Kenyér - amelyik nem fért be a jénaiba :-)

Aki nem szokott boltban kenyeret vásárolni, az ne is gondoljon arra, hogy egyszer egy váratlan fordulat, egy szerencsétlen mozdulat, egy lumbágó és már napokra el is van zárva a külvilágtól, s még az sem jut eszébe, hogy egyáltalán kenyere sincs otthon. (még a fagyasztó mélyén sincs tartalék) Érdekes ez legfőképpen akkor, ha ez úgy este 7 és 8 óra körül derül ki, éppen vacsora előtt. (Na jó, jó, vacsorára azért kettőnknek kb 8 dkg-nyi kenyere volt, amit úgy osztottunk meg, hogy én nem ettem) :-) --de reggelre még kenyér is született.
"szaladtam" fühöz-fához, de nem ám a vargához............. inkább gyorsan a liszteszsákhoz, s a még éppen utolsókat rugó kenyérsütő gépemhez. Lesz, ami lesz alapon eldöntöttem, hogy most a kenyérsütőgépnek kell sütnie, mert én megmozdulni sem tudok.
Kenyeremnek története is van jó hosszu, de az most nem érdekes, gépi kenyérből mégis egy sütőben és jénaiban -alig elférő- kenyér sült.
Hozzávalók (gyorsan ami kéznél volt)
4 dl savó (lehet viz is, vagy fele-fele, esetleg fele viz, fele tej)
1 evőkanál olaj
2 teáskanál só
(Ezek mindjárt gyorsan a kenyérsütő üstjébe)
65 dkg liszt
1 evőkanál tejpor
1 kk cukor
(mindhárom összekeverve és a folyadékra rákanalazva)
A liszt tetejére
20 dkg öregtészta (az előző kenyérből hütőben tárolt)
2 dkg élesztő
Elkészités (különös, mert mindent a gépre biztam)
Az én gépem egy hausmaister, amely előmelegit kb 20 percig. (ennek később szerepe lesz)
Tehát: bekapcsoltam a gépet, előmelegitett, majd 20 percig dagasztott.
Gép kikapcsolva, tészta bennehagyva, s ujra elinditottam a programot, mert előlről kezdte a kb 20 perc melegitést, majd a másodszori 20 perces dagasztást. (s ez volt azt hiszem a lényeg)
Amikor ezzel végzett, kivettem az üstből a tésztát, bele egy kelesztőtálba, s 40 percig magára hagytam.
Az idő leteltével a kelesztőtálból kivéve egy-két mozdulattal valami hengerszerüt formáztam belőle és beletettem ezt a parányi kis tésztacsomót egy -sütőpapirral bélelt- jénaiba. A jénai tetejét rá és még tovább kelesztettem ujra 40 percig. (alig emelkedett meg a tészta, nem nagyon lehetett észrevenni rajta, hogy olyan sokat kelt volna, de sem időm, sem energiám nem volt tovább vármi, mert ekkor már jócskán az éjszakába nyult az idő, a derekam, meg majd leszakadt) Lesz, ami lesz alapon ujra: maximumra kapcsoltam a villany-sütőt, a tésztát bevágtam, a jénai tetejébe egy csomó vizet spricceltem s ráraktam a tésztára, azaz a jénai aljára. 15 perc előmelegités után (ekkor még nem érte el a sütő a maximum hőmérsékletet) betettem a kenyeret. Először 15 percet adtam neki, majd megnéztem. Semmi különös elváltozás, csupán annyi, hogy a sütőt visszavettem 200 fokra, s ráadtam még 25 percet. Amikor csörömpölt a sütő, hogy lejárt az idő, megnéztem és majd elájultam. A kenyér felnyomta a jénai tetejét és már azon gondolkodtam, hogy fog ez innen kijönni? Kivettem a sütőből, de láttam. hogy még 4-5 perc kellene neki, de nem akart elválni a kenyér és a jénai -ugy összegyógyultak- Végre sikerült levarázsolni a jénai alját és megforditva voltam, kénytelen visszatenni egy pár percre -tényleg csak 5 percre- a kenyeret a sütőbe, hogy az alja is szép piros legyen. Az lett !!! és nagyon finom !