Csirkecombok rizskörettel, sültzöldségekkel

Még mindíg a diéta következménye ez a tál ebédünk is. (már alakúl is -ha lassan is- a diéta eredménye). Törekszem a teljesen -vagy majdnem- zsírmentes ételek elkészítésére, de legalábbis zöldségekkel helyettesítve -részemre- a köreteket. Ez csak rám vonatkozik, a család többi tagja a kivánt körettel kapja asztalra az ebédet. Azért Ők mégsem "szenvedhetnek" miattam :-)

Hozzávalók és előkészítés/- elkészítés.

2 db csirkecomb,

1 evőkanál baromfi füszerkeverék (só és tartósítószermentes)

3 szál sárgarépa, hosszában csíkokra vágva,

10 cm póréhagyma felkarikázva, a húsokra rakva,

só (annyi, hogy a hús mindkét oldalát picit bedörzsölni)

1 evőkanál balzsamecettel meglocsolni,

1 tk citomos olaj, (ezzel meglocsolni a combokat),

1 tk oregánóval füszerezett olaj, (ezt is rácsurgatni),

2 cm-nyi reszelt gyömbérrel megszórni,

Amikor ezzel kész vagyok, a tál tetejét ráteszem és pár órára, de legjobb egy éjszakára hütőbe tenni.

Legalkalmasabb edény erre egy tupperware gyöngyszem. Ebbe raktam sorban a belevalókat, s másnap 10-15 percre mikróban megpuhítottam.

A csirkecombokat kicsontoztam, vokba tettem és 2-3 perc alatt az összes hozzávalókkal átpirítottam.

Zöldsaláta levelekre -saját részemre köret nélkül, paradicson karikákkal- párolt rizzsel, s szintén paradicsomkarikákkal tálaltam.

Született tehetség?

Bianka volt olyan kedves és kinézte belőlem, hogy én már eleve egy született tehetség vagyok. Na jó, tudtam én ezt már magamról vagy 60 éve, dehát azért mégis !! - én mondjam el? Arra vártam, hogy valaki még rajtam kivül elhiggye ezt nekem. :) :) No jó, jó, azért megmondom őszintén, hogy az előbb kicsit nagyképü voltam, de hát 60 év után már csak lehet ennyi merszem, mög önbizalmam, hogy még el is higgyem, amit úgyis tudok :):)

Nem is hiszitek, hogy mennyire meglepődtem. Azért jól esett, de tényleg, hogy Bianka még ezt is feltételezi rólam.

No de most jön ám az igazi neheze, mert hogy ez nem csak azért egy olyan díj, amit csak úgy adnak, ezért meg is kell dolgozni. Mégpedig oly formában, hogy néhány (néha-néha intimnek tünő) kérdésre őszintén illenék is válaszolni.

Lássuk akkor a kérdéseket, s a meglehetősen igaz válaszokat:

Becenév

Viki (általában mindenkinek) de van akinek a Jules becenevet is eltüröm :)) (nem sok van ilyen)

Lakhely

Magyarország, Békés megye, Szarvas város

Magasság

Na neeeeee !!! nem gondoltam, hogy ez oly fontos is lehet. Voltam 160-is :))

Névnap

december 23

Foglalkozás

Már régen a nyugdijintézet foglalkoztat

Testvérek

Sokról tudok, keveset ismerek

Anyanyelv

magyar

Beszélt más nyelv

Kicsit tótul, szlovákul, de azért angolul sem lehetne csak úgy eladni

Gyüjtemény

Semmit sem gyüjtök (nincsenek ilyen ingerenciáim) kivéve a boldogságot, a szeretetet, s a jóembereket

Cipőméret

36 volt, de megnőtt egy méretet

Iskola

20 évig jártam iskolába (azért egyszer sem buktam ám meg)

Kedvenc tantárgyak

Minden, ami a pénzügyhöz vezetett

Hobby

A családom, a kiskutyám, a kertem és a konyhám

Zsebpénz

No erről is a Nyugdijintézet gondoskodik már nagyon régen. Amit küld az mind a zsebembe landol :)

Kívánság

Nekem ilyen már nincs. Mindenem (mindenünk) megvan, ami a boldogsághoz kell

Álom

Egészségem (egészségünk) legyen, azon kivül semmi sem elérhetetlen

Szerencseszám

7 (milyen érdekes, hogy a Biankáé is ez) de ezen túl még a 13.

Szeretne találkozni

Már senkivel, illetve, ha a nagyszüleimet újra láthatnám, (ami már lehetetlen) akkor máris rohannék hozzájuk

Házi állatok

Volt két gyönyörü cicusunk, nagyon kedveltük őket. Szegények már az örök vadászmezőkön pihennek, gondolom úgy, mint amikor még éltek és a kiskapu oszlopaira ültek föl minden este 6-kor és mint a Lánchíd Oroszlánjai vigyázták a bejáratot.

Most a legnagyobb kedvencem (kedvencünk) Robika kiskutyám, aki már szinte nem is kuttttyy. Őt 3 évvel ezelőtt egy Kutyamentő alapítványtól fogadtuk örökbe. S ő még a konyhában is velem van.

S akkor továbbadnám a játékot, na persze, ha van kedvetek és időtök hozzá:

Moha, Mary, na és persze az EmMargit oldalán lévő sok-sok kedves ismerősnek, akiknek ugyan blogjuk nincs, de valóban született tehetségek. Mint pl: Yldyco, Paariza, Nelly, de nem is sorolom tovább, mert sok-sok született tehetséggel találkozom ezen az oldalon nap, mint nap.

S nem utolsó sorban, de Iván-nak is adnám e díjat, mert ha valaki, akkor Ő aztán igazán megérdemli. Sürün bekukkantok hozzá és imádom olvasmányait, az élet mindennapos dolgairól, az igazságról. Na ! ezt megirni!!! ahhoz született tehetségnek kell lenni.

Amarant: beköltözött a konyhámba.......

Az amarant, mint csodagabona. Kép innen

Már jó ideje, hogy elhatároztam, felfedezem magamnak ezt a csodagabonát, bár nem akarok és nem is szeretnék teljes vegetáriánus lenni, de el tudnám képzelni, hogy az eddig is kismennyiségben fogyasztott marha, sertés, és egyéb vörös húsokat teljesen számüzzem a recept-táramból, s megmaradnék a fehérhúsok mellett, mint a pulyka, csirke, hal és a nyúl. Visszatérve az amarant-hoz, no nem én fogom felfedezni, mert ezt megtették előttem az Inkák, ahonnan többek között származik a kukorica, burgonya, paprika, paradicsom és a bab is. Rengeteget olvastam róla, s nagyon rácsodálkoztam, amikor egyik internetes böngészéseim során azt olvastam, hogy ez nem más, mint a disznóparéj. S milyen igaz ez! Annyira visszaidézte ősrégi időm, azaz gyerekkorom "nyári tábor"-helyeit, (mindíg vidéki nyaralásaink voltak) s ahogy megpillantottam a disznóparéj vörösen, lilán, bordón pompázó óriás termését, akkor tudatosult bennem, hogy ez az a növény, tényleg az. Az bizony, az ám, nem más, mint a disznóparéj. No ekkor elkezdett sokkal jobban érdekelni a dolog. Hogyan is fog ez az én konyhámban, az én étkezési szokásaimban, mint lisz, mint mag, mint puffasztott formájában, helyet kapni. Hogyan fogom megszerezni, stb, stb. Nos tovább tartott a vele való ismerkedés, és barátkozás, mint maga az amarant liszt beszerzése. Azt teljes egyszerüséggel egy bio boltban -a mi kis városunkban- egyszerüen csak megrendeltem, s 2-3 napon belül már itt is volt. No de azért még ült egy kicsit a kamrában a polcon, mire végre ma elhatároztam, apródonként beépítem -egyelőre a kenyér és péksüteményekbe- a mindennapi ételeinkbe ezt a számomra még egyelőre fura lisztféleséget. Ma egy olyan kenyeret sütöttem, amely még nem teljes kiörlésü, (csak a hozzáadott öregtészta volt az), s nem olyan mennyiségben szerepel benne az amarant, mint ahogyan azt sok-sok helyen olvastam. Mint írtam, szeretném apródonként beépíteni. Nem ismertem, nem ismerem, ezért óvatos vagyok. Rengeteg a felhasználási területe, de én nem mindenhol fogom alkalmazni. S ott ahol nem fogom használni, azokat az ételeket mi nem is fogyasztjuk. (rántott hus, panirozott dolgok). Bár azért még ez sem biztos, mert elképzelhető, hogy egy próbát megér. Ha igen, akkor majd beszámolok róla. Egyelőre a mai kenyeremben -az amarant liszt tasakján elolvasva a hozzáadható mennyiségnek- én majdnem csak a felét tettem bele. A kenyérnek nem lett más íze, de hogy valamit csinált a tésztával az biztos, mert olyan óriáskenyér született és bélzete is egészen más, mint amit eddig sütöttem.

Fedeles edénybe sütöttem a kenyeret és bizony látszik is rajta, hogy nem engedte az edény tető tovább nőni a tésztát. Ezt sajnos elég későn vettem észre, de amikor igen, akkor levettem az edény tetejét, s akkor már maradt ilyen kis horpadtka. No ez legyen a legnagyobb baja az én kenyeremnek.

Elő kellett keresnem egy óriáskést a fiókból, mert amit eddig kenyérvágásra használtam, az nem érte át a kenyeret. Igy aztán csak a végét vágtam le, majd megfordítottam és úgy szeleteltem tovább. Az biztos, hogy a következő kenyérbe már a megemelt mennyiségü amarant lisztet fogom beletenni és a liszt nagy részét is felcserélem teljes kiörlésüre, de azért óvatosan fogok előre haladni, mert ez a kenyér annyira gusztusos és finom lett, hogy nem szeretném az illuzióim rombolni :)
Ez a kenyér a következőkből állt össze:
50 dkg BL80-as kenyérliszt,
4 dl viz,
1 dl olaj,
2 kk só
1 kk barna cukor,
3 dkg friss élesztő,
2 evőkanál burgonyapehely
20 dkg teljeskiörlésü nyanya
8 dkg amarant liszt az alábbi tasakból.

Az összes hozzávalókat a kenyérsütő gép üstjébe tettem. 20 perc dagasztás, 20 perc pihentetés, kézzel kicsit átgyúrás, majd kelesztő tálban 40 percig kelesztés.

Formázás után a sütőedénybe tettem és újabb 40 percig kelesztettem. Az utoló 10 percben bevágtam, s ekkor kapcsoltam be a sütőt 200 fokra.

10 perc után betettem, sütőt 170 fokra lekapcsoltam, s szintén 40 perc alatt készre sült. Nem kellett spriccelni sem, hiszen már a sülés alkalmával kezd cserepesedni.

Ha többet szeretnél megtudni az amarantról, s még hozzá recepteket is olvasni, akkor látogass el ERRE az OLDALRA.

Kellemes Húsvéti Ünnepeket

Minden Kedves Blogtársamnak, és Minden Kedves ide látogatónak Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánok.

Képek a konyhámból - tárgyak a konyhámból

Erre az érdekes bemutatóra Belly volt kiváncsi. Szeretné, ha bemutatnám képekben a konyhámat, s konyhámban a tárgyakat. Szívesen teszek eleget Belly kérésének, bár egy korábbi "a főmunkatársaim a konyhában" posztban már nagyjából egy-két darabot bemutattam sok-sok e-mail kérésnek eleget téve ezzel is. No de most akkor kiegészítem egy kicsit és majdnem sorrendben, -ahogyan a napom a konyhában- kezdődik. Lássuk, milyen az én nagyon egyszerü kis konyhám, s abban milyen tárgyaim vannak. Konyhám használati tárgyai nagyban segítik mindennapi munkám. Nos akkor indúljunk és nézzük meg, hogyan is indúl egy napom az én kis kuckómban, ahol én minden nap nagyon jól érzem magam.

