Sörtésztában cukkini

Nálunk, sajnos vagy hálistennek: nem is tudom melyik a szerencsésebb, de az alkoholfogyasztás a bányászbéka alatt van pár kilométerrel, egyszóval abszolut nem fogyasztunk szeszesitalt. Persze ez nem azt jelenti, hogy nincs itthon semmi. Még választék is van, de hogy eszünkbe jusson, az már maga a tragédia. Volt olyan eset is, hogy tudjuk: vendégek jönnek, be is vásároltunk különféle inyenc italokat. Aztán szerencsétlen vendégek hazamentek anélkül, hogy megkináltuk volna őket. Hát mit tegyünk, nem jutott eszünkbe :) :)

Na nem ebből van a készlet, mert ételekbe, süteményekbe használom, de maga a fogyasztás az már nem jön be.

Nem is írok már erről többet, mert úgy sem hiszi el senki, ezt a "rémtörténetet". Na de a mostani sörtésztám is úgy készült el, hogy már elég régen kinéztem magamnak, a sörtésztát is és a söröskenyeret is, de hát amikor elmegyek vásárolni, tuti, hogy elfelejtek sört venni.

Na de most !!!! Debigabinál (vegyes saláta blogján) addig, addig szemeztem a sörtésztás gombájával, meg sárgarépájával, hogy még az üzletben is eszembe jutott egy doboz sört betenni a kosárba. S most már sajnálom, hogy nem előbb fogtam hozzá. Nem gondoltam volna, hogy ilyen isteni fincsi. Köszi Gabi !!!!

Nekem éppen 3 db kisebb cukkinim volt itthon. Este megmostam, felkarikáztam, besóztam. Reggel kicsavartam a karikát a sós léből, és átmostam vagy kétszer.

A sörtészta elkészítése: (kicsit több, mint Gabinál, mert elég sok volt a cukkinim)

30 dkg liszt,

3 dl sör,

4 db tojás,

3 db közepes cukkini

1 kevés só (vigyázni kell, mert a cukkini elég sós volt)

Forró olaj a kisütéshez.

A lisztet a tojás sárgákkal és a sörrel, sóval elkevertem. A tojások fehérjét kemény habbá vertem és lazán összekevertem a lisztes masszával.

Megmártogattam a cukkini karikákat a tésztába és máris a forró olajba kerültek. Az olaj forró volt amikor beletettem, de aztán egy közepes lángnak megfelelő hőmérsékleten mindkét oldalát szép pirosra megsütöttem.

Szerintem csak a képzelet szabhat határt, hogy milyen zöldségfélét teszünk a sörtésztába. Nekem nagyon-nagyon izlett. Menet közben még az is eszembe jutott, ha marad tésztám, akkor csak úgy üresen kisütök egy pár kanállal. Sajnos nem maradt, de majd legközelebb. S amit még tapasztaltam -de ettől féltem is nagyon- hogy a tészta nem szívta be az olajat. Amikor kisültek, kéztörlő papirra szedtem őket, de amig sütöttem, egy jó nagy adagot csak úgy melegen bepakoltam :)

Először csak megkóstoltam, aztán meg nem tudtam abbahagyni :) :)

Vacsorára egy pohár finomság

Amikor már itt a meleg a nyakunkon, mi még enni sem akarunk, csak valami könnyüt, egyszerüt, főleg úgy, ha ezt éppen vacsora időre gondoljuk. Olyat ami hamarabb elkészül, mint ahogy elképzeljük.

Végy személyenként 2-3 db őszibarackot (lehetőleg jó érettet, puhát és édeset) mosd meg, szedd le a héját, vágd ketté, és tedd a turmixgépbe.

Tégy rá annyi cukrot, amennyit az ízlésed kíván (figyelembe véve, hogy a barack is mennyire édes) Önts rá annyi tejet, hogy jó sürü legyen.

Én 6 db barackhoz 1 liter tejet használtam el és kb 3 evőkanál cukrot. Jócskán édes volt a barack, igy nem is kívánt többet.

Egy isteni fincsi könnyü vacsora volt, csak ugy naturan.

Tejberizs és az őszibarack befőtt :)

Ez azért borzasztó ám !!!!! hogy nekem soha semmi sem jó, se a hideg, se a meleg :):)

Tegnap, amikor feltettem eme gyönyörüséget, valahogy végig éreztem, hogy valami hibádzik a leirásban. Hát igen !!!

