Kovászos fehér kenyér

 A történet úgy kezdődött, hogy vásároltam egy használt kenyérsütő gépet, kifejezetten csakis dagasztáshoz  való használatra. Ez a gép  is utazik majd a korábban már elszállított lakás berendezés, felszerelések után, de mielőtt elutazna szerettem volna kipróbálni, nehogy majd az új helyén jöjjenek ki az esetlegesen még nem ismert hibák. Örömmel mondhatom, hogy a gépnek eddig hibáját nem fedeztem fel. Működik, zajtalan és nagyon finomra dagasztja a tésztát. Az első kipróbálás a gépi kenyérsütés volt, de miután nekem nem tetszenek a gépi kenyér formák, ezért valóban csak a dagasztás történt a gépben,  a mostani kenyér már a sütőben sült.

Hozzávalók:

Kovász, ami előző este készül el az alábbi összetevőkből.

30 dkg kenyérliszt (ha nincs, akkor a BL 55-ös is jó)

1,7 dl víz

1 dkg élesztő

Ezt a mennyiséget a kenyérsütőgép megdagasztotta. Utána kelesztő tálba rakva egészen másnapig a konyhapulton hagyva érett kovásszá.

Kenyérhez:

Előző esti kovász

30 dkg  BL 80-as liszt

1,7 dl víz

3 evőkanál olaj

1,2 dkg só

2 evőkanál burgonyapehely (elhagyható)

1 dkg élesztő

Elkészítés

Gép dagasztott, majd kelesztőkosárban kelt ----- első 20 perc után gyenge átgyúrás, 30 perces kelesztés. (A kelesztőkosárba én vászonkendőt teszek, belisztezem picit és így tettem bele a kenyértésztát, s a tészta tetejét is picit liszteztem) Amikor duplájára kelt (összesen 50 perc) akkor megformáztam, és simán beleraktam a sütőedénybe.  Jelen esetben egy 3,5 literes Ultrapro.  A tésztát jócskán bevizeztem. Az ultrapro tetejét rátettem és 50 percig másodkelesztés következett. Ezalatt az idő alatt 250 fokra előmelegítettem a sütőt. 250 fokon 10 percig sült, majd a hőfokot levettem 180 fokra, az időt pedig további 25 percre beállítottam. Egyáltalán nem kell levenni a tetejét. Az idő leteltével tökéletesre sül és már a sütőben elkezd cserepesedni. Amikor kiveszem enyhén spriccelek rá, de nagyon kevéske vizet. Rácson hűl ki.

Azt hiszem a kenyérsütőgép, - mint dagasztó eszköz - is jól vizsgázott, s az eredmény sem maradt el, mert a sokak által úgy kívánt cserepek itt tömegével jelentkeztek. 

Természetesen a liszteket lehet cserélni, párosítani. Nem feltétlen kell tiszta fehér lisztből sütni, az eredmény akkor sem fog elmaradni.

Most én próbára teszem a kenyérsütőt, ezért a fehér kenyérrel kezdtem. S minden kezdő kenyérsütőnek ajánlom, ha jó kenyeret szeretne sok éven át sütni, akkor kezdésnek csakis fehér kenyérrel kezdje. 

Amikor már érzi a tészta állagát, finomságát, formázhatóságát, akkor lehet változtatni a liszteken. 

S íme a kenyérsütőgép, amit dagasztásra vásároltam. Eddigi próba során beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Remélem új gazdája is nagyon fog neki örülni. 

Össznépi születésnap két hétvégén

 

Egész nyáron (júliusban,  augusztusban) nem értünk rá szinte semmire, pedig nálunk ilyenkor vannak tömegével a születésnapok. Úgy döntöttünk, hogy az augusztus végét arra szánjuk, hogy egy kicsit kipihenjük az átalakítás nagy fáradalmait, s egyben összevontan (persze már tavaly is így csináltuk) egy jó kis családi ebéd formájában csinálunk egy csendes bulit :)

 

Augusztus 18-ával kezdtük, ekkor egy óriási bogrács vegyes (köröm, csülök, zúza) pörköltet főztek a fiúk, mi lányok pedig - mivel hirtelen még vendégeket is hívtunk - gyorsan összeütöttünk egy óriási tálca gyümölcskrémest.

 

A bográcsos fantasztikusan sikerült, utána az egész gyümölcskrémes lecsúszott, szóval nem éheztünk. Alíg tudtunk felállni az asztaltól :)

 

 

 

Nem tudom hány darab tállal sikerült az asztalra rakni ebből az isteni bográcsosból, de nem nagyon sok maradt belőle. Persze az is igaz, hogy a szokásos 6 fő helyett, most 9-en voltunk, de úgy érzem mindenki nagyon jól érezte magát.

