Egy videó a 12-es fonásról

Azt hiszem, ezt ki kellene próbálni :-)

Gyümölcsrizs?

Ki/- mi vagyok én?

Szemem ragyog, orrom görbe, nyelvem kissé nagyocska, fejemben a sok-sok finom mazsola, de ott lapul mellettük a narancsok kandírozott héja, no meg egy kis vanilia.

Indultam én inyencségnek, mégsem az lett belőlem. Az elmaradt ananász-narancs mártásokban sajnos meg sem fürödhettem, pedig a forró tejben-vajban jó sokáig időztem.

Kezdődött a tejberizzsel, benne főtt a mazsola, hozzáadva a vanilia, s a kandírozott narancsok héja. Rövid kis életem édesebbre fordúlt, mert kaptam egy kanál mézet is, no meg egy csipet sót is, Arra vártam, hogy én is, és a poharak is kihüljenek, beletesznek, majd egy tányérra borítanak, s a narancshabbal, ananászmártással díszítenek.

Közben a mártásoknak (ananász és narancshab) az előre kirakott jéghideg poharakban csak a hült helye maradt.

Ez lett tehát belőlem! - de ugye azért nem vagyok olyan ronda? - s hogy milyen finom is lehettem? csak a gazdám pocakja tudna mesélni róla/-m :-)

Nyanyám, s a vele készült kenyérkéim

Jó pár kedves ismerősömmel folytattunk már levelezéseket, személyes beszélgetéseket, cseréltünk tapasztalatokat: ki hogyan, mivel és milyen formában készíti a mindennapi kenyerét.
Ma, amikor elkezdtem a kenyérsütést, eszembe jutott, hogy az én nyanyámat lefotózom, fölteszem, s amikor kisül a kenyér az eredményt is megmutatom.
Nagyon régen sütöttem már nyanyával (öregtésztával, kovásszal, előtésztával) kenyeret, de az utóbbi időben valahogy úgy alakult, hogy elég nagymennyiségü tésztát készítettem, s egyszer úgy gondoltam, na most jött el az ideje annak, hogy elveszek a megkelt tésztából 30 dkg-ot és beleteszem egy jól zárható frissentartó dobozba, s irány a hütőszekrény. Hetente egy alkalommal sütök (egyszerre 2 db) kenyeret, s ez a legutóbb bevezetett -levágok a tésztából egy darabot, elteszem, s a következőnél felhasználom, mint nyanyát- sütési eljárás nagyon bevált nekem. Nem kell külön nyanyát, öregtésztát készíteni, mindíg kéznél van, s nem beszélve arról, hogy az itt látható nyanyám egy hetes és ilyen gönyörü hólyagos, (nem kell újraéleszteni) s mindíg elegendő a következő sütéshez felhasználandó két kenyérkém sütéséhez. A hozzávalóit nem írom le, mert ugyanaz, mint a kenyér összetevői, csak éppen a megformázás előtt levágok a tésztából 30 dkg-ot és ezt teszem el.
Hozzávalók:
2,5 dl savó (helyette lehet viz, vagy fele-fele arányban viz és tej, vagy valamelyik felváltható kefirrel, vagy joghurttal)
1 evőkanál étolaj
5 dkg margarin
70 dkg kenyérliszt
1 evőkanál tejpor (elhagyható, de nekem még mindig van és nem szeretném ha lejárna az ideje)
1 tk só
csipet cukor
2 dkg friss élesztő
3 kisebb (sós vizben megfőtt krumpli, saját levével összetörve)
30 dkg nyanya tészta.
Elkészítése:
A kenyérsütő üstjébe alulra teszem az olajat, a margarint, a savót (ha nincs savó, akkor vizet, vagy fele-fele arányban viz és tej, de a tej helyettesíthető joghurttal vagy kefirrel is)
Az átszitált liszthez hozzáadom a sót, a csipet cukrot, a tejport és jól összekeverem, majd ráhalmozom egy kanállal a vizes anyagok tetejére, majd a 30 dkg nyanyát a liszt közepére teszem.
A krumplit csak annyi vizben főzöm meg, hogy mire megpuhul a viz is majdnem elfogy. Igy az egészet egy botmixerrel összekeverem, s a nyanya köré rakom.
A legutolsó menet, hogy rámorzsolom az élesztőt.
20 perc dagasztás, 20 perc pihentetés 10 perc dagasztás, majd jócskán kilisztezett kelesztőtálban 50 percig kelesztés. Amikor a kelesztőtálból kiborítom, ekkor vágok le a tésztából kb 30 dkg-ot, (amiből a nyanya lesz és megy a hütőbe egy zárható dobozba).
A megmaradt tésztát kettévágom (én le is szoktam mérni, hogy egyforma legyen), nagyon lisztezett felületen megformázom, beleteszem a kenyérformába, ráhuzok egy sütőzacskót és további 40-50 percig kelesztem. Amikor jó duplájára megkelt, bevagdosom, s egyben bekapcsolom a sütőt, 200 fokra állitom. (a sütő aljába egy edénybe kb 1 liter vizet teszek a párologtatáshoz) 10 perc után beteszem a kenyérformákat, (ekkor még nem éri el a sütő a 200 fokot, de ez nem baj, mert a sütőben még kel a kenyér mindaddig, amig el nem éri a hőfokot.) Ez kb 10 perc, ekkor átkapcsolok légkeverésre és további 20 percig sütöm. Amikor kiveszem hideg vizzel lespriccelem és rácson hagyom kihülni.

Krumplifőzelék diétásan - fasirozottal

Ma egyszerüen kivontam, megvontam, feleztem, elhagytam, egyszóval úgy készítettem a krumplifőzeléket, ahogy azt egy diétás formában meg lehet főzni, s el lehet fogyasztani. (Lehet, hogy elindultunk a jó útra térés felé?) :-)
Hozzávalók:
6 db közepes krumpli apró kockára vágra
kevés só
2 babérlevél
1 evőkanál ételízesítő (só és tartósítószermentes)
Annyi víz, amennyi éppen hogy ellepi a krumplit. Fedővel lefedtem és lassan puhára főztem.
1 nagyobb evőkanál lisztből száraz rántást készítettem, majd levettem a tüzről, csipetnyi piros füszerpaprikát adtam hozzá, és egy nagy pohár kefirrel simára elkevertem, s ráöntöttem a készre főtt krumplira.
Kicsit híg, majdnem levesszerü így elkészülve, de vettem a botmixert és egy két keverés rajta, -hogy azért egész krumplik is maradjanak benne- máris teljes főzelékké sürüsödött. Kihalásztam belőle a babérleveleket és fasírozottal tálaltam.
Fasirozott:
2 kisebb szelet kenyeret apróra tépkedtem, tálba raktam és kb 1 dl tejjel meglocsoltam, majd amikor beszívta a tejet, átnyomkodtam, és hozzáadtam
30 dkg sertés darálthúst (de bármilyen darálthús is jó), 2 gerezd zúzott fokhagymát, 1 mk sót, 1 mk piros füszepaprikát, csipetnyi borsot.
Az egészet összegyúrtam és forró olajban mindkét oldalát szép pirosra sütöttem.
A főzelék tetejére pár csepp olajat csurgattam, összesen ennyi volt benne a zsíradék.

Marcipán-csokifigurák

Hozzávalók:
2 cs marcipán
fél adag mandula aroma
tortabevonó csoki (tej és ét keverve) - nekem maradék volt.
kókuszreszelék,
szárított, aprított narancshéj
Elkészítése:
A marcipán masszