A tegnapi kelkáposzta főzeléket kicsit elméreteztem, igy a saját szlogenem szerint: "nálunk a megmaradt étel inkább pocsékba menjen, mint kárba" :-) ma is ezt ettük, de azért a családomnak mégsem mondhatom, hogy egy kis apróságot, egy kis nasit nem kapnak. Na de mi is legyen az?
Speiz ajtó kinyitva, polcokon szétnézni, hütőajtót kinyitni, poharakat elővenni, s indulhat a második fogás, ami úgy látszik még jól is sikerül/-hetett, mert hogy egy falat sem maradt belőle, pedig csak összeszedtem a maradékokat.
Pontos hozzávalókat azért nem irok, mert nem tudom, hogy kinek mi maradt meg otthon, ami már önmagában nem ad egy komplett jó kis nasit.
Egy kis megmaradt piskóta, amit apró kockákra vágtam, s a poharakba (elvitelre: Judit napi apró ajándéknak: dobozba) raktam.
1,5 dl tejben egy fél marék mazsolát, 1 kk száritott narancshéjat, fél doboz darált pörkölt mogyorót, egy pici rumaromával pár perc alatt felforraltam, majd egy fél zacskó mogyorós kapucinót belekevertem.
Amikor kihült, elosztottam a piskóták tetejére.
Közben egy főzés nélküli vaniliapudingot 0,5 liter tejjel 3 perc alatt kikevertem, s tovább raktam a sort.
Legvégén még volt egy fél doboz (kb 2 dl) hulala, amit kemény habbá vertem, s ezt tettem a tetejére.
Na de ez még mindig nem volt elég szép, s ekkor jött még egy ötlet: egy kis folyékony csokoládéval meglocsoltam.
Igy lett a mai kis egyszerü ebédünk egy fantasztikus izharmóniát adó -majdnem somlóihoz hasonlitó- nasival kiegészitve.
Megérte a maradékokat összeszedni :-)
No azért két óriás rozskenyér is készült, a már eddig megszokott recept alapján, amit ITT olvashatsz
Ezek a kenyerek, jesszusom, gyönyörűűűűűűűek!
VálaszTörlésSzepyke ! köszönöm. Hát hiába minden fogyókúra, mi ezt szeretjük :) mérleg a szekrény alá dugva :-)
VálaszTörlés