2013. április 24., szerda

Sülthúsok aszaltparadicsommal vele sült krumplival

A múlt vasárnapi ebédünk annyira jól sikerült, hogy egy falat sem maradt hétfőre, s így ismétlésért kiáltott, ha nem is csirkecomb, hanem oldalas formájában, s kicsit más körítéssel.
 
 
Ez az ételkészítés a világ leggyorsabb - és ki merem jelenteni, hogy a legfinomabb - egyszerű étele. Együtt készül el a főétel a körettel. Hát kell ennél egyszerűbb dolog?  Egyetlen edény kell az elkészítéséhez: 1 db kacsasütő, na és a belevalók.
 
Hozzávalók (6 személyre)  és elkészítés
 
1,5 kg krumpli
1 kanál kacsa (esetleg mangalica) zsír
2 nagy fej lilahagyma
3 db zöldpaprika
3 db paradicsom
5-6 db aszaltparadicsom
1 db citrom (héjával együtt)
2 db alma
bors
 
Elkészítés:
 
A krumplit meghámozzuk, jó 1 cm-es karikákra vágjuk, s beterítjük vele a kacsasütő alját. Meglocsoljuk az olvasztott kacsa (mangalica) zsírral. A krumpliszeletek tetejére következik a felszeletelt lilahagyma. Az egészet megsózzuk! Ráhelyezzük a besózott  húsdarabokat, s következnek a többi hozzávalók.
Felszeletelt citromkarikák, almakarikák, cikkekre vágott zöldpaprikák, negyedelt paradicsomok és a csíkokra vágott asztaltparadicsomok. Az egészet enyhén megsózzuk és frissen őrölt borssal megszórjuk. Előmelegített sütőben 250 fokon kezdjük sütni. 30 perc után levesszük a kacsasütő tetejét, megnézzük egy villával, hogy a hús mennyire puhult meg. Ha már kezd puhulni, akkor visszarakjuk a kacsasütő tetejét, visszatoljuk a sütőbe, s 200 fokra levesszük a hőfokot, s még 40 percig sütjük. Az utolsó 5 percre levesszük az edény tetejét és ha nem piros a hús, akkor egy kicsit még pirítjuk, de vigyázunk arra, hogy ne száradjon ki.
 


 
S íme, itt jön a csirkecombos változata, ami elkészítésben és fogyasztásban megelőzte egy nappal az oldalasokat.

 
Itt annyi a különbség az oldalasokhoz képest, hogy citromkarika és almakarika nem került a húsokhoz, egyébként ugyan úgy készült, mint az oldalasok. S hogy miért is ismétlődött másnap a majdnem ugyanaz az ebéd ? Csupán azért, mert annyira ízlett mindenkinek, hogy ismétlésért kiáltott, s ha már egyszer az oldalas adott volt, akkor nosza.....

 
Amikor vasárnap 6 fő  helyett 5-en ültük körül az asztalt ("kisfiam") dolgozott, akkor ez volt az adagunk, amitől majd kicsattantunk.  Uborkasalátával fogyasztottuk, amit én úgy készítek, hogy nagyon vékonyra felszeletelem az uborkát és egy kis tálban leforrázom. Egy másik tálban elkészítem az utorka levet (víz + édesítő + ecet), s amikor kihült a leforrázott uborka, akkor átrakom az ízesített lébe. Ez a forrázási technika azért kell, mert így bárki, akinek epeproblémája van és nem tud uborkát fogyasztani, az is megehet belől annyit, amennyit bír, mert forrázás után semmi problémája nem lesz. A forrázástól az uborka semmit sem veszít ízéből, értékéből.

 
Ez az óriás tányérra rakott adag megmaradt "kisfiam"-nak, aki munkával töltötte a vasárnapot (is), na de amikor megérkezett, s eléraktuk, nem tíltakozott, de már előre elmondta, hogy nem fogja tudni elfogyasztani az egészet, mert nagyon nagy adag.
Mit gondoltok mi maradt a tányéron ? ----- háááát semmi !!! sőt még majdnem a mosogatás is elmaradhatott volna, mert a frissen sült zsömlével úgy kitörölte a tányérját, hogy nyoma sem maradt semminek.
 
Ez a legnagyobb elismerés egy háziasszonynak !! itt tudjuk lemérni, hogy vajon jót főztünk-e ? :) :)
 

1 megjegyzés: