2010. április 16., péntek

Medvehagymával füszerezett vaj

30 dkg teavajat hagytam kinn a konyhapulton, hogy átvegye a konyha melegét, jól kenhető legyen. Robotgéppel jól fellazítottam, majd a felét egy nagyobb darab alufóliára elterítettem. A másik felébe aprított medvehagymát, jó nagy csipet fehérborsot tettem, s szépen rákentem az elterített vaj tetejére. (A sót nem véletlen hagytam ki belőle. Megpróbálunk egyre kevesebb sót fogyasztani.)
A fólia felém eső részét megemeltem és szépen feltekertem a benne lévő vajat, s ahogy ezzel megvoltam, hütőbe tettem.
Egy éjszakai hütőben pihenés után ilyen gyönyörüen lehet szeletelni. Mivel a bucikba nagyon kevés medvehagyma került, bátran kentük meg vele. Nagyon fincsi :))

Bucik medvehagymával és egy kis kenyérke

Nálam is beköszöntött -majdnem a felhasználhatóság vége felé- a medvehagyma, így nagyon kell igyekeznem, hogy a frissen felhasználható levelekből még most és elég sokat elkészítsek, hogy megcsodálhassuk ízét, zamatát, illatát. Igy került sor a bucik sütésére is, de óvatosságból csak fél adagból, a másik feléből egy aprócska kis kenyérkét sütöttem. Nem kis meglepetésre. A kenyérbe már nem raktam medvehagymát, mert akkor már medvehagymát, medvehagymával eszünk :)
A kenyér és a bucik receptjén, összetételén és elkészítésén nem változtattam, csupán az amarantot hagytam ki a tésztából. Ennek kivételével az itt felhasznált receptet ITT LEHET ELOLVASNI
Csupán a bucik formázását csináltam másképp, mint a kenyérét. Egyenként 12 dkg-os nyerstésztákat vágtam le, tegyeremmel kilapítottam őket, reszelt sajttal megszórtam, s a tetejére összeaprított medvehagymát tettem.

A fázisfotókat nézve a következőképpen göngyöltem össze őket, s a behajtott széleket jócskán összenyomkodtam. (Ezt a formázást valahol láttam, de hogy hol arra már nem emlékszem. Aki esetleg errejár és felismeri -bár emlékeim szerint nem épppen így volt elkészítve- kérem szóljon, jelentkezzen, s akkor nevét, blogcímét, annak linkjét kiteszem. (Köszönöm)

Amikor a fölső részét behajtottam jócskán lelapogattam, s utána az alábbi kép szerint az alsó részeket is felhajtottam, majd azokat is jócskán rányomogattam a sajtos, medvehagymás részhez.
Alsó részét fölfelé, szorosan összetekertem, majd egy kicsit a két végét visszanyomogattam, szilikonos sütőlapra egy tepsiben felsorakoztattam őket. Itt hagytam még jó duplájára kelni, majd bevagdostam, s a 200 fokra előmelegített sütőbe tettem. A sütő hőfokát visszavettem 170 fokra, s 20 perc alatt készre sütöttem.
Amikor kisültek, rácsra raktam és itt hagytam kihülni.









2010. április 14., szerda

Medvehagymás szélesmetélt

12 után 30 perccel bejelentettem a férjemnek: ma hideget fogunk ebédelni - megvolt az oka - Addig toporogtam a konyhába, de nem tudtam rájönni, mi is legyen az, de valahogy semmi sem jött össze, nem kivántam semmi különöset, maradék pedig most a hütőben sem volt. Addig, addig, hogy 13 órát mutatott az óra: Csengetett a postás, s a csomag megérkezett. Férjemet küldtem a csomagért, én pedig szedtem elő a tésztanyújtó gépemet, hoztam a kamrából a lisztet, a tojást. Mire ő a csomaggal beérkezett a konyhába, már minden elő volt készítve. Akkor is, de akkor is, ma megkóstoljuk ezt a sokatígérő növényt.
Vizet is előkészítettem egy nagyobb lábasba, beleraktam pici sót, és kevés olajat, s beindítottam a tésztagyártást:)) S alig fél óra elteltével már az asztalnál ültünk és ebédeltünk. Háromnegyed kettőkör már az utolsó falatos is lenyeltük.
Az én adagom: csak sajtosan,

