Vajas kifli

Ma abszolut nosztalgiáztam. Tegnap késő délután betoppantak a gyerekeink. Na nem mintha ez amolyan ritkaság számba menne, hiszen majdnem minden nap látjuk egymást, de ez a délután valahogy más volt, mint a többi. Ahogy megérkeztek egy óriási nagyadag házi készítésü fagyival -s még a tölcsér is itthon készült- fogadtam őket. (erről majd egy másik posztban kicsivel többet, mert megérdemli) Nem tudom, hogy a fagyi hatására, vagy sem, (biztos hogy nem!) de akkora munkába kezdett mindenki, hogy egyből szétszéledt a csapat apraja, nagyja, s mindenki végezte a dolgát. Volt itt fünyírás, fagyasztó mosás, fodrászkodás, polckészítés a mühelyben, kertibútorok előkészítése a nyarat várva, s még ki tudja mi mindent csináltunk. Egyszóval jócskán elfáradt a kis csapat, s egy hirtelen ötlet, mert már jócskán 6 óra fele járt az idő. Egy gyors mozdulat és már minden ennivaló az udvaron lévő kis "házikónkban" az asztalra terítve várta a "munkásokat". Közben jókat nevettünk, mert ami kenyérféleség létezett a konyhába, azt mind egy szálig befalatoztunk. A papa csak biztatta a gyerekeket, hogy egyetek még ha jól esik, van még kenyér hozzak még ? - mire válaszoltuk: mindent kihoztunk........ Ő csak folytatta: egyetek, ha más nem, van még a fagyasztóban is egy kis tartalék: mire mi válaszoltunk: Papa!!!! már ott sincs egy darab sem. No ezen akkorákat nevettük, s közben már sajnálkoztunk is, hogy mit fog reggelizni, mert míg én megvagyok kenyér és reggeli nélkül, a mi Papánk el sem tudja képzelni a reggelt reggeli nélkül:)

Reggeli ébredés: gondoltam, gyorsan egy kenyeret bekészítek, de közben az is eszembe jutott, hoyg ebből még ebéd sem lesz, s máris azon kezdtem el gondolkodni, hogy amíg a kenyér készül, valami gyors sütnivalót is ki kellene tanálni. S néha elmerengtem a múlton, s eszembe jutott gyermekkorom vajas kiflije, de nem ám az a vizes zsemle és kifli, amit a boltokban lehetett kapni, hanem amit úgy egyenesen a pékségből, szinte a sütőlemezről hoztunk el, s mire hazaértünk -mi gyerekek- 5-6 db-ot le is csúsztattunk a torkunkon.

Igenám! - de vajon miből is készült az az igazi vajaskifli? - hát ezt kellett kitalálni. Kicsit gondban voltam, mert én még életemben kiflit nem sütöttem. Sok gondolkodási időm nem volt, hozzá kellett fogni. S most azon kell gondolkodni, hogy a máról megmaradt pár darab vajon holnap reggelire és vacsorára elég lesz-e? Igen, vagy nem ! - ha nem! hát akkor sütjük a követlezőt, ugyanis annyira finomra sikerült, hogy az én férjem: (a mi papánk) máris megrendelte a folytatást.

S akkor jöjjön az "anyag" amiből az én igazi békebeli, gyerekkori vajaskiflim készült. S merem állítani, hogy visszajött az az íz, amire én gondoltam, amire vágytam. Egyszóval nem volt hiába a nosztalgiázás.

A vajaskifli ( bucik is készültek) hozzávalói és elkészítése:

75 dkg Bl 55-ös finomliszt,

2,5 dl langyos tej,

1,25 dl olaj,

2 db tojás,

1 kk cukor (barna nád),

4 dkg élesztő (mert gyorsan kellett, hogy keljen),

2 ek. burgonyapehely,

1 picike askorbinsav (teljesen fölsleges volt, mert ennek nem lesz ideje morzsálódni),

8 dkg olvasztott vaj,
+ még kb 5 dkg olvasztott vaj, amivel a kelesztés előtt kentem be a tésztát

A hozzávalókat (a 8 dkg olvasztott vaj nélkül,)

a kenyérsütő üstjébe tettem, s a tetejére morzsoltam az élesztőt.

Amikor a kenyérsütőgép elkezdett csipogni, akkor csurgattam hozzá a 8 dkg olvasztott vajat. Ettől gyönyörü, sima, csillogó lett a tésztája.

20 perc dagasztás után enyhén lisztezett nyújtófeleületre helyeztem, s kb háromszor akkorára nyujtottam ki, mint amekkora a tésztagombóc volt. Erre a felületre kentem rá a maradék 5 dkg olvasztott vajat, összedolgoztam és szintén enyhén lisztezett kelesztőtálba tettem.

30 perc (30 fokra előmelegitett sütőben) alatt duplájára kelt.

Ekkor kiborítottam szintén a nyújtófelületre és 16 egyenlő részre (mérleget használtam) vágtam.

Ovális alakúra nyújtottam őket, s egyenként szépen feltekertem. (de csak 8 db-ot, a másik 8 db-ból bucik készültek. (A kifliknek nagyobb sikere lett)

Sütőpapírral bélelt tepsire raktam, s újabb 30 percig kelesztettem. Tetejét tojásfehérjével lekentem, szezámmaggal és nagy darabos himalája sóval szórtam meg.

A sütőt bekapcsoltam maximumra és 10 perc után visszavettem 200 fokra, betettem a kifliket, bucikat, amiket egy sütőpapírral letakartam. 25 perc alatt készre sütöttem. Rácsra raktam, s itt hagytam kihülni.

Legközelebbi próbálkozásom a kiflikkel: a teljeskiörlésű liszttel való alkalmazás lesz. Persze óvatos leszek és majd csak növelgetem mindíg, mindíg a teljeskiörlésü liszt hozzáadását.