2011. május 3., kedd

Az első bonbonom


Hónapok óta - vagy akár a kezdetektől - figyelem, olvasgatom Praliné Paradicsom bonbonos blogját. Sóvárogva nézegettem mindíg milyen csodás dolgokat alkot, de hogy én hozzáfogjak arra még csak reményem sem volt. Nem vagyok én olyan ügyes, mondogattam magamban, aztán lassan-lassan azon vettem magam észre, hogy sorakoznak a jó kis hozzávalók a kamrában.
Meglepetést szerettem volna húsvétra készíteni a cssaládnak, de minden elhajlott. Útjaim másfelé vették az irányt.

Most sem mondom, hogy ügyes vagyok, sőt !!!! eléggé elbénázott bonbonokat sikerült gyártanom, de mégiscsak azon vettem magam észre, hogy hozzáfogtam...........
Bonbonkészítés előtt, alatt, közben és utána mindíg csak arra gondoltam, legyek már túl az első adagon, aztán majdcsak lesz valahogy. Na ez az első lépés még húsvét előtti napon -két korházi beavatkozás között- történt. Valamivel el kellett hessegetni az iszonyatos epegörcsöket.
Mondta ám Apa: ahelyett, hogy pihennék, még most is szöszmötölök a konyhában, amikor  a környékét is igyekeztem -igyekszem még most is- elkerülni, a színek, a szagok, az illatok, a látvány miatt.

Ez a bonbon azért mégis elkészült. Nem mondom, hogy csodálatos, mert nem az, de én csináltam, s Ő az első, csak sajnos egy falatot sem tudtam megkóstolni belőle, egyrészt, mert nem is mertem, másrészt, pedig ahogy a gyerekek, unokák meglátták én már nem is láttam a tálcán semmit.

Na ennyi dumcsi után azért mégis leirom, hogy mi volt a belsejében. Nagyon egyszerű, de állítólag nagyon finom volt.
2 evőkanál (dobozos) sűrített  tejbe belekevertem 2 evőkanál kókuszreszeléket. Ezt töltöttem a bonbonokba, majd egy injekciós fecskendővel némi adag amarettót is belecsempésztem.
Hát ennyi volt a töltelék.


Azért bizony van még mit tanulni, meg alakítani, de az is ökör volt, aki a bonbon formát barna anyagból gyártotta, s ehhez még a csoki is jó barna (majdnem fekete, 81 %-os kakaótartalmú). Éppen ezért alig láttam a rossz szemeimmel hogy merre kentem már be a bonbonformát, s bizony-bizhony néhol elég vastagra sikerült az alja, ami kiborítva a teteje :-) Na majd legközelebb másképp lesz.
A gyerekeim megtalálták a választ, legközelebb fehércsokiból kell készíteni a burkot, s az amarettóból pedig kicsit többet kérnek bele  :-) s milyen igazuk van.

18 megjegyzés:

  1. Vikikém én gratulálok az első bonbonjaidhoz, és igenes nagyon szépek lettek!!!! Ügyes vagy, csak így tovább, én meg majd jövök és sóvárgok utánuk. A töltelék is fincsi lehetett nagyon.:)

    VálaszTörlés
  2. Gizusom ! Én meg nagyon szépen köszönöm. A töltelékbe belenyalakodtam, tényleg isteni volt, s a gyerekeknek igazuk volt, még elbirt volna egy kicsivel több amarettót, na de ami késik, az nem múlik :)

    VálaszTörlés
  3. Vikiiiiiiiii, én annyira, de annyira örülök!!!!! Nagyon-nagyon ügyes vagy, szuper bonbonok lettek, csak úgy csillognak a fotókon! Hidd el, innen már nincs megállás, hiszen a család már követelni fogja :)
    Én meg a hétvégén végre kipróbáltam sütőben a rántott húst, amit Nálad olvastam először, és tök jó ropogós lett :)

    VálaszTörlés
  4. Gyönyörűek lettek! Vikikém nekem is gond a barna forma én se látom, hogy jól kenem-e ki. Hát ezzel akkor nem vagyok egyedül!

    VálaszTörlés
  5. Viki,
    Nagyon ügyes vagy!!
    Én még mindig nem merek nekivágni, csak tologatom az elkészítést, gyűjtögetem hozzá a bátorságot...
    Szívesen megkóstolnám:D

    VálaszTörlés
  6. GRATULAAAAAAAAA!!!!!!!!

    hűha, ez finom lehetett. engedtem eddig gyanítani, hogy imádom a kókuszt? de azt, hogy az amarettot is szeretem, még nem mondtam. de így van.
    szóval tényleg remélem hamarosan újabb leszel mint húsvét előtt, s akkor úgy lesz ahogy Zsuzsi írja: nincs megállás. hajrá ehhez.

