Össznépi születésnap két hétvégén

 

Egész nyáron (júliusban,  augusztusban) nem értünk rá szinte semmire, pedig nálunk ilyenkor vannak tömegével a születésnapok. Úgy döntöttünk, hogy az augusztus végét arra szánjuk, hogy egy kicsit kipihenjük az átalakítás nagy fáradalmait, s egyben összevontan (persze már tavaly is így csináltuk) egy jó kis családi ebéd formájában csinálunk egy csendes bulit :)

 

Augusztus 18-ával kezdtük, ekkor egy óriási bogrács vegyes (köröm, csülök, zúza) pörköltet főztek a fiúk, mi lányok pedig - mivel hirtelen még vendégeket is hívtunk - gyorsan összeütöttünk egy óriási tálca gyümölcskrémest.

 

A bográcsos fantasztikusan sikerült, utána az egész gyümölcskrémes lecsúszott, szóval nem éheztünk. Alíg tudtunk felállni az asztaltól :)

 

 

 

Nem tudom hány darab tállal sikerült az asztalra rakni ebből az isteni bográcsosból, de nem nagyon sok maradt belőle. Persze az is igaz, hogy a szokásos 6 fő helyett, most 9-en voltunk, de úgy érzem mindenki nagyon jól érezte magát.

Hangulat és vigyor volt bőven. A bohóckodás, a kacagás nem is maradt el senki részéről.

A vendégek is jól érezték magukat.

Az pedig már maga a csoda volt, hogy én a férjemet még életemben nem láttam alkoholos pohárral a kezében ?! - hát csodálkoztam is rendesen. Igaz, hogy a gyerekek valami nagyon finomságot (házi készítésű mézespálinkát) hoztak. Ízlett is mindenkinek, biztos finom is volt. Én nem mertem megkóstolni :)

 

No ez a csapat megérdemli, hogy főzzön az ember hétvégén, mert fantasztikus milyen jó étvágyuk van és szinte öröm nézni őket, ahogy esznek :)

Elkészült ez a hatalmas tálca gyümölcskrémes is, ami hihetetlen, hogy a piskóta fölött és a krém fölött összesen 200 szem szőlő volt. Ezt a lányok számolták meg, amíg rakták a sütire :)

 

Jött a hatalmas adag gyümölcskrémes, amit darabokra vágra az utolsó falatig  elpusztított a csapat!

 

Természetesen a család kedvence: Robika sem maradhatott ki a jóból. Kapott egy óriási csülökcsontot, amit aztán -szokása szerint- két napig őrzött.

 

S akkor jött a következő hétvége. Az én gyermekeim kitalálták, hogy ezen a hétvégén (augusztus 25-én) főzzünk valami gulyás levest, amihez csodálatos finom marhahúst hoztak, én pedig hozzápakoltam egy jó fél kiló Lóbab-ot, s ebből készült egy akkora adag babgulyás, hogy már megint csak pihegtünk az ebéd végeztével.

Látszik ám, hogy a csapat nagyon jóízűen tudja kanalazni a finom gulyást, s hozzá a frissen sült házi kenyeret.

 

S akkor itt látható a Lóbab, amiből egyetlen szem beterít egy nem éppen kisebb formájú evőkanalat.

S nehogy már édesség és sütemény nélkül maradjon a csapat, na meg az a kis "szegény" gulyásleves nehogy egyedül csússzon le, elkészült egy fantasztikus szilváslepény. Hát ebből sem sok maradt.

Azt hiszem én már itt kidőltem a sorból, jól esett már a kellemes udvari kintlétből benn a lakásban elmélkedni, hogy milyen szép is volt ez a két hétvége :)

...................hogy a papa min gondolkodik, azt csak Ő tudja, nem árulta el senkinek :)

Aztán végül is eszébe jutott Papának és Kriszta lányunknak, hogy már egy jó ideje tegeződnek, de még pertut nem ittak. Csak halkan súgom meg, hogy nem is pertut ittak, hanem azt az igazi házi mézes pálinkát kóstolgatták :)

Így telt nálunk augusztus két hétvégéje az összépi születésnap megünneplése kapcsán.

Kubu lekvár

Kubu-lé főzésében, fogyasztásában már nagyon jól haladunk. Az elkészített kubu-leveket lehűtve nagyon élveztük az utóbbi hetek hőségében. Az elkészítés receptjét itt olvashatjátok - ahogyan én készítettem.  

