S hogy miért szeretem (szeretjük) inkább a fiatal tyúkhúst, mint az általában hat-nyolc hét alatt felfuttatott műcsirkét ??? --- hááááát nem is tudom !!! --- dehogynem. Az a hat-nyolc hét, ami alatt egy kiscsirkét felfújnak 1,5-2 kg-os súlyra, az nem kap mást, mint tápot, s az a csirke olyan is. Se íze, se büze, azaz hogy inkább büze, mint íze. No de nem taglalom, hiszen ezt a témát mindenki ismeri. Inkább veszem a finom kis tyukocskákat, akik még csak egy, másfél évesek, de ezeket már szemes takarmánnyal etetik, s ha még az udvaron is kapirgálhatnak, akkor még a finom zöld fü is javít a hús ízén. Hát ezért szeretem én a jó "öreg" csirkéket, vagy a fiatal tyúkokat. :-))) No és nem beszélve a belőlük főzött levesről, az aranyló sárga színéről........... vagy egy igazi jó paprikásról, amit jóidőben (s ehhez még nyár sem szükséges) bográcsban is meg lehet főzni.
Az én tyúkhúslevesem alapja a rengeteg és sokféle zöldség. TARTÓSITÓSZERT tartalmazó ételízesítőt soha sem használok. Ezek helyett inkább a bio boltban kapható -só és tartósítószermentes- füszerfélék vannak a konyhám polcain.
Amit a levesbe teszek: fehér és sárga répa, zöldpaprika, (egy parányi erőspaprika) paradicsom, zeller gumó és zeller levél, vagy zeller szár, karalábé, 1 óriási nagy krumpli, 1 óriási fej vöröshagyma, 1 fej fokhagyma. (hagymákat mindíg héjastúl, jól megmosva teszem a vizbe). Füszerfélék: szemes bors, köménymag, szerecsendió, 1 jó nagy evőkanál (só és tartósitószermentes) leveszöldség.
S természetesen az elengedhetetlen hús, ami néha egész tyúk, vagy esetleg sok-sok aprólék, (még a pipi lába is, mert ezt nagyon, de nagyon szeretem). S bizony a "műpipinek" még lába sincs :((
A húst én mindíg kiáztatom hideg vízbe, főzés előtt minimum 2 óra hosszáig, s legalább egyszer cserélek rajta vizet. (vagy ilyen hüvösebb időben akár egy éjszakát is ázhat vizben a speizben)
A levesbevalókat mindíg hideg vízbe teszem föl. Csak addig figyelek rá, ameddig megmozdul a viz a fazékba, aztán fedőt a fazékra, leveszem a hőfokot a legkisebbre és rá sem nézek, majd csak akkor, amikor már biztos megfőtt. (ezt kuktában is el lehet készíteni, de én jobb szeretem egy olyan fazékban, amelyiknek üveg a fedele, mert igy, ha ránézek látom mit csinál, azaz mit nem csinál: ne forrjon a leves, meg se mozduljon, mert akkor nem képződik rajta hab, s igy még csak le sem kell szürni) Főzési ideje mindig attól függ, mekkora mennyiségü a levesben a hús. A mostani két mellből készült levesem kb 1 óra alatt főtt meg. Amit én még nagyon fontosnak tartok, hogy én mindíg annyi levest főzök, hogy a beletett tésztát ne külön vízbe, hanem a húslevesből elszedett lében főzzem ki.
A levesből kivettem a két mellet, csíkjaira szedtem. Egy vokba parányi olajat tettem és bele a mell-csíkokat. Picit (de csak éppen hogy) pirítottam, majd ráraktam egy jó nagy evőkanál mézet, s még ezzel is piritottam egy kicsit. Félre húztam a husit és hozzáadtam a füszereket. Na jó! - bevallom, hogy egy fél deci isteni finom tokaji is belecsurgott :))) (1 gerezd reszelt fokhagyma, só, csipetnyi fehér bors, friss (lehet száritott) snidling apróra vágva, egy gondolatnyi szerecsendió, s szintén egy gondolatnyi chilli paprika). Amikor a füszerekkel megszórtam, jól összekevertem az egészet és visszatettem a tüzhelyre. Közben 3 dl tejszínből 1 evőkanál liszttel (aki szereti lehet keményitő is, én lisztet használok) habarást készítettem és ráöntöttem a húsra. Ahogy sürüsödött még pótolnom kellett 1 dl tejjel. Pár perc alatt összefőztem az egészet, majd 1 jó nagy teáskanálnyi mustárt még hozzákevertem. Egyet rottyant és már kész is volt. Amig a husi készült, addig a spagetti is kifőtt. Tányérra rakva a spagettit, majd tetejére a husikat, s még izlés szerint a főtt répából is karikáztunk bele. (persze ki-ki izlése szerint) Én kihagytam, ugyanis a répát csak nyersen szeretem, vagy az ízét az ételben, de főve nem eszem meg.
Már annyi postot írtam a kenyerekről, hogy nem akartam külön erről a kenyérről ódákat zengeni, vagy újra leirni minden menetet, hiszen semmit sem változtattam az elkészítésén. A mindig jól sikerült fehér kenyerem receptjét vettem elő, de most a vizet abszolut kihagytam és az egész vizmennyiséget savóval helyettesítettem. (A savó, a képen látható krémsajt készítése során született.) Elég sok lett ahhoz, hogy lefagyasszam, inkább tettem egy kisérletet: a savóval készült kenyérre. Nem akarom agyon kommentálni, de bevallom, hogy abszolut finom kenyerem született, ami a következő összetevőkből állt: 50 dkg liszt, 1 evőkanál étolaj, 2,5 dl savó, 2,5 dkg friss élesztő, 1,5 dkg só, csipet cukor, 1 evőkanál tejpor, de ez el is hagyható.
40 dkg nyanya tésztámnak is már lassan lajáróban volt az ideje a hütőszekrényben, gondoltam egyet és az egészet hozzáadtam.
(Nagyon régen sütöttem kovászos, vagy nyanyás kenyeret, de a mult heti disznóvágásra nagyon sok kenyér sült és tutira akartam menni, ezért készitettem egy csomó előtésztát, amiből még megmaradt ez a mennyiség)
Most viszont gondoltam egyet, s látván az öregtésztámat (nyanya), ez már nem várhat a következő sütésig inkább azt tettem, hogy mind beletettem a kenyér hozzávalóiba. (S amikor a kenyértésztám megkelt, formázás előtt levágtam belőle 30 dkg-ot, amit betettem a hütőbe egy zárható müanyag dobozba, majd ez lesz a következő nyanyám a legközelebbi sütésnél)
Minden további menet a már megszokott formában készült egészen a kisütésig. Már alig vártam, hogy a kenyér annyira kihüljön, hogy fel tudjam vágni. Nagyon kiváncsi voltam az állagára, az ízére, s úgy egyáltalán a savós kenyérre. Nem csalódtam, sőt nagyon szép lukacsos, könnyü szerkezetü kenyérkém sült, s amikor csak tehetem a savót soha sem fogom kihagyni ezután a kenyereimből, vagy ha összegyülik annyi (amit felhasználásig le lehet fagyasztani) akkor inkább az egész folyadékmennyiség savó lesz.
Juj :-))Sutba az újévi fogadalmakkal!
VálaszTörlésMicsoda menüsor :-)
Druszááááám! Megdőlt a fogadalom --- :)))) Nincs az az újév, amikor én megfogadnék valamit, úgysem lehet betartani DDD
VálaszTörlés