Hát ezen is túl vagyok. Annyira szeretném, imádnám a padlizsánt, de csak úgy, ahogyan egyszer valamikor régen Hajduszoboszlón ettem, s aminek izét még ma is érzem, de hát mi eddig sem, azóta sem, de azt hiszem a közel jövőben sem leszünk jóbarátok.
Pedig elmondhatom, hogy elkésziteni is nagyon egyszerü volt, a füszerezése is isteni, de hát nem tudunk egymásba beleszeretni ugy isten igazából. Nem is fárasztom tovább ezeket a lila tököket, s végleg búcsút is mondtam annak, hogy újra próbálkozzam. Ettől függetlenül ehető, finom és nagyon kalassz volt, de hát ennyit a padlizsán és az én találkozásomról, pedig még egy kis cukkinival is összebarátkoztattam őket a sütőben :)
A padlizsánt és a cukkinit vékony karikákra felszeleteltem. Külön-külön tálban lesóztam, majd kicsavartam. A padlizsánt sokkal tovább hagytam a sóban, mint a cukkinit és a levét is legalább háromszor leöntöttem. A legvégén hideg vizben még átmostam, nehogy túlzottan sós legyen.
Volt egy jó pár főtt krumplim, amiket karikára vágtam. Felével betakartam egy jénai alját, amire ráraktam a felkarikázott, levétől kicsavart padlizsánt és cukkinit. Közben minden rétegre tettem egy kis tejfölt, picit utánsóztam a krumpli miatt. Tetejére ráraktam a megmaradt főttkrumpli másik felét, majd jó vastagon reszeltsajttal megszórtam, s a sütőben fél óra alatt megsütöttem. Ennyi !!!!! ---- itt végetért a szerelmünk a padlizsánnal, de a cukkiniról nem mondok le :-)
Nekem tetszik, én nagyon szeretem a padlizsánt^^"""" Főleg grillezve
VálaszTörlésAraniel ! Mit nem adnék azért, hogy olyan ízeket érezzek benne, amit annó egyszer, pedig isten bizony, hogy fincsi volt.
VálaszTörlésEzt is grillezésre szántul, de hát az idő közbeszólt. A padlizsán meg csak lilult a hütőben :))