A férjemé: sajtosan és tejföllel, ha már lúd legyen kövér elv alapján :)

A késes robotgépbe gyorsan raktam a hozzávalókat:
3 tojás, másfél evőkanál (kicsi) olaj, 1 mokkáskanál só és 30 dkg liszt, valamint 15 szál tisztára mosott medvehagymalevél.
Egy perc alatt kész volt a tészta. 9 kis gombócot gyúrmáztam belőle, s egyenként kinyújtottam, de közben már a vizem is majdnem forrt.
Ahogy elkezdett a vizem forrni, úgy vágtam egyenként a tésztákat és raktam bele a fazékba, s 10 perc sem kellett neki, máris egy jó nagy tál kifőtt medvehagymás szélesmetéltem sikeredett. Ez volt a mi nagyon gyors ebédünk, mondhatom, hogy fél óra nem kellett az előkészületekhez és az elkészítéshez. Valami csodálatos ízzel gazdagodtunk.

Menet közben járt az agyam, mert már láttam a vizben fővő tésztát mennyire gusztusos, s azon gondolkodtam mit fogok most csinálni ezek után, ha kész az ebédünk. Na jó!!! egy jó nagyot pihenni, s előkészíteni egy-két dolgot, amit már korábban elterveztem ezzel a csodazöldséggel.
S ahogy elméláztam, egy darab tészta valahol a nyújtógép mellet elbújt. No akkor itt az ideje, hogy még egy tekerést végrehajtsak rajta, s a legkisebb fokozaton átnyújtottam. Amig megebédeltünk, addig ez az egy kis szál tésztám éppen annyira száradt meg, hogy ki tudtam próbálni, milyen is lesz ha még medvehagymás cérnametéltem is fogok gyártani.

Ilyen lett, s azt hiszem, hogy a folytatás sem fog elmaradni. Közben rájöttem, hogy ennél jobb tartósítása a medvehagymának talán nem is létezik, ha csak arra gondolok, hogy tészta formájában szeretnénk fogyasztani.