    VálaszTörlés
  7. Ezek nagyon szépek!!! Még hogy nem sikerült! Nagyon guszták! :-)

    (Epegörcsökkel küszködsz? :-( Engem februárban műtöttek, ki is vették kövestül, hólyagostul... nem akarlak elkeseríteni, de majdnem rosszabb, mint volt. :-( )

    VálaszTörlés
  8. De jjóóó!
    Újabb csokikészítő!:-)
    Akár mit is mondasz, nagyon szép bonbonokat készítettél, ügyes vagy:-)
    Innét már nincs megállás, én csak tudom:-)))

    VálaszTörlés
  9. Jók ezek! Nem is látszik, hogy az elsők.. de ha jól gondolom lesz még folytatás is?

    VálaszTörlés
  10. Gratulálok, szerintem nagyon ügyes vagy!

    VálaszTörlés
  11. Vikikém!
    Egy nagy gratula!!!
    Ugye mondtam,hogy nem olyan nagy ördöngösség,főleg ha jó minőségű a csoki.A szilikonformák is olyan jó minőségűek,könnyű belőlük kiejteni a bonbonkákat!!!Örülök,hogy Te is kipróbáltad.

    VálaszTörlés
  12. Vikuci!Csodás bonbonokat készítettél,és nehogy azt mond hogy nem sikerült,gyönyörű lett nagyon,és az meg önmagáért beszél,ahogy írtad,hogy a unokák pillanatok alatt eltávolították!:-)

    VálaszTörlés
  13. De szép fényesek! :) Nem is lenne szívem megenni őket, jó, hogy legalább fényképen megmaradnak:)

    VálaszTörlés
  14. Viki!De ügyes vagy!
    Nagyon szépek lettek!

    VálaszTörlés
  15. Viki, szerintem nagyon is szépek lettek, és biztos hogy ízre is csudafinom lett! Eddig még én sem mertem nekivágni a bon-bon gyártásnak, pedig piszkálja a fantáziámat eléggé. :))

    Az epéd miatt nagyon sajnállak, anyukám sokat szenvedett miatta valamikor. De a műtétje óta semmi baja, pedig azóta eszik mindent /és az kb. 15 éve volt/.

    VálaszTörlés
  16. Lányok !

    Az internet (vagy a gépem) adta, vagy inkább NEM ADJA lehetőséget figyelembevéve egyben válaszolok mindenkinek.

    Hogy miért is igy teszek? Nem tudom mi van nálunk mostanság, de a gépemen hol van, hol nincs internet, míg a férjemnél a másik szobában állandóan van. Tegnap már a kukát nézegettem, belefér-e ez az őrült masina, de inkábbb úgy döntöttem, hogy szerelő lesz a vége.

    Nos a bonbonokra visszatérve: mindenkinek nagyon szépen köszönöm a bíztatást, isten bizony azelső volt, de az igérhetem, hogy nem az utolsó, de azért még nagyon sok tanulni való van ám vele.

    Akik azt mondják, hogy innen nincs megállás, teljesen igazuk van, mert nemhogy az unokák, hanem az öregem, a gyerekek is ugy rohantak neki, mintha soha életükben csokit nem láttak volna. Öröm volt nézni őket.

    Azóta már készült másik kettő is karamell töltelékkel, hát azt én is megkóstoltam, s bizony-bizony tényleg fincsi.

    Aki még nem mert hozzáfogni, gyorsan tegye meg, mert tényleg csak elhatározás kérdése, bár én is hónapokig gyüjtögettem a bátorságot, egyszer aztán belevágtam, s rájöttem nem is akkora ördöngősség, csak az első elkésziztését ne lássa senki - a saját magam biztatására :) na meg az önbizalom gyüjtésére. A továbbiak meg már mennek maguktól.

    Köszönöm a nemlétező epémhez küldött jó és kevésbbé jó kívánságokat. Nekem már 15 éve nincs, de most meghülyült és nem is akar változni.

    Valóban ugy van, hogy talán rosszabb, mint mütét előtt. Na de ezt is legyőzzük.

    Én most napi tenyérnyi szalonnaevéssel küzdök ellene, nincs is azóta görcsöm :) --- de azért ezt nem mindenkinek ajánlom, csak azoknak, akik forditva vennek bekötve (mondta nekem a doki) mint én.

    Villanyszerelőhöz fogok fordulni, hogy visszakössön normális üzemmódba :)

    Lányk, sok-sok köszönet Nektek a dícséretekért.

    Hajrá bonbon-t még el nem készítők :)

    VálaszTörlés