Válassz egy gyönyörü napsütéses délutánt, lehetőleg akkor, amikor reggel még dér lepi a határt, s megbizonyosodhatsz, hogy a csipkebogyókat is megcsípte az első dér. Ugyanis ekkor lesz a legfinomabb lekvár belőle, s szárítani is ekkor érdemes, amiből télen jó kis tömény C-vitamint nyerhetünk, s fogyaszthatjuk teának megfőzve.
Végy magadhoz egy tálat, amit magaddal viszel, s legalább 1.537 szem csipkebogyót szedegess le (megszámoltam, az enyém pontosan ennyi volt) ahhoz, hogy legalább ennyi lekvárod legyen, s még szárítani is maradjon. Ez jócskán 3 kg. Utána már csak az elszántságodat kell előszedni, s indulhat a munka. A bogyókat szépen megmostam, végéről levágtam a virág ottmaradó részét. Szárától és az esetleges levéltől megfosztottam. Egy jó nagy fazékba beleraktam, s annyi vizet öntöttem rá, hogy ellepje, de miután menet közben még kellett hozzá öntenem vizet, így azt mondanám, hogy a bogyók fölött legalább még 6-8 cm viz legyen.
Kb 2 óra hosszáig főztem, majd miután eljött az este, szépen beraktam a kamrába, és megvárta a következő napot, mert ekkor jött az igazi MELÓdia :)
Akinek van paradicsom paszirozója azt vegye elő. Én is elővettem az enyém, de miután egyedül voltam itthon, s még mindig majdnem fél kézzel sajna nem tudtam összeállitani, igy aztán én egészen más eljárással nyertem ki a bogyókból a lekvárnak valót. Kegyetlen kemény munka, de megérte a fáradozást. Tehát: A megfőtt csipkebogyókat át kell paszírozni, magját és a héját esetleg még tovább lehet kicsit főzni, aminek levéből jó kis C-vitaminos üditőitalt készíthetünk. A kinyert csipkebogyóhust le kell mérni. Egy fazékba beleönteni, kilónként adtam hozzá 1 tasak 3:1-ben dzsemfixet + 35 dkg cukrot.
A dzsemfixet a cukorral elkevertem, majd hozzáöntöttem a masszához. Forrt még egy jó nagyot, kb 4-5 percet.
Tisztára mosott üvegekbe raktam, fejreállítottam, majd fél óra után szárazdunsztban hültek ki.
Sajnos csak annyi maradt ki az üvegekből, amit a tányéron látni lehet, ezt pedig a mai reggelinél bevetettük, s mondhatom - s meg is veregettem saját kis vállamat - hogy isteni hecsedli (csipkebogyó) lekvár pihen az üvegekben.
Megígértem magamnak, ha még lesz szép napsütéses idő, rászánunk egy délutánt egy újabb hecsedli túrára.
Addigra remélem a paszirozómat is összerakja valaki :)
Juj de szép színe van
VálaszTörlésCsodaszép lett Vikikém!
VálaszTörlésNem kevés munkával járt!
Hú Viki, ezzel sokat dolgoztál, de megérte , gyönyörű lett!!!
VálaszTörlésA képek is nagyon jók!
Hú,de irigyellek!Régóta szeretnék,de a környéken sehol sincs.Felétek rengeteg kökényt is láttam annak idején.
VálaszTörlésJaaaaj, hogy én ezt milyen nagyon szeretem. Jó, hogy eszembe juttattad. Mit nem adnék most egy kis kóstolóért:))
VálaszTörlésBianka! lehet vele festeni is. Alig jött le az ujjaimról a piros festék :))
VálaszTörlésMary! hát nem mondom, hogy nem kevés, mert tényleg sok munkával járt, viszont nagyon-nagyon finom lett és megérte.
Szemikém! Jó sokat bizony, de olyan boldoggá tett, amikor ma reggelinél megkóstoltuk. Belevágnék még egy nagy adagba :))
Gine! gyere szedjünk együtt hecsedlit :))
Kökényt ???? nem emlékszel merre van ?? :))
Nea! fölbontsak Neked egy üveggel? :)) isteni fincsi :))
Egy kissé maceráns, de megéri.
VálaszTörlésItt nálunk kész pasztát veszek egy nénitől amibe csak cukrot teszek és persze megfőzőm.
Az idén sajnos elmaradt...
Juci! nem kissé macerás, de isten bizony nagyon megérte.
VálaszTörlésÉn még nem is hallottam pasztáról, bár nem is járok olyan helyeken, ahol ezt kapni lehetne. (Piac) :))
Én ezt annyira szeretem!!! Amikor még Adyligeten laktunk, mindig mentünk az Anyukámmal szedni, tele volt vele a mező, aztán persze a munka oroszlánrészét Anyukám végezte el... mi még teát is főztünk belőle (na jó, azt én is meg tudtam tenni).
VálaszTörlésNagyon irigyellek érte, isteni finom lehet...
Nagyon jókor jött ez a recept,én is most készülök lekvár főzésre:-)
VálaszTörlésIstenien néz ki, biztosan finom lett. Még soha nem ettem, így nagyon kiváncsi leszek az ízére
Latsia! örülök, hogy ilyen szép emlékek jutnak eszedbe az én kis c-vitaminomról :))
VálaszTörlésÉn is száritottam egy csomót, amit majd egész télen teának fogunk fogyasztani. Nagyon-nagyon szeretjük.
Pedke! én bátran merem ajánlani, s még azt is megkozkáztatom, hogy én elég kevés cukrot adtam hozzá.
VálaszTörlésNeten utána olvasgattam, hittem, hogy találok valami ujabb receptet, vagy leröviditett munkamenetet, de aztán maradtam a saját receptemnél, mert ebből, ha naponta egy kiskanállal elnyalogatunk, máris megvan a c-vitamin szükségletünk bevitele a szervezetbe.
Az ize pedig isteni.
Nos ezt nagyon tudja csavi is díjazni. Nekem egyszer a csipke "életmentő szerepet" játszott. És képes voltál megszámolni? Viki-Viki!
VálaszTörlésCsavi! örülök, hogy megmentett a csipke :))))))
VálaszTörlésKépzeld el, hogy képes voltam megszámolni :))) én magamon is röhögtem egy jó nagyot, de kiváncsi voltam, hány bogyó szurta meg egyenként legalább háromszor a kezem :))))))
Kedves Viki!
VálaszTörlésHa jót akarsz, a paradicsom-paszírozót nem használod hecsedlilekvár készítéséhez. A mi darálónk úgy "beállt", hogy baltával sem lehetett szétszedni... :-(
Nekünk is csak a hagyományos szita és kanál verzió maradt. Pokoli munka, de finom lett a lekvár!
A következő szedést meggondoljuk.
Sok sikert a következő befőzéshez!
Kedves Éva !
VálaszTörlésÉn sem a robotgép passzírozójával csináltam, mert egyedül voltam itthon, s éppen akkor még csak "félkézzel" dolgoztam a konyhában. Ezért is választottam más megoldást másnap, de utána én is elgondolkodtam, hogy a sok-sok apró mag mennyire tönkre tehette volna a robotgépet.
Köszönöm a jó tanácsod, nem is csinálnám ősi kézi passzírozóval, mert olyan nekem nincs, de már nem is ruházok be rá.