Pangasius gombával, uj krumplival

A levesek után -de még mindig az óriási hőségben- még mindig nem vágyunk nehéz ételekre. Na de ennek a pangasiusnak, meg a köretnek olyan története van, hogy le sem merem írni. Báááááár, ha azt mondom, hogy valaki -ha ugy ette volna ahogy majdnem elkészült, akkor csak annyit mondott volna, hogy a szakácsnő nagyon szerelmes volt- húúúúúúúúúúúú

Először is a körettel kezdtem, s csak egy egyszerü gombás köretet képzeltem el, na de ott volt az a fránya só és még mindig ott volt, és még mindig ott volt. Biztos, hogy a nagy meleg hatására -na persze............. - de én tuti, hogy minimum kétszer megsóztam. De NEM DOBUNK KI SEMMIT elv alapon, tovább kezdtem gondolkodni, mivel hozzam helyre, mert a só már elolvadt a vokban a gombákon.

Nem irom a rémtörténetet tovább, mert a végeredmény eszméletlen finom lett. Inkább csak úgy, ahogyan megcsináltam. Viszont ha az a fránya sótartó nem lett volna mindig előttem, akkor már eleve igy is kezdtem volna :) :)

Vokban parányi olaj, bele a felszeletelt csiperke gomba, pár szelet gyömbér apró kockára vágva, 1 db zöldpaprika felszeletelve, 1 fej lilahagyma vékony csikokra vágva, kicsi bazsalikom, (nekem száritott vot itton, s egymokkáskanállal tettem bele) kicsi balzsamecet (úgy egy jó löttyintésnyi)

Na és persze, mint irtam, a sót sem hagytam ki belőle, de javaslom, hogy annyit senki se tegyen bele, mint én ebbe most :) :) (A meleg és a szerelem néha hülyeségekhez vezet) :) :)

Mindezeket úgy összevetve megpároltam. Megkóstoltam, de még mindig sós volt. No ekkor került bevetésre 3 közepes ujkrumpli, amit só nélkül megfőztem, leszürtem, s egy parányi apróra vágott zöldpetrezselyemmet beleforgattam a gombás cuccba.

A halszeleteket -még szerencsére semmivel sem dörzsöltem be- csak úgy naturon egy parányi olajon 3-3 perc alatt mindkét oldalukon átpiritottam. Tányérra raktam, s az összekevert fura köretet mellé pakolásztam. Díszítettem egy félbevágott paradicsommal is, de bevallom ezt is azért, mert én még mindig sósnak éreztem.

Sózós történetemet csak akkor árultam el, amikor már túl voltunk az elfogyasztásán. Gondoltam jobb későn, mint soha: bevallani. A férjem csak annyit jegyzett meg, hogy egészen finom és hála az égnek nem vette észre, hogy szerelmetes szakácsnő volt a felesége a tegnapi ebédfőzés közben :) :)

Tényleg nagyon fincsi lett, és nem lehetett érezni, hogy még az elején ehetetlenül sósnak tünt.