Csokisan is elkészült

Vissza Belly konyhájához, merthogy megérkeztek a főzős csokoládé pudingok, és

az előtte elkészült vaniliás óriási sikert aratott: ki kellett ezt is, és igy is próbálni.

Igaz hogy itt már számoltam azzal, hogy nagyon ízlett az előző, s több édes-éhes száj is lesz együtt szilveszter éjszakáján, mindjárt másfél adagot készitettünk belőle.

Volt is óriási nevetés, kacagás a keverések közepette, merthogy ehhez azért már az ostyából is elég sok kellett, s mint tudjuk, az ostya szárazon -mégha összetört állapotában is, de- óriási térignyü- Igy aztán először is egy jó nagy fazekat vettünk elő, amibe apró darabokra törtük a sütőtepsi nagyságu  7 db ostyát. Hozzá egy jó nagy fakanalat és indulhat a massza elkészítése, ami a következő hozzávalókból készült el, -az eredeti recepthez képest- kicsit kiegészítve, megspékelve némi földi jóval.

37,5 dkg vajat

30 dkg porcukorral

egy vizgőz felett lévő nagy tálba helyeztünk, felolvasztottuk.

3 tojást jól elkevertünk (nem felverni, csak összekeverni)

s belecsurgattuk kavargatás közben az akkor már felolvadt vajas cukorhoz

3 csomag főzős csokoládépudingot,

1 csomag  mazsolát,

1 rumaromát,

1 kisebb evőkanál szárított narancshéjat,

2 evőkanál cukormentes kakaóport hozzákevertünk a gőzfölött lévő tálba.

Amikor ezeket habverővel jó simára kevertük a vizgőz fölött, hozzáadtunk

1 doboz süritett tejet -ez aztán megadta a pikantériát-

s az egészet jó simára  elkevertük habverővel.

Egy hosszu gyümölcskenyér formát alufóliával ugy béleltem ki, hogy mindkét oldalon legalább duplányi hosszu fólia kilógjon. Ennek később lesz jelentősége.

S most jött a többes-számos müvelet, merthogy ez egy mammutmértü adag.

Az elkészített csokis-süritett-tejes masszát a nagyfazékban lévő összetört ostyára ráöntöttük, a jó nagy fakanállal addig kevergettük, mindaddig, amig minden ostyadarab csokis nem lett.  Ekkor az egész összekevert masszát az alufóliával kibélelt gyümölcskenyér formába adagoltuk a fakanállal, majd jócskán megdögönyöztük.

Ráhajtottuk az alufólia két lelógó oldalát és kézzel még jócskán belenyomkodtuk a formába.

Egy egész éjszakát pihent a hütőszekrényben.

Másnap kiborítottam a fóliából és gyönyörüen lehetett szeletelni. A sürített tejtől -ami most DOBOZOS és jócskán eltér a MINŐSÉGE  a tubusostól- olyan ízt kaptunk, ami felejthetetlen. Sokkal könnyebb elkészíteni és egyszerübb, mint ahogyan leírtam, de hát mi miért ne mindjárt másfél adaggal kezdjünk. Nagyon-nagyon finom csemege, sütni nem kell, csak éppen a hülési idejét kivárni. Ha legközelebb a vaniliásat is ujra elkészítem abból sem fogom kihagyni a süritett tejet. Fantasztikusan jól fellazította és nagyon finommá tette. Sajnos az éjjel, s az Uj Év első napján - mind elfogyott. Köszönet a receptért Belly -nek, a süritett tejért pedig a HUNORKA BT -nek.