Hangulat és vigyor volt bőven. A bohóckodás, a kacagás nem is maradt el senki részéről.

A vendégek is jól érezték magukat.

Az pedig már maga a csoda volt, hogy én a férjemet még életemben nem láttam alkoholos pohárral a kezében ?! - hát csodálkoztam is rendesen. Igaz, hogy a gyerekek valami nagyon finomságot (házi készítésű mézespálinkát) hoztak. Ízlett is mindenkinek, biztos finom is volt. Én nem mertem megkóstolni :)

 

No ez a csapat megérdemli, hogy főzzön az ember hétvégén, mert fantasztikus milyen jó étvágyuk van és szinte öröm nézni őket, ahogy esznek :)

Elkészült ez a hatalmas tálca gyümölcskrémes is, ami hihetetlen, hogy a piskóta fölött és a krém fölött összesen 200 szem szőlő volt. Ezt a lányok számolták meg, amíg rakták a sütire :)

 

Jött a hatalmas adag gyümölcskrémes, amit darabokra vágra az utolsó falatig  elpusztított a csapat!

 

Természetesen a család kedvence: Robika sem maradhatott ki a jóból. Kapott egy óriási csülökcsontot, amit aztán -szokása szerint- két napig őrzött.

 

S akkor jött a következő hétvége. Az én gyermekeim kitalálták, hogy ezen a hétvégén (augusztus 25-én) főzzünk valami gulyás levest, amihez csodálatos finom marhahúst hoztak, én pedig hozzápakoltam egy jó fél kiló Lóbab-ot, s ebből készült egy akkora adag babgulyás, hogy már megint csak pihegtünk az ebéd végeztével.

Látszik ám, hogy a csapat nagyon jóízűen tudja kanalazni a finom gulyást, s hozzá a frissen sült házi kenyeret.

 

S akkor itt látható a Lóbab, amiből egyetlen szem beterít egy nem éppen kisebb formájú evőkanalat.

S nehogy már édesség és sütemény nélkül maradjon a csapat, na meg az a kis "szegény" gulyásleves nehogy egyedül csússzon le, elkészült egy fantasztikus szilváslepény. Hát ebből sem sok maradt.

Azt hiszem én már itt kidőltem a sorból, jól esett már a kellemes udvari kintlétből benn a lakásban elmélkedni, hogy milyen szép is volt ez a két hétvége :)

...................hogy a papa min gondolkodik, azt csak Ő tudja, nem árulta el senkinek :)

Aztán végül is eszébe jutott Papának és Kriszta lányunknak, hogy már egy jó ideje tegeződnek, de még pertut nem ittak. Csak halkan súgom meg, hogy nem is pertut ittak, hanem azt az igazi házi mézes pálinkát kóstolgatták :)

Így telt nálunk augusztus két hétvégéje az összépi születésnap megünneplése kapcsán.

Kubu lekvár

Kubu-lé főzésében, fogyasztásában már nagyon jól haladunk. Az elkészített kubu-leveket lehűtve nagyon élveztük az utóbbi hetek hőségében. Az elkészítés receptjét itt olvashatjátok - ahogyan én készítettem.  

 

 

 

A legutóbbi lékészítéskor viszont jött egy gondolat, ugyanis az eddigi kubu-kat nagyon sűrűnek tartottam, hígítani nem szerettem volna, ezért  megpróbáltam kicsit átvariálni. Az üvegbe töltés előtt egy jó sűrű szitán (szűrőn) átnyomtam, s a lé ment az üvegbe, a visszamaradt zöldség-gyümölcs hús pedig vissza a fazékba.

3+1 dzsemfixet adtam hozzá (a tasakon olvasható recept szerint), rottyant egy utolsót és a tisztára mosott, üvegekbe már lehetett is tölteni a finom lekvárminőségű készítményt. Tetőt rácsavarva az üvegekre, következett a fejreállítás pár percre, majd ezután egy jó meleg pokróccal bélelt helyen dunsztolódtak. 

 

A szárazdunsztban addig voltak, amíg teljesen ki nem hűltek. Persze nálam három nap volt ez az idő, mert nem értem rá velük foglalkozni. Most már élvezzük ezt az érdekes ízű lekvárt. Nálunk nagyon bejött, s a kubut is finomabbnak találjuk, hogy nem olyan sűrű, hogy harapni kelljen.  Az biztos, hogy először, de nem utoljára készült.