Bordás (egy visszahozott ízemlék)

Egy nagyon elfelejtett fantasztikus ízű péksütemény után kezdtem kutatni. Ezt a péksüteményt annó úgy 40-45 évvel ezelőtt -az akkori lakóhelyemen- a pékségek rendszeresen sütötték, majd teljesen a feledés homályába került. Elmélkedtünk a múlton, s egyszer csak bevillant a közkedvelt bordás péksütemény. Gondoltam egyet, s az ízlelőbimbómra hagyatkozva megpróbáltam összeállítani és visszahozni napjainkba ezt, az akkor közkedvelt finomságot.

Töredelmesen bevallom, hogy másodszori nekirugaszkodásra sikeredett, amiről el is mondhatom, hogy az íze, az állaga ugyanaz, a formáját viszont teljesen átalakítottam, de ez nem lesz a továbbiakban akadálya annak, hogy sokszor előforduljon a tányérunkon. Mivel a régi formája egy kisebb buci alakú volt, s bordái sem voltak, maximum a sütőlemez, amin sütötték az lehetett bebordázva, mégis erről kapta régi nevét "bordás"!  Ma már ennek nincs jelentősége, akkor sem volt, mert nem a bordák adták meg az ízvilágot. Miután nem is a régi formájában hozom, ezért a mostani, -másodszori- elkészítésnél a tetejét kevéske cukorral megszórtam. Na így a családnak mégjobban ízlett. Ajánlom elkészíteni márcsak azért is, mert ez a mennyiség dupla adag hozzávalóból készült, a család kávétfogyasztó tagjai részére, s bizony már ötödik naposak a még meglévők és még ma is olyan finom, mint amikor kisült.

Az előző bordásom csak azért nem tetszett, mert megpróbáltam a régi formáját kialakítani, de nem olyanra sikerült, mint az eredeti volt, ízre viszont fantasztikus.  

Még annyit a bordás múltjához, hogy amikor már nagyon felfedeztük annak idején ezt a péksüteményt, akkor rendezvényekre is megrendeltük a Sütőipari Vállalattól, de akkor már egy merész húzással. Ebben a kissé édeskés tésztába friss kolbászdarabkákat süttettünk. Na ez volt ám az igazi élmény. Egyszer még ezt is kipróbálom.

 

 

 

Hozzávalók és elkészítés (dupla adaghoz)

1 kg finom liszt,

5 dkg élesztő

4 evőkanál cukor

1 teáskanál só

6 dl tej

6 dkg  vaj (esetleg margarin)

 

A tejet meglangyosítjuk, egy részében kevés cukorral az élesztőt felfuttatjuk. A liszbe elkeverjük a többi cukrot, a sót és a vajból 4 dkg-ot is belekockázunk. Amikor az élesztő felfutott, akkor a dagasztó edénybe összerakjuk a hozzávalókat, és egy nagyon finom lágy tésztát készítünk.

Picit kiolajozott kelesztőtálban a duplájára kelesztjük. (a mult heti nagyon melegben elegendő volt 25-30 perc ehhez a művelethez.

 

A megkelt tésztát nyújtódeszkára borítjuk, jó nagyra kinyújtjuk. Ha a tészta engedi, akkor legyen akkorára kinyújtva, mint a nyújtódeszkánk. A megmaradt 2 dkg vajat (margarint) olvasztjuk, s ezt rákenjük a kinyújtott tésztára.

Hajtogatni fogjuk ugyanúgy, mint a vajas (hájas) tésztánkat. Felőlünk lévő részét közepéig felhajtjuk, majd a szemben lévő távolabbi részét ráhajtjuk. Ekkor kapunk egy jó nagy téglalap alakú tésztát, amit szintén összehajtunk, de most úgy, hogy a bal kezünk felőli részét behajtjuk középre, s még egyet hajtunk rajta jobbra.

Az összehajtogatott tésztát kinyújtjuk, feltekerjük, mint egy bejglit. Szeletekre vágjuk és sütőfóliával bélelt tepsire rakjuk a tekercseket. Hagyjuk duplájára kelni. Ezalatt az idő alatt a sütőt előmelegítjük. Mielőtt betesszük a sütőbe, akkor nagyon kevéske cukorral megszórjuk a tetejét, de ez el is hagyható.

180 fokos sütőben (az első tepsi 14 perc alatt), míg a második tepsi már csak 10 perc alatt készre sült.  (Villanysütő alsó-felső sütés)

 

 

A tepsire rakott teljesen lapos tekercs-szeletekből sütés közben ilyen szép magasra nőtt csigaalakú péksütemények sültek.

A családom nem tud elég hálás lenni ezért a finomságért. Most már harmadszor is begyúrásra került, és éppen most kel.

Ha nem kellene most óriási fűszermentes diétát tartanom, akkor azonnal hozzáfognék a  kicsit kevesebb cukorral elkészítendő, s kolbászdarabokkal töltött bordás-bucikhoz. De ami késik, az egyáltalán nem múlik!