Tönkölybúzás-amarantos kenyér - VKF XXXIII

Máris egy helyesbítéssel kezdem a postomat. (Sajnos ezt utólag vettem észre, amikor megtekintettem a blogot.) Akkora izgalomba hozott engem ez a VKF, hogy amikor feliratoztam a képeimet, kitüntettem e nemes játékot, s a szimpla "V"-t kicseréltem egy dupla "W"-re, no de most már ez így is marad. Lássátok, mennyire lázba tudok jönni :-)

VKFXXXIII. - számomra a nagy kihívás, no nem azért, mert versenyezni szeretnék, csak azt bemutatni, hogy a mindennapi kenyerünket fogyaszthatjuk sokkal egészségesebben is, mint azt eddig tettük.

Soha nem gondoltam volna arra, hogy én egyszer egy VKF-en (Vigyázz-Kész-Főzz) részt veszek, de ma reggel, amikor elkezdtem portyázgatni a neten és beléptem a blogomra, azonnal láttam, hogy a soronkövetkező VKF-stafétát Limara kapta meg, gyorsan megnéztem, mert már tudhattam, vagy legalábbis sejthettem, hogy itt nem lehet másról szó, mint a gabonákról, gabonafélékről. Nem csalódtam.
S miután én már egy jó ideje azzal foglalkozom: ha már kenyeret sütünk saját kis háztartásunkban, kenyeret fogyasztunk a mindennapi étkeinkhez, akkor miért ne lehetne azt minél egészségesebben előállítani. Így került előtérbe nálam -nem is oly sok kutatás után- a teljes kiörlésü tönkölyliszt alkalmazása. A teljes kiörlésü tönkölyliszt, élettani, s a szervezetre gyakorolt jó hatásáról én nem akarok itt regényeket írni, mert ezt már előttem sokan megtették. Többek között ITT olvashattok róla.
Igy aztán ma reggel hozzáfogtam egy új kihívás megvalósításához. (bevallom, kicsit reszkető testrészekkel) :-) - Kár volt izgulni :-)

S hogy még a pikantériáját is megadjam ennek a nemes feladatnak, hát elővettem minden bátorságom, s a már korábban használatba vett kis robotmasinámat, amelynek van egy kis malom tartozéka, (amit eddig azért nem használtam, mert még nem barátkoztunk össze rendesen, s még a búzára is szert kellett tennem.) Miután a búzám is házhoz jött: gondoltam, nosza: őröljük meg, lássuk, milyen is egy frissen őrölt tönkönybúzából elkészült kenyér. Ebben sem csalódtam. Sőt, mondhatni, hogy nem is emlékszem rá, hogy mikor ettem (ettünk) ilyen finom kenyeret. S a most folyamatban lévő diétám, fogyókúrám sem veszélyeztetem, ha ebből egy óriási szeletet elfogyasztok. (Kisülés után azonnal vittem a kenyerem a hidegre, mert már alíg vártam, hogy felvághassam, kóstolhassuk.)

Szerény kis bevezetőm után lássuk a kenyér hozzávalóit, a munkamenetet és végül a teljes eredményt, ami még számomra is várakozáson felüli.

Természetesen nem hagyhatom ki azt sem, hogy már napokkal ezelőtt készültem elkészíteni ezt a kenyeret, mert a teljeskiörlésü tönkönybúzából készített nyanyám a hütőben várt sorára. S hogy még biztosabb legyek a dolgomban, akkor még ehhez egy tönkölybúzás kovászt is készítettem. Ezt a menetet, csak elolvasni hosszú, elkészítése abszolut nem adott sokkal több munkát, mint egyébként egy normál kenyérsütés.
Hozzávalók sorrendjében:

Kovászhoz:

3 dl víz,

1 teáskanál barnacukor,

4 dkg élesztő,

20 dkg frissen őrölt tönkölybúza-liszt

Ezt egy kis tálban összekevertem, majd hozzáadtam

35 dkg tönkölybúzás nyanyát (ezt már napokkal ezelőtt elkészítettem)

Tetejére rászitáltam annyi lisztet, hogy belepje.

Az edényemre a tetejét rátettem és a mikróba raktam. Jó fél óra alatt gyönyörüen becserepesedett és kezdődhetett a kenyértészta összerakása.

Kenyérsütő gép tartályába tettem a következőket:

2 dl víz,

0,5 dl olaj,

Ennek tetejére az összekevert lisztemet, amely az alábbi összetevőkből állt.

50 dkg BL 80-as Tótkomlósi kenyérliszt,

2 kk só,

késhegynyi aszkorbin sav,

2 evőkanál burgonyapehely,

2 pupos evőkanál AMARANT liszt,

A kenyérsütőgépet elindítottam. Az első dagasztás után a tésztát kelesztő tálba tettem, majd 20 perc pihenés után nagyon picit átforgattam. Vissza a kelesztőtálba és további 40 percig kelesztettem. Jócskán duplájára növekedett. Enyhén lisztezett gyúró felületre borítottam, szétlapogattam, majd megformáztam, s ujabb 40 perc kelesztés következett, de ekkor már a sütőedényben. (Megformázás előtt viszont levágtam belőle 25 dkg-ot, amit egy jól zárható dobozba a hütőbe helyeztem. Ez lesz a legközelebbi nyanyám)

(35 perc után három helyen egy jó éles zsiletpengével bevágtam a tésztát)

Közben a villanysütőt bekapcsoltam 200 fokra. Amikor elérte a hőmérséklet ezt a fokot a kenyeret betettem, a hőfokot 170 fokra visszavettem, s egy ujabb 40 perces időszak következett, ami alatt az én kenyerem ilyen csodálatosra sikerült. Miután kelés közben túlnőtte a sütőedényt, így a tetejét rátenni nem tudtam, ezért megvártam, hogy a tetejét kicsit megkapja a sütő melege, s ekkor egy alufóliát tettem a tetejére. Félttem, nehogy túlsüljön, vagy esetleg csúnya legyen a teteje. (no ebben sem csalódtam, csupán annyi volt a megállapításom, hogy legközelebb kevesebb mennyiségből készítem ezt a fajta kenyeret, hogy ne éljek át ilyen izgalmakat) :-)

Mindenkinek kívánom, hogy ilyen örömteli pillanatai legyenek egy kenyérsütés alkalmával. Fantasztikus finomságú, könnyed szerkezetü tészta, laza szeletek. Ittunk hozzá egy pohár finom meleg teát ebben az áprilisi hidegben. Ezt a kenyeret nem szentségtelenítettük meg semmi kencével, csak úgy egymagában ízlelgettük. Nagyon finomra sikerült.