Tejberizs és az őszibarack befőtt :)

Ez azért borzasztó ám !!!!! hogy nekem soha semmi sem jó, se a hideg, se a meleg :):)

Tegnap, amikor feltettem eme gyönyörüséget, valahogy végig éreztem, hogy valami hibádzik a leirásban. Hát igen !!!

Szóval: bóklászva a gasztroblogokon és a sok-sok finomságok között Mohánál találtam egy málnás tejberizses tortát. Az ötletet tulajdonképpen Moha csodájának köszönhetjük :) Azért is írtam -utólag- előre ezt a kis módosítást, hogy vegyem tudomásul: nem illik elfelejteni, kinek köszönhettük ezt a tényleg hamar elkészülő és nagyon fincsi tejberizst :) :) Moha köszi, és bocsi a "feledékenységem"-ért, de betudtam a rámszakadó hőségnek :)

Mára teljes húsundoritisz uralkodott rajtunk. Mindent lehetett készíteni ebédre, csak húst ne, ne, és neeeeeee !!!

Valami könnyüt: mondta a férjem, s nekem pedig halvány fogalmam nem volt mi lenne az a könnyü, ami a hirtelen beköszöntött közel 30 fokos melegben -az elmult napok alig 10-12 fok melegéhez képest már kánikulának számít- még jól is esik. Elég sokat agyaltam, mire aztán arra az elhatározásra jutottam, hogy nosza rajta, tejberizs. Na de csak úgy tejberizs? ááááá az nem lett volna olyan egyszerü, s a hütőszekrényben árválkodott egy fél doboz őszibarack befőtt. Először gyümölcsrizsre gondoltam, de ahhoz meg túlságosan melegem volt.

Igy aztán a következőket csináltam:

25 dkg rizst megmostam.

1,5 dl vizbe pici sót tettem, majd bele a rizst

Állandó kavargatás mellett hozzáadtam

9 dl tejet,

3 csomag vanilia cukrot, s

1 dl őszibarack befőtt levét, majd egy kevés édesítőszert.

Azért kellett kevés, mert maga az őszibarcklé is édes.

30 percig kevergettem, ezalatt adtam hozzá a rizshez a tejet. Amikor már majdnem beszivta a rizs a tejet félre húztam a lábasomat.

Fedőt raktam rá, s legalább 3 db komoly konyharuhával betakartam. Igy gyönyörüen megpuhultak a rizs-szemek és egy picit ki is hült.

Ezalatt az idő alatt a dobozban lévő 4 fél őszibarack befőttet a maradék levével, késes botmixerrel összekevertem.

A rizsgombócokat vizes merőkanállal tányérra raktam, díszítettem pár szelet barackkal és az összeturmixolt barackot melléöntöttem a tányérra.

Hosszabb ideig tartott talán leírni, mint elkészíteni. Nagyon fincsi lett és mégsem gyümölcsrizs, de meg volt a kívánság, egy nagyon könnyü kis ebéd kerekedett ki :)

Császárszalonna kicsit másképp

A múlt vasárnapi buli-kajából (amit grillezésre szántunk, de a nyárban lévő kora téli idő közbeszólt) maradt még egy jó adag a hütőszekrényben és pácolódtak még egy kicsit. Hétfőn, amikor bevásárló körutunkat jártuk, az egyik üzletben csodálatos grillgombát találtam, amit azonnal be is raktam a kosárba. Olyan gyönyörü óriási gombafejek voltak, hogy ritkaság manapság találkozni ilyennel. Nem is volt kétséges, hogy a hütőszekrényben még pácolódó császárhushoz (s még 1-2 db csirkeszárny is maradt) ezt fogom elkésziteni. Az idő azonban még hétfőn sem engedte a szabadtéri sütkérezést, ezért aztán kiskonyhámban készült el ez a finom falat.

A pácolt császárszalonnák alatt sülés közben (mindez egy jókora pataki tálban) istenien csipős füszerezett szaft keletkezett, s meg is maradt.

Nem kellett mást tennem, mint a fincsi szaftot egy óriás serpenyőbe rakva, a gombákat megtisztitva, felszeletelve, a szaftban átpárolni.

Egy tasak előfőzött rizst főztem mellé, amit megforgattam a husi szaftjában, s igy egy újabb finomságot fogyaszthattunk.

Majdnem ugyanazt ettük, mint vasárnap, de ez azért egy egészen más fogás, más iz volt és nagyon fincsi :))

Éljenek a Lászlók és a születésnaposok

Még soha életemben nem sütöttem oroszkrémest, vagy oroszkrémtortát. Hát éppen itt volt az ideje. Ugyanis ma ünnepeltük a László napot és Kriszta lányunk picit előrehozott születésnapját. Eszembe jutott, hogy hajdanán az én férjem állandóan az oroszkrémes, vagy az oroszkrémtorta szerelemese volt.

