Az első bonbonom

Hónapok óta - vagy akár a kezdetektől - figyelem, olvasgatom Praliné Paradicsom bonbonos blogját. Sóvárogva nézegettem mindíg milyen csodás dolgokat alkot, de hogy én hozzáfogjak arra még csak reményem sem volt. Nem vagyok én olyan ügyes, mondogattam magamban, aztán lassan-lassan azon vettem magam észre, hogy sorakoznak a jó kis hozzávalók a kamrában.

Meglepetést szerettem volna húsvétra készíteni a cssaládnak, de minden elhajlott. Útjaim másfelé vették az irányt.

Most sem mondom, hogy ügyes vagyok, sőt !!!! eléggé elbénázott bonbonokat sikerült gyártanom, de mégiscsak azon vettem magam észre, hogy hozzáfogtam...........

Bonbonkészítés előtt, alatt, közben és utána mindíg csak arra gondoltam, legyek már túl az első adagon, aztán majdcsak lesz valahogy. Na ez az első lépés még húsvét előtti napon -két korházi beavatkozás között- történt. Valamivel el kellett hessegetni az iszonyatos epegörcsöket.

Mondta ám Apa: ahelyett, hogy pihennék, még most is szöszmötölök a konyhában, amikor  a környékét is igyekeztem -igyekszem még most is- elkerülni, a színek, a szagok, az illatok, a látvány miatt.

Ez a bonbon azért mégis elkészült. Nem mondom, hogy csodálatos, mert nem az, de én csináltam, s Ő az első, csak sajnos egy falatot sem tudtam megkóstolni belőle, egyrészt, mert nem is mertem, másrészt, pedig ahogy a gyerekek, unokák meglátták én már nem is láttam a tálcán semmit.

Na ennyi dumcsi után azért mégis leirom, hogy mi volt a belsejében. Nagyon egyszerű, de állítólag nagyon finom volt.

2 evőkanál (dobozos) sűrített  tejbe belekevertem 2 evőkanál kókuszreszeléket. Ezt töltöttem a bonbonokba, majd egy injekciós fecskendővel némi adag amarettót is belecsempésztem.

Hát ennyi volt a töltelék.

Azért bizony van még mit tanulni, meg alakítani, de az is ökör volt, aki a bonbon formát barna anyagból gyártotta, s ehhez még a csoki is jó barna (majdnem fekete, 81 %-os kakaótartalmú). Éppen ezért alig láttam a rossz szemeimmel hogy merre kentem már be a bonbonformát, s bizony-bizhony néhol elég vastagra sikerült az alja, ami kiborítva a teteje :-) Na majd legközelebb másképp lesz.

A gyerekeim megtalálták a választ, legközelebb fehércsokiból kell készíteni a burkot, s az amarettóból pedig kicsit többet kérnek bele  :-) s milyen igazuk van.