vagy rumaroma)

A forgatáshoz
 
2 csomag kókuszreszelék
 
Elkészítés:
 
A tepsit kivajazzuk, lisztezzük, a sütőt előmelegítjük 180 C°-ra.

A liszttel összekeverjük a sütőport. 
A vajat, a kristálycukrot és a vaníliás cukrot 
habosra keverjük, egyenként hozzáadjuk a tojásokat, 
majd az olvasztott mézet, azután beledolgozzuk a lisztet, végül a tejet. 
A masszát a tepsibe öntjük, és 

35-40 percig sütjük (tűpróbáig). 

10 percig a tepsiben pihentetjük, majd kiborítva hagyjuk 
az egészet kihűlni, és egyenlő kockákra vágjuk.
 A mázhoz simára keverjük a vajat a porcukorral és a 
kakaóporral, apránként hozzáadjuk a tejet, majd mérsékelt 
tűzön, folyamatosan keverve éppen csak összeforraljuk. 
Lehúzzuk a tűzről és belekeverjük a rumot, vagy rumaromát. 

A tésztakockákat egyenként belemártjuk a csokis masszába, 
kissé lecsepegtetjük, és a kókuszreszelékbe forgatjuk, 
majd tálcára, vagy rácsra helyezzük. Hagyjuk egészen 
megszáradni.

Egy egyszerű tipp: a kókuszkockákba két oldalról  villát szúrok és így forgatom meg a mázba, majd teszem a kókuszreszelékbe. Ez meggyorsítja a mártogatást.


 
Egy nagyon jó hír !!!!! Alíg, hogy megírtam a posztot, máris jött az első látogatóm, s megjegyzte, hogy hasonló a receptem az övéhez. Na nekem sem kellett több, azonnal indultam is Évához, a Takarékos Konyha blog írójához elolvasni a receptet. Ahogy elkezdtem olvasni Évi receptjét, abban a pillanatban már tudtam is, hogy nála jártam, s tőle hoztam ezt a finom receptet, akit mindenkinek jó szívvel ajánlok. Köszönöm Éva még egyszer !

2013. január 10., csütörtök

Disznótoros


Így kora délelőtti csalogató. Ha most bekapcsolod a sütőt, akkor már délben fogyaszthatod is ezt az igazi házi finomságot.



Én soha sem szoktam zsírt a tepsibe tenni. E helyett inkább egy kevéske (kb 1 - 1,5 dl) vizet öntök és az előmelegített sütőben jó fél órta alatt készre is sül.

 
Íme itt a végeredmény. S még csak ki sem pukkannak a hurkák. Viszont letakarni sem szoktam semmival, maximum -ha nem felejtem el, de most sikerült- akkor egy villával megszurkálom.


S ameddig a sütőben sült a hurka- kolbász, (ezzel elő is melegítettem a sütőt a kenyérsütéshez), addig a tűzhely tetején kb 1 óra alatt alacsony hőfokon elkészült a finom fokhagymás, pirospaprikás húsos hasaaljából az abáltszalonna.

Sütő előmelegedett, s ez a szépséges kenyér pedig 45 perc alatt kisült.