Lógtam is a neten minden felé, hogy valami jólsikerült receptre találjak. Nem akartam felsülni, s valahogy valami finomsággal akartam meglepni az ünnepelteket. Miután -rajtam kivül- mindenki nagyon édesszájú, elhatároztam, hogy nincs mit tenni: OROSZKRÉMES, vagy oroszkrémtorta lesz. Igenám, de a gyerekek nem szeretik a mazsolát, rumot nem tehetek bele, mert azért még egy 7 éves gyereknek bujtatva sem adhatok alkoholt, valamit ki kellett találnom. Édes szájúak igényét figyelembe véve, és azt is, hogy hatan leszünk, nem tehettem meg az sem, hogy csak egy aprócska kis sütemény, vagy tortácska kerüljön az asztalra. Ki is nevettek volna érte :)

Igy alakult, hogy háromszori nekirugaszkodásra sültek ki a lapok, a szokásos piskóta receptem alapján.

8 tojás (kettéválasztva a fehérje és a sárgája)
8 evőkanál kristálycukor
8 evőkanál rétesliszt,
1 csomag sütőpor.
egy nagyon picike só a tojásfehérjébe

A nyolc tojásfehérjét a robotgép a kristálycukorral 2 perc alatt kemény habbá verte, majd egyenként hozzáadtam a tojássárgákat. Ez még kb fél percet vett igénybe.
A réteslisztbe elkevertem a sütőport és a kevert lisztet már egy szilikon kanállal óvatosan hozzákevertem a felvert habhoz.
Sütőpapirral kibélelt tepsire öntöttem a masszát, elsimítottam és a 170 fokra előmelegített sütőben, 20 perc alatt kisütöttem.

Amig a piskóták sorban kisültek, addig elkészítettem a vaníliás tejszínhabos krémet, amihez

4 csomag főzős vaniliapudingot 8 kanál cukorral + annyi édesítőszerrel elkevertem, hogy kellemes édes ízt kapjak.

2 liter tej kellett ehhez a vaniliapuding mennyiséghez.

1 liter tejet feltettem forrni, mig a másik egy literben simára kavargattam, a cukorral, édesitőszerrel elkevert pudingport. Amikor a tej felforrt, hozzácsurgattam a pudingot és amikor már az egész benne volt a lábasban, még 2 percig, állandó kevergetés mellett összemelegítettem.

Félretettem kihülni, s addig a tejszinhabokat felvertem.

Most a munka leröviditése miatt hulalát használtam. (3 csomaggal, ami dobozonként fél liter volt)

A langyosra hült pudinghoz óvatosan belekevertem a kétharmad kemény tejszinhabot és a kisült lapokat egyenként megkentem a tejszinhabos krémmel.

Az oldalát és a tetejét a megmaradt tejszinhabbal diszítettem, s hogy ne legyen az egész hófehérke, és mindenki ízlésének is megfeleljen: őszibarack szeletekkel, s pár szem meggyel szineztem ezt az óriás tortát.

Ime az ünnepeltek, s az édes-szájúak :) :) Nem kis örömükre elkészült a várva várt tejszinhabos oroszkrémes, vagy oroszkrémtorta. Ki minek nevezi. Az "éhesek" csak annyit mondtak, hogy isteni finom volt :)

Azt már be sem merem vallani, hogy ebből a mennyiségből mennyi maradt, de azt igen, hogy több, mint a fele elfogyott :)

Én egyetlen szeletet ettem, de már ránézni sem bírtam, mert amíg készült, már azalatt az idő alatt jóllaktam a nyalakodással és az összeállitás látványával :)

Isten éltesse a Lászlókat és a születésnaposokat :)

Uborkasaláta - ami lemaradt :)

Életem? vagy esetleg az epék megrontója ? - lehet így is mondani, de én akkor is imádom, s még akkor is, ha utána nyögök órákig :) --- de hogy biztos legyek a dolgomban és minél kevesebbet szenvedjek az uborkasaláta hiánya miatt: a következőképpen készítem el.

Két jó nagy uborkát megmostam, vékony karikákra szeltem. Lobogó vizzel leforráztam, hagytam kihülni.

Elkészitettem a levét. Vizbe édesítőszert, pici sót, és 10 %-os ecetet tettem. Mennyiséget azért nem írok, mert mindenkinek a saját izlelőbimbója határozhatja meg a mennyiséget.

Egyéb esetekben még, pár szelet vékony karikákra szelt fokhagymát, picike fehérborsot, no és aki még ezt is felül akarja múlni, az még tejfölt is rak a salátára. Ezek most elmaradtak.