Először is ha belépek, megnyomok egy gombot ezen a kis zenedobozon, vagy esetleg egy CD-t helyezek bele, mert nagyon unalmas az élet egyedül még a konyhában is :)) Bár általában, ha a férjem megjelenik kikapcsolja, mert Ő viszont velem szeretne beszélgetni :)) .... de nem is itt van a gond, hanem amikor otthagy engem dolgozni, akkor elfelejti visszakapcsolni :)) Na de ezen már csaknem vitatkozunk össze :) nyomok egy újraindulj gombot, és veszek egy kanyart a hütőszekrény felé.
Jócskán áttekintem a dobozok tartalmát miből is alkothatnék napról-napra valami jót, valami gyorsat, valami egyszerüt, valami DIÉTÁSAT (mert ugye most nálam ez a legfontosabb. S ha már egyszer belefogtam, végig is kell csinálni.) Nagyon szeretem a hütőszekrényem beltartalmát, mert sok-sok apróság megtalálható benne. Éppen ezért nem esek kétségbe, ha valami eszembe jut főzés közben, mert csak egy ajtónyitás és jönnek a tettek az ötletek után, s készülhet egy újabb finomság. No persze ahhoz, hogy mindig minden legyen itthon, óriási segítségemre vannak a frissentartó tároló dobozok. Nem járunk minden nap vásárolni, ezért aztán így oldom meg, hogy mindig friss alapanyag legyen itthon.
Kérem szépen most a legalsó polcot ne nagyon tessenek kritizálni, mert éppen három nappal ezelőtt törtem össze az üvegpolcot és csak holnapra lesz kész az új, addig a rajta tárolt apróságok egy müanyag tálban kaptak helyet. Ugye azért ez még elnézhető? :-)
Aztán irány a tüzhely, és kezdődhet a napi feladat, hogy ne maradjunk éhen. Imádom a mosogatógépem, mert mire már elkészülök a reggelivel, ebéddel, nem nagyon akaródzik még a mosogató elé is odaállni. Nagyon sok éve van már ilyen masinánk, s ő már a második, de én már nem is tudnék meglenni nélküle. Nembeszélve arról, hogy sokkal praktikusabb, kevesebb a vízfogyasztásunk, na és 60 fokban mikor mosogatnék én a két kis kezemmel :) Nagyon szeretem.

Mindhiába lakunk kertes családi házban, füszernövényeket termeszteni nem tudok, ezért aztán valamelyik multiban szoktam beszerezni a legfontosabbakat. Aránylag jól érzik magukat a konyha ablakban és ha sikerül jót és szépeket, egészségeseket is vásárolnom, akkor sok-sok ételt tudok velük füszerezni. (A konyhaablakban kivülről pedig már a muskátlik várnak a jobb időre, hogy kiültethessem őket. Védett helyen vannak, mert a konyhaablakkal szemben a konditerem van és ez egy zárt terület, üvegtetővel védett, viszont ha bármikor kikacsintok a konyhából máris a tavasz jut eszembe, s még az ebédfőzés is könnyebben fog menni.)

Ezek itt nem dísz, hanem igenis napi használati eszközeim, és füszereim. Mindig kéznél kell, hogy legyenek, mert nekem ők a nagy segítségeim. Dagasztó gépem, gyümölcscentrifugám, és egy kis mindenes konyhai gép. Van olyan nap, amikor mindhárom müködik egyszerre, s főleg ez a reggeli és délelőtti órákban, mert általában ilyenkor szoktam elkészíteni a kenyér és péksüteményeket. Reggeli előtt mindíg megiszunk egy nagy pohár sokgyümölcsből centrifugált levet, úgymond vitaminbevitel céljából. Én ezt még mindíg jobbnak, egészségesebbnek tartom, mint bármilyen -áruházban, gyógyszertárban- megvásárolt vitaminbombának nevezett bogyókat. Ebben tudom, hogy 100 % gyümölcslé van.

A kis mindent-tudó kisokosom ma is müködött, bár erre nem is gondoltam, hogy szükség lesz rá. De miután ma a családom (férjem és az unokák) mákostésztát kértek ebédre, igénybe kellett vegyem a segítségét, miután elővettem az üzletben vásárolt -állítólag darált- mákot, ami ugyancsak gurulós és nagyszemü volt, nem volt mit tenni, újra kellett darálni. Hát ezt is megoldottuk. Irány a mák a masinába, és pillanatok alatt simává darálta. Ezentúl még káposzta gyalu is tartozik hozzá, habverő és keverő, no és paradicsompaszirozó. Soha sem szoktam elrakni őket, mert akkor mást sem csinálnék, mint ki- és bepakolom a szekrénybe, ahhoz viszont nekem már sem energiám, sem hangulatom nincs. S szerintem pedig ha már egyszer megvannak, akkor mehogy már a dobozába rakva nézegessem őket :) Csak dolgozzanak nyugodtan helyettem.

Közvetlen a tűzhely melletti szekrény polcán találhatók ezek a szinte minden nap használandó alap-élelmiszerek. A citromos flakkon egy kicsit csalós. Miután elfogyasztottuk belőle a finom (100 %-os gyümölcstartalmúnak mondott) italt, nem dobtam ki a flakkont, mert nagyon szuper kiöntővel rendelkezik, s így attól fogva citromos-füszerolajat tárolok benne. A többi eredeti az üveg és a tartalmuk is :-) Középen egy imádott kis olajszóróm foglal helyet. Ezt palacsintasütéskor nagyon tudom értékelni, mert egy pumpálásnyi olaj elegendő egy palacsintához, míg korábban ennél sokkal többet használtam. Persze Ő is elég öreg már, de még mindig nagy hasznát veszem.

Ez a kis szekrényke a konyhának egy külön része, az úgymond "kék-boszi-sarok". Nagyon szeretem ezeket a kis füszertartókat. Nem színem a kék, de ezekbe úgy kb 10-12 évvel ezelőtt annyira beleszerettem, hogy azonnal meg kellett venni őket. A mikró fölötti tartókban az édes-füszerek, mig a mellette és fölötte lévő kis tartókban az erős-füszereket tárolom. Ha álmomból fölköltenek, akkor is tudom, hogy melyikbe mi van. (na de ennyi idő után, ez már nem is csoda) Ha ezekből egy is eltörne, talán sírva is fakadnék, mert azóta sem találkoztam az utánpótlással. Nagyon imádom őket.

........hát igen !!!! be kell vallanom újra, és újra, hogy "Ő" a NAGY "Ő" --- Teljesen felváltotta a kenyérsütő dagasztó funkcióját. Imádok vele keverni-kavarni-dagasztani-habot verni-őrölni, no és fagyit készíteni. Már alíg várom a jó meleg időt, hogy hozzáfogjunk egy jó nagy fagyikészítéshez.

Miután a kenyérsütőt csak dagasztásra használtam, s amikor megkaptam ezt a csodamasinát, azóta a kenyérsütőmet nem is láttam, s szerencsétlen ott szomorkodik a kamra polcán alíg félévesen. Ez a dagasztó fantasztikus mit tud müvelni a tésztával. Fele annyi idő alatt elkészül benne minden, s még a sütési ideje is lerövidül a tésztának legyen az akár kenyér, akár péksütemény. A többi kiegészítői is szuper munkát végeznek.

Ők az én kis tupperware családom egy részei. Ők is napi használatban vannak. A sütőedény csodát müvel a sütőben, míg a melegentartó -fedővel ellátott- tányérok óriási segítség akkor, ha hamarabb asztalra kerül az ebéd, mint ahogyan a férjem hozzá tud látni az étkezéshez. Nagyon sokáig meleg marad benne az étel. Imádom őket.

S akkor itt a második "Nagy Ő" a 3,5 literes tupperware Ultra-Pro. Én erről már annyit regéltem, hogy talán már lassan én is unom, de nincs olyan nap, amikor ne kapnának egy simogatást. Ők is csodát müvelnek akár a tésztával, akár a benne sülő husikkal. Egyszerüen szavakkal nem lehet elmondani. Napi használatban vannak. Ha kenyeret sütök benne, akkor a tésztával semmit sem kell tenni. Nem kell spriccelni sütés előtt és után sem. S ami még számomra is nagy csoda, hogy már sülés alatt gyönyörüen kicserepesedik benne a kenyér. Fantasztikus magabiztossággal tudom használni. Kenyérsütésnél pl. előmelegitem a sütőt 170-180 fokra, 10 perc után beteszem a sütőbe, s beállítom 40 percre a sütést, s addig rá sem kell nézni, csak az idő leteltével kivenni a sütőből és szabályosan kipottyan belőle a finom kenyér. Hús-sütésnél sem vizet, sem zsíradékot nem kell a hús alá tenni. Legutóbb a legszárazabb: töltött pulykamell készült benne. Puha, omlós lett. A kiszáradástól nem kell tartani.

Ennyit az én konyhámról és konyhám lakóiról.

