Úgy látszik, hogy rajtam kivülálló okok miatt is lassan egy hete majdnem minden nap soron van a nokedli :-) :-) bár ezt nálunk soha senki sem reklamálja, mert igazi nokedlievő család vagyunk. Egyszóval a maradék marhahús már nem volt olyan sok, így aztán készült belőle egy nagyon finom gulyásleves. Ez a levesfőzés sem igényel sok törődést, csupán a finom belevalókat nem szabad kihagyni, s akkor már el sem rontottunk.
A megmaradt marhahust, csontjaival együtt felkockáztam, (amikor megfőttek, a csontokat eltávolitottam)
1 fej vöröshagymát apró kockára vágtam, kevés olajon (én zsíron) megdinszteltem.
1 zöldpaprikát,
1 paradicsomot,
1 mokkáskanál köménymagot,
3 gerezd fokhagymát, hozzáadtam, s fedő alatt összepároltam őket. (kb 3-4 perc)
Amikor ezzel elkészültem, félrehuztam a lábast és egy csapott evőkanál piros füszerpaprikát beletettem, elkavartam, kevéske vízzel feleresztettem, s beleraktam a húsokat.
Ugyanúgy főztem tovább, mintha pörköltet készítenék.
Jó félig megfőtt, ekkor adtam hozzá a zöldségeket.
2-3 szál sárgarépa karikára szelve,
2 kisebb szál fehérrépa (petrezselyemgyökér) szintén karikára szelve.
2 közepes krumpli kockára vágva.
Amikor teljesen megfőtt mind a hús, mind a zöldségek, akkor
3 tojásból nokedlit készítettem és beleszaggattam.
A felvert tojásokhoz sót tettem és annyi lisztet, hogy egy könnyen szaggatható masszát kapjak. Amikor gulyáslevest főzök, akkor sohasem teszek mégcsak véletlen sem vizet a nokedli tésztájába, csakis a tojás, a só és a liszt kerül bele.
Igy olyan igazi harapós lesz a nokedli és nem ázik el a levesben.
Még tartozom az almaszósszal, amit a marhahúsleveshez fogyasztottunk a főtthússal, de ezt követően az is jön............
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésVikikém látom,Te is jó gazdagon csinálod,,nagyon guszta lett,meg tudja a családod,hogy mi a finom,jó sok nokedli:)),előbb Gizit írtam,elnézést:),most jártam nála és véletlenül úgy írtam neked is hogy,Gizi,még egyszer elnézést:))
VálaszTörlésDitta ! hi hi ---- húúú igy már én is jártam, de tudod mit?
VálaszTörlésGizi sem Gizi, igy aztán még én is lehetek egyszer :-)
Éppen ma kaptam egy levelet -hivatalos helyről- hát még jó hogy a póstás ismer bennünket, mert a borítékra minden volt irva, csak nem az én nevem :-)))) de mégis célba ért :-)
A levesre visszatérve: mi a gulyáslevest tényleg így szeretjük, jó sűrűn, aztán mindíg készítek hozzá valamit, de az már nem csúszik le, mert jóllaktuk a levessel.
Ez így van ,mi sem szoktunk nagyon másodikat készíteni,mert gazdagon jóllakunk vele:))
VálaszTörlésNagyon jól néz ki! Nálunk a férfinép elvárja, hogy legyen utána valami és persze én sütök valamit mellé! :)
VálaszTörlésNagyon guszta! Jó kis házi kenyérrel, isteni lehet!
VálaszTörlésFinom tartalmas leves,szeretem nagyon! A borjúra visszatérve , a gyerekek 15 évesek voltak és amikor elhozta a bácsi az állatot haza hozzánk, amig tartott a vásár bent a nagyokkal a kicsik simigálták játszadosztak kint. Aztán amikor már jött a mészáros alig engedték hogy végezze a munkáját. Sírtak. Nem akartak enni a húsból, de aztán idővel elfelejtették.
VálaszTörlésAkkor tudom, hogy megérte. Most meg lehet számolni hány tehén van a faluban, kevés...
Imádom, jó sűrű. Jöhet :)))
VálaszTörlésDitta ! :-))) jó kis sűrűn, úgy jó az :))
VálaszTörlésMary ! én általában palacsintát szoktam, de most lekváros kiflik voltak, de senkinek sem kellett, úgy jól laktunk a levessel :))
Erinacea! úgy, úgy, igazi házikenyérrel :))
Juci ! Aranyos és egyben szívbemarkoló történet.
Azért én mégis csak ennék már egy jó kis borjúhúst.... de sajnos nálunk is ritkulnak a "marhák" -
Bianka ! Úgy. úgy, jól megálljon a kanál a közepében :))