2010. április 13., kedd

Olasz füszeres, sokmagvas kenyér és bucik

Már említést tettem arról, hogy vásároltam egy Kenyérsütős könyvet, amelyben több mint 100 recept vár elkészítésre, s mind egytől- egyig kenyérsütő gépre van szabva. Tehát aki csakis és kifejezetten gépben szeretne sütni, annak nagyon ajánlom. Előnye még, hogy minden recept két méretben van megadva, így azoknak is jó szolgálatot tesz, akik esetleg kisebb kenyeret szeretnének sütni.
Én már egy jó ideje nem sütök kenyérsütőben, de ez a könyv elvarázsolt a fantasztikus receptjeivel, s nem beszélve arról, hogy megvásárlás előtt már jól ki is veséztük a tartalmát Yldycoval, aki éppen születés napjára kapta meg ezt a könyvet én pedig kitotóztam, hogy melyik is lehet az - sikerült elsőre rátalálnom.
Tegnap rászántam magam, hogy elsőnek az Olasz zöldfüszeres kenyeret fogom megsütni. Igenám, de előtte készült a napraforgó kenyerem, amihez nagyon sok magvakat pirítottam meg, ezért az én kenyerem hozzávalói, a megpirított magokkal gazdagodtak. S még annyit változtattam a recepten, hogy az összes hozzávalókhoz én kovászt készítettem 30 dkg Teljeskiörlés tönkölybúzából, de erre a hozzávalóknál külön is kitérek.
Hozzávalók és elkészítés: (ahogyan én csináltam)
A Kovászhoz:
30 dkg tönkölybúzás nyanya,
2 dl viz,
20 dkg BL 80-as kenyérliszt,
1,5 teáskanál nádcukor,
2 dkg friss élesztő,
Jól összekevertem, a tetejét liszttel megszórtam, letakartam és 4 óra hosszáig hideg helyen magára hagytam.
Gyönyörü kovász készült belőle.
További hozzávalók a kenyérhez:
A kenyérsütő edényébe raktam:
1,75 dl viz,
1 dl tej,
50 dkg BL 80-as kenyérliszt,
3 (púpos) teáskanál só
Tetejére az elkészült kovászt.
Elindítottam a kenyérsütőt -nálam 15 percig előmelegítést végez, s ezalatt az idő alatt elkészítettem a kenyérhez szükséges füszereket.
A kenyérbe való füszerek:
3 evőkanál olivaolajba
2 teáskanál szárított bazsalikom,
1 teáskanál szárított oregánó,
1 teáskanál szárított kakukkfü,
1 teáskanál szárított rozmaring,
amikor jó félig megpirultak, hozzányomtam
3 gerezd tisztított fokhagymát és még 3-4 kavarás (nehogy keserü legyen a fokhagyma).
Amikor a kenyérsütőgép elkezdte a dagasztást, és már csipogott, hogy a magvakat bele kell tenni, akkor adtam hozzá a füszereket, s pluszban még a naprafogókenyerem után megmaradt
3 evőkanál vegyes magvat, (tökmag, napraforgó mag, szezám mag, lenmag), amit először parányi olajon megpirítottam.
Ezután 20 perc dagasztás következett, majd 20 perc pihentetés, egy pici átgyúrás, s még 1 óra kelesztés (enyhén lisztezett kelesztő tálban.)
Ekkor kivettem, s miután ez egy hatalmas mennyiség lett, mint nyers tészta (kb 2 kg) ezért megfeleztem, s 1,1 kg-ot megformáztam kenyérnek, majd szintén enyhén lisztezett formába tettem, ahol ujra kelt 50 percet.
Közben bekapcsoltam a sütőt, s 200 fokra előmelegítettem. Ekkor vágtam be a kenyértésztát is. Majd amikor a sütő hőfoka elérte a 200 fokot, betettem a kenyeret sülni és a hőfokot 170 fokra vettem vissza.
45 pers sülés kellett neki.

Hát ime, ilyen lett az én olasz zöldfüszeres, sokmagvas kenyerem, ami egy olyan fantasztikus ízt, - sülés közben még csodálatosabb illatot - adott, amilyennel még nem találkoztunk.

A megmaradt 90 dkg nyers kenyértésztámat úgy gondoltam, hogy hibernálni fogom és ma reggel majd valami bucikat faragok belőlük és kisütöm. De jött az ötlet, mocorgott a kisördög, mert ezt akkor is ki kell próbálni és akkor is meg kell csinálni. Igy aztán 10 dkg-os darabokra (9 db) vágtam, pillanat alatt megformáztam. Sütőpapirral bélelt tepsire tettem, bevagdostam és bedugtam a hütőbe. (Közben pedig már a harmadik bogyót kaptam be a fájós fejemre, ami egyébként tök fölösleges volt, mert még eddig a percig sem hatott) :-) de ezen is túljutottam, mert feledtetett a sok-sok gyönyörüség:))
Aztán, amíg sült a kenyerem, meggondoltam magam, mert már így is nyakig voltam a sütésben, most akkor másnap folytassam tovább??? -- áááá nem ! - ezt be kell fejezni. Gyorsan kikaptam a bucikat a hütőből. S amikor a kenyerem kisült, a sütő éppen a legmegfelelőbb hőfokon volt, a bucikat jócskán lespricceltem és bedugtam a sütőbe. Mindössze 25 perc sülési idő kellett nekik, s ilyen szépek lettek.
Amikor ma reggelire a bucikat, majd ebédhez a kenyeret felvágtam, őszintén mondom, majd elájultam. Nem gondoltam volna, hogy ez tényleg ennyira csodás és ennyire finom. Mind a kenyér, mind a bucik egy laza szerkezetü, lukacsos tésztát alkottak. Kár, hogy az illatát nem lehet itt érzékeltetni, de csak magas fokon tudok róluk beszélni, azaz írni.