 

 

 

A legutóbbi lékészítéskor viszont jött egy gondolat, ugyanis az eddigi kubu-kat nagyon sűrűnek tartottam, hígítani nem szerettem volna, ezért  megpróbáltam kicsit átvariálni. Az üvegbe töltés előtt egy jó sűrű szitán (szűrőn) átnyomtam, s a lé ment az üvegbe, a visszamaradt zöldség-gyümölcs hús pedig vissza a fazékba.

3+1 dzsemfixet adtam hozzá (a tasakon olvasható recept szerint), rottyant egy utolsót és a tisztára mosott, üvegekbe már lehetett is tölteni a finom lekvárminőségű készítményt. Tetőt rácsavarva az üvegekre, következett a fejreállítás pár percre, majd ezután egy jó meleg pokróccal bélelt helyen dunsztolódtak. 

 

A szárazdunsztban addig voltak, amíg teljesen ki nem hűltek. Persze nálam három nap volt ez az idő, mert nem értem rá velük foglalkozni. Most már élvezzük ezt az érdekes ízű lekvárt. Nálunk nagyon bejött, s a kubut is finomabbnak találjuk, hogy nem olyan sűrű, hogy harapni kelljen.  Az biztos, hogy először, de nem utoljára készült.

Magos túrós rudak

Úgy látszik, hogy a hőséggel elment a kedvünk az étkezéstől is, de főleg az édességektől. Sokkal inkább előtérbe kerülnek az apró rágcsálni való sós finomságok. Vacsorára akár egy pohár tejjel, teával sokkal jobban esik, mint bármi más. Most egy túrós ropogtatni valót hoztam Liliana a Zamat és Illat blog szerzőjétől. Én mindjárt dupla adaggal kezdtem, s ennek megfelelően adom meg a hozzávalókat is. Ha valaki nagyon-nagyon szereti, akár háromszorozhatja is a mennyiséget, mert garantált a gyors fogyás (mármint a túrós magvas rudak fogyása) :)

 

 

Hozzávalók és elkészítés

 

50 dkg túró
 50 dkg vaj
 60 dkg finomliszt
2 kk. só
1 sütőpor (13 g)
2 tojás

A tetejére:
tojás
ízlés szerint reszelt sajt, vagy magok.

Ebben az esetben szezám és len mag.

 

A hozzávalókat összegyúrtam, de azzal kezdtem, hogy a hideg vajat a kimért lisztre reszeltem, majd egy éjszakára a hűtőbe tettem. Másnap összekevertem a hozzávalókkal, kinyújtottam. tojással lekentem, magokkal megszórtam. Derelyevágóval hosszú csíkokra vágtam, sütőpapírral bélelt tepsibe rakva 175 fokon, légkeverésen 10-12 perc alatt aranybarnára sütöttem. Ez a mennyiség 5 nagy tepsire elegendő. Ha még ezt a mennyiséget is növelni akarjuk, akkor a begyúrt tésztának a felét használjuk el, másik felét hűtőszekrényben tartjuk, s későbbi időpontban frissen kisüthetjük.

 

 

Nagyon el kell dugni, hogy ne fogyjon el azonnal. Dobozba, vagy tasakba  rakva nagyon jól fagyasztható és amikor a fagyasztóból elővesszük ugyanolyan friss, mint amikor kisült.

 

Köszönet a receptért Liliannak !

Perec...... Perecc? - Peretlek

Tegnap teljes mértékben elkapott a hév, amikor megláttam Gizus házi sörös perecét. Címéből ítélve már le is mondtam róla, mert nálunk nagyon ritkán találni sör, illetve alkohol féleségeket. Maximum annyit, amennyit sütéshez- főzéshez fel is használok. Egyébként antik vagyunk, de mint kiderült, Gizus is a perec mellé gondolta a  sört.

Döntöttem, hogy ma én leszek a soros, mert nekem is jár valami finomság. Tegnap ugyanis majdnem egész nap az édes-szájúaknak melegedtem a konyhában, hát ma én jövök, s velem együtt a perec.

 

A recept ITT is megtalálható, de én mindjárt dupla adaggal kezdtem. Azt hiszem nagyon jól döntöttem.

