Kérdeztek - feleltem

.......hát igen, így is lehetne mondani. SZEMIRÁMISZ -tól kaptam egy üzenetet, hogy látogassam meg. Elmentem, s ott várt egy sor kérdés, amit feltett nekem és kiváncsi, hogy én hogyan válaszolok rá! - megigértem, hogy nem fogok mellébeszélni:) Egy cseppnyi gondolkodási időt sem adtam magamnak, és akkor lássuk, vágjunk bele, nem kímélem magam, mert csakis ugy jó, mindjárt az első gondolatot leírni, mert úgyis az a legőszintébb.

S akkor jöjjenek a kérdések:

1./ Mi lenne, ha nyernék a lottón?

Egy - nem is tudom már, hogy milyen a lottó, meg azt sem már, hogy hogyan kell feladni:) de ha mégis rámtörne mindezek után a lottózási vágy és még fortuna is mellémállna, s megajándékozna a főnyereménnyel?? - akkor az biztos, hogy azonnal megfelezném az összeget. Az egyik felét biztos vagyok benne, hogy az árván maradt gyerekeknek adnám, de nem ám csak úgy, hogy no itt van X összeg, hanem gyorsan munkához látnék, épittetnék egy kastélyt, berendeztetném, kertjét virágokkal beültetném. Arra rászolgáló személyzettel betölteném, s én csak gyönyörködnék a sok kicsi szempár boldogságában, s közben minden kis lakónak a nagymamája lennék.

Másik részét szintén megfelezném, s azt a részt a családom körében szétosztanám. A maradék egynegyed részét lehet hogy ujra megfelezném és unokáimnak venném meg először a saját lakásukat. A maradék pár millió pedig már elég lenne arra, hogy a papával ide-oda "elvándoroljunk" csak úgy kedvtelésből.

Remélem jó helyre kerülnek a forintok. Veszek is a jövő héten egy lottót.

2./ Rossz szokásom:

Azt hiszem ebből lehet, hogy van pár, de most vajon hol is kezdjem. Én mindent azonnal és rögtön akarok, nem ma, nem holnap, hanem már tegnapelőtt, s ebből nem is vagyok hajlandó engedni. Van még egy, s ezt kénytelen vagyok leírni, hátha a büntudatom egy kicsit kevesebb lesz. A mindennapi kávémhoz elszívok egy szál cigarettát, és erről még akkor sem vagyok hajlandó lamondani, ha bármit igérnének is. Nekem ez kell.

3./ Koffein:

Ebből már eléggé leadtam, mert a napi három helyett csak három felet iszom, de azt is úgy, hogy fél kávé és kb másfél tej. Nekem így esik jól. Ez egyben a reggelim is.

4./ Szineim:

Ez attól függ mire gondolunk?

Ha a környezetemre, lakásomra: akkor a legfinomabb, legelegánsabb és legmelegebb színek: mondjuk a bordó, a vajszín, a narancs-sárga, a barna.

Öltözetemben is dominál a sárga-barna szín, de imádom a fehéret és a feketét is. Van azért egy bordó kabátom is :))

5./ Mi van most rajtam:

Egy farmer, amiben éppen most beleférek, s egy nem éppen szabadidőnek mondható felsőrész, mert annál azért egy kicsivel aranyosabb :))

6./ Háziállat:

Egyértelmü, hogy Robika nevezetü kiskutyám, akit a világon a legjobban szeretek. Őt egy kutyamentő alapítványtól fogadtuk örökbe éppen 3 éve. Azóta nagyon boldogok vagyunk. Ő a család szemefénye, de próbálna meg valaki is rossz szemmel nézni rá, annak velem gyülne meg a baja. Ezen kivül a kertben egy kis tóban aranyhalaim vannak.

Volt két cicusunk, akiket sajnos valami rosszemberek elcsábítottak, mert egyik percben még láttuk őket, aztán rövid időn belül már az egyik nem jelentkezett, pedig Ő volt a nagy éhes, a nagy evő, s állandóan szemelőtt volt. S rá két évre a másik cicus is utána ment. Robika kiskutyám pedig azóta nem türi a cicákat még az udvaron sem.

7./ Tíz év múlva hol látom magam:

Fogalmam sincs, de azért bízom benne, hogy a gyerekeim körében. Vagy ki tudja? Lehet, hogy a papával, akkor már a 70-en túl ráérünk majd kézenfogva sétálgatni a közeli arborétumba? vagy esetleg még az is előfordulhat, hogy felülünk egy repülőre? kikötünk Kréta szigetén? Óhhhh de jó is lenne újra, meg újra minden évben visszamenni oda, ahol csodás hónapokat töltöttem.

Na vége az álomnak, ideje ébredezni.

8./ Legutóbbi nagyon jó élményem:

Ebből kettő is van. Egyik egy nagyon kedves kis családhoz füz, akiket abszolut nem ismertem, de miután közel lakunk egymáshoz nem volt nehéz látni a mindennapjaikat, s azt, hogy nem éppen a leggazdagabb réteghez tartoznak, mindemellett nagyon szorgalmasak. Félve indúltam el egyik alkalommal -nem is olyan régen- s egy nagycsomó dolgot, amit én nélkülözni tudtam, elvittem hozzájuk. Főleg élelmiszer csomag, saját készítésü ruhanemük, valamint mosó és tisztitó szerek voltak. Na nem azért, mert piszkosak lettek volna, de biztos voltam benne, hogy nem tudják megvenni. Bevallom még most is borzongok ha rágondolok, mert először félve nyitottam kaput, de az örömöm annál nagyobb volt, amikor a tágra nyilt szemek fürkészően néztek az akkor még ismeretlen csomagra. Óriási élmény volt látni és felfedezni a boldogságot, a megkönnyebbülést még akkor is, ha ez nekik nem tartott sokáig. Azt hiszem az én szívemnek, lelkemnek ez egy óriási élmény volt.

A másikról már nem is írok, mert nem is olyan lényeges, hiszen alig egy hete történt, de ha leírnám, valahogy nem passzolna a leírt két élmény egymáshoz.

Maradjon ez az én féltve őrzött titkom, ami nem máshoz kapcsolódik, mint a házassági évfordulónkhoz.

S most én is továbbadnám a nyolc kérdést, mert kiváncsi vagyok, hogy Mónika, Belly, Vali és Bianka mit válaszol a kérdésekre. Várom a válaszotokat.