Dühöngő III. - minden jó, ha jó a vége

Dühöngő sorozatom még nem ért véget, de nem szeretném, ha  a boldogsághormonok hiányától küszködő  hétnek, illetve annak a napnak a minden percét megismerjétek, mert ez már tényleg abszurd volt még akkor is, ha én  csak nevettem mindenen. Ezt másképp még megemészteni sem lehetett volna. Gondoltam, ha semmi sem jön össze, maximum a szomszéd kutyája jól jár :))))

A Dühöngő I-ben leíartam a hentestokány történetét, majd folytattam a Dühöngő II-ben a panírozott halrudacskákkal, de azt még nem mondtam el, hogy ugyanezen a napon még bagetteket is sütöttem. 

Hát nem sok ez egy napra ????  - kérdeztem így utólag magamtól. Bár már arra is fényderült azóta, hogy telihold is, naprobbanás is volt ezen a napon,  na de ennyire ??? --- hááááát lehet !

Grahamlisztes bagetteket készültem sütni és pakoltam a cuccot a dagasztógép edényébe.

A hozzávalókat nem írom le, ITT olvasható,   csak egy csöppnyi változástatást csináltam, hogy most a kovász is grahamlisztes volt.

Mindent beleraktam a dagasztó gép edényébe. Már az első keverésen-dagasztáson is majdnem túl voltam, amikor észrevettem, hogy az ÉLESZTŐ KIMARADT belőle. Na gyorsan leállítottam a gépet, belemorzsoltam az élesztőt és még adtam neki 5 perc dagasztást.

20 percre leállítottam a dagasztót, hogy pihenjen a tészta. Az idő letelt, rákapcsoltam egy 10 perces  dagasztásra, s kb 8 perc eltelte után  egy őrült pillantás a konyhapultra, és láttam: mit keres ott a kovászos dobozom ? ....... na mit ?????

Hááááát kimaradt a kovász is a hozzávalókból.

Nincs mit tenni, mert a kovászt már nem rakhattam vissza a hütőbe, ugyanis előtte legalább 6 óra hosszáig már arra várt, hogy végre történjen vele valami.  - nem történt - , de amikor észrevettem, gép ujra leállitva, kovász hozzáadagolva, s újabb dagasztás mindaddig, amíg a tészta a kovászt fel nem vette, na de ehhez még kellett adni ám rendesen egy kis pótlisztet. Akkor meg az jutott eszembe, hogy na ez olyan sótlan lesz, hogy ihaj. Újabb döntés: 10 dkg lisztbe belekevertem gyorsan egy kevéske sót, és így adagoltam hozzá a lisztet.

Végülis túljutottunk mi ketten (a gép és én) a dagasztáson, végre már talán minden benne volt a tésztában. S mint ahogy látjátok, de én sem hittem a szemeimnek, mert a legalább 4-5-szöri dagasztással, pótlólagosan hozzáadott hiányzó és kimaradó - de a végére minden belekerülő-  hozzávalókból, ilyen  kis mini bagettek sültek.

S lám, lám, itt a végeredmény, de olyan sok, hogy szépen bezacsiztam nagy részét és indultak a fagyasztóba, mert ezt két nap alatt még elfogyasztani sem lehetett.  S az összes  megállapításom az egészből annyi volt, hogy IGY KELL ELSZÚRNI valamit :)))))))

Ma még ezekből a bagettekből vettem ki kettőt a fagyasztóból, mikróba kicsit átmelegítettem, s mintha akkor vettem volna ki a sütőből olyan fincsik voltak. Hála az égnek elfogyott ez a töménytelen mennyiségü bagett, ami ugye a sok-sok pótlólagosan hozzáadott nyersanyag miatt, majdnem dupla mennyiségü lett, mint úgy általában.

Minden jó, ha jó a vége !!!!! - de azért még jött valami.....

Arról már be sem számolok, hogy ezen a napon még volt egy bevásárlásunk, s amikor hazajöttünk, kipakoltunk, s megláttam, hogy a kerek dobozos (itt most márka és név nélküli) háromszögletü sajtok - áremelkedésük ellenére - úgy összementek, mint a samu nadrágja. Komolyan mondom, hogy vettem a fáradtságot és a centimétert ! --- hát 1 cm alatt volt/- van a magasságuk !!! Hol vannak már azok a jó kis vastag medvesajtik, amelyikből csak 6 db volt egy dobozban, de azzal aztán jól lehetett lakni. Ezt meg a három emeletével akár két bagettre rákenhettem volna. No mindegy, ez már így van, és sajna  lesz.

Na ezen húztam föl magam, nem az egész napi bakijaimon. :)

Ez már csak olyan volt, mint "hab a tortán" - csak éppen visszafelé.................

Már nem dühöngök :))))))))  --- néha kellenek az ilyen napok is, amikor a negativ sikersorozatok kerülnek előtérbe, s ha jól belegondolok - így kerek a világ !!