Jócskán lehütve került az asztalra a grillhúsok mellé. Na ebből, és igy elkészitve jól be lehet lakmározni belőle. Garantált a görcsmentesség :) :)

Grillparti helyett :)

Ma isten igazából egy igazi kerti partira készültünk. Annak rendje, módja szerint a húsok, (csirkeszárnyak, jó nagy darab császárszalonnák) már napok óta a pácban és a hütőben hevertek várva a jóidőre, és a vasárnapra, merthogy ma ünnepeltük a Lászlókat, s Kriszta lányunk születésnapját. De a megrendelt jóidő szintén már a megszokott rendjében nem a jó meleget, hanem inkább egy "sarkvidéki" hideget hoztak.

Igy kerültek a jócskán bepácolt húsok -még az este beáztatott- római tálba, s utána pedig a konyha és a sütő melege adta áldását e nemes és finom husikra.

Nem mondom, hogy rossz volt, sőőőőőőt................. de azért, ha mindezt az égiek a szabadban engedélyezték volna elkészíteni biztos, hogy sokkal izgalmasabb lett volna.

Hát megint így jártunk. Majd legközelebb behozzuk....... vagy meddig kell még a jóidőre és a grillpartira alkalmas napokra várni?

Az ünnepelteknek semmi kifogásuk nem volt az elkészült ebédhez, csupán annyi, hogy mozgás nélkül, rogyásig ettük magunkat.

Na és ami még ezután következett, hát az aztán rátette az ííííre a pontot, de ezt majd a következő posztban, mert ettől meg valósággal remegtem. Bár utólag kiderült, hogy semmi értelme nem volt.

Egyszóval, az ebéd után nem nagyon tudott megmozdulni senki a jóllakottságtól.

A grillhusokhoz kivételezen petrezselymes krumplit és fincsi uborkasalátát tálaltunk. Na és természetesen jó bekajáltunk :)

Rántott trappista sajt

Na ez iiiiigen !!! ez azért nem ám padlizsán :) Ez egy egyszerüen elkészített (kicsit dobozbarakni elfelejtett, picikét megszáradott) trappista sajtszeletek. Így jártam ! - de ráadásul milyen jól, ugyanis hamar felfogván a helyzetet, gyorsan elkészült belőle egy nagyon finom könnyü ebéd.

A picikét -saját hibámból- megszáradt sajtszeleteket befóliáztam és egy pillanatra (5 másodperc) a mikróba dugtam.

Ezek után a szokásos panírban -liszt-tojás-prézli- megforgattam, majd forró olajban szintén nagyon rövid idő alatt 1-2 perc oldalanként, kisütöttem. Ujkrumplival és savanyú uborkával tálaltam.

Körözött - egyszerüen

Az előzőleg (2 nagy doboz tejföl és 2 nagy doboz joghurtból) 2 nap alatt lecsúrgatott házi krémsajtot megsóztam, pici piros füszerpaprikát és köménymagot adtam hozzá. Ez egy abszolut egyszerü változata a körözöttnek, de ez most kivételesen kérésre készült igy.

A másik változatába vékony karikára vágott póréhagymát és egyéb füszereket is szoktam tenni, (fehérbors, szárított zöldfüszerek) valamint tejföllel fellazítom.

Most ezek elmaradtak, de állítom, hogy egy csöppet sem volt rosszabb, mintha túlfüszereztem volna.

"a" Padlizsán........... aki marad továbbra is a polcokon....

Hát ezen is túl vagyok. Annyira szeretném, imádnám a padlizsánt, de csak úgy, ahogyan egyszer valamikor régen Hajduszoboszlón ettem, s aminek izét még ma is érzem, de hát mi eddig sem, azóta sem, de azt hiszem a közel jövőben sem leszünk jóbarátok.

Pedig elmondhatom, hogy elkésziteni is nagyon egyszerü volt, a füszerezése is isteni, de hát nem tudunk egymásba beleszeretni ugy isten igazából. Nem is fárasztom tovább ezeket a lila tököket, s végleg búcsút is mondtam annak, hogy újra próbálkozzam. Ettől függetlenül ehető, finom és nagyon kalassz volt, de hát ennyit a padlizsán és az én találkozásomról, pedig még egy kis cukkinival is összebarátkoztattam őket a sütőben :)

A padlizsánt és a cukkinit vékony karikákra felszeleteltem. Külön-külön tálban lesóztam, majd kicsavartam. A padlizsánt sokkal tovább hagytam a sóban, mint a cukkinit és a levét is legalább háromszor leöntöttem. A legvégén hideg vizben még átmostam, nehogy túlzottan sós legyen.

Volt egy jó pár főtt krumplim, amiket karikára vágtam. Felével betakartam egy jénai alját, amire ráraktam a felkarikázott, levétől kicsavart padlizsánt és cukkinit. Közben minden rétegre tettem egy kis tejfölt, picit utánsóztam a krumpli miatt. Tetejére ráraktam a megmaradt főttkrumpli másik felét, majd jó vastagon reszeltsajttal megszórtam, s a sütőben fél óra alatt megsütöttem. Ennyi !!!!! ---- itt végetért a szerelmünk a padlizsánnal, de a cukkiniról nem mondok le :-)

Azért elfogyasztottuk ám az egészet, csak nem szerettük meg egymást :) S ami nem megy, nem kell erőltetni :-) vagy gyakorolni kellene ? ki tudja ! Én ezt már nem fogom megfejteni :)

Sajtos rúd

Sajtos Rúd hozzávalói és elkészítése: (1 adaghoz adom meg a receptet. Én háromszorosát sütöttem ma meg, s holnap jön a következő 3 szoros adag)

0,5 kg liszt,

25 dkg margarin,

1 kisebb evőkanál só

Ezeket összemorzsoltam egy tálban, s a közepében egy mélyedést készítettem, ahova beleraktam

3 tojás sárgáját

2 dkg (1 dl cukros tejben) felfuttatott élesztőt,

1 kis pohár tejfölt,

15 dkg reszelt sajtot.

Az egészet összegyurtam, s fél órát -tiszta konyharuhával- letakarva pihentettem, majd kétszer 10 percenként nyújtottam és hajtogattam.

A második hajtogatás után a képen látható módon kinyújtottam, tojásfehérjével megkentem. Rászórtam a köménymagot, majd jócskán (nem sajnáltam) beborítottam reszelt sajttal.

Nincs itt mit mellé beszélni. A hétvégén buli lesz, de jó nagy. Ma elkezdtem a sósrudakat gyártani, mert ez most az én reszortom. Bár az is igaz, hogy meglepi lesz, s végig is izgultam az egész sütési időt, hogy jaj csak nehogy most toppanjon be valaki a családból, mert erről tényleg nem tud senki. S még nincs vége, mert holnap legalább még egy ekkora adag megsütésére készülök.

A tüzhelyet 200 fokra előmelegítettem, s ahogy az első adag tepsire került, már indult is a sütáőbe.
Amikor betettem a tésztát, a hőfokot 170 fokra visszavettem és 20-22 perc kellett a sütésnek.

Azért 20-22, mert nem voltak egyformák a tepsik, s az egyikben papir, mig a másikban szilikonos sütőfólia volt. A szilikonos sütőfóliára rakott sajtos rudaknak kellett még a plusz 2 perc sütés.

Itt már egy adag kisült, mig a másik a tepsin várakozik, hogy bekerüljön a sütőbe.

Nekem a háromszoros mennyiségből 170 db sajtos rúd született :-)

Holnap jön a folytatás, de már csak a konyhámban, mert ugyanilyen lesz a következő is.

Amikor teljesen kihült, tálcára raktam, ráhuztam egy vastagabb nejlont és a fagyasztóban várják a hétvégét. Fogyasztás előtt kb 2 órával elég kivenni.

Kapros zöldbabfőzelék

Akkorát sikítottam ma a konyhában, hogy még én is majdnem megijedtem, ugyanis ránéztem, de csak úgy véletlen az órára -merthogy egész délelőtt sütögettem a sokmagvas bagettjeimet - s az óra mutatók majdnem egymáson voltak, ami azt jelentette, mindjárt harangoznak délre. Halvány fogalmam nem volt mi lesz az ebéd. Pontosan 11 óra 55 perc. Minden egy pillanat alatt átvillant az agyamon, már a zöldbabfőzelék gondolatban kész is volt, de hogy mi lesz rajta, arról még álmodni sem mertem.

Hütőajtó kinyit, ételdobozba bekukkantani, ott kukucskált rám egy darab sonka, aminek az lett a sorsa, hogy az isteni finom zöldbabfőzeléken, mint feltét végezte :)

Volt ám rohanás hütőtől-tüzhelyig, de fél egykor már az utolsókat kanalaztuk a tányérból :)

Hozzávalók:

fél kg zöldbab (ez még fagyasztott)

1 csokor kapor,

izlés szerint só,

2 gerezd fokhagyma,

pár szem édesítőszer

Ezeket gyorsan egy előreforralt vizben puhára főztem (10 perc). Ezalatt az idő alatt elkészítettem egy száraz rántást, amibe parányi piros füszerpaprikát kevertem. 1 dl tejszinnel és egy kispohár tejföllel elkeverve, besürítettem a kapros zöldbabfőzeléket. Mire a rántás elkészült, addig a bab is megpuhult. Zutty bele mindent, egy rottyanás és tálalás :)

