Gondoljunk csak vissza a gyermekkorunkra ? - mármint azok, akik legalább olyan velem egykorúak, s főleg akinek még a nagyszülei is vidéken éltek. Mit is csináltak a háztáji jószágokkal? - és hogyan oldották meg -az akkor még hütőszekrény nélküli világban- a finom sülthusik átmentését a nyári időszakokra ? Hát nem másként, minthogy disznótvágtak, s a legfinomabb részeit, (oldalast, a nyúját) egy nagy üstben lesütötték, természetesen saját zsírjában, s egy óriási bödönbe rakták szép rétegesen, s a forró zsirral leöntötték, majd a hideg kamrába helyezték, s bizony még május, júniusban is szedegettük a finom falatokat.
Ugyanígy készítették el a hízlalt kacsát, libát is, de ezeket is saját zsírjukban rakták el. Ó micsoda régi szép idők.
S hogy jutott nekem mindez eszembe ? - háááááát az elmult hetekben voltam olyan helyen, ahol más dolgom sem volt, mint gondolkodni, emlékezni, s alíg vártam, hogy hazajöjjek, nyakamba vegyem a várost, s ha lehet akkor ezeket a finomságokat - ha nem is mindegyiket - elkészítsem.
Gyönyörűségesen szép kacsacombokat és kacsahájat kaptam az egyik üzletben. Egypercig sem gondolkodtam azon, hogy a boltban maradjon.
A combokat - mivel nagyon szép tiszták voltak - csak éppen át kellett mosni, lecsurgatni, majd szárazra törölni és kacsasütőbe rakni. Egy óriási fej fokhagymát gerezdjeire szedtem, megpucoltam és beleszeleteltem a húsok közé. Persze a combokat egyenként -enyhén- besóztam. Rátettem a kacsasütő tetejét és kb 1 óra alatt ilyen gyönyörűséges szép pirosra sültek.Egy nagyobb lábasba szép sorjában leraktam, leöntöttem a zsírral és a garázs "élelmiszeres" sarkában elhelyeztem őket, hogy majd egyszer a kacsazsírban megérett finom kis husikat élvezhessük egy-egy ebéd alkalmával.
Az én nagymamám csak úgy nevezte ezeket a husikat, hogy saját zsírjában eltett finomságok, míg mostanság már konfitálásnak nevezzük :-)))))
Teljesen mindegy hogy hívjuk, csak finom legyen. ---- Ez az !!
Óóó, Viki, ezek gyönyörűségesek, és nyálcsorgatóak! De megennék most egy ilyen combocskát ebédre...finom fehér kenyérrel, saját zsírjával, nyami. Csak nyelek itt nagyokat a képernyő előtt... :))
VálaszTörlésSzemiii! Ne tedd ezt velem, mert még nekem is csurdogál a nyálam, pedig mi meg is kóstoltuk :))) Jaj, ha a tegnap esti kenyérre gondolok !!! ááá nem is szabad rágondolni, kész hizókura :))
VálaszTörlésConfit de canard=sajat zsirjaban sult es tarolt kacsa ;o)
VálaszTörlésGondolom innen eredhet a konfitalas amit nem is tudom miert kellett igy kifacsarni. Szerintem megint valami televizios sztar szakacs probalt nagyot mondani...szep a magyar nyelv ugy ahogy van nem kell tovabb boviteni!
Kedves névtelen !
VálaszTörlésTeljesen igazad van. Én nagyon pipa voltam, amikor először láttam leírva a konfitál szót, s utána elolvastam a "konfitálás" menetét. Na ekkor jutott eszembe a nagymamám, aki annó ugyanezt a müveletet hajtotta végre a kacsahúsokkal. Azaz: saját zsírjukban kisütötte, egy nagy fazékba belerakta, leöntötte a finom kis kacsazsirral, aztán majd pár hónap múlva elővettük és jóízűen elfogyasztottuk.
S valóban igazad van, a Magyar Nyelv nagyon szép, csak tényleg elkaptunk valami nyavaját, valami tv-s "sztár"-tól és mímeljük.