Az első, és valószínű, hogy az utolsó DNK (Dagasztás Nélküli Kenyerem). Valahogy nem nyertük meg egymást. Az, hogy dagasztás nélkül készül, nekem semmit sem jelent, mert egyébként sem én, hanem a gép dagaszt.
Amikor én normál kenyeret sütök 70 dkg lisztből és a többi hozzávalókból ott én több lisztet sem alászórni, sem alálisztezni nem használok. Tehát, ha kimérem a mérleg serpenyőjébe, a lisztes doboz máris indul a kamrába. Egész idő alatt egy gramm liszt sem kell tovább.
Na itt a DNK kenyérnél egész más a helyzet. Az is igaz, hogy én nem szeretem, ha a kenyerem héja lisztes. Elképzelhető, hogy már ez taszított attól is, hogy hozzáfogjak, de a kíváncsiság azért hajtott: vajon mitől jobb ez a kenyér, mitől lesz kész hamarabb........... Én megállapítottam, hogy semmitől.
Az igaz, hogy este elő kell venni egy nagyobb edényt (én egy dupla falú kelesztőtálat) és belemértem 50 dkg lisztet, hozzáadtam 4 dl langyos vizet, 1 dkg élesztőt és szintén 1 dkg sót. Ezt egy fakanállal összekevertem, rátettem a a kelesztő tetejét és 14 óra hosszáig várakozott a meleg konyhában, hogy reggel tovább folytassam a munkát. (Hát ha csak nem ez a könnyebbség benne ! - nem hiszem. Én imádom nézni, ahogy az én gépem szép símára 6-7 perc alatt megdagasztja az én tésztámat. )
Egy konyharuhára rászórtam jócskán egy adag teljes kiőrlésű rozslisztet, erre raktam a kelesztőből a -majdnem kovász kinézetű- tésztámat. Szélet hajtogattam, fentről, lentről, balról, jobbról, majd becsomagoltam a konyharuhába.
A sütőbe betettem az edényemet és bekapcsoltam, a hőfokot maximumra (250 fokra) állítottam. 22 perc alatt fel is melegedett a sütő a tállal együtt. Ekkor a konyharuhából csak úgy belecsúsztattam a forró edénybe a tésztát, az edény tetejével befedtem. 10 percig 250 fokon, majd utána 20 percig 180 fokon, s szintén 20 percig ujra magasabb - 200 fokon - sütöttem készre. Szállt a liszt a konyharuháról, mint a fene......... (lehet, hogy gyakorlat kell még hozzá??? --- lényegtelen)
Tulajdonképpen a végeredményt amikor megláttam elszörnyülködtem, mert én hozzá vagyok szokva a csodálatosan szép, világos színű, óriási kenyereimhez. Na persze itt a hozzávaló is majdnem csak a fele, tehát nem várhattam, hogy óriás legyen, s katona, vagy egy vadakat terelő juhász..................
S ez lett belőle. Amikor felvágtam, azonnal láttam az első hibát, (a kenyér közepénél az összehajtások vonalán a teljes kiőrlésű lisztet nem szívta magába a tészta. Ezt annak tulajdonítom, hogy valószínű még egy jó fél esetleg egy dl vizet elbírt volna. Na de majd legközelebb, ha netán egyszer még sorra kerül.
Mielőtt hozzáfogtam ennek a kenyérnek az elkészítéséhez, elég sokat olvasgattam róla. Soha sem tudtam megállapítani, hogy minek kell víz a sütő aljába, amikor fedett edényben sül a kenyér ?
Amikorra pedig már le kell (kellene) venni az edény tetejét a víz totál elpárolog. Esetleg ekkor kellene bedobni pár jégkockát ?
Én egyébként sem vettem le az edényem tetejét, mert egy tuti biztos Tupperware formában sütöttem, s nekem ez egy nagyon biztos edény a kenyér sütéshez.
Na, majd egyszer, talán, ha megint elkap a láz, újra kipróbálom, bár kevés az esélye. Így aztán most elővettem a hűtőszekrényből a jó kis öregtésztámat, már dél óta ott csücsül a konyhapulton, mert holnap reggel korán indul a nekünk való igazi kenyér sütés.