Az előfőzött sonkadarabot felcsíkoztam, serpenyőbe raktam. A kezem ügyébe kerülő -de egyébként a tüzhely melletti polcon található- legalább négy fajta olajjal megspricceltem (citromolaj, szezámolaj, bazsalikomos olaj, és mogyoróolaj), s párszor átforgattam a serpenyőben. Az egész olaj nem tett ki két evőkanállal, csak azért raktam a sonkára, nehogy oda égjen. Ezzel kész is volnánk, de fogyasztás előtt még egy parányi ecetet csöpögtettem bele. (Nekem kellett)

Rohanós mai napom volt. Készülünk a hétvégi bulira és már elősütögetek, főzögetek. Ma délelőtt sokmagvas bagetteket gyártottam, összesen 9 db-ot. Közben egy félóra ebédidő - ebédkészitéssel egybevetve - :-) majd utána egész estig sajtos rudakat gyártottam, de erről majd egy másik postban.
Ja!!!! és vacsorára -ha már ugyis meleg a sütő- akkor egy jó nagy adag hurka-kolbász-cingánka sült meg egy hatalmas kacsasütőben. Hát mit csináljunk, ha beköszöntött a kora ősz, s ilyen hidegben jól is esett ez a kicsit komolyabb vacsi :-)

Lecsó - gyorsan (van, kinek tojással) :-)

Van nekem két fajta lecsókedvencem. Az egyszerü - amikor kevés időm van - s van egy igazi (ami számomra az igazi lecsó). Na ez itt éppen a legegyszerübb és a legrövidebb idő alatt elkészülkő.

Majd egyszer, ha már igazi napsütötte paprika és paradicsom is lesz, akkor fogok igazi -hosszu órákig fővő lecsót főzni, de azt akkor egy héten legalább háromszor :) (s ami az előnye: mindhiába sokáig fő, nem kell mellette a konyhában, a tühely mellett dekkolni)

Aztán a másik megoldandó esemény a lecsófőzés alkalmával, hogy én csak natúran, míg a férjem csakis tojással hajlandó megenni e csodálatos kora nyári étket. Ilyenkor felezünk :))

Hozzávalók:

2 evőkanál olaj,
2 közepes fej vöröshagyma,
3 db zöldpaprika,
3 db paradicsom,
pár szelet császárszalonna (vagy kinek mi van a hütőszekrényében)
só,
fehérbors (egy csipetnyi)

izlés szerint felvert tojás, ha valaki csakis és kizárólag lecsót tojással, vagy netán tojást lecsóval szeretne enni :)

Az olajat felhevítem, s ahogy a hozzávalók sorakoznak, abban a sorrendben rakom az olajba, (hagymát apró kockára vágra, paprikát karikára, paradicsomot negyedelem) Megsózom, borsozom, s kb 5 perc mulva hozzáadom a felkockázott császárszalonnát.

Még kb 10 perc és el is készült a lecsó, de ha esetleg a paradicsom nagyon leveses, akkor egy kicsit tovább kell párologtatni.

Megfelezem a lecsót, a saját részemet csak úgy natúran tálalom, míg a másik adagra ráteszem a felvert tojást, és jó lágyra hagyom. (na a ház ura igy szereti) :-)))

Ehhez az ízletes kis lecsóhoz nem is illett más, mint a sokfajta lisztből sütött bagettem. Húúúú de mekkorákat tunkoltunk. Majdnem mosogatni sem kellett :)

Igérem, hogy legközelebb jövök az én IGAZI - sokáig főzött - de egészen másképp - lecsómmal. Na az az igazi lecsó számomra :-)

Időjárásjelentés - lustaságom története :-)

Az elmúlt fél órában száz ágra sütött a nap, fekete felhők kerekedtek, dörgött, villámlott, majd óriási jégeső csapkodta a "tanyámat".

Ilyenkor az ember lányának még attól is elmegy a kedve, hogy valami normális dologba kezdjen bele. Legalábbis nálam igy müködik a dolog. Na meg zseblámpával, gyertyával felkészülve, mig e sorokat írom, már megint száz ágra süt a nap. Hát érti ezt valaki ?

Nem is volt semmi kedvem ahhoz, hogy a tegnap megsütött teljes kiörlésü bagettről, vagy a nem éppen fotogén fagyijaimról írjak. Beszéljenek helyette inkább itt ezek kis fotók :) :) Na meg azt mondják: a lustaság fél egészség !!! --- akkor én most este jól bevacsorázhatok, mert ma egész nap koplaltam, vagyis "lustálkodtam". Utána pedig felfedeztem valamit a saját gépemen, s eme képkölteményt sikeredett vele összehoznom :-) Igazán jól szórakoztam, csak azt nem tudtam megfejteni, hogy a kollázs alá rakott zenét hogy lehet megjeleníteni (itt).......... ÁÁÁÁÁÁ sehogy :-) de majd jön az én jóbarátom a Csavi, s ha olvassa e sorokat, kiokosít engem. Addig meg játszom egy kicsit a fotókollázsokkal :-) :-) , s várom, hogy végre jöjjön az igazi normális (megbízható) jóidő....... húúúúúú micsoda kívánságok jutnak eszembe? hmmmm????