 

Hozzávalók:  (dupla adaghoz)

 

60 dkg liszt

16 dkg zsír

2 cs Vánzca sütőpor

2 tojás sárgája

2 tk só

2-3 ek tej  (nekem ennél sokkal több kellett, kb 10-12 kanál is)

köménymag (a tésztába is tettem keveset, de a tetejét is megszórtam)

 

A perecek tetejét a tojásfehérjével kentem meg, s erre szórtam kevés köménymagot.

 

 

A lisztbe belekeverjük a sütőport, a sót, majd a zsírt is elmorzsoljuk benne. Ezután a tojássárgákat és a tejet is hozzáadjuk és jól gyúrható tésztát készítünk belőle. A tejből nekem sokkal több kellett, mint amit Gizus a recepthez írt. Szerintem olyan jó háromszorosa.

A tésztát kinyújtjuk alig 1 cm-es vastagságra és perec-szaggatóval kiszúrjuk és sütőfóliával bélelt tepsire rakjuk.

 

A sütőt bekapcsoljuk, 150 fokra felmelegítjük, s légkeverésen 12 perc alatt kisütjük.

 

Két óriási tepsi perec, s a leesett utolsó darabokból egy kistányérnyi rudak is sültek ebből a mennyiségből.

Ajánlom mindenkinek, s köszönöm Gizinek az ötletet. Most már oda jutottam, hogy mégis csak elő kellene vennem a láda fiából azt a Váncza süteményes könyvet :) mert én nem szeretek süteményes könyvekből sütni, de hát ha már ez is ilyen finomra sikerült?

Kefíres lángos

Tudom, tudom, tudom már van fönn a blogon két fajta lángos, egy egyszerű gyors, és egy hűtős lángos, de most jött el annak az ideje, hogy csakis a saját magam kedvére állíthassam össze a tésztáját, s ráadásul még a kisütés után is úgy fogyasztottuk ahogyan én szeretem. Egyszerűen, üresen, sósan. Se tejföl, se sajt, semmi, csak egy kis só. Na számomra ez az igazi lángos. (Sajtot, meg tejfölt ehetek bármikor, na de ilyen lángost...............)  Ráadásúl ez is az a kategória, amelyiket hűtőszekrényben jó sokáig el lehet tartani, s mindíg annyit kisütni belőle, ami frissen kell. Ezt a mostani tésztát már 5 nappal ezelőtt kevertem be, de még van egy jó pár napra való belőle.

Ahogy most csináltam:

 

60 dkg finom liszt

25 dkg rétes liszt

350 g kefír

2 dl hideg tej

4 dkg élesztő

2 tojás

1,5 teáskanál só

csipet cukor

2 evőkanál olaj

 

Az élesztőt a hideg tejben elmorzsoljuk. A tojást kefírt beletesszük a dagasztógép edényébe, elkeverjük, majd hozzáadjuk a többi összes anyagot. Legvégül a tejben oldott élesztőt.

A dagasztógép összeállít egy nagyon finom, nagyon lágy tésztát. (Ez nálam Kenwood esetében 3-4 perc)

Kelesztőtálat kiolajozzuk, beleborítjuk a megdagasztott tésztát, rárakjuk a tál tetejét és máris mehet a hűtőszekrénybe minimum 4 óra hosszára.

Nálam ez délután készült és csak másnap sütöttem belőle először.

Ebben a tésztában az a szuper, hogy a hűtőszekrényben ráér dagadni, majdnem lelövi a tál tetejét úgy megdagad. S akkor veszek ki belőle és annyit, amennyi egyszerre és frissen kell.

 

Tegnap négy gombócot kimarkoltam a tésztából, olajos tányéra raktam. Amíg az olaj felmelegedett, addig a tészta is kicsit átvette a konyha melegét.

Bő, nagyon forró olajban sütjük, s egyszerűen csak megsózzuk, s máris fogyaszthatjuk.

 

Természetesen aki másképp szereti, az kenheti fokhagymás tejföllel, szórhat rá sajtot, ahogy ízlésének megfelel. Én kifejezetten csakis sósan szeretem, mert így érzem az igazi lángos ízét.

Jóétvágyat !

Salsa szószos mexikói mix pennével

Fűszeres vegyes zöldség mexikoi stílusban a neve ennek a finomságnak, de azért egy kis kiegészítőt kapott, ami nem volt más, mint egy finom penne.

Nagyon sokszor vásárolok mexikói zöldségkeveréket, de legutóbb nem is figyeltem mit veszek. Itthon viszont kiderült, hogy ez nem az egyszerű zöldségkeverék, hanem valami  más:  egy jó kis enyhén csípős salsa szószba belekevert sok-sok finom zöldség, no és hozzá a penne tészta, igazi magyar módra elkészítve .

Így aztán keveredett, a mexikói, az olasz és a magyar ízvilág, nekünk pedig nagyon jólesett ez a nagyon gyorsan elkészíthető ebéd, amit mindenkinek ajánlok.

 

 

Két személyre először is odatesszük főni a  sós, olajos vízben a penne tésztát, ami 15 perc alatt elkészül. Ezalatt az idő alatt elkészítjük a fűszeres zöldséges mixünket.

 

1/2 csomag  (375 g) Fűszeres vegyes mexikói zöldség, amit egy serpenyőben maximális hőmérséklet mellett 1-2 perc alatt felmelegítünk, majd közepes hőfokon további 5-6 percig átmelegítjük, közben néhányszor megkeverjük.

 

A kifőtt tésztát hozzákeverjük a zöldségféléhez és már tálaljuk is. Én  hús nélkül fogyasztottam. Papa kért bele pár karika főzőkolbászt.

 

Így készült el az ebédünk mindösszesen 18 perc alatt.

 

Ha valaki mégis saját maga szeretné elkészíteni ezt az ételt (bár jól gondolja meg, mert akkor nem biztos, hogy negyed óra alatt már az asztalra is tudja tálalni), akkor először is össze kell állítani a mexikói zöldségkeveréket, ami nem más, mint

 

kaliforniai paprika,

bébi kukorica

főttkukorica szemek

sárga paradicsom,

kidney (barna) bab

zöldhüvelyű bab

 

A zöldségféléket párolóedényben puhára pároljuk, majd elkészítjük a salsa szószt, s a kettőt összekeverjük.

 

Salsa szósz

 

2 nagy piros édespaprika (vagy több)
3-4 enyhén csípős pirospaprika
1 fej közepes lilahagyma
2-3 gerezd fokhagyma
póréhagyma
1-1 csokor friss petrezselyemzöld és bazsalikom
édeskömény
zsázsa
só
olívaolaj

A hozzávalókat vágjuk nagyon apróra, keverjük össze az olivaolajjal. Ha elkészültünk vele, akkor 1-2 jó nagy evőkanállal hozzáadunk a zöldségfélékhez, összekeverjük, majd a tésztával is elkeverjük.

 

Ez a mennyiség elég sok, ezért a maradékot bármikor felhasználhatjuk bármilyen ételhez, vagy esetleg mártogatósnak, mondjuk jó kis csipegetni való egy esti TV-nézés akalmával.  

 

                                                                                - o -

 

Én most a könnyebb változatot választottam: megvettem (véletlenül) készen és mondhatom nagyon finom volt.

Cukkini fasírt

Most amíg itt van a friss zöldségszezon, megpróbálunk minél kevesebb húst fogyasztani. A cukkinit sokféle formában:  krémlevesnek, lepénynek készítettem már, de fasírozottat, olyan igazit most először, de talán nem is utoljára. olyan óriási cukkinit sikerült kapnom, ami ráadásul még nagyon gyenge is volt, hogy megtisztítás, kimagvazás után is 1 kg lett belőle. No ebből aztán jó sok fasírozott sült. Először főételnek, majd a megmaradtakat hidegen fogyasztottuk.

 

A meghámozott, magjaitól megfosztott 1 kg  cukkinit nagyobb lyukú reszelőn lereszeljük, sózzuk, borsozzuk, adunk hozzá 4 cikk zúzott fokhagymát, 4 db tojást, 4 kanál lisztet, 2 kanál zsemlemorzsát, Az egészet jól elkeverjük és kicsit hagyjuk állni, hogy a kieresztett levét a zsemlemorzsa beszívja.

 

Amíg erre a műveletre várunk, addig 8 szem közepes krumplit meghámozunk, hosszában 4 felé vágjuk, megmossuk és egy száraz, tiszta ruhában leszárítjuk, majd sütőfóliával bélelt  tepsire rakjuk egymás mellé a szeleteket és előmelegített sütőben 220 fokon 20 perc alatt  szép pirosra sütjük. A krumplikat éppen csak hogy a tetején megspricceljük enyhén kevéske olajjal, így kívűl jó ropogós, belül finom omlós lesz.