S én is szívesen tovább kiváncsiskodnék és nagyon szeretném látni konyhádat és konyhád tárgyait:

Bianka, Szemirámisz, Lizann, Brigitta,

Tönkölybúzás kenyérkém még mindig tupperben (és a jövőben is)

Azt hiszem végre sikerül közelítenem a tiszta tönkölybúzás kenyér elkészítésére. (azért egyszer úgyis kipróbálom) Bár ez még nem az, de már-már nagyon hasonlít hozzá. Valahogy még mindíg nem merem elkészíteni az egészet tönkölybúza-lisztből, de nem tudom, hogy miért. Illetve talán azért, mert meg kell alkudnom azzal a helyzettel, hogy kettőnk közül csak én ragaszkodnék ehhez, míg a férjemnek tökéletesen megfelel ebben az arányban. Most is szeretném hangsúlyozni, hogy kenyérsütő-formát váltottam, s nincs az a kincs, amiért visszatérnék akár a jénais, akár a formakenyérhez. Ez nekünk tökéletesen megfelel. Nagyon megbízható. Nem kell állandóan figyelgetni. Amikor megkel, beteszem a nagyon rövid időre előmelegített sütőbe, 180 fokon hagyom és 40 percig nyugodtan csinálhatok akármit is, a kenyerem gyönyörü és mindíg tökéletes, amióta a tupperben sül. Nincs semmi faxni, nem kell spriccelni sem sütés előtt, sem sütés után. Nem kell használnom semmiféle sütőfóliát és még az edényt sem kell kikenegetnem.

Hozzávaló és elkészítése:

20 dkg teljeskiörlésü tönkölybúza liszt,

2,5 dl langyos viz,

2,5 dkg frissz élesztő

2 kk barna nádcukor

ezeket mind összekevertem, s hozzáadtam

20 dkg teljeskiörlésü tönkölybúza-lisztből készített nyanyát.

A tetejére vékonyan lisztet szórtam. Az edénykémet letakartam és a mikróba tettem, s kb fél óra alatt gyönyörüen jócskán duplájára emelkedett, szépen megrepedezett a tetején lévő liszt.

A kenyérsütő üstjébe sorba igy helyeztem a további hozzávalókat:

2 dl viz

2 evőkanál olaj

Az elkészült nyanyás kovászom,

50 dkg BL 80-as kenyérliszt

2 kk só

2 evőkanál burgonyapehely

1 fél evőkanál sikér

Elindítottam a kenyérsütőt, s 20 perc dagasztás, 20 perc pihentetés, ujra 20 perc dagasztás után kivettem az üstből. Gyurólapon picit átmozgattam, Tupper kelesztőtálban 40 percig kelesztettem. Amikor jócskán duplájára kelt, levágtam belőle 20 dkg-ot (ezt eltettem egy jól zárható dobozba a hütőbe - ez lesz a következő nyanyám)

A visszamaradt tésztát enyhén átforgattam, s egy parányit a tupper sütőedényemet beliszteztem (szerintem elhagyható), tetejét rátettem és újabb 40 percig kelesztettem. Közben a sütőt 180 fokra előmelegítettem, majd három helyen a tésztát bevágtam. 10 perc sütőmelegités után betettem a kenyeret és 40 percig 180 fokon készre sütöttem. Addig rá sem néztem.
Ami a furcsa nekem, hogy amióta tupperben sütöm a kenyereimet, már a sülés alatt kezd kicserepesedni. Alíg vártuk, hogy eljöjjön a vacsora ideje. Nagyon finomra sikerült. S a most eltett 20 dkg nyanyának készülő tésztamennyiségem már sokkal sötétebb, mint az előző volt, ezért aztán ugy gondolom, hogy egyszercsak utolérem magam és elkészülhet a tönkölybúzából frissen őrölt lisztből készülő kenyerem. Nagyon várom már. Bérszerkezete nagyon könnyü, laza és valami fantasztikus ize van.

Brokkoli krémleves

Már korábban elhatároztam, hogy kedvenc gasztrobloggereim felkeresem és a nekem tetsző -általuk elkészített ételeket- én is kipróbálom. Vali konyhájában már nagy sikerrel jártam, amikor a sült túrótortáját elkészítettem nagy örömünkre. Most Mónikára esett a választásom. Márcsak azért is, mert a mai napunk nagyon is zsúfolt volt és egy nagyon hamar elkészíthető ebédre volt szükségem. Második fogásunk adott volt, így csak a levest kellett ki/- illetve megtalálnom. Mónika brokkoli krémlevesét készítettem el, minden változtatás nélkül és én mondom, hogy nagyon finomra sikeredett, igaz, hogy pici változtatást eszközöltem, mert húslevesem nem volt a közelben, igy húsleveskockával helyettesítettem. (nem szeretjük ugyan az előregyártott leveskockákat, de néha a szükség törvényt bont) Igy is nagyon finom lett.

Hozzávalók:

1 fej brokkoli (nem mértem, de kb fél kg-os lehetett)

2 húsleveskocka

pici fehér bors

2 dl főzőtejszín

1 evőkanál étkezési keményítő

frissen pirított kenyérkockákkal tálaltam. (Vigyázva a diétámra, én nem kértem a kenyérkockákat, báááár nagyon guszták voltak)

Elkészítése:

1 liter vizbe beletettem a két husleveskockát, majd felforraltam, s utána puhára főztem benne a brokkolit. Botmixerrel pürésítettem. Az 1 evőkanál étkezési keményítőt habverővel elkevertem a tejszínben és állandó kevergetés mellett belecsúrgattam a pépesített brokkoliba.

Tálaláskor a pirított kenyérkockák különös illatot (férjemnek finom ízeket) adtak. Én megelégedtem a krémlevessel, hiszen laktató is volt, na és a tejszín egy kicsit megdobta a kalóriát, de ma ennyit megengedhettem magamnak.

Reggelim: 5 dkg (2 nagyon vékony szelet) pulykasonka, 1 paradicsom, 1 evőkanál házi natúr krémsajt és 4 dkg kenyér.

Tízóraim ma elmaradt, mert nem voltunk itthon.

Uzsonnám egy pohár frissen facsart gyümölcslé, mig a

Vacsorám: 3 dkg tönkölybúzás kenyér vékonyan megkenve krémsajttal, s 1 pohár édesítőszerrel készített zöldtea

Diétám folytatódik - ma a zöldbab volt a soros

Ma igazán ünnepi ebédet kellett volna az asztalra teríteni, de szerintem ahogyan ezt a receptet átvariáltam, nagyon is ünnepivé vált. Természetesen nem akarok ünneprontó lenni, ezért az eredeti recept hozzávalóit fogom leírni, s egy másik alkalommal azt úgy el is fogom készíteni, mert nagyon-nagyon finom volt a bab - itt mint köret - de főételként a recept szerint is megállja a helyét.

Miután még mindíg tart a töltöttpulykamellszeletek rengetege (mert igencsak halvány vékony csíkra szabom az adagjaim) ma eköré kellett alakítanom az ünnepi ebédet is.

Először lássuk az eredeti receptet, amely nem más, mint ZÖLDBAB TOJÁSSAL (ZSIRSZEGÉNYEN)

Nyersanyagszükségleg 1 főre:

200 gr tisztított zöldbab (én 150 gr-ot használtam fel)

20 gr apróra vágott vöröshagyma

1 db tojás (én ezt most elhagytam)

piros füszerpaprika (én nem tettem bele)

6 gr napraforgóolaj (én oliva olajat használtam)

törött bors és só (én ezek helyett 1 ek szójaszószt, és egy kevéske reszelt gyömbért tettem)

vágott petrezselyemlevél

Elkészítése:

A tisztitott, felvágott zöldbabot és hagymakockákat egy serpenyőbe - hideg olajra - tettem, s fedővel letakartam. kb 20 ml melegvizet tettem alá, nehogy leégjen. A fedő alatt jó puhára pároltam.

Amikor ezzel kész voltam ekkor kellett volna sózni, borsozni és az 1 db felvert tojást ráönteni, amit én most kihagytam. E helyett a megpuhult babra ráspricceltem a szójaszószt és a kevéske gyömbért. Egy-kettőt kavartam rajta, majd tálaltam. A tetejére aprított friss zöldségzöldjét tettem. Salátalevéllel, fél paradicsommal tálaltam és mivel ünnepi ebéd volt és elhagytam a receptből a tojást, ezért három halvány vékony töltött pulykamell-szeletkét odabiggyesztettem. Hát azért ez mégis csak ünnep !!!!

Eredeti recept szerint készítve adható: cukorbetegeknek, májbetegeknek, gyomorbetegeknek, székrekedésben, magasvérnyomásban és fogyókúrában.

Energiaértéke: (az eredeti babrecept szerint - hus nélkül)

208 kcal, fehérje: 10,8 gr, zsir: 11,3 gr, szénhidrát: 15,5 gr

A frissen facsart gyümölcsleveket (a fotón látható gyümölcsökből) tízóraira, és uzsonnára fogyasztottam el, egy-egy pohárral.

