Diós torta

Napokig gondolkodtam mit és hogyan...... valami újat, valami jót, valami tökéleteset kellene alkotni, de mit? Tekeregtem a neten egy pár éjszaka, de semmire sem jutottam. Mindig csak visszakanyarodtam a saját elgondolásomhoz, de a legvégén még azt sem találtam jónak. Igy utólag bevallom: nem szabad gondolkodni, csak úgy belevágni.

Azért mégiscsak találtam valamit, mégpedig MACI-konyhájában

Nem tudom hányszor olvastam el a receptet. No nem azért mert nem tudtam felfogni, hanem csak úgy "barátkoztunk" Miután Maci is azt írta le, hogy az eredeti recepten semmit sem változtatott! - nosza rajta, akkor én is belevágok, de ekkorra már a kerek tortaformám foglalt volt, igy esett a választás a szögletes szilikon sütőformára, ezért lett az enyém "kocka" :-) no persze az ízén, állagán ez semmit sem változtatott.

Azt is be kell valljam, hogy ettől féltem a legjobban, de miért? - fogalmam sincs. Na jó, jó, így utólag már okos az ember lánya.

Csupán annyi a változás, hogy én nem pirítottam meg a diót, de azért igy is vitte a primet jócskán. No és a tetejére nem fél diókat raktam, hanem még tavaly nyáron valamikor próbálkoztam egy kis rózsakészítéssel, s miután adottak voltak, már csak a leveleket kellett elkészítenem, ahhoz pedig még a hütőben volt begyúrt massza és már csak festék kellett hozzá, hogy kizöldüljenek :-) A széleit pedig tejszínhabbal diszítettem.

Miután nem változtattam a recepten, ezért az eredetit ITT találod meg.

Nekünk így is nagyon-nagyon ízlett, hogy a diót nem pörköltem meg darálás előtt. Nagyon jól kiadta az eredeti dió ízt :)) Ritkán fogom sütni annak ellenére, hogy nagyon finom, de azt hiszem, hogy ez egy óriási kalóriabomba :-) :-) Aki nem fél az uszógumiktól, akár hetente is süsse meg, mert valami fantasztikus.