Találtam egy jó könyvet............

Szóval, és tettel, a cím nem éppen a megfelelő, mert nem találtam egy, azaz kettő jó könyvet, hanem egyszerüen leemeltem a polcról mindkettőt.

Zajkás Gábor és Gaálné Póda Bernadette remekmüve mindkét könyv.

A piros kötésüt még 1981-ben adták ki, s az ára - és most tessék ide figyelni - mindösszesen: 77,- Ft volt. (Húúúú micsoda idők voltak azok) No de térjünk csak vissza az én keménykötésü piroskönyvecskémre! Sajnos közel 30 évvel ezelőtt került először a kezembe ez a könyv, mert igenis ez az a könyv, amelyben nem csak egy fajta problémával foglalkoznak az alkotók, hanem szépen sorba veszik az emberi szervezetet, annak megbetegedéseit és nagyon komolyan le is írják mindazt, amivel a gyógyulás útjára térhet a rászoruló, vagy éppen a diétázni vágyó.

A könyv, igazi kézikönyv, mivel a családban mindenkinek segítségére lehet. Az olvasó megtalálja benne a különféle betegségekben szenvedők részére ajánlott táplálkozási javaslatokat, a hozzá tartozó étrendeket, és az étrendben szereplő ételek elkészítéséhez szükséges recepteket is. A könyv annak is hasznos lehet, aki még nem tud főzni, mivel az ételkészítési technológia alaptudnivalóival is megismerteti az olvasót.

A fehér (kemény) kötésü könyv már az átdolgozott negyedik kiadás, és 1998-ban került a könyvesboltok polcaira. Ennek az ára akkor már 1.490,- Ft volt. Sziszegtem is, amikor megláttam, de egyáltalán nem sajnáltam újra megvásárolni, mert be kell vallanom, hogy majdnem 30 évvel ezelőtt engem már teljesen helyrebillentett, a belőle készült ételek pedig nem csak nekem szereztek örömet, hanem szép lassan a család -még a gyerekek is, pedig akkor még elég kicsik voltak- is átálltak a diétás étkezésre. Vannak benne olyan receptek, amelyek sokkal finomabbak voltak -mint pl: a turóspogácsa vagy a túrótorta, amiért a gyerekek is rajongtak- mint egy-egy hagyományos recept alapján elkészített sütemény.

Azt is be kell vallanom, hogy annó csak saját részemre külön főztem ebből a könyvből magamnak, de később már olyan gusztusosan tudtam tálalni a "nagy semmit", hogy a gyerekek kifejezetten irigykedve nézték az én tányérom. Amikor viszont már ők is megkóstolták -természetesen olyan receptekből készült ételeket adtam a tányérukra, amelyben biztos voltam, hogy nem csalódnak - nagyon sokszor egykoszton volt az egész család.

Nekem óriási szerencsém volt (a sok szerencsétlenség mellett, amelyet egy iszonyatosan utálatos autóimmun betegség okozott), hogy nagyon jól tudtam kezelni a dolgokat. Nem vagyok finnyás, nem vagyok válogatós, hamar meg tudok barátkozni a tényekkel és el is tudom fogadni őket, így a gyógyulás is nagyon hamar bekövetkezett. Oly annyira, hogy saját magam orvosa lettem, s már a fehér keménykötésü könyvem sem volt a kezemben, legalább tiz éve.

Hát most épp itt volt (van) az ideje, hogy le kellett venni a polcról??? --- na erre azért nem számítottam, de mint írtam: semmi elkeseredés, akkor is életben maradtam, most is arra fogok törekedni, hogy a legfinomabbakat hozzam ki, mind a könyvből, mindpedig a saját tapasztalataimból.

Azért azt még megmutatom, hogy annó közel 30 évvel ezelőtt milyen precizitással, pontossággal huzgáltam alá, a különböző betegségekhez tartozó különböző diétákat. Minden szinnek megvolt a maga helye és rendje, mint a recepteknek a szakácskönyvekben.

A piros szinnel aláhúzott: az EPE-betegek, a zöld színnel kifestett: a MÁJ-betegek, a narancs-sárgával aláhúzott: a magasvérnyomásban szenvedő betegek, a citromsárgával aláhúzottak a cukorbetegek, s végül, amit erős lilával húzgáltam alá, aaaaaz volt a legfinomabb, mert azt fogyókúrában mind fogyasztani lehetett.
Egyáltalán nem éreztem akkor sem tehernek, hogy nekem más étrendet kell kialakítanom. S most is csak a kezdeti stádium, az első napok lesznek kissé bonyolúltak, amíg beáll a fakanál a menetrendbe, én pedig a sorba, és sütöm-főzöm a legfinomabbnál, legfinomabb diétás ételeket. Nem mondom, hogy nagyon boldog vagyok ezeknek a könyveknek az olvasásától, de mondja meg nekem valaki, hogy volt-e már olyan helyzetben, hogy egy-egy "jókönyvet" többször is elővett, mert izgalmas volt, mert jó volt visszaemlékezni a benne olvasottakra, vagy csak úgy egyszerüen, mert régen volt leporolva. Hát most én is ezen elvek alapján vettem a kezembe e két könyvet és egy cseppet sem vagyok letörve, hogy újra felfrissítem a tudásom, és gyakorolni fogom a zsírmentes étrendek összeállítását, a kalóriaszegénység számbavételét, s ki tudja még mit. Egyszóval: nem vagyok letörve, maximum újra ruhatárat kell cserélnem egy idő után. No de ez legyen a lekevesebb, ami rossz lesz az egészben.

Ígérem, hogy sorozatosan beszámolok a mindennapjaimról, mert hiszen eljött az ideje, hogy komolyan kell venni a dolgokat még akkor is, ha ez néha rosszul esne, vagy fáj.

Nem adjuk fel, nem mondunk le semmiről, nem változtatunk a szokásainkon, csak éppen másképp fogunk élni, étkezni, de ugyanolyan vidáman, boldogan, kicsit fáradtabban, mert azért ezeket a szokásokat elég régen elfelejtettem. Most majd újra ráerősítek :) A diéta, a zsírmentesség és a kitartás legyen velem :-) Amiben szinte már biztos vagyok, hogy megvannak.