Először lekváros palacsintának indúlt a gondolat, aztán váltottam kakaósra, de amikor a speiz ajtót kinyitottam és majdnem nekemjött egy nutellás üveg -úgy félig tartalommal- akkor végleg eldöntöttem, hogy a palacsinta nutellával töltött lesz és csokiöntettel meglocsolva. Szerintem, jól döntöttem :)))))
A palacsinta hozzávalóit még soha életemben nem mértem le. A jó palacsinta tészta állagára rá kell érezni, legalábbis én ezt vallom, de azért megpróbálom az összetevőket lejegyezni.
2 db tojást beleütöttem egy magasabb falú edénybe (erre nekem külön edényem van), csipetnyi sót tettem bele, majd kb 2 dl tejjel, s kb 1 evőkanál olajjal elkevertem. Kb 3 kisebb merőkanálnyi lisztet hozzáadtam, jócskán simára kevertem egy habverővel, s buborékos ásványvizzel (de legjobb a szódaviz) addig higítottam, amíg el nem értem a megfelelő sürüségü palacsinta tésztát. (az ásványviz, vagy szódaviz kb ugyanannyi, mint a tej)
Cukrot soha sem teszek a palacsinta tésztába.
A teflon serpenyőt nem szoktam kikenni olajjal, (A tésztában már ugyis benne van az olaj) erre egy speciális szórófejes olajtartóm van, és csak egy-két spriccelés, s máris mehet a tészta a sütőbe. A tésztát a serpenyő közepébe öntöm, majd addig forgatom körbe-körbe, amig beteriti a tészta. Miurtán a tésztában elkeverem az olajat, igy soha sem ragad oda. Forditó eszközt sem használok. A palacsinták a levegőben fordulnak meg másik oldalukra :)))))
Amikor kisültek, egyenként megkentem nutellával, majd -családi igény szerint- csokiöntettel locsoltam meg. (én nem kértem rá) - hízlal, de csak ma :))))))
Nagyon fini lehetett!
VálaszTörlésJó is volt Mary :)
VálaszTörlés