 

Amíg a krumplink sül, addig egy serpenyőben előmelegítjük az olajat. A masszából fasírtokat formázunk és panírmorzsába forgatjuk, szép pirosra, mindkét oldalát  kisütjük.

 

 

Mint ebben az esetben is friss ecetes salátával kínáljuk.  A kisűlt krumpli szeleteket szték fűszersóval beszórhatjuk. Én most nem raktam rá.

Hamburger party az unokák körében

Azt hiszem, hogy most a receptleírást elhagyom, mert hamburger zsömlét már szerintem mindenki tud sütni, s a hamburger pogácsa készítése sem egy ördöngős dolog.  Igaz, hogy annyi változás azért van az én zsemléim és a neten keringő receptek között, hogy én sem a tésztájába nem teszek tojást, sem a tetejét nem kenem le.

Most inkább úgy döntöttem, hogy berakom azokat a fotókat, amelyek tükrözik, hogy milyen is egy hamburger party pesti szemmel, na és gyomorral vidéken :)

Ami nagyon jól esett, hogy egy darabig elfogyott minden, s ha jól hallottam, akkor minden harapás után elhangzott: "ez nem olyan, mint a Meki-ben, ez annál sokkal finomabb"....... hát kell ennél több elismerés? - nem ! S akkor jöjjenek a nem éppen célzott fotók, s ráadásul még a nap sem akart időben elmenni aludni. Alíg lehetett fotózni, de majdnem el is felejtettük.

 

Azért leírom, hogy mit is tartalmazott a hamburger zsömle belseje. Persze, és ugye természetes, hogy kettő nem volt egyforma, mert mindenki másképp csinálta.................... :)

Volt benne, hamburger pogácsa, sonkahagyma, zöld saláta, uborka, főtt tojás, panírozott sült hagymakarika, fehér és erős paprika. Öntetnek érdekességképpen csakis az amerikai ketchup fogyott mindenkinél.

A fotók sajnos nem jól sikerültek, de a hamburger party annál sikeresebb volt, mint a fenti képek is mutatják.........

Kubu a konyhámból

Nyári szünet, gyereksereg, forróság, rengeteg folyadékfogyasztás. Nos ilyenkor kell előszedni azokat az ötleteket, amelyek eddig csak a kamra ajtajáig jutottak el. Ez a házilag készített kubu nem csak arról híres, hogy sem tartósítószert, semmiféle adalékanyagot nem tartalmaz, hanem sűrűsége is olyan, hogy  akár egy tízórait, vagy egy vacsorát is lehet vele  helyettesíteni.

 

 

Elkészítése roppant egyszerű és nagyon gyors

Hozzávalók:

1,5 kg sárgarépa

2 kg alma

6 db nagy narancs

5 db nagyobb citrom

1 kisebb evőkanál só

0,5 kg cukor

 

Elkészítésével kapcsolatban elég sokat barangoltam a neten, de nagyon bonyolultnak tünt, s éppen ezért én teljes egészében másképp készítettem el.

 

Először is előkészítettem a gyümölcscentrifugát.

A sárgarépát jól lesikáltam, az almákat megmostam, a narancsokat, és a citromot meghámoztam. Az összes gyümölcsöt átengedtem a gyümölcscentrifugán.

A levet és a gyümölcshúst egy 10 literes fazékba öntöttem és elkezdtem felfőzni. Amikor már jól átmelegedett, akkor annyi vizet öntöttem hozzá, hogy a fazék tele legyen. Hozzáadtam a cukrot, s pár perc mulva el is készült.

 

Hagytam a fazékban hűlni, de már előre láttam, hogy ez még mindíg nagyon sűrű, ezért kétfelé öntöttem és még  felforralt vizzel hígítottam. Így összesen 14 liter nagyon finom ital készült, amit nem csak a gyerekek, de mi felnőttek is nagy kedvvel fogyasztottunk.

Semmi tartósítószer nincs benne, s ettől függetlenül még a mai napig is fogyasztható, pedig már hatodik napja tartózkodik a hűtőszekrényben a még megmaradt 1-2 üveg.