Pulykamell gombával töltve

Vasárnapi menüm egyik része, ez most pl az ebédem volt, de nemcsak az enyém, hanem a család többi tagjai is ezt fogyasztották. (természetesen rajtam kivül a többiek sültkrumpli és rizsköretet is kaptak) Először mindenki azt mondta, hogy mégcsak a hétköznapokat elképzeli diétával, de azért a vasárnap, az mégiscsak vasárnap, valami komolyabbat kellene a tányérra raknom. El is nevezték az én vasárnapjaimat már jó előre szomorúnak !! (??)

Szomorú vasárnap ? ! -- áááá --- ezt "csak" Seress Rezső és Jávor László írta még 1935-ben, majd 1941-ben Billie Holliday nyomán még világhirű is lett e dal, Gloomy Sunday cimmel. (csak halkan jegyzem meg, de ezt mindenki tudja is, hogy Amerikában és Magyarországon is betiltották ezt a dalt) Elénekelni nem szeretném, inkább beszámolnék arról, hogy azért mert az ember lánya eldönti, hogy egy kicsit megváltoztatja az ÉLETÉT - ÉTELÉT - attól még nem kell öngyilkossági hullámot keverni magunk körül, vagy netán depresszióba esni attól, hogy nem eszünk egy ideig zsírban tocsogó, csokimázban hempergetett kalóriabombákat, s ráadásul még egy kicsit egészségesebb életet is fogunk élni, attól még a mi, vagy legalábbis az én vasárnapom nem szomorú, sőt!! -- állíthatom, hogy egy ilyen vasárnapi menüt bármikor meg tudnék enni, de azért megpróbálom változatossá is tenni.

Na de én itt most nem fogok énekelni, és depresszióba sem szeretnék senkit kergetni, csupán egy kicsi betekintést nyújtani egy önkéntes elhatározásba, hogy így is lehet...........

S közben, hogy még a hangulatom is mégjobb legyen, néha kitekintek az ablakon, vagy ha már jócskán a nap is süt, mint a mai vasárnapon, s meglátom a tavasz első virágait, akkor máris boldog lesz ez a vasárnap, s már nem is akarok annyit enni :)

Ezért inkább nézzük a receptet. Előljáróban azért leírnám, hogy az sem mindegy, hogy az ételeinket hogyan és miben készítjük el. Én jelen esetben a Tupperware termékeit kértem segítségül, s bizton állíthatom, hogy tuti zsírmentes és mégis nagyon-nagyon finom.
Hozzávalók:
4 szelet pulykamell (kiklopfoltam, megsóztam és fehérborssal meghintettem, majd félretettem, amig a töltelék elkészült.
TÖLTELÉK-hez
2 nagyobb csiperke gomba fejet megtisztitottam, kockára vágtam,
1 nagyobb fej lilahagymát szintén kockára vágtam
1 evőkanál olivaolajon a hagymát megdinszteltem, hozzáadtam a gombát és tovább pároltam.
2 kisebb szelet tk-s rozskenyeret pici tejben beáztattam, kifacsartam és hozzáadtam a már párolódó hagymához és gombához.
Csak addig kevergettem a serpenyőben, amig összeállt a töltelék.
Utólag picit sóztam, apróra vágott nagycsokor petrezselyemzöldet és még parányi fehérborsot, szerecsendiót tettem bele.

A kiklopfolt pulykamell szeleteket kiterítettem, a tölteléket négyrészre osztottam, s egy-egy részt a pulykamell-szeletre raktam, majd feltekertem.
A tupperware kis sütőedényembe sorba egymás mellé raktam, tetejére só és tartósítószermentes baromfi füszerkeveréket szórtam, s a pulykamell szeletekről leesett 3 kis csikot még ráraktam.
Előmelegített sütőben 170 fokon 35 perc alatt készre sütöttem.
Nagyon szépen lehet 1 cm-es vastagságra szeletelni, igy nagyon kiadós is. Egy pulykamell tekercsből 12 szeletet tudtam vágni, amiből az én ebédem 3 szelet volt, s mellé saját részemre 1 db paradicsomot tálaltam.
Nagyon fontosnak tartom a napi sok-sok folyadékbevitelt. Én ezt úgy oldom meg, hogy már az étkezésn előtt is elfogyasztok 3 dl folyadékot. Ez lehet ásványviz, vagy édesitőszerrel készített üditő, vagy 2 dl frissen facsart vegyes gyümölcslé.
Hát így lett az én vasárnapom gyönyörü. A megmaradt pulykatekercseket hidegen szeletelve akár reggelire, akár vacsorára is ajánlom.

Reggelim:
5 dkg barna kenyér, 5 dkg házi készitésü krémsajt, 1 savanyú uborka és édesítőszerrel ízesített tea,

Vacsorám:
1 adag gyümölcsjoghurt.

Köztes étkezés (tizórai és ötórai) 1 pohár frissen facsart gyümölcslé

Gombapörkölt nyers-zöldségekkel és előtte a reggelim

Ez a nap is így kezdődött...... mindjárt reggelivel. Még mindig tart a diétám, s egyelőre nem is szándékozom abbahagyni. Nem kifejezetten fogyókúráról van szó, inkább arról, hogy szeretném lecserélni, vagy legalábbis kisebb-hosszabb időre (ki tudja még) megváltoztatni étkezési szokásaimat, étrendemet, s jobban odafigyelni, hogy mimennyi és mekkora tányérra kerül mindez:)

A Reggelim:

5 dkg kenyér, (teljeskiörlésü rozsoskenyér)

5 dkg sonka,

5 dkg házi (tejfölből, joghurtból) lecsurgatott krémsajt.

Tea bármennyi, de a lényeg az, hogy cukormentes. (Egyébként sem fogysztjuk cukorral a teát, inkább mézzel, de most attól is megváltam egy kis időre.)

A reggeli és ebéd közötti időben úgy kb 10 óra környékén

1 db savanyú uborkát fogyasztottam, s utána jöhetett a fincsi ebéd.

Gombapörkölt 3 személyre (aki nem diétázik, az akár az egészet is megeheti)

20 dkg csiperke gomba megtisztitva, kockára vágva

1 kisebb fej lilahagyma kockára vágva és megfonnyasztva

3 mokkáskanál olivaolajon.

1 zöldpaprika kockára vágva

1 paradicsom belekarikázva

csipet só

csipet szerecsendió,

1 gerezd fokhagyma.

Mindezeket addig pároltam, amig a leve elfogyott. S ezalatt az idő alatt a hozzávalókat elkészítettem.

Egy kisebb méretü tányért beterítettem jól megmosott salátalevelekkel, majd körberaktam szeletelt friss (Fél) paradicsommal. A közepére halmoztam a gombapörkölt egyharmadát és melléraktam még 2 rózsa párolt brokkolit.

Uzsonnára (kb 4 óra körül) 1 közepes nagyságú savanyú uborkát fogyasztottam.

Vacsorám:

1 nagypohár joghurt volt.

s mégcsak éhes sem maradtam :)

Zabkorpás bucik

Ma azon túl, hogy újra sikerült egy csodálatos teljeskiörlésü tönkölybúzás kenyeret sütnöm, valami még kellett, hogy holnap ha megérkezik a "csapat" nehogy éhezzenek. Mi is legyen az, ha még arra is gondolni kell, hogy egy jó kis vacsora is kellene. Kamraajtó kinyitva, szemek a polcokra szegezve, s ott állt a zabkorpa. Na így indúlt a zabkorpás buci útjára, összeállítástól, a kelesztésen át, az elkészülésig, majd hangos nyammogások közepette-a konyhából- hallom a férjem tényleg elismerő szavait. Húúúúúú de jól esett !!! - neki a buci, nekem meg a dícséret, merthogy én csak lestem, lesekedtem, na de a végén egy falatot be is kaptam :-)
Hozzávalók és elkészítés
A kovászhoz:
1 dl langyos tej
1 tk barnacukor
3 dkg élesztő
ezeket összekevertem, majd
2 evőkanál fehér rozslisztet hozzáadtam, egy kanállal jócskán összekutyultam, a tetejét megszórtam kicsi liszttel. Egy kistányérral letakartam és a mikroba tettem, ahol 10 perc alatt gyönyörüen felfutott.
Amikor elkészült, akkor a kenyérsütő (dagasztógép) edényébe tettem és hozzáadtam a következőket:
3,5 dl langyos tej
1 dl olaj,
65 dkg Bl 80-as kenyérliszt,
10 dkg Zabkorpa,
2 kávéskanál só,
1 csapott evőkanál sikér,
1 evőkanál juharszirup,
3 evőkanál burgonyapehely

A gép 20 percig dagasztott, s amikor ilyen gyönyörü tészta alakúlt ki, akkor kiolajozott kelesztőtálba tettem és kb 40 percig magára hagytam és szépen duplájára nőtt.
Enyhén lisztezett gyúrólapra tettem és négyfelé osztottam. Mindegyiket egy gombóccá formáltam.
Ujjnyi vastagságra kinyújtottam, s kb 10 dkg felolvasztott sütőmargarinnal mindegyiket jócskán megkentem, majd átlósan négyfelé vágtam őket. Igy lett összesen 16 db cikkem. A cikkek szélesebb részére egy dab sajtcsíkot tettem. A jobb és bal oldalát a tésztának ráhajtottam a sajtra, és a szélesebbik végével betakartam, majd feltekertem, mint ahogyan a kiflit szoktuk. Sütőfóliás tepsire tettem, majd 30 perc kelés után tojással megkentem őket. 180 fokra előmelegitett sütőben 20 perc alatt szép pirosra sütöttem.

Íme: ilyenek lettek az én zabkorpás bucijaim, amiből összesen kettő db-ot tudott bevacsorázni a férjem. Állítólag isteni finom és nagyon kellemes ízü bucik születtek.

Bevallon, hogy beleharaptam :-) de ez nem befolyásolta a diétámat, mert a napi szénhidrátomat, fehérjémet nem léptem túl :-)

jááááátéééék - kiborúlt a táskám :-)

Hogy ez a BIANKA milyen kiváncsi ????? Azt kérte, hogy borítsam már ki a táskámat, vajon mi lelhető fel benne. Óhhhh de szomorú egy dolog. Én már legalább 45 éve tudom, ha egy női táska kiborúl, annál már csak az a legszörnyübb, amikor színt kellene vallani egy-két apró kis féltve őrzött titkainkról, trükkjeinkről. Ami a legnevetségesebb volt az egészben (mondhatnám úgy is, hogy röhelyes:) az az volt, hogy tegnap egész nap távol voltunk a lakástól, na ilyenkor úgy megpakolom a táskám, mintha ki tudja merre indúlnék és nem jönnék haza legalább egy hétig. Még a fényképező gépet is -egy utolsó: az ajtóból visszalépő mozdulattal- becsempészem. Soha sem lehet tudni, hogy mit rejt egy-egy ilyen kiruccanás, és a fotóapparátnak mindíg kéznél kell lennie :-) Na amikor a felkérés megtörtént, kaptam a táskám, keresem a fényképezőgépem. Ez kb fél óra volt, mire eszembe jutott, hogy óóóóó istenem, de lökött vagyok, hát tegnap körúton voltunk, s azóta még nem pakoltam ki :-) Na de végre eszembe jutott, hogy kinyissam a táskám, s lőn világosság az agyakban, benne volt a fotóapparátom :-) Jöhet a tartalom, ami most még -ahogyan elnézem- aránylag elég normálisnak tünik, így első látásra. (De csak halkan súgom meg, hogy volt nálam egy másik is, de abban olyan dolgok voltak, ami nem mindennapi használatra kellenek. Pl: orvosi papirok, cukorszintmérő, ebugatta oltási könyvem, meg ki tudja még mi) :-))
Általában azért a tartalom mindíg ugyanaz, legalábbis amit itt mutat a kép. Tehát: mindig van nálam és talán ez a legfontosabb: egy kis flakkon kézfertőtlenítő, amelyet víz és papír nélkül is lehet alkalmazni. A pénztárca, a benne lévő iratokkal, bankkártya, névjegykártyák, s némi pénz is bennemarad néha :-) Mert egyébként nagyon nem szeretek készpénzzel fizetni, azért van a kártya, vagy nem? Elengedhetetlen tartalma még a táskámnak az összes személyemmel kapcsolatos paksaméták, lakcimkártya arra az esetre, ha netalán nem találnék haza:-). Jogosítvány mindenképp. Piperecikkek, rúzs: a jó öreg kis rúzstartóval, kistükörrel, szájfény, szempillafesték, szemhéjceruza, na és egy toll is, de jegyzetpapir soha :-) Mindig van nálam legalább egy - de néha két - telefon is.
S ami végképp elengedhetetlen: mindig benne rejtőzik egy reklámtasi, és az AutóKlub-tagsági igazolványom.
Bocsánat, de most látom a fotón, hogy egy kis nesszeszer, amiben a NEMESVAKOLATAIM tartom, éppen nem került lefotózásra, mert hogy ki kellett szedni a tartalmát, és valahogy Ő a kis drága lemaradt.
Hááát most ne kivánjátok, hogy a tegnapi másik táskám tartalmát is kiborítsam, mert attól meg már én borulnék ki igazán.
Jessszusom! most nézem milyen kicsike kis táskám van!!! - hogy fér el benne ennyi miminden :-)

De azért én sem hagyom magam, és kibújt belőlem a kiváncsiság és szeretném látni, kinek mi van a tasójába:

Mary, Ottis, Nea, Mariska

Diétám - a mai ebédem

Nem tudom kit invitáljak meg a mai ebédemre, de ha jól megnézem, akkor sem sokat látok a tányéron, így aztán úgy döntöttem, egyem meg, amit főztem :-)

Az adag 4 személyre szólt, de hát vannak nekem családtagjaim is, akik szolidaritásból velem tartanak, na meg nem merik bevallani, hogy mindjárt itt a strandszezon és azért abba a kis bikinibe, vagy fürdőgatyóba, ami tavaly még oly jól állt, elképzelhető, hogy mára már nem biztos, hogy olyan lazán beleférnek. Háááát hiába, mindenki a télre fogja a kilók szaporodását, én meg az evésre :-) Legkitartóbb hüséges társam a férjem, ugyanis Ő szerintem a világ leghiúbb dédpapája, aki még a diéta mellett képes naponta egy jó kis időt a konditeremben is eltölteni. Nekem is talán követnem kellene ? ...... majd rábeszélem magam, egyelőre barátkozunk a kistányérral, és az Őt beterítő nemsokat mondó reggeli-ebéd-vacsorával.

A mai menüt Pataki tálban készítettem el. Végtelen egyszerü volt és nagyon finom is. Miután 4 személyre szólt a recept és tényleg nem is tudtuk tegnap elfogyasztani az egészet, s ma még időm sem volt főzni, hát ettük a tegnapi maradékot :-) Nem volt ez olyan rossz ma sem.

Nem győzöm hangsúlyozni -email-ekben kapott levelekre válaszolva- hogy én most nem lefogyni szeretnék (ááááááá dehogynem !!!! azt is!!!) hanem egy bizonyos szintre lecsökkenteni a bevitt ételek mennyiségét, s mindemellett odafigyelve a koleszterin és a szénhidrát mennyiségre is. Tehát ez nem kifejezetten a fogyás jegyében zajlik, hanem a laborértékek "finomítására" :-) :-) De azért már ott lebeg előttem június eleje, mert akkor meg pakolunk és indulunk a Balatonra. Azért azt mégsem engedhetem meg magamnak, hogy én legyen az első ember ebben a szezonban, aki kinyomja a vizet a Tóból :-) még majd meg is bünttnének érte :))

No de akkor lássuk a hozzávalókat és az elkészítést.

40 dkg pulykamellet besóztam és fehérborssal ízesítettem, majd egy éjszakára a hütőben hagytam. Elkészítés előtt a pataki tál aljára szépen sorakoztattam a 4 szeletre vágott pulykamelleket. Rákarikáztam

2 nagy fej hagymát (sajnos nem volt itthon lila, igy maradtam a vörösnél) :-) valamikor én is az voltam :-)

1 óriási zöldpaprikát

1 óriási paradicsomot (mindkettőt felkarikázva raktam a húsokra)

rászórtam 10 dkg zöldborsót,

2 közepes almát karikára vágtam

3 dkg margaritnt és

5 dkg sajtot a tetejére kockáztam

A Pataki tálat fél órával a sütőbe helyezés előtt beáztattam, s amikor belepakoltam mindent, akkor hideg sütőbe téve közepes erősségü fokozaton (villanytüzhely 170 fok) 45 percig pároltam.

A recept még burgonyát, vagy rizs köretet ír mellé. Mi nem kértük a köretet, mert azt már túlzottnak találtam.

Diétám - ebédre egy csirkecomb :)

Ugye milyen csalóka ? Mekkora adag ebéd ! - egy egész tányér tele van vele. Na de itt a látszat kérem szépen nagyon-nagyot csal. Ez mindössze a kistányérok legkisebbikje. Így kell "becsapni" magukat. El is dugtam a nagyobbik tányérokat, s még a kistányérok közül is azokat, amelyiknek egy centivel is meghaladja az átmérőjét az itt látottaknál :) :)

Ez mindösszesen

1 kisebb evőkanálnyi Chutney-édes-savanyú szósz (ennyi megengedett)

5 dkg basmati rizs

1 evőkanál zöldborsó (mindkettőt egyszerre, enyhén sós vizben 10 perc alatt kifőztem)

1 db csirkecomb (levesben, jó sok zöldséggel megfőzve), majd a levesből kiemelve -mikróban egy percre grillezve.

Amikor minden kész, tányérra (mondom a legkisebb kistánnyérra) rakva, finoman, jóízüen: vagy éppen undorral kellene?) elfogyasztva. (kifejezetten jólesett, merthogy még egy apróságot elfelejtettem, hogy minden étkezésnél a tányérom mellé rakom a pozitív gondolkodásom) !!!

Esküszöm, hogy elég is volt.

A levesben megfőtt zöldségeket a vacsorához fogom tálalni 5 dkg házi csúrgatott krémsajthoz, majd egy utóvacsoraként 2 dl frissen facsart gyümölcslét fogok elfogyasztani :-)

Húúúúúúúúú !!!! elfelejtettem a mérlegre állni, na de még nem késő, holnap ezt is megteszem, csak bírja el a terhelést :) :)

Találtam egy jó könyvet............

Szóval, és tettel, a cím nem éppen a megfelelő, mert nem találtam egy, azaz kettő jó könyvet, hanem egyszerüen leemeltem a polcról mindkettőt.

Zajkás Gábor és Gaálné Póda Bernadette remekmüve mindkét könyv.

A piros kötésüt még 1981-ben adták ki, s az ára - és most tessék ide figyelni - mindösszesen: 77,- Ft volt. (Húúúú micsoda idők voltak azok) No de térjünk csak vissza az én keménykötésü piroskönyvecskémre! Sajnos közel 30 évvel ezelőtt került először a kezembe ez a könyv, mert igenis ez az a könyv, amelyben nem csak egy fajta problémával foglalkoznak az alkotók, hanem szépen sorba veszik az emberi szervezetet, annak megbetegedéseit és nagyon komolyan le is írják mindazt, amivel a gyógyulás útjára térhet a rászoruló, vagy éppen a diétázni vágyó.

A könyv, igazi kézikönyv, mivel a családban mindenkinek segítségére lehet. Az olvasó megtalálja benne a különféle betegségekben szenvedők részére ajánlott táplálkozási javaslatokat, a hozzá tartozó étrendeket, és az étrendben szereplő ételek elkészítéséhez szükséges recepteket is. A könyv annak is hasznos lehet, aki még nem tud főzni, mivel az ételkészítési technológia alaptudnivalóival is megismerteti az olvasót.

A fehér (kemény) kötésü könyv már az átdolgozott negyedik kiadás, és 1998-ban került a könyvesboltok polcaira. Ennek az ára akkor már 1.490,- Ft volt. Sziszegtem is, amikor megláttam, de egyáltalán nem sajnáltam újra megvásárolni, mert be kell vallanom, hogy majdnem 30 évvel ezelőtt engem már teljesen helyrebillentett, a belőle készült ételek pedig nem csak nekem szereztek örömet, hanem szép lassan a család -még a gyerekek is, pedig akkor még elég kicsik voltak- is átálltak a diétás étkezésre. Vannak benne olyan receptek, amelyek sokkal finomabbak voltak -mint pl: a turóspogácsa vagy a túrótorta, amiért a gyerekek is rajongtak- mint egy-egy hagyományos recept alapján elkészített sütemény.

Azt is be kell vallanom, hogy annó csak saját részemre külön főztem ebből a könyvből magamnak, de később már olyan gusztusosan tudtam tálalni a "nagy semmit", hogy a gyerekek kifejezetten irigykedve nézték az én tányérom. Amikor viszont már ők is megkóstolták -természetesen olyan receptekből készült ételeket adtam a tányérukra, amelyben biztos voltam, hogy nem csalódnak - nagyon sokszor egykoszton volt az egész család.

Nekem óriási szerencsém volt (a sok szerencsétlenség mellett, amelyet egy iszonyatosan utálatos autóimmun betegség okozott), hogy nagyon jól tudtam kezelni a dolgokat. Nem vagyok finnyás, nem vagyok válogatós, hamar meg tudok barátkozni a tényekkel és el is tudom fogadni őket, így a gyógyulás is nagyon hamar bekövetkezett. Oly annyira, hogy saját magam orvosa lettem, s már a fehér keménykötésü könyvem sem volt a kezemben, legalább tiz éve.