Azért annyit elárulok, hogy a bagettek többféle (maradék) lisztből, főleg teljes kiörlésü, fehér tönköly, sima kenyér liszt, és egy kevéske réteslisztből tevődtek össze. Erre én is kiváncsi voltam, hogy mi fog kisülni belőle:) Hát ha tudnám a normális hozzáadott adagokat, akkor le is írtam volna. Igy "kénytelen" leszek legközelebb újra megpróbálni, s akkor nem csak úgy találomra belerakni mindent.

A fagyigombócok pedig citrom, vanilia, és tejszines meggy :)

Ezt az összetételü bagettet újra el kell készíteni, mert nem gondoltam volna, ilyen szépek lesznek, pedig többféle lisztekből tevődik össze. (El kellett használnom a sok kis zacskóban lévő -árválkodó- liszteket.

Meggyes-tejszines-barackos

Még mindíg hőség van. Tulajdonképpen fagyit akartam készíteni, amit meg is csináltam, csak szerencsétlen nem lett valami fotózható, de erről majd egy másik postban, mert akármilyen csúnya is lett, de nagyon finomra sikerült.

Már a szenvedés határán voltunk, vagyunk a hőség miatt, s attól is, hogy nem ehetünk valami finomságos, hüsitő valamit -de ilyen időben kimozdulni a lakásból........ én nem is merek rágondolni.

Szerencsétlenkedésem a fagyival úgy hozta, hogy maradt vagy két maréknyi óriásszemü, nagyon édes, gyönyörü bordó  meggy, ami most bevetésre került, s pillanatok alatt a pohárban landolt, majd még hamarabb a gyomrunkat hütötte :) :)

A  meggyeket összeturmixoltam, két nagyobb kanál saját készitésü sajtkrémmel (mondhatnám, hogy mascarponéval, de az enyém sokkal fincsibb) :-) pár szem édesítőszerrel megbolondítottam, s belekanalaztam a poharakba.

A tejszínt felvertem, s a meggy-egyveleg tetejére halmoztam, de nehogy már ilyen egyszerü legyen, még egy kis apró kockára vágott őszibarackot is szórtam rá, s a tetejére olvasztott csokit csurgattam.

Nem volt rossz :-) :-)

Pangasius gombával, uj krumplival

A levesek után -de még mindig az óriási hőségben- még mindig nem vágyunk nehéz ételekre. Na de ennek a pangasiusnak, meg a köretnek olyan története van, hogy le sem merem írni. Báááááár, ha azt mondom, hogy valaki -ha ugy ette volna ahogy majdnem elkészült, akkor csak annyit mondott volna, hogy a szakácsnő nagyon szerelmes volt- húúúúúúúúúúúú

Először is a körettel kezdtem, s csak egy egyszerü gombás köretet képzeltem el, na de ott volt az a fránya só és még mindig ott volt, és még mindig ott volt. Biztos, hogy a nagy meleg hatására -na persze............. - de én tuti, hogy minimum kétszer megsóztam. De NEM DOBUNK KI SEMMIT elv alapon, tovább kezdtem gondolkodni, mivel hozzam helyre, mert a só már elolvadt a vokban a gombákon.

Nem irom a rémtörténetet tovább, mert a végeredmény eszméletlen finom lett. Inkább csak úgy, ahogyan megcsináltam. Viszont ha az a fránya sótartó nem lett volna mindig előttem, akkor már eleve igy is kezdtem volna :) :)

Vokban parányi olaj, bele a felszeletelt csiperke gomba, pár szelet gyömbér apró kockára vágva, 1 db zöldpaprika felszeletelve, 1 fej lilahagyma vékony csikokra vágva, kicsi bazsalikom, (nekem száritott vot itton, s egymokkáskanállal tettem bele) kicsi balzsamecet (úgy egy jó löttyintésnyi)

Na és persze, mint irtam, a sót sem hagytam ki belőle, de javaslom, hogy annyit senki se tegyen bele, mint én ebbe most :) :) (A meleg és a szerelem néha hülyeségekhez vezet) :) :)

Mindezeket úgy összevetve megpároltam. Megkóstoltam, de még mindig sós volt. No ekkor került bevetésre 3 közepes ujkrumpli, amit só nélkül megfőztem, leszürtem, s egy parányi apróra vágott zöldpetrezselyemmet beleforgattam a gombás cuccba.

A halszeleteket -még szerencsére semmivel sem dörzsöltem be- csak úgy naturon egy parányi olajon 3-3 perc alatt mindkét oldalukon átpiritottam. Tányérra raktam, s az összekevert fura köretet mellé pakolásztam. Díszítettem egy félbevágott paradicsommal is, de bevallom ezt is azért, mert én még mindig sósnak éreztem.

Sózós történetemet csak akkor árultam el, amikor már túl voltunk az elfogyasztásán. Gondoltam jobb későn, mint soha: bevallani. A férjem csak annyit jegyzett meg, hogy egészen finom és hála az égnek nem vette észre, hogy szerelmetes szakácsnő volt a felesége a tegnapi ebédfőzés közben :) :)

Tényleg nagyon fincsi lett, és nem lehetett érezni, hogy még az elején ehetetlenül sósnak tünt.

Meggyleves almapürével süritve

Jött a még nagyobb meleg és a mégnagyobb elszántság, hogy elkészüljön egy ujabb -de nagyon könnyü gyümölcsleves, ami végtelen egyszerü, mégcsak habarás sincs benne.

Kb 1 liter vizbe 5 db megtisztitott, felszeletelt almát, pár szem szegfüszeget, kávéskanál fahéjat, egy egész csitromot felkarikázva, csipet sót tettem, s addig főztem, amig az alma pürésithető állapotba került. Kb 5 perc. Botmixerrel pürésitettem. Tetszés szerinti édesitőszerrel ízesítettem, beleraktam a fagyasztóból elővett kb negyed kiló magozott óriás meggyeket, s 2 dl tejszínnel elkavartam.

Innen már csak egy rottyanás és irány a kamra, majd amikor lehült, betettem a hütőbe, hogy másnap igazán egy jó kis friss, hideg gyümölcsleves kerüljön a tányérra.

Ezt a napot is megúsztuk nehéz kaja nélkül :)

Frankfurti leves - egyszerüen - zsir nélkül

Mindenkinek -aki szereti- kedves egészségére :) Ebben a nagy hőségben sem enni, sem főzni nincs kedvem, de a hütőben lapult egy parányi kelkáposzta, 2 közepes krumpli, 5 db virsli, 2 gerezd fokhagyma,

Ezeket egy lábasban kb 10 perc alatt összeforraltam, sóztam, kevéske fehérborsot, egy kávéskanál száritott lestyánt adtam hozzá, s egyszerüen egy pohár tejföllel behabartam, amibe előtte egy kávéskanál piros füszerpaprikát kevertem el.

A virsliket az utolsó 2 percben -felkarikázva- adtam hozzá.

Nem is kivántunk mást, igy aztán egy jó nagy tányér FRANKFURTI LEVES volt az egyik forró napon az ebédünk.

Bagett zöldfüszeres vajkrémmel töltve

Elkészült, sikerült, s olyan lett, amilyet elképzeltem. Pár éve -miután nagyon szeretjük- mindig a LIDL-ben szoktunk vásárolni zöldfüszeres, vagy fokhagymás töltött bagetteket, de azt hiszem ezen túl ez már kiamarad a bevásárló kosárból

Nem akartam hinni a szememnek, aztán meg az izlelőbimbóinknak. Nagyon régen készültem erre a zöldfüszeres töltésü bagettre, csak nem tudtam elképzelni, hogyan fog megmaradni a vajkrém a tészta közepén. Annyit azért tapasztaltam, hogy legközelebb talán csökkenteni kellene a vajat és inkább több zöldfüszert beletenni. Bár a füszerezéssel, az ízesítéssel nem volt baj, csak nekem talán töménynek tünt. Bár ez sem mérvadó, mert én alapból nem szeretem a vajat.

Először elkészítettem a vajkrémet. Jó nagy adagot bekevertem. Nem is tudom, mit gondoltam, de miután most csináltam először nem akartam, hogy kevés legyen.
25 dkg vajhoz, sót, fehérborsot, 7 füszersót, szerecsendiót, 4 gerezd zúzott fokhagymát és apróra vágott petrezselyemzöldet, 1 teáskanál száritott bazsalikomot adtam. Jól összekevertem, s ezután még 2 evőkanál réteslisztet is belekevertem. Félretettem addig, amig a bagett tésztája elkészült.

A bagett tészta összetevőit ITT lehet olvasni, s csak annyi változtatást csináltam, hogy pluszban 10 dkg réteslisztet, 1 dl tejet még hozzákevertem. A továbbiakban minden úgy készült, mint az előző bagettnél, de úgy gondoltam, hogy most fázisfotókkal fogom illusztrálni az egészet.
Kicsit összekeveredtek a képek, de sajnos csak ugy tudnám sorba rakni, ha ujra kezdeném.


