2014. november 16., vasárnap

Szalontüdő

Életem során ahol csak lehetett, ott kerültem el, de nagyon messzire a bármilyen tüdőt. Ránézni sem tudtam, nemhogy elkészíteni, vagy elfogyasztani. Most úgy hozta a helyzet, hogy vásároltunk 6 kg marhahúst, amelyben egy jó adag tüdő is volt. Nézegettem elég sokáig, mikoris arra az elhatározásra jutottam, hogy ezt most nem dobom ki. Miután családom egyik tagja imádja, erőt veszek magamon, s elkészítem. Nem tudom lelőjjem-e a poént? Lelövöm: én ettem belőle a legtöbbet, és azt hiszem folytatása is lesz majd egyszer.
Annyit azért tudtam a szalontüdőről, hogy köretnek általában zsemlegombócot tálalnak, de nekem ehhez most nem volt kedvem, így választottam egy egyszerűbb megoldást. Nagyon finom nokedli tésztát kevertem ki és sok-sok zöldségzöldjét tettem bele. Nem bántuk meg!
 
 
A szalontüdő hozzávalói:
50 dkg tüdő (lehet, sertés, marha)
20 dkg szív (nekem ennyi volt, de lehet több is)
3 db  közepes nagyságú hagyma (nálam fehér édes)
3-4 gerezd fokhagyma
2 db babérlevél
só (ízlés szerint)
2 szál sárgarépa
1 zöldpaprika karikára vágva
fél mokkáskanál citrombors
pár szem fekete egész bors
1 evőkanál mangalica zsír
1 kanál liszt
1 kanál cukor
fél citrom leve és csíkokra vágott héja
 
Elkészítés:
 
Először a tüdőt és a szivet feltesszük abálni. Egy lábasba helyezzük a  tüdőt és szivet, hozzáadjuk a babérlevelet, egy egészben hagyott vöröshagymát, sót, pár szem egész borsot. 1 óra hosszán át abáljuk.
Amikor elkészült leöntjük róla a vizet, hideg vízzel leöblítjük és felcsíkozzuk a tüdőt és a szivet is.
 
Amíg az abálás folyik, addig egy serpenyőben 1 evőkanál mangalica zsírt felolvasztunk, beleszórjuk a kristálycukrot és kicsit karamellizáljuk. Belerakjuk az 2 fej hagymát, amit  apróra összevágtunk és megfonnyasztjuk a zsíron.  Hozzáadjuk az 1 kanál lisztet és nagyon világosra pirítjuk, majd az abáló léből elveszünk kb 3 dl-t és ezzel felengedjük. Karikára vágjuk a sárgarépát, hozzáadjuk és  megszórjuk citromborssal, zúzott fokhagymával, a csíkokra vágott citromhéjával  fűszerezzük és a babérlevelet is beletesszük.
Összeforraljuk, majd hozzáadjuk a felcsíkozott tüdőt és szivet, s további 10 percig összeforraljuk egészen addig, amíg besűrűsödik.
Megkóstoljuk, s ha még szükséges, akkor sózzuk és belecsavarjuk a citrom levét is. (van aki mustárt is tesz bele, mi nem szívesen fogyasztjuk, ezért ki is hagytam).



Általában zsemlegombóccal tálalják, de én most könnyítettem a dolgon.
2 tojást felvertem, az abáló léből 2 dl-t hozzáadtam. 2 csokor petrezselyemzöldet apróra vágtam, hozzáadtam és annyi liszttel kevertem össze, hogy egy finom galuska tésztát kaptam. (pici citromborssal megbolondítottam)
 
Enyhén sós vízben (amibe kevés zsírt is tettem) kifőztem az óriás galuskákat, majd leszűrtem és tálaltam.
 
 
Életem első szalontüdőjét főztem és ettem, de nem az utolsót.
 
 
 
Eddig ránézni sem tudtam, ezután alíg várom a következő adag elkészítését.

2 megjegyzés:

  1. Életünk során is többször, de ahogy idősödünk úgy pláne egyre inkább változik az ízlésünk, a gusztusunk... és lám milyen meglepetések fordulnak elő :-)))) Azt hiszem ez azért is van, mert régesrégi gyerekkori ízeket is keresünk, még akkoris, ha ez az étel akkor sem fordult elő nálad, de ki tudja, mindenre nem emlékszünk vissza, azok akik megmondhatnák, hogy megkóstoltad-e kicsinek, már nem élnek.
    Emlékszem én sem ettem meg ilyeneket soha, de arra is emlékszem, hogy a nagymamám rendszeresen készítette, lehet, hogy én is ettem valamikor régen, csak nem emlékszem rá már. A lényeg, hogy ízlett, finom volt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Anikó, milyen igazad van. Lehet, hogy ettünk is gyerekkorunkban, csak akkor nem szalontüdőnek hívták. A lényeg, hogy most már nagyon finom és nagyon szeretem.

      Törlés