S itt látható a tegnapi napom összes terméke, azaz a napraforgó kenyérnek már csak az esti maradéka :) :) Ezek a finomságok biztos, hogy nem utoljára sültek a konyhámban. Vannak még terveim a zöldfüszeres tésztával, de erről még egy kicsit álmodozom, s jól kigondolom, hogyan is alkossam meg. Igyekszem beszámolni róla, ha már elkészültek.
S ha valaki esetleg kiváncsi lenne a könyvben szereplő eredeti receptre, szívesen beírom. Két méretre megadott, gépi sütéshez való recept szerepel a könyvben.








2010. április 12., hétfő

Napraforgó kenyér

Hát eme nap, nem éppen úgy kezdődött, mint ahogyan szokott. Elfogyott a kenyerünk, előkészítettem egy kovászt, amire rájöttem, hogy több óra el fog telni mire ebből kenyér lesz. Segítségül hívtam a googli-t, beütöttem a keresőbe, hogy "napraforgókenyér" -mert erre már nagyon-nagyon régen vágytam- és mindjárt az első linkre ráböktem az egerem :)
Nem is gondolkodtam tovább, mert az idő haladt, s nekünk valami kézzelfogható, kenyérre lett volna szükségünk. No azért mégsem igy sikerült, mert az ebédünket kenyér nélkül elfogyasztottuk, s mindjárt ebéd után kisült ez a napraforgóra hasonlító kenyérnek nem éppen mondható isteni finomság. Azt nem mondom, hogy ugyan olyan gyönyörü lett, mint amilyet találtam Garffyka oldalán, de ez a napraforgó már igenis az enyém, a mienk volt, és már nincs is mert annyira finom lett, hogy bevacsoráztuk (csak úgy, szimplán hatan)
Ha legközelebb elkészítem -márpedig el fogom- ígérem, hogy mindent rendesen végigfotózok, és azt is, hogy mégegyszer fejfájással nem fogok hozzá semmihez, vagy legalábbis a konyhát is nagyon messze elkerülöm, de azért abszolut nem bántam meg ezt a mai napot sem :)
A nagy sietségben -s némi 24 órás fejfájás után- nem jól olvastam el a receptet, vagy nem is tudtam inkább odafigyelni rá, ezért a második -belső- körhöz meghagyott tésztát csak 5 db-ra osztottam szét, s amikor már ez a kisebbik virágkoszoru is majdnem kész volt, akkor jöttem rá, hogy nincs tésztám és nem hagytam meg a napraforgó közepét. Még éppen volt annyi lélekjelenlétem, hogy a visszamaradt, még nem kinyújtott tésztagombócokból lecsiptem egy keveset, amivel a belső koszorú közepét kibéleltem. Hát itt követtem el azt a hibát, hogy egy gombócot kihagytam a számitásból, s csak egy lapocska került erre a helyre. Nem lett olyan szép, de annál sokkal, de sokkal finomabb. Azt hiszem, hogy az a jelenség, hogy a napraforgó kenyerünknek már se híre, se hamva, önmagáért beszél.
S miután én a recepten (idő hiányában, s mellé egy nagy adag fejfájással) semmit, de semmit sem változtattam, (fázisfotók készítésére pedig nem tartottam magam alkalmasnak) ezért a teljes receptet Garffyka oldalán megtaláljátok. Abban máris biztos vagyok, hogy nem ez volt az utolsó napraforgó kenyér, amit megettünk. Újra nekivágok, s akkor biztos, hogy a közepére is oda fogok figyelni.
Köszönöm a receptet Garffyka!

