2013. július 26., péntek

Perec...... Perecc? - Peretlek

Tegnap teljes mértékben elkapott a hév, amikor megláttam Gizus házi sörös perecét. Címéből ítélve már le is mondtam róla, mert nálunk nagyon ritkán találni sör, illetve alkohol féleségeket. Maximum annyit, amennyit sütéshez- főzéshez fel is használok. Egyébként antik vagyunk, de mint kiderült, Gizus is a perec mellé gondolta a  sört.
Döntöttem, hogy ma én leszek a soros, mert nekem is jár valami finomság. Tegnap ugyanis majdnem egész nap az édes-szájúaknak melegedtem a konyhában, hát ma én jövök, s velem együtt a perec.

 
A recept ITT is megtalálható, de én mindjárt dupla adaggal kezdtem. Azt hiszem nagyon jól döntöttem.
 
Hozzávalók:  (dupla adaghoz)
 

60 dkg liszt
16 dkg zsír
2 cs Vánzca sütőpor
2 tojás sárgája
2 tk só
2-3 ek tej  (nekem ennél sokkal több kellett, kb 10-12 kanál is)
köménymag (a tésztába is tettem keveset, de a tetejét is megszórtam)
 
A perecek tetejét a tojásfehérjével kentem meg, s erre szórtam kevés köménymagot.
 
 

A lisztbe belekeverjük a sütőport, a sót, majd a zsírt is elmorzsoljuk benne. Ezután a tojássárgákat és a tejet is hozzáadjuk és jól gyúrható tésztát készítünk belőle. A tejből nekem sokkal több kellett, mint amit Gizus a recepthez írt. Szerintem olyan jó háromszorosa.
A tésztát kinyújtjuk alig 1 cm-es vastagságra és perec-szaggatóval kiszúrjuk és sütőfóliával bélelt tepsire rakjuk.
 
A sütőt bekapcsoljuk, 150 fokra felmelegítjük, s légkeverésen 12 perc alatt kisütjük.

 
Két óriási tepsi perec, s a leesett utolsó darabokból egy kistányérnyi rudak is sültek ebből a mennyiségből.
Ajánlom mindenkinek, s köszönöm Gizinek az ötletet. Most már oda jutottam, hogy mégis csak elő kellene vennem a láda fiából azt a Váncza süteményes könyvet :) mert én nem szeretek süteményes könyvekből sütni, de hát ha már ez is ilyen finomra sikerült?

4 megjegyzés: