Mamának, anyák napjára
Május
van, a legszebb vasárnap, Arcomon a ráncok épp új sorokat kapálnak. Hogy kényelmesen elférjen minden ma született könnyem, S ne váljon az út tengerré, amin hozzád jöttem. Kezemben virág, szirmain számtalan gondolat, Mely hozzád száll, hisz egykor mind belőled fakadt. Szívedből, melyhez engem lágyan odahúztál, S hogy hogyan kell szeretni, te megtanítottál. Anyám voltál, Mama! A legszentebb számomra, S ha nem érezném így, lelkem rögtön elkárhozna, Hisz mindent, amit kaptam, a két szememben ragyog, Miközben rád hófehér ruhát adtak az angyalok. Hiányzol! Annyira szeretlek! Álmomban minden éjjel magamhoz ölellek. S csókolom a kezed, azt az Isten áldott kezet, Mely nélkül az enyém most olyannyira remeg. Eleredt az eső, ne sírj, szépen kérlek, Ma anyák napja van, s köszöntelek téged. Légy magasztos a mennyben is, amiért felneveltél engem, S mutattad az utat, hogy merre kell mennem. Úgy vigyáztál rám, mint fészkére a madár, Önzetlen volt minden, mit nekem adtál. Mosolyod ringatott, mikor két karod átölelt, Hangod mint egy pacsirta, csak nekem énekelt. Nézd, itt ez a virág, ezt most itt hagyom neked, Mert ha tovább maradok, félek az eső újra elered. S ráncaim gátját átszakítja minden ma született könnyem, Mégis tengerré válik az út, amin hozzád jöttem. | ||
Hajdu Sára |
2012. május 6., vasárnap
Nagymamám emlékére
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nagyon gyönyörű vers. Vikikém, Boldog Anyák napját kívánok Neked is!
VálaszTörlésMegható, kedves vers!
VálaszTörlésMarika63, Köszönöm szépen.
VálaszTörlésmarisz57! Köszönöm. Igen, nagyon megható, de nekem nagyon tetszik.
VálaszTörlés