Szóval: bóklászva a gasztroblogokon és a sok-sok finomságok között Mohánál találtam egy málnás tejberizses tortát. Az ötletet tulajdonképpen Moha csodájának köszönhetjük :) Azért is írtam -utólag- előre ezt a kis módosítást, hogy vegyem tudomásul: nem illik elfelejteni, kinek köszönhettük ezt a tényleg hamar elkészülő és nagyon fincsi tejberizst :) :) Moha köszi, és bocsi a "feledékenységem"-ért, de betudtam a rámszakadó hőségnek :)

Mára teljes húsundoritisz uralkodott rajtunk. Mindent lehetett készíteni ebédre, csak húst ne, ne, és neeeeeee !!!

Valami könnyüt: mondta a férjem, s nekem pedig halvány fogalmam nem volt mi lenne az a könnyü, ami a hirtelen beköszöntött közel 30 fokos melegben -az elmult napok alig 10-12 fok melegéhez képest már kánikulának számít- még jól is esik. Elég sokat agyaltam, mire aztán arra az elhatározásra jutottam, hogy nosza rajta, tejberizs. Na de csak úgy tejberizs? ááááá az nem lett volna olyan egyszerü, s a hütőszekrényben árválkodott egy fél doboz őszibarack befőtt. Először gyümölcsrizsre gondoltam, de ahhoz meg túlságosan melegem volt.

Igy aztán a következőket csináltam:

25 dkg rizst megmostam.

1,5 dl vizbe pici sót tettem, majd bele a rizst

Állandó kavargatás mellett hozzáadtam

9 dl tejet,

3 csomag vanilia cukrot, s

1 dl őszibarack befőtt levét, majd egy kevés édesítőszert.

Azért kellett kevés, mert maga az őszibarcklé is édes.

30 percig kevergettem, ezalatt adtam hozzá a rizshez a tejet. Amikor már majdnem beszivta a rizs a tejet félre húztam a lábasomat.

Fedőt raktam rá, s legalább 3 db komoly konyharuhával betakartam. Igy gyönyörüen megpuhultak a rizs-szemek és egy picit ki is hült.

Ezalatt az idő alatt a dobozban lévő 4 fél őszibarack befőttet a maradék levével, késes botmixerrel összekevertem.

A rizsgombócokat vizes merőkanállal tányérra raktam, díszítettem pár szelet barackkal és az összeturmixolt barackot melléöntöttem a tányérra.

Hosszabb ideig tartott talán leírni, mint elkészíteni. Nagyon fincsi lett és mégsem gyümölcsrizs, de meg volt a kívánság, egy nagyon könnyü kis ebéd kerekedett ki :)

Császárszalonna kicsit másképp

A múlt vasárnapi buli-kajából (amit grillezésre szántunk, de a nyárban lévő kora téli idő közbeszólt) maradt még egy jó adag a hütőszekrényben és pácolódtak még egy kicsit. Hétfőn, amikor bevásárló körutunkat jártuk, az egyik üzletben csodálatos grillgombát találtam, amit azonnal be is raktam a kosárba. Olyan gyönyörü óriási gombafejek voltak, hogy ritkaság manapság találkozni ilyennel. Nem is volt kétséges, hogy a hütőszekrényben még pácolódó császárhushoz (s még 1-2 db csirkeszárny is maradt) ezt fogom elkésziteni. Az idő azonban még hétfőn sem engedte a szabadtéri sütkérezést, ezért aztán kiskonyhámban készült el ez a finom falat.

A pácolt császárszalonnák alatt sülés közben (mindez egy jókora pataki tálban) istenien csipős füszerezett szaft keletkezett, s meg is maradt.

Nem kellett mást tennem, mint a fincsi szaftot egy óriás serpenyőbe rakva, a gombákat megtisztitva, felszeletelve, a szaftban átpárolni.

Egy tasak előfőzött rizst főztem mellé, amit megforgattam a husi szaftjában, s igy egy újabb finomságot fogyaszthattunk.

Majdnem ugyanazt ettük, mint vasárnap, de ez azért egy egészen más fogás, más iz volt és nagyon fincsi :))

Éljenek a Lászlók és a születésnaposok

Még soha életemben nem sütöttem oroszkrémest, vagy oroszkrémtortát. Hát éppen itt volt az ideje. Ugyanis ma ünnepeltük a László napot és Kriszta lányunk picit előrehozott születésnapját. Eszembe jutott, hogy hajdanán az én férjem állandóan az oroszkrémes, vagy az oroszkrémtorta szerelemese volt.

Lógtam is a neten minden felé, hogy valami jólsikerült receptre találjak. Nem akartam felsülni, s valahogy valami finomsággal akartam meglepni az ünnepelteket. Miután -rajtam kivül- mindenki nagyon édesszájú, elhatároztam, hogy nincs mit tenni: OROSZKRÉMES, vagy oroszkrémtorta lesz. Igenám, de a gyerekek nem szeretik a mazsolát, rumot nem tehetek bele, mert azért még egy 7 éves gyereknek bujtatva sem adhatok alkoholt, valamit ki kellett találnom. Édes szájúak igényét figyelembe véve, és azt is, hogy hatan leszünk, nem tehettem meg az sem, hogy csak egy aprócska kis sütemény, vagy tortácska kerüljön az asztalra. Ki is nevettek volna érte :)

Igy alakult, hogy háromszori nekirugaszkodásra sültek ki a lapok, a szokásos piskóta receptem alapján.

8 tojás (kettéválasztva a fehérje és a sárgája)
8 evőkanál kristálycukor
8 evőkanál rétesliszt,
1 csomag sütőpor.
egy nagyon picike só a tojásfehérjébe

A nyolc tojásfehérjét a robotgép a kristálycukorral 2 perc alatt kemény habbá verte, majd egyenként hozzáadtam a tojássárgákat. Ez még kb fél percet vett igénybe.
A réteslisztbe elkevertem a sütőport és a kevert lisztet már egy szilikon kanállal óvatosan hozzákevertem a felvert habhoz.
Sütőpapirral kibélelt tepsire öntöttem a masszát, elsimítottam és a 170 fokra előmelegített sütőben, 20 perc alatt kisütöttem.

Amig a piskóták sorban kisültek, addig elkészítettem a vaníliás tejszínhabos krémet, amihez

4 csomag főzős vaniliapudingot 8 kanál cukorral + annyi édesítőszerrel elkevertem, hogy kellemes édes ízt kapjak.

2 liter tej kellett ehhez a vaniliapuding mennyiséghez.

1 liter tejet feltettem forrni, mig a másik egy literben simára kavargattam, a cukorral, édesitőszerrel elkevert pudingport. Amikor a tej felforrt, hozzácsurgattam a pudingot és amikor már az egész benne volt a lábasban, még 2 percig, állandó kevergetés mellett összemelegítettem.

Félretettem kihülni, s addig a tejszinhabokat felvertem.

Most a munka leröviditése miatt hulalát használtam. (3 csomaggal, ami dobozonként fél liter volt)

A langyosra hült pudinghoz óvatosan belekevertem a kétharmad kemény tejszinhabot és a kisült lapokat egyenként megkentem a tejszinhabos krémmel.

Az oldalát és a tetejét a megmaradt tejszinhabbal diszítettem, s hogy ne legyen az egész hófehérke, és mindenki ízlésének is megfeleljen: őszibarack szeletekkel, s pár szem meggyel szineztem ezt az óriás tortát.

Ime az ünnepeltek, s az édes-szájúak :) :) Nem kis örömükre elkészült a várva várt tejszinhabos oroszkrémes, vagy oroszkrémtorta. Ki minek nevezi. Az "éhesek" csak annyit mondtak, hogy isteni finom volt :)

Azt már be sem merem vallani, hogy ebből a mennyiségből mennyi maradt, de azt igen, hogy több, mint a fele elfogyott :)

Én egyetlen szeletet ettem, de már ránézni sem bírtam, mert amíg készült, már azalatt az idő alatt jóllaktam a nyalakodással és az összeállitás látványával :)

Isten éltesse a Lászlókat és a születésnaposokat :)

Uborkasaláta - ami lemaradt :)

Életem? vagy esetleg az epék megrontója ? - lehet így is mondani, de én akkor is imádom, s még akkor is, ha utána nyögök órákig :) --- de hogy biztos legyek a dolgomban és minél kevesebbet szenvedjek az uborkasaláta hiánya miatt: a következőképpen készítem el.

Két jó nagy uborkát megmostam, vékony karikákra szeltem. Lobogó vizzel leforráztam, hagytam kihülni.

Elkészitettem a levét. Vizbe édesítőszert, pici sót, és 10 %-os ecetet tettem. Mennyiséget azért nem írok, mert mindenkinek a saját izlelőbimbója határozhatja meg a mennyiséget.

Egyéb esetekben még, pár szelet vékony karikákra szelt fokhagymát, picike fehérborsot, no és aki még ezt is felül akarja múlni, az még tejfölt is rak a salátára. Ezek most elmaradtak.

Jócskán lehütve került az asztalra a grillhúsok mellé. Na ebből, és igy elkészitve jól be lehet lakmározni belőle. Garantált a görcsmentesség :) :)

Grillparti helyett :)

Ma isten igazából egy igazi kerti partira készültünk. Annak rendje, módja szerint a húsok, (csirkeszárnyak, jó nagy darab császárszalonnák) már napok óta a pácban és a hütőben hevertek várva a jóidőre, és a vasárnapra, merthogy ma ünnepeltük a Lászlókat, s Kriszta lányunk születésnapját. De a megrendelt jóidő szintén már a megszokott rendjében nem a jó meleget, hanem inkább egy "sarkvidéki" hideget hoztak.

Igy kerültek a jócskán bepácolt húsok -még az este beáztatott- római tálba, s utána pedig a konyha és a sütő melege adta áldását e nemes és finom husikra.

Nem mondom, hogy rossz volt, sőőőőőőt................. de azért, ha mindezt az égiek a szabadban engedélyezték volna elkészíteni biztos, hogy sokkal izgalmasabb lett volna.

Hát megint így jártunk. Majd legközelebb behozzuk....... vagy meddig kell még a jóidőre és a grillpartira alkalmas napokra várni?

Az ünnepelteknek semmi kifogásuk nem volt az elkészült ebédhez, csupán annyi, hogy mozgás nélkül, rogyásig ettük magunkat.

Na és ami még ezután következett, hát az aztán rátette az ííííre a pontot, de ezt majd a következő posztban, mert ettől meg valósággal remegtem. Bár utólag kiderült, hogy semmi értelme nem volt.

Egyszóval, az ebéd után nem nagyon tudott megmozdulni senki a jóllakottságtól.

A grillhusokhoz kivételezen petrezselymes krumplit és fincsi uborkasalátát tálaltunk. Na és természetesen jó bekajáltunk :)

Rántott trappista sajt

Na ez iiiiigen !!! ez azért nem ám padlizsán :) Ez egy egyszerüen elkészített (kicsit dobozbarakni elfelejtett, picikét megszáradott) trappista sajtszeletek. Így jártam ! - de ráadásul milyen jól, ugyanis hamar felfogván a helyzetet, gyorsan elkészült belőle egy nagyon finom könnyü ebéd.

A picikét -saját hibámból- megszáradt sajtszeleteket befóliáztam és egy pillanatra (5 másodperc) a mikróba dugtam.

Ezek után a szokásos panírban -liszt-tojás-prézli- megforgattam, majd forró olajban szintén nagyon rövid idő alatt 1-2 perc oldalanként, kisütöttem. Ujkrumplival és savanyú uborkával tálaltam.

Körözött - egyszerüen

Az előzőleg (2 nagy doboz tejföl és 2 nagy doboz joghurtból) 2 nap alatt lecsúrgatott házi krémsajtot megsóztam, pici piros füszerpaprikát és köménymagot adtam hozzá. Ez egy abszolut egyszerü változata a körözöttnek, de ez most kivételesen kérésre készült igy.

A másik változatába vékony karikára vágott póréhagymát és egyéb füszereket is szoktam tenni, (fehérbors, szárított zöldfüszerek) valamint tejföllel fellazítom.

Most ezek elmaradtak, de állítom, hogy egy csöppet sem volt rosszabb, mintha túlfüszereztem volna.

"a" Padlizsán........... aki marad továbbra is a polcokon....

Hát ezen is túl vagyok. Annyira szeretném, imádnám a padlizsánt, de csak úgy, ahogyan egyszer valamikor régen Hajduszoboszlón ettem, s aminek izét még ma is érzem, de hát mi eddig sem, azóta sem, de azt hiszem a közel jövőben sem leszünk jóbarátok.

Pedig elmondhatom, hogy elkésziteni is nagyon egyszerü volt, a füszerezése is isteni, de hát nem tudunk egymásba beleszeretni ugy isten igazából. Nem is fárasztom tovább ezeket a lila tököket, s végleg búcsút is mondtam annak, hogy újra próbálkozzam. Ettől függetlenül ehető, finom és nagyon kalassz volt, de hát ennyit a padlizsán és az én találkozásomról, pedig még egy kis cukkinival is összebarátkoztattam őket a sütőben :)

A padlizsánt és a cukkinit vékony karikákra felszeleteltem. Külön-külön tálban lesóztam, majd kicsavartam. A padlizsánt sokkal tovább hagytam a sóban, mint a cukkinit és a levét is legalább háromszor leöntöttem. A legvégén hideg vizben még átmostam, nehogy túlzottan sós legyen.

Volt egy jó pár főtt krumplim, amiket karikára vágtam. Felével betakartam egy jénai alját, amire ráraktam a felkarikázott, levétől kicsavart padlizsánt és cukkinit. Közben minden rétegre tettem egy kis tejfölt, picit utánsóztam a krumpli miatt. Tetejére ráraktam a megmaradt főttkrumpli másik felét, majd jó vastagon reszeltsajttal megszórtam, s a sütőben fél óra alatt megsütöttem. Ennyi !!!!! ---- itt végetért a szerelmünk a padlizsánnal, de a cukkiniról nem mondok le :-)

Azért elfogyasztottuk ám az egészet, csak nem szerettük meg egymást :) S ami nem megy, nem kell erőltetni :-) vagy gyakorolni kellene ? ki tudja ! Én ezt már nem fogom megfejteni :)