Kakaskocsonya

.....hogy mi mindent ki lehet hozni egy igazi tanyasi kapirgálós kakas húsából? - hát.... csak a képzelet szab határt.

 

Tegnap, amikor előkészítettem egy adag házi disznósajtnak való alapanyagot és az, az  abálólében elkészült! - annyira finom volt az abáló lé, hogy azonnal úgy döntöttem, hogy akkor jönnek tovább a kicsontozott kakascombok, amelyeket felvágottnak szántam, de akkor már egészen elcsavarodott még a gondolatom is. Még nem tudtam mi lesz a kakascombokból, de mára kiderült.

 

 

6 db óriási alsó kakascomb kicsontozva

2 db óriási felső kakascomb kicsontozva

 

(persze nem ebből a mennyiségből készült a kocsonya, csak ennyit főztem meg, mert a további mennyiségből született a zöldséges húsgombóc, kedvünk szerinti gyümölcsökkel, zöldségekkel, salátákkal és házi készítésű feta sajttal.

De térjünk vissza a kocsonyához.

A kicsontozott kakascombokat egy nagy lábasba raktam, s annyi vízzel öntöttem fel, hogy jócskán ellepte.

Fűszerek: só, szegfűbors, 4 nagy babérlevél, 1 fej fokhagyma, 2 közepes fej (fehér)hagyma.

Addig főztem -lassan- amíg a húsok megpuhultak, s ekkor kiraktam a kamrába hülni.

 

Ma délelőtt elővettem a nagy lábasomat, amiben az éjszaka pihentek (kihültek) a főtt húsok, s láttam, hogy ez teljesen bekocsonyásodott. Akkora öröm ért, mert ezen a télen nem ettünk kocsonyát. Már döntöttem is, nem lesz ebből a húsmennyiségből sem sonka, sem felvágott. Irány a kocsonyás tálak.

 

 

Minden kocsonyás tál aljára raktam kevés húst (mert mi inkább a kocsonyalevet szeretjük jobban, jó citromosan)

A kihűlt levet merőkanállal a hús tetejére mertem egymás után minden tálba, majd kezdtem előlről. Amikor már majdnem ellepte a lé a húst, akkor beraktam a hűtőszekrénybe, hogy megdermedjen. Délután előszedtem őket, s akkor ráraktam a citrom karikákat, és a kaliforniai paprika csíkokat.

Amikor ezzel is kész voltam, a  megmaradt húslét elosztottam minden kocsonyás tálon úgy, hogy ellepje a citromkarikákat és a paprikacsíkokat.

Hűtőbe raktam, s gondoltam holnap ez lesz az ebédünk, de hát mi egy megbízhatatlan emberkék vagyunk :-) nem szabad nekünk ilyen finomságot látni............... vagy mégis?!

Így jártunk. Ez lett a ma esti vacsoránk.

 

A kocsonyás tálak tetejére fél-fél bio citromot csurgattunk és pirítos kenyérrel elfogyasztottuk.

 

Szerencsére holnap sem fogunk éhen halni, mert még maradt 4 tál kocsonya :-)

Eddig mindíg csak disznó húsból készült kocsonyát ettünk, de állítom, hogy ez sokkal finomabb volt.

Ünnepekre készülve, így utólag

Ugye nem késő még  beszámolni arról, hogyan is készültünk a karácsonyi, Ó- és Új évi ünnepekre.

Az igaz, hogy teljes mértékben eltértünk a hagyományoktól, de ennek is megvolt minden oka. Sok mindent nem is én készítettem, de azért nem éhezett a család.

Átballagtunk a gyerekekhez és ott fogyasztottuk el a finomságokat.  (Három percre lakunk egymástól, így nem volt megterhelő a "ballagás", főleg nem hogy kocsival mentünk, mert nem tudtuk volna két kézben elvinni a dolgokat. Na és Robikát, kedvenc kiskutyánkat sem hagytuk itthon.)

A karácsonyi menü nálunk halászlé nélkül szinte elképzelhetetlen. Megoldottuk, mert a helyi Halászcsárdából hoztunk december 24-én 3 adagot, s ebből 6 ember tisztességesen jóllakott. Isteni finom volt, s még én is belekóstoltam egy picit.

Halászlé után rántott hal tartármártással (ezt itthon a férjem sütötte ki), majd Krisztikém készített két fajta rántott húst (párizsit és bécsit),  és szántódi ropogóst. Köretnek ki mit választott:  krumplipüré, tartármártás, és francia saláta. (A francia salátát én csináltam. Ezt még elbírta az epém) 

Sok fincsi sütemény is volt, természetesen a főszerep a bejglié (diós, mákos)  volt, de ezen kívül 6 lapos süti és sós ropogtatni való is akadt bőven.

Fotókat sajnos nem tudok hozni, mert vittem ugyan magammal a fényképező gépemet, de nem néztem meg itthon, s bizony kimerült akkumulátorok voltak benne. 

A család fiú tagjai kocsonya nélkül sem tudják elképzelni az ünnepi időket. Miután kocsonyát csak én főzök, ezért kegyetlenül izgultam az illatok miatt, de beraktam kuktába, s a legkisebb lángon főztem, így semmi illat sem jött ki a konyhából. Sikerült átvészelnem a kocsonyafőzést. 

Fiúk nagy örömére 12 literes kuktában főtt meg a kocsonya, benne a sok-sok finomsággal. Csülök, köröm, farkinca, bőrke, s természetesen a fűszerek: só, bors, zöldségek (sárga és fehér répa) 4 óriási fej fokhagyma, szerecsendió.

Amikor megfőtt, leszűrtem. A tiszta levet a hideg kamrában addig hűtöttem, hogy a tetejéről a zsírt majdnem teljes egészében le tudjam szedni. A húsokat kis tálkákba (meg óriási jénai tálakba) szedtem, a lezsírozott, langyosra hűtött levet rámeregettem. Tetejére picinyke piros fűszerpaprikát tettem, s indultak vissza a kamrába. Másnap reggel már ez volt a reggeli :)

Állítólag nagyon finomra sikerült. (mondták a fiúk)

Főztem, sütöttem még óvatosan egy, s mást, amibe a lányok (unokáink) is besegítettek. Majd hozom sorban ezeket is. Egyelőre örülök, hogy írni tudok róluk :)

Kocsonyáztam

A mi családunkban és ismerőseim körében is csakis a natúr kocsonya készítése a szokásos, míg már nagyon sok helyen olvastam és hallottam róla, hogy füstölt húsból készítik. Hát én most megvartáltam az egészet, és fele-fele arányban nyers és füstölt körömből és csülökből készült az idei szilveszteri kocsonya.

A hozzávalókat megtisztítottam, és szép sorjában egy jó nagy kuktába raktam.

3 kg kocsonyahus volt fele friss, fele füstölt köröm és csülök vegyesen

4 szál sárgarépa,

2 szál kisebb fehérrépa

2 nagy fej tisztított fokhagyma,

2 fej tisztított vöröshagyma,

só

1 db nagyon, de nagyon csipős paprika

Az egész húsmennyiséget a kuktába raktam, s annyi vizet öntöttem rá, hogy jócskán ellepje, mert nálunk sok lével szereti mindenki a kocsonyát.

Amikor már jó félig megfőttek a húsok, akkor raktam bele a zöldségeket és a sót.

Nagyon hosszu ideig, kb 3 óra hosszáig főztem a legalacsonyabb hőfokon úgy, hogy a kocsonyalé meg sem mozdult, csak éppen a gőzben puhult. (egyébként a húsleveseket is igy szoktam főzni) Soha sem kell leszürni, mert gyönyörű tiszta marad, és mégcsak hab sem keletkezik a tetején.

Mikor teljesen megfőtt, akkor a levét leszűrtem egy másik edénybe, és kitettem a hidegre, hogy a tetején a zsír dermedjen meg, ugyanis én ezt le szoktam szedni róla.

Addig a húsokat szépen kicsontoztam, és elosztottam a kocsonyás tálakba.

A kihült léről a zsírt leszedtem, s szépen apránként adagoltam a tálakba a húsokra, s ezeket is gyorsan hideg helyre tettem. Nagyon hamar megdermedt.

A külön tálba szedett kocsonyaléből visszamaradt egy kevéske, amit picit meglangyosítottam, s a már -tálakban- megdermedt kocsonyára öntöttem, s piros erős füszerpaprikával megthintettem.

Ez lesz az alja a kocsonyának, amikor kiborítjuk egy tányérra :-)

Ma reggelre tökéletesen el is készült, s a férjem a főkóstoló és főkocsonyaevő ma már azt reggelizett. Nála elengedhetlen a ráfacsart citromlé.

S mindemellé a finom kocsonya mellé tegnap még egy kenyeret is sütöttem, de most már ezen is variáltam, mert növelem lassacskán a grahamlisztet a kenyérhez. Ehhez már a kovász is teljes mértékben grahamlisztből készült és a 45 dkg BL 80-as liszthez már 15 dkg grahamliszt került. A többi hozzávaló ugyanannyi, mint a mostanában sütött kenyereimé.

S hogy ne legyen mindíg egyforma a kenyerünk, most még nosztalgiáztam is egy kicsit és igy készült el a formakenyér, amely felszeletelve is elég mutatós és nagyon finom.

Az ünnepi menü és a sütik után :-)

Ugye milyen jól esik látni  egy kis gyümölcsöt  a Karácsonyi ízkavalkád után ?:-)

Én most ezt fogom nézni szilveszterig, addig biztos vagyok benne, hogy már csak az üres kosarat fogjuk újra feltölteni :-) hányszor ??? --- háááát azt hiszem naponta :-) mert én már csak erre vágyom, de nagyon.

Az igazság az, hogy valójában nem is ezt szerettem volna Nektek elhozni, hanem a karácsonyi menü fénypontját, a bejgliket, (sajnos hült helyük van, de ne kérdezzétek meg hány rúd volt?! :-) nagyon, de nagyon sok.......

na és a Karácsonyi reggeli és vacsora adagokat: magát a kocsonyát.

Na de ebből is csak ez az egy szerencsétlen tálka maradt, ami már nem a legszebb, hanem inkább "csak" egy kis maradék. Hát ez van, vagyis volt, de volt ám, nem is kevés.

Sajnos, vagy hálistennek? ! lehet előlről kezdeni a készülődést, mert az fiaim, akik kocsonyaimádók, prolongálni kérték e didergő isteni falatokat.

foyt. köv. hogy minden elkészüljön december 31-ig :-)