Itt már a kinyújtott gombóc. Tapasztalatom, hogy legközelebb vékonyabban fogom a vajat rákenni. Vagy kevesebb vaj, és sokkal több zöldfüszer. Bár igy is tökéletes lett, csak én eleve nem szeretem a vajat.

Igy tekergettem fel. Két oldalánál kicsit behajtottam, s ugy tekertem fel, mint egy bejglit, csak minden tekerésnél jócskán rányomkodtam a tésztát a töltelékre.

Igy nézett ki, amikor megkelt a kelesztőtálban a tészta.

Öt egyforma gombócra osztottam, jócskán lisztezett felületen még kb 10 percig pihentettem, s csak utána nyújtottam, formáztam, kentem és tekertem.

Feltekerés után a két bagettsütőbe így helyeztem el. A bal oldali kettőt töltöttem meg csak zöldfüszeres vajkrémmel. Elővigyázatosságból, mert nem tudtam, hogyan fog viselkedni a vaj a tésztában. (Nem kellett volna parázni)

A jobb oldali három bagett üresen maradt, azokat csak nyújtottam, formáztam, feltekertem. S miután feltekertem, akkor még a lisztezett felületen párszor átguritottam a tenyerem alatt, mint egy nudlit, hogy a tészta alja is szépen összeérjen. Óvatosan átemeltem a sütőformába, s a két formát egymásba helyeztem. Egy óriási nejlon zacskót huztam a tetejére, s ott kelesztettem duplájára.

A sütőt 200 fokra melegitettem elő, de nekem -az én sütőmmel- a sütéshez már csak 160 fok és 30 perc kellett. Nyilván ez más sütőknél eltérhet, mert nem mindegy, hogy gázos, vagy villanysütősőrl beszélünk. (az enyém villany, és eléggé alacsony hőfokon süt)

S a végeredmény, egy fantasztikusan finom, nagyon gyorsan fogyó zöldfüszeres vajkrémmel töltött bagettet eredményezett. Sajnos már nincs belőle egy falat sem :)

Epres csokis turókrémes finomság

Már megint félre tettük a fogyókúrát. Bár ha jól megnézzük, akkor ennek az epres-csokis-turós finomságnak nagyrésze valóban turó-tejföl-krémsajt. Azt a kis csokit pedig leszámitjuk és nem figyelünk oda :-) Miért rontanánk el a jókedvünket.

Bevásárló körutunk során nagyon szép epret sikerült venni, s ennek még ize is volt elég rendesen.

Az alábbi fotón látható az én saját csurgatott tejfölöm joghurttal. (amit mascarpone helyett is szoktam használni, de ha befüszerezzük, akkor nagyon finom sajtkrémet kapunk. Vagy ha esetleg még tejszint is keverek bele, akkor egy nagyon jóizü házi krémsajtot kapunk) Ez a mennyiség 2 nagy doboz tejföl, és 2 nagy doboz joghurt 24 órás csurgatás után.

Na de kezdjük az eperrel:

2 csomag eprem volt, ami 1 kg-nak felelt (volna) meg, ha a férjuram nem ugy kérte volna, hogy az ő részére pusztán egy porcukorral hintett eperadagot készítsek. Nem is volt ebből semmi gond. Egy kistányérnyéit félretettem, megmostam, lecsurgattam, felszeleteltem, majd porcukorral jócskán meghintettem. S eldöntötte ez lesz a vacsorája. Hát ez is elhajtott egy kicsit.

Én nem engedtem a magaméból, nekem akkor is krémsajtos, turós, csokis epret fogok készíteni.

A fenti sajtkrémből jó 3-4 evőkanállal egy tálkába tettem, hozzáadtam 2 óriási evőkanál 20 %-os tejfölt, és édesítőszerből annyit, hogy éppen csak édeskés legyen.

Az eper egy részét -tisztitás, száritás után- kockára vágtam, s belekevertem a tejfölös-turós-sajtos masszába.

Tálkákba kiadagoltam, s a tetejére még pluszban szeletelt, s egészben csokiba mártott epreket raktam.

Hát azt egyáltalán nem mondom, hogy a férjem ebből nem evett, mert az első az volt, hogy egy jó nagy tányérkával lecsúsztatott a torkán, s utána még a cukrozott epreket is elfogyasztotta.

Ma megint megúszta a saját fogyókúráját :) ..... De úgy kell neki. Na meg egyébként sincs semmi baj a súlyával, csak tiszta férfiből van és őrülten hiú :) :) Én meg csak náha kuncogok magamban, hogy milyen rossz lehet az, amikor valaki fogyózni akar, teljesen fölöslegesen, és ugysem tudja betartani :) :)