Teljesen fölösleges volt ennyit izgulni és annyi időt eltölteni a neten egy "igazi zabpelyhes keksz" keresésével. Elég sokáig vajúdtam magammal és a zabpelyhes keksz elkészítésével. (Vannak az életemben MUMUS-ként jelenlévő dolgok, hát majdnem ez is közéjük került, de legyőztük, s elüztük a mumust, s ma végre úgy belelendültem a gyártásba, hogy egymás után három variációt is megsütöttem !) Már éppen ideje volt, hogy belevágjak, mert eszméletlenül untam, hogy minden vásárlás során 2-3 csomag (nem éppen olcsó áron) bekerült a bevásárló kocsiba, s ráadásul most tudok igazán különbséget tenni a kettő között. Viszont zabpelyhes keksznek kell a kamrában lenni, mert a férjem a kávéját csakis egy darab ilyen csoda kíséretében tudja elfogyasztani. Hát akkor lássuk, hogyan is alakúlt a ma délelőtti sütögetés. A keksz elkészítéséhez sokban hozzájárult az is, hogy Bianka is mostanában sütötte meg a második verzióját, (ami nagyon, nagyon megtetszett) s ez már felvértezett. Tudtam: tovább nem várhatok, irány a konyha és a sütés. A hozzávalókon csak annyit változtattam, hogy én nem margarint, hanem vajat használtam.
Hozzávalók és elkészítés:
10 dkg (kis szemü) zabpehely,
20 dkg rétesliszt,
5 dkg barna nádcukor (Biankánál azt hiszem sima kristálycukor volt),
1 púpos mokkáskanál sütőpor,
1 púpos mokkáskanál szódabikarbóna,
12 db (nagyobb darabokra tördelt) dió,
10 dkg vaj,
7,5 dkg olvasztott méz.
A vajat és a mézet öszeolvasztottam, s a többi száraz anyagot (összekeverve) hozzáadtam az összeolvasztott mézes vajhoz.
Diónyi nagyságu gombócokat formázam, majd a tenyerem között összelapítottam őket.
Sütőlappal bélelt tepsire raktam (jó ritkán, mert eléggé megnőnek).
Az én sütőmet 160 fokra kellett előmelegíteni és 10 perc alatt készre sültek.
A tepsin hagytam egy ideig, hogy picit megkeményedjenek, majd rácsra rakva hagytam kihülni.
Nekem egy eléggé nehezen összeálló massza volt a keverő tálamban, s elég keményen "megdolgoztam" azért, hogy golyókat formáljak belőle, majd a tenyeremmel ellapítsam őket. Már ekkor tudtam, hogy jöhet a következő adag, de azon már biztos hogy változtatni fogok, mert így az összeállítás több időt vett igénybe, mint az összeállítás és az egész sütés.
Ettől függetlenül egy fantasztikus ízvilágu zabpelyhes diós kekszet sikerült megsütnöm, amiért köszönet Biankának
A másik nagy köszönetet pedig én kaptam a férjemtől, mert nagyon-nagyon ízlett neki, s már a délelőtti kávéjához ezt fogyasztotta.
Az biztos, hogy többet nem fogok üzletben vásárolni ilyen zabfalatkákat, mert ezt valósággal élvezet elkészíteni és isteni finom. Ízesítésének pedig csak a képzelet szab határt.
Én is szeretem ezeket az otthoni kekszeket, sokkal finomabbak,mint az üzleti. És úgy variálhatjuk az ízét, ahogy csak akrjuk! :))
VálaszTörlésJaj, nagyon szépen köszönöm. Megtiszteltél, hogy elkészítetted. Ugye nedves kézzel dolgoztál, mert akkor könnyebb formázni :)
VálaszTörlésÖrülök, hogy ízlett és hogy ennyi fajtát készítettél.
Szemirámisz ! Teljesen egyetérétek Veled. S tényleg csak a képzelet szab határt :))
VálaszTörlésBianka ! Én meg annak örülök, hogy előttem elkészítetted, én meg beleszerettem. Marad is a sütési palettán.
Persze, természetes, hogy nedves kézzel akartam gyurmázni, de nekem akkor is elég nehezen állt össze, de mire kisült már semmi baja nem volt :))