Kenyérsütés - Könyvajánló


Hát ide jutottam.......... Megvettem életem első olyan könyvét, amelyre soha sem gondoltam volna, hogy egyszer még nekem erre szükségem lehet. Azt hiszem már sokszor és sok helyen leírtam, hogy én már közel húsz éve itthon sütöm a saját kenyerünket. A jól megrögzött szokásaimon nagyon sokáig nem is tudtam változtatni, vagy talán akkor még nem voltam elég bátor ? - ki tudja. Vagy talán nem is akartam? No ezt sem tudom, mert valamikor annó még a 90-es évek elején, amikor az első kenyérsütőmet megvettem, volt hozzá egy kis receptkönyv egy pár -nem éppen jó ötlettel és nem éppen alkalmas hozzávalókkal- de az idők során sikerült kitapasztalnom a kenyérsütés fortélyait, és a saját receptemet kialakítani, amit csakis és kizárólagosan a kenyérsütőgéphez használhattam.
Az akkori Funai -kis kemencéhez hasonlító- kenyérsütőmet még ma is emlegetem, pedig csupán csak 1 kg-os kenyeret lehetett benne sütni és ráadásul még kerek alakú is volt, na de szerettük, mert a miénk volt, mert a saját konyhámban éreztük a frissen sült kenyér illatát.
Akkor az a gép nem is olyan volt, mint a mostanság kaphatók. Bizony, bizony jó 10 évig bírta a strapát, ekkor kezdett el csöpögni belőle az olaj, és lett belőle néha fekete csíkos kenyér, aztán szép lassan a többi része is felmondta a szolgálatot, s nagy sajnálatomra félre kellett tenni, s venni egy újabbat. Csak halkan jegyzem meg, hogy azért ezt a szeretett Funai gépemet még további 9 évig őrizgettem, mert nagyon ragaszkodtunk egymáshoz. Igaz, hogy már csak a polc dísze volt és a port kellett állandóan csak letörölni róla, de nem volt szívem megválni tőle.
No de jól elkanyarodtam a "Kenyérsütés" c. könyvemtől. Mindezt csak azért írtam le, mert még ma is emlegetem, s ha ezt a könyvet már akkor is lehetett volna kapni, akkor talán még fájdalmasabb lett volna az "elválásunk" is.
Ettől függetlenül megvettem a könyvet, már közel 2 hete a birtokomban is van, de még csak most jutottam el addig, hogy átbogarásszam.
A könyvben kifejezetten kenyérsütő géphez ajánlanak fantasztikus recepteket. Ki is néztem mindjárt az első kézbevételkor egyet kettőt, de a jó munkához idő kell, a jó kenyérhez mégtöbb.
Azért egy recept nagyon megfogott, s ma el is határoztam, ha törik, ha szakad, ezt a kenyeret ma meg kell sütni.
Ebben a könyben több mint 100 egyszerüen elkészíthető recept: Kenyérsütő gépekhez - található.
A világ viszont már nagyot változott még velem is, s egy idő óta már nem is akarok kenyérsütő gépben sütni.
Kérdezheti bárki is, akkor minek is kellett nekem ez a könyv? Hát csupán azért, mert a jó recept, az jó recept, s egy kis lelkesedéssel, odafigyeléssel a receptek mindjárt átalakithatók olyanra, amelyeket akár gáz, akár villanysütőben meg lehet sütni.
Átolvasva ezt a könyvet, tiszta szívből ajánlom bárkinek, mert nem csak a kezdőknek lesz benne újdonság.
A receptek tényleg fantasztikusak és könnyen elkészíthetőek. Én ma ki is választottam egyet közülük, meg is sütöttem, s erről egy következő posztban be is fogok számolni.
Akit érdekel mélyebben a könyv tartalma, s hogy hol is vásároltam: ITT megtalálhatja. Nem fog csalódni. Egyik nap dél körül megrendeltem a könyvet, s másnap már meg is kaptam. Alig 24 óra leforgása alatt már olvashattam is.
Ami még kedvező volt ebben a netes vásárlásban, hogy ugyanannyi volt a kedvezmény, mint a postaköltség és még csak ki sem dugtam az orrom, hogy elvonszoljam magam egy könyvesboltig. Tehát még csak nem is fizettem érte többet, mintha könyvesboltban veszem meg.

2010. április 11., vasárnap

Hajdina palacsinta almalekvárral, növényi tejszínnel - VKFXXXIII.