Hát most épp itt volt (van) az ideje, hogy le kellett venni a polcról??? --- na erre azért nem számítottam, de mint írtam: semmi elkeseredés, akkor is életben maradtam, most is arra fogok törekedni, hogy a legfinomabbakat hozzam ki, mind a könyvből, mindpedig a saját tapasztalataimból.

Azért azt még megmutatom, hogy annó közel 30 évvel ezelőtt milyen precizitással, pontossággal huzgáltam alá, a különböző betegségekhez tartozó különböző diétákat. Minden szinnek megvolt a maga helye és rendje, mint a recepteknek a szakácskönyvekben.

A piros szinnel aláhúzott: az EPE-betegek, a zöld színnel kifestett: a MÁJ-betegek, a narancs-sárgával aláhúzott: a magasvérnyomásban szenvedő betegek, a citromsárgával aláhúzottak a cukorbetegek, s végül, amit erős lilával húzgáltam alá, aaaaaz volt a legfinomabb, mert azt fogyókúrában mind fogyasztani lehetett.
Egyáltalán nem éreztem akkor sem tehernek, hogy nekem más étrendet kell kialakítanom. S most is csak a kezdeti stádium, az első napok lesznek kissé bonyolúltak, amíg beáll a fakanál a menetrendbe, én pedig a sorba, és sütöm-főzöm a legfinomabbnál, legfinomabb diétás ételeket. Nem mondom, hogy nagyon boldog vagyok ezeknek a könyveknek az olvasásától, de mondja meg nekem valaki, hogy volt-e már olyan helyzetben, hogy egy-egy "jókönyvet" többször is elővett, mert izgalmas volt, mert jó volt visszaemlékezni a benne olvasottakra, vagy csak úgy egyszerüen, mert régen volt leporolva. Hát most én is ezen elvek alapján vettem a kezembe e két könyvet és egy cseppet sem vagyok letörve, hogy újra felfrissítem a tudásom, és gyakorolni fogom a zsírmentes étrendek összeállítását, a kalóriaszegénység számbavételét, s ki tudja még mit. Egyszóval: nem vagyok letörve, maximum újra ruhatárat kell cserélnem egy idő után. No de ez legyen a lekevesebb, ami rossz lesz az egészben.

Ígérem, hogy sorozatosan beszámolok a mindennapjaimról, mert hiszen eljött az ideje, hogy komolyan kell venni a dolgokat még akkor is, ha ez néha rosszul esne, vagy fáj.

Nem adjuk fel, nem mondunk le semmiről, nem változtatunk a szokásainkon, csak éppen másképp fogunk élni, étkezni, de ugyanolyan vidáman, boldogan, kicsit fáradtabban, mert azért ezeket a szokásokat elég régen elfelejtettem. Most majd újra ráerősítek :) A diéta, a zsírmentesség és a kitartás legyen velem :-) Amiben szinte már biztos vagyok, hogy megvannak.

Diétára fogtam magam - mi lesz velem ???? :-) :-)

Ez itt kérem szépen a reggelim..... jól látjátok, vagy talán mégsem? ez egy nagyon-nagyon kicsike tányér, csak hát mondhatnók, hogy "jó" a fotó, vagy a fotós? (bevallom nekem egyik sem tetszik) Megpróbáltam úgy elhelyezni rajta ezt az "óriási adag" reggelimet, hogy még egy része le is lógjon a tányérról.

Ez mindössze: 6 dkg kenyér, 6 dkg saját készítésü, lecsöpögtetett krémsajt, de most nincs ám benne a tejszín!!!! Most nem flancolunk, csak meghúzódunk szerényen hátúl és körbenézzük a tányéron a semmit :) :)

Nem én akartam ám, nem ám, de nem ám........ olyan kis "édes" lettem az elmúlt időben, de főleg az elmúlt héten, hogy kénytelen voltam keményen átgondolni a helyzetet, és mégkeményebb diétára fogni magam. (..... hogy meddig bírom? - ki tudja, de azért általában, ha ilyen "édes" időszakok jönnek, akkor nagyon fegyelmezett vagyok. Bizony ám!!!!!

Most még azt is elkerültem, hogy egy kicsit kicsicsázzam a magam elé tálalt reggelit és ebédet, nehogy abba a hibába essek, hogy még jól is essen, esetleg repetára is gondoljak :-)
Nem, nem, repetára nem is gondoltam, sőt a csirkecombnak az egyik részét még meghagytam vacsorára, s mellétettem egy pohár sürü savót, ami "sajnos" még jól is esett. Remélem nem vittem túlzásba a tegnapi ebédem :)

Kérdeztek - feleltem

.......hát igen, így is lehetne mondani. SZEMIRÁMISZ -tól kaptam egy üzenetet, hogy látogassam meg. Elmentem, s ott várt egy sor kérdés, amit feltett nekem és kiváncsi, hogy én hogyan válaszolok rá! - megigértem, hogy nem fogok mellébeszélni:) Egy cseppnyi gondolkodási időt sem adtam magamnak, és akkor lássuk, vágjunk bele, nem kímélem magam, mert csakis ugy jó, mindjárt az első gondolatot leírni, mert úgyis az a legőszintébb.

S akkor jöjjenek a kérdések:

1./ Mi lenne, ha nyernék a lottón?

Egy - nem is tudom már, hogy milyen a lottó, meg azt sem már, hogy hogyan kell feladni:) de ha mégis rámtörne mindezek után a lottózási vágy és még fortuna is mellémállna, s megajándékozna a főnyereménnyel?? - akkor az biztos, hogy azonnal megfelezném az összeget. Az egyik felét biztos vagyok benne, hogy az árván maradt gyerekeknek adnám, de nem ám csak úgy, hogy no itt van X összeg, hanem gyorsan munkához látnék, épittetnék egy kastélyt, berendeztetném, kertjét virágokkal beültetném. Arra rászolgáló személyzettel betölteném, s én csak gyönyörködnék a sok kicsi szempár boldogságában, s közben minden kis lakónak a nagymamája lennék.

Másik részét szintén megfelezném, s azt a részt a családom körében szétosztanám. A maradék egynegyed részét lehet hogy ujra megfelezném és unokáimnak venném meg először a saját lakásukat. A maradék pár millió pedig már elég lenne arra, hogy a papával ide-oda "elvándoroljunk" csak úgy kedvtelésből.

Remélem jó helyre kerülnek a forintok. Veszek is a jövő héten egy lottót.

2./ Rossz szokásom:

Azt hiszem ebből lehet, hogy van pár, de most vajon hol is kezdjem. Én mindent azonnal és rögtön akarok, nem ma, nem holnap, hanem már tegnapelőtt, s ebből nem is vagyok hajlandó engedni. Van még egy, s ezt kénytelen vagyok leírni, hátha a büntudatom egy kicsit kevesebb lesz. A mindennapi kávémhoz elszívok egy szál cigarettát, és erről még akkor sem vagyok hajlandó lamondani, ha bármit igérnének is. Nekem ez kell.

3./ Koffein:

Ebből már eléggé leadtam, mert a napi három helyett csak három felet iszom, de azt is úgy, hogy fél kávé és kb másfél tej. Nekem így esik jól. Ez egyben a reggelim is.

4./ Szineim:

Ez attól függ mire gondolunk?

Ha a környezetemre, lakásomra: akkor a legfinomabb, legelegánsabb és legmelegebb színek: mondjuk a bordó, a vajszín, a narancs-sárga, a barna.

Öltözetemben is dominál a sárga-barna szín, de imádom a fehéret és a feketét is. Van azért egy bordó kabátom is :))

5./ Mi van most rajtam:

Egy farmer, amiben éppen most beleférek, s egy nem éppen szabadidőnek mondható felsőrész, mert annál azért egy kicsivel aranyosabb :))

6./ Háziállat:

Egyértelmü, hogy Robika nevezetü kiskutyám, akit a világon a legjobban szeretek. Őt egy kutyamentő alapítványtól fogadtuk örökbe éppen 3 éve. Azóta nagyon boldogok vagyunk. Ő a család szemefénye, de próbálna meg valaki is rossz szemmel nézni rá, annak velem gyülne meg a baja. Ezen kivül a kertben egy kis tóban aranyhalaim vannak.

Volt két cicusunk, akiket sajnos valami rosszemberek elcsábítottak, mert egyik percben még láttuk őket, aztán rövid időn belül már az egyik nem jelentkezett, pedig Ő volt a nagy éhes, a nagy evő, s állandóan szemelőtt volt. S rá két évre a másik cicus is utána ment. Robika kiskutyám pedig azóta nem türi a cicákat még az udvaron sem.

7./ Tíz év múlva hol látom magam:

Fogalmam sincs, de azért bízom benne, hogy a gyerekeim körében. Vagy ki tudja? Lehet, hogy a papával, akkor már a 70-en túl ráérünk majd kézenfogva sétálgatni a közeli arborétumba? vagy esetleg még az is előfordulhat, hogy felülünk egy repülőre? kikötünk Kréta szigetén? Óhhhh de jó is lenne újra, meg újra minden évben visszamenni oda, ahol csodás hónapokat töltöttem.

Na vége az álomnak, ideje ébredezni.

8./ Legutóbbi nagyon jó élményem:

Ebből kettő is van. Egyik egy nagyon kedves kis családhoz füz, akiket abszolut nem ismertem, de miután közel lakunk egymáshoz nem volt nehéz látni a mindennapjaikat, s azt, hogy nem éppen a leggazdagabb réteghez tartoznak, mindemellett nagyon szorgalmasak. Félve indúltam el egyik alkalommal -nem is olyan régen- s egy nagycsomó dolgot, amit én nélkülözni tudtam, elvittem hozzájuk. Főleg élelmiszer csomag, saját készítésü ruhanemük, valamint mosó és tisztitó szerek voltak. Na nem azért, mert piszkosak lettek volna, de biztos voltam benne, hogy nem tudják megvenni. Bevallom még most is borzongok ha rágondolok, mert először félve nyitottam kaput, de az örömöm annál nagyobb volt, amikor a tágra nyilt szemek fürkészően néztek az akkor még ismeretlen csomagra. Óriási élmény volt látni és felfedezni a boldogságot, a megkönnyebbülést még akkor is, ha ez nekik nem tartott sokáig. Azt hiszem az én szívemnek, lelkemnek ez egy óriási élmény volt.

A másikról már nem is írok, mert nem is olyan lényeges, hiszen alig egy hete történt, de ha leírnám, valahogy nem passzolna a leírt két élmény egymáshoz.

Maradjon ez az én féltve őrzött titkom, ami nem máshoz kapcsolódik, mint a házassági évfordulónkhoz.

S most én is továbbadnám a nyolc kérdést, mert kiváncsi vagyok, hogy Mónika, Belly, Vali és Bianka mit válaszol a kérdésekre. Várom a válaszotokat.

Kedvenceim étkei - Valinál jártam

Az elmúlt napokban olyan sok blogot meglátogattam. Igaz, hogy csak az olvasás szintjéig jutottam el, kommentelni most "elfelejtettem", amit majd be fogok azért pótolni. S addig, addig barangoltam, amígnem olyan csuda finom dolgokra találtam, mint ez a sült turós sütike. Jó pár blogban találtam kedvemre való és kipróbálandó étkeket, s átvillant az anyamon: mi lenne, ha most sorra venném a kedvenceim (na persze nem minden nap, mert azért az mégiscsak sok lenne), s egy-egy elkészített finom étküket és is a saját asztalomon tálalhatnám.

Amikor úgy végigmentem az ÁBC-n, s Vali Konyhájában kikötöttem: ott is ragadtam. Hát így született meg ez a csodálatos sült túrós, amin akaratomon kivül változtattam egy kicsit. Ugyanis elnéztem a receptben a 0,5 liter tejes, s én csak 0,5 dl-t tettem bele. Mit is mondhatnék? --- most csináltattam új szemüveget:)))) de nem is ez a lényeg, mert így is fantasztikusra sikerült, s akkor képzeljük el, ha még a normális keretek között a plusz 4,5 dl tej is belekerül a túróba?! Na akkor lett volna ám az igazi.

A másik változtatás pedig az volt, hogy azt hiszem Valinál turókockák születtek, míg nálam a kerek forma miatt túró-szeletek, de ennek sincs jelentősége.

Miután a recepten nem változtattam -kivéve a tévedésem a tejjel- az eredeti hozzávalókat és a leírást Vali Konyhájában találjátok. Szerintem ez a sütemény annyira tökéletes, hogy abszolut megbízható és tényleg még a sütési időn sem kellett volna változtatni, ha beleteszem az egész tejet. Igy nekem kicsit hamarabb megsült, de ezt meg kell ismételni normális körülmények között és nem fogom "sajnálni" igérem, hogy mind a fél liter tej belekerüljön a túróba :))))
Ezután a sütemény elkészítése után elhatároztam, hogy végig megyek az ismerős -és néha az ismertlen blogokon- s ami szem- szájnak ingere, s ráadásul még egy halványabb fogyókúrába is belefér - mint kedvenceim étkei cimmel - elkészítem őket, s akár sikerül, akár nem: beszámolok róluk.
Vali a Te süteményed kiállta a próbát, még nálam is :))) - köszönöm Neked.