Itt van az ősz, itt van ujra,S szép, mint mindig, énnekem. Tudja isten, hogy mi okbólSzeretem? de szeretem.Kiülök a dombtetőre,Innen nézek szerteszét,S hallgatom a fák lehulló Levelének lágy neszét.Mosolyogva néz a földreA szelid nap sugara,Mint elalvó gyermekéreNéz a szerető anya.És valóban ősszel a földCsak elalszik, nem hal megSzeméből is látszuik, hogy csakÁlmos ő, de nem beteg.Levetette azép ruháit, Csendesen levetkezett:Majd felöltözik, ha virradReggele, a kikelet.Aludjál hát, szép természet,Csak aludjál reggelig,S álmodj olyakat, amikbenLegnagyobb keedved telik.Én ujjam hegyével halkanLantomat megpenditem,Altató dalod gyanánt zengMéla csendes énekem. - Kedvesem, te ülj le mellém,Ülj itt addig szótlanul, Mig dalom, mint tó fölött aSuttogó szél, elvonul.Ha megcsókolsz, ajkaimraAjkadat szép lassan tedd,Föl ne keltsük álmából aSzendergő természetet.Petőfi Sándor: Erdőd, 1848. november 17-30_________________________________Azt hiszem ennél szebb, találóbb verset nem is találhattam volna a -remélem rövid időn belüli- visszatéréshez, hiszen elmult egy egész nyár azzal, hogy távol voltam, de nem lustaságból, csupán keserü kényszer hatására. Nem akarok és nem is szeretnék az elmult időkről sokat beszélni, inkább csak lassan-lassan elfeledni. Sok minden történ ezen a nyárom, amiről elmondhatom bátran, hogy NEM AZ ENYÉM VOLT !
Csak egy pár sor, hogy mégis képben legyünk. Ujjam még nem tudom használni, s nem is a közeljövőben megoldandó dolgok közé sorolható. Nagyon hiányzik.
A már korábban is rendetlenkededő számitógépem egyik napon teljesen elcsendesedett, s nem volt hajlandó velem tovább kommunikálni.
Bevallom nem is nagyon sürgettem a cserét, mert ugy sem tudtam -majdnem két hónapig- a kezem használni. Augusztus végén azért mégis belevágtunk egy cserébe, ami olyan rosszul sikerült -pedig nem gagyi helyen vásároltunk-, hogy még most sincs saját gépem. Kétszeri csere volt azóta, s ha minden igaz, -de ezt szinte már elhinni sem merem- akkor október második felére igértek egy vadonatuj gépet és nem javitgatásokat. De ugye ez egy hosszu procedura, s a márkaképviselet nem szivesen vette a reklamációt, de belátták, hogy gyári hibás a készülék és nem lehet javitani. ..........de a papirmunka, az kérem szépem papirmunka, s nem haladnak a dolgok olyan jól, hogy adj uram isten itt is a csere. Mindennek ki kell várni a határidejét. Hát nekem van időm, csak a türelmem fogy már néha. Na de ne legyünk kishitüek, meglesz az a masina egyszer, sa akkor lehet tanulni ujra, s előlről kezdeni mindent.
S volt, illetve még most is van egy harmadik dolog, ami bizony elég komoly volt az előző kettőhöz képest. Egy kegyetlen hangszálgyulladás, amitől még ma sincs hangom, de hiszen a beigért fél évből még három hónap hátra van. Türelmesen hallgatok, nem beszélek, nem kiabálok, nem veszekszem :-) :-) hogy micsoda béke van nálunk????????? ---- hááááááát bátran mondhatom magamról, hogy megveregetem a saját kis vállamat, hogy mindezt -remélem- ép ésszel ki lehet birni.
Köszönöm minden kedves érdeklődő barátomnak, akik e-mail-ben, telefonon megkerestek, s távollétemben a blogot látogatták, sőt az újabb rendszeres olvasóimat is nagy szeretettel köszöntöm.
Azért -ha fél kézzel is- de az elmult időszakban egyszer komolyan "kézbe vettem" a konyhát, s teljesitettem egy feladatot, amire hamarosan fény derül. Még fájós kézzel is nagy boldogság volt megoldani.
Ez a nyár nem az enyém volt, de azért nem csüggedünk, inkább igyekszünk visszatérni lassacskán a rendes kerékvágásba.