A soronlévő (Vigyázz, Kész, Főzz) VKF témaindítója LIMARA célozta meg a gabonákat, gabonafélék felhasználását a konyhában, a mindennapi étkezéseinkhez. Már egy jó ideje izgat a dolog, hogy milyen is, ha kicseréljük a hófehér lisztünket egy kicsit egészségesebbre. Na nem minden téren, és nem a minden perceinkben, de legalább a kenyeret, vagy egy-egy péksüteményt elkészíthetünk teljeskiörlésü gabonákból. Én most egy érdekes receptet választottam. Bevallom még soha sem készítettem, ezért nagyon is izgúltam, vajon milyen lesz és a családom mit szól hozzá a mai ebéd után. (Töltöttpaprika hajdinával) Mit szóltak? - Elfogyott ! :))
Itt -kivétel a 2 tojás- minden növényi alapanyagokból állt össze.
Hozzávalók és elkészítés
20 dkg frissen őrölt hajdina (a legutolsó két képen látható az őrlés menete)
1 doboz (400 gr) kókusztej,
2 db egész tojás,
csipet só,
2 kk nádcukor,
2 dl (szűken) buborékos ásványvíz.
Az összes hozzávalókat turmixgépben pár pillanat alatt, könnyű palacsintatésztává kevertem össze.
Hagytam állni negyed órát. A palacsinta sütőbe pár csepp olajat tettem, felmelegítettem és elkezdődött a sütés. A következő palacsinta sütése előtt már csak spricceltem olajjal a palacsinta sütőt. Egyik oldalát ilyen szép világosra sütöttem, mig a másik oldalát kicsit barnábbra hagytam. Sülés közben valami fantasztikus friss búza illat terjengett a sütő körül.

Ebből a mennyiségből 9 db óriási hajdina palacsinta készült, amelyet a következő sorrendben töltöttem meg.
Az első palacsintát egy kerek tálra helyeztem, majd megkentem -saját készítésü- almalekvárral, majd rá a következő palacsintát, almalekvárt, s újra palacsintát.
Ekkor felvertem 2 dl növényi tejszínt, s annak felét a palacsinta tetejére kentem, s következetek a további palacsinták még háromszor, s a három palacsinta közé egyenként szintén az almalekvárból kentem rá.
A tetejét bevontam a növényi tejszín másik felével, kicsit -a maradék tejszinnel- körbe diszítettem, majd a tetejére kék áfonya öntetet csúrgattam, még egy parányi tejcsoki darabkákkal megszórtam.
Nagyon kellemesen csalódtam én is és a családom is, mert most ettünk először ennyire töményen hajdinát. Finom volt :))
S akkor következzen két képben a hajdina őrlése









Töltöttpaprika hajdinával

Ma egész nap itt voltak a gyermekeink, s mi egész nap kinn voltunk a kertben. Teljes erőbedobással dolgozott a család, mert végre a virágok is ládákba, cserepekbe kerültek, várva már nagyon az igazi tavaszt.
Azon kellett gondolkodnom, hogy mi legyen az ebéd, ami nagyon hamar kész van és nagyon finom is. Igy került a választás a töltöttpaprikára, azzal a változtatással, hogy ezt most szinte csak az alapfüszerekkel gazdagítottam és rizs helyett hajdina magot tettem a töltelékekbe.
Hozzávalók és elkészítés
60 dkg darált sertéshús,
10 dkg hajdina mag,
2 tojás,
kevés őrölt bors,
kevés egész köménymag,
só ízlés szerint,
2 kk piros füszerpaprika
8 db (fagyasztóból kivett) zöldpaprika félbe vágva
5-6 db zellerszár
3 liter saját főzésü sűrített paradicsom.
Az alapanyagokat jól összekevertem. Egy közepes lábasba kb 8 dl vizet öntöttem, s beleraktam egy kevés sót, s a zellerszárakat.. A paprikákat félbe vágtam, s a befüszerezett húsokat ráraktam. Úgy néztek ki, mint egy kis csónakok. Fedővel lefedtem, s kb fél óra múlva a 3 liter saját főzésű sűrített paradicsomot hozzáadtam, s csak az első rottyanásig főztem. Ez kb 10 perc volt. Igy az ebédünk alig egy óra alatt elkészült a kitalálástól a tálalásig.

2010. április 10., szombat

Tönkölybúzás-amarantos kenyér - VKF XXXIII

Máris egy helyesbítéssel kezdem a postomat. (Sajnos ezt utólag vettem észre, amikor megtekintettem a blogot.) Akkora izgalomba hozott engem ez a VKF, hogy amikor feliratoztam a képeimet, kitüntettem e nemes játékot, s a szimpla "V"-t kicseréltem egy dupla "W"-re, no de most már ez így is marad. Lássátok, mennyire lázba tudok jönni :-)
VKFXXXIII. - számomra a nagy kihívás, no nem azért, mert versenyezni szeretnék, csak azt bemutatni, hogy a mindennapi kenyerünket fogyaszthatjuk sokkal egészségesebben is, mint azt eddig tettük.
Soha nem gondoltam volna arra, hogy én egyszer egy VKF-en (Vigyázz-Kész-Főzz) részt veszek, de ma reggel, amikor elkezdtem portyázgatni a neten és beléptem a blogomra, azonnal láttam, hogy a soronkövetkező VKF-stafétát Limara kapta meg, gyorsan megnéztem, mert már tudhattam, vagy legalábbis sejthettem, hogy itt nem lehet másról szó, mint a gabonákról, gabonafélékről. Nem csalódtam.
S miután én már egy jó ideje azzal foglalkozom: ha már kenyeret sütünk saját kis háztartásunkban, kenyeret fogyasztunk a mindennapi étkeinkhez, akkor miért ne lehetne azt minél egészségesebben előállítani. Így került előtérbe nálam -nem is oly sok kutatás után- a teljes kiörlésü tönkölyliszt alkalmazása.
A teljes kiörlésü tönkölyliszt, élettani, s a szervezetre gyakorolt jó hatásáról én nem akarok itt regényeket írni, mert ezt már előttem sokan megtették. Többek között ITT olvashattok róla.
Igy aztán ma reggel hozzáfogtam egy új kihívás megvalósításához. (bevallom, kicsit reszkető testrészekkel) :-) - Kár volt izgulni :-)

S hogy még a pikantériáját is megadjam ennek a nemes feladatnak, hát elővettem minden bátorságom, s a már korábban használatba vett kis robotmasinámat, amelynek van egy kis malom tartozéka, (amit eddig azért nem használtam, mert még nem barátkoztunk össze rendesen, s még a búzára is szert kellett tennem.) Miután a búzám is házhoz jött: gondoltam, nosza: őröljük meg, lássuk, milyen is egy frissen őrölt tönkönybúzából elkészült kenyér. Ebben sem csalódtam. Sőt, mondhatni, hogy nem is emlékszem rá, hogy mikor ettem (ettünk) ilyen finom kenyeret. S a most folyamatban lévő diétám, fogyókúrám sem veszélyeztetem, ha ebből egy óriási szeletet elfogyasztok. (Kisülés után azonnal vittem a kenyerem a hidegre, mert már alíg vártam, hogy felvághassam, kóstolhassuk.)
Szerény kis bevezetőm után lássuk a kenyér hozzávalóit, a munkamenetet és végül a teljes eredményt, ami még számomra is várakozáson felüli.
Természetesen nem hagyhatom ki azt sem, hogy már napokkal ezelőtt készültem elkészíteni ezt a kenyeret, mert a teljeskiörlésü tönkönybúzából készített nyanyám a hütőben várt sorára. S hogy még biztosabb legyek a dolgomban, akkor még ehhez egy tönkölybúzás kovászt is készítettem. Ezt a menetet, csak elolvasni hosszú, elkészítése abszolut nem adott sokkal több munkát, mint egyébként egy normál kenyérsütés.
Hozzávalók sorrendjében:
Kovászhoz:
3 dl víz,
1 teáskanál barnacukor,
4 dkg élesztő,
20 dkg frissen őrölt tönkölybúza-liszt
Ezt egy kis tálban összekevertem, majd hozzáadtam
35 dkg tönkölybúzás nyanyát (ezt már napokkal ezelőtt elkészítettem)
Tetejére rászitáltam annyi lisztet, hogy belepje.
Az edényemre a tetejét rátettem és a mikróba raktam. Jó fél óra alatt gyönyörüen becserepesedett és kezdődhetett a kenyértészta összerakása.
Kenyérsütő gép tartályába tettem a következőket:
2 dl víz,
0,5 dl olaj,
Ennek tetejére az összekevert lisztemet, amely az alábbi összetevőkből állt.
50 dkg BL 80-as Tótkomlósi kenyérliszt,
2 kk só,
késhegynyi aszkorbin sav,
2 evőkanál burgonyapehely,
2 pupos evőkanál AMARANT liszt,
A kenyérsütőgépet elindítottam. Az első dagasztás után a tésztát kelesztő tálba tettem, majd 20 perc pihenés után nagyon picit átforgattam. Vissza a kelesztőtálba és további 40 percig kelesztettem. Jócskán duplájára növekedett. Enyhén lisztezett gyúró felületre borítottam, szétlapogattam, majd megformáztam, s ujabb 40 perc kelesztés következett, de ekkor már a sütőedényben. (Megformázás előtt viszont levágtam belőle 25 dkg-ot, amit egy jól zárható dobozba a hütőbe helyeztem. Ez lesz a legközelebbi nyanyám)
(35 perc után három helyen egy jó éles zsiletpengével bevágtam a tésztát)
Közben a villanysütőt bekapcsoltam 200 fokra. Amikor elérte a hőmérséklet ezt a fokot a kenyeret betettem, a hőfokot 170 fokra visszavettem, s egy ujabb 40 perces időszak következett, ami alatt az én kenyerem ilyen csodálatosra sikerült. Miután kelés közben túlnőtte a sütőedényt, így a tetejét rátenni nem tudtam, ezért megvártam, hogy a tetejét kicsit megkapja a sütő melege, s ekkor egy alufóliát tettem a tetejére. Félttem, nehogy túlsüljön, vagy esetleg csúnya legyen a teteje. (no ebben sem csalódtam, csupán annyi volt a megállapításom, hogy legközelebb kevesebb mennyiségből készítem ezt a fajta kenyeret, hogy ne éljek át ilyen izgalmakat) :-)
Mindenkinek kívánom, hogy ilyen örömteli pillanatai legyenek egy kenyérsütés alkalmával. Fantasztikus finomságú, könnyed szerkezetü tészta, laza szeletek. Ittunk hozzá egy pohár finom meleg teát ebben az áprilisi hidegben. Ezt a kenyeret nem szentségtelenítettük meg semmi kencével, csak úgy egymagában ízlelgettük. Nagyon finomra sikerült.



2010. április 9., péntek

Piskótatekercs-rumosdiós töltelékkel

Ez egy egyszerü piskótatekercs, s maradék rumos diótöltelékkel töltöttem. A piskótát még húsvétra sütöttem, de elfogyasztása előtt -technikai okok miatt- bekerült a fagyasztóba. A Piskótához:
6 db tojás
6 evőkanál cukor
6 evőkanál liszt
A töltelékhez:
30 dkg darált dió,
15 dkg cukor (én édesítőt használtam)
0,5 dl jó minőségü rum,
25 dkg margarin.
Elkészitése:
A tojások fehérjét robotgéppel jó keményre felvertem, csipet sót adtam hozzá, majd amikor olyan kétharmad keménységü volt hozzáaadagoltam a cukrot.
Jó kemény lett a hab, ekkor egyesével beletettem a tojássárgáját, majd az átszitált lisztet, de a robotgép fordulatszámát kisebbre vettem.
Közepes nagyságu tepsibe sütőpapirt tettem és beleöntöttem a piskótatésztát. 180 fokos sütőben 17-20 perc alatt kisül.
Amikor kivettem a tepsiből, egy tiszta -jól bevizezett, majd kicsavart- konyharuhába feltekertem, s itt hagytam kihülni.
Amig hült elkészitettem a tölteléket.
A töltelék összetevőit szintén a robotgéppel kevertem össze.
Megtöltöttem a tésztát és föltekertem. Alufóliába csavarba -kihülés után- a fagyasztóba tettem. Ma reggel -töltött állapotban- kivettem és hagytam, hogy szépen magától felengedjen. Éppen olyan volt, mintha ma sütöttem volna.
Terveztem, hogy vaniliás porcukorral fogom megszórni a tetejét, de ezt mindenki elvetette, igy aztán csak úgy mezitlábasan fogyasztotta el a népes családom. Kedves egészségükre :)