Ez pedig a papa ebédje volt, Itt nincs mit hozzáfűzni, mert a töltöttpulykamell-szeletek ugyanaz, itt csak a köret változott.
2 evőkanál Basmati rizst és 1 jó nagy evőkanál zöldborsót, enyhén sós vízben puhára pároltam. Egy kisebb teásbögrét hidegvizzel kiöblítettem, s a rizsadagot azzal formáztam meg. Egy fél paradicsommal, és egy salátalevéllel gazdagítottam.

No persze, hogy megkóstolta az én zöldbabköretemet is és neki is az volt a megállapítása, hogy legközelebb Ő is ezt kéri. Nagyon-nagyon finom volt.

Nekem akkor is, most is ez volt a legszebb napom....

Igen! - igen! most mondhatná bárki, hogy ez nem éppen egy gasztroblogra tartozó téma, de én ma reggel, amikor felébredtem - elég korán volt - nagyon-nagyon meglepődtem. Igaz, hogy március 15-én a születésnapomon már (a családdal együtt) megünnepeltük a házassági évfordulónkat is, de valójában a mai nap volt az igazi. 1985. március 30-án déli 12 órakor Budapesten a X. kerületi Pataki téren amikor a nagyharang megkondult, a házasságkötő teremben felcsendült egy gyönyörü zene: a nászinduló. Ekkor tettük hivatalossá együttlétünket, s ettől a naptól fogva a mai napig, s remélem még egy kis ideig minden napunk, minden óránk, percünk úgy fog eltelni, ahogyan az eddigi is.

Különösebben nincs ehhez mit hozzáfüzni, nem is nagyon tudok, mert akárhogyan is gondolom, nem tudnék szebbet, jobbat felsorolni, elmondani, mint amit papírra vetett a Papa, s inkább beszéljenek helyettem köszönetképpen viszonzásúl az Ő sorai: akár tőlem: - Neki is.

Én is köszönöm ezt a -hivatalosan is- 25 évet ---- no meg az előtte lévőket is :-) Elképzelem és tudom, hogy lesz aki azt fogja mondani, ez nem ide való téma, de ha az igazmondást vesszük, hogyn a férfiakat a hasukon keresztül lehet megfoni ! ------ hát én megfogtam :-) :-) -szerencsére eddig meg is tartottam :):)

Cápaharcsa (Pangasius) zöldségekkel

Valamikor nagyon régen nagyon-nagyon imádtam a halat. Aztán volt egy kemény dolog, ami miatt legalább másfél éve nem tudtam mégcsak ránézni sem. Vasárnap viszont olyan gyönyörüséges Pangasius halfiléket kaptam, hogy azonnal vásárolnom kellett belőle. Óvatosan csak 3 nagy szeletet vettem, mert ha esetleg úgy jár, mint a legutóbbi, hogy a kukában végzi, akkor ne kelljen egy vagyonnal gazdagítani a szemetest. Hála az égnek nem így történt. No persze azért az elkészítése, a hozzávalói is besegítettek abba, hogy ez a halfajta újra visszakerüljön a tányéromra, a mindennapjaimba. Nem bántam meg. Eszméletlen finomra sikerült.

A hozzávalókat 2 személyre készítettem, hogy majd a férjem is kóstolja meg, de miután ma is itt voltak a gyerekek, s nekik sárgaborsópüré főzelék volt füstölt virslivel és diósbejgli, inkább ő is azt választotta. Igy a második adag megmaradt nekem vacsorára. (húúú de örülök neki)

25 dkg pangasius filé,

1 evőkanál olivaolaj,

kb 2 cm gyömbér,

kb 10 cm-es póréhagyma,

1 mk fokhagymakrém (saját készítésü)

1,5 evőkanál szójaszósz

Egy jénai serpenyőbe tettem az olivaolajat, hozzáadtam a felkarikázott póréhagymát, lereszeltem a gyömbért, s a fokhagymakrémet is hozzáadtam, s az egészt összekevertem. Pár percig igy párolódott, majd meglocsoltam a szójaszósszal és a kettévágott pangasius halszeleteket beletettem a jénaiba. A jénai tetejét rátettem és kb 10 perc alatt teljesen készre puhult és egy picit meg is purult.

Tálaláskor a tányérra igy raktam:

4 levél salátalevélre ráhalmoztam a következőket.

1 fél nyers paradicsomot karikára szelve,

kb 3 cm-nyi nyers sárgarépát megreszelve,

2 közepes -párolt- brokkoli rózsát, majd

a halszeleteket.

A tetejére a szaftból 1 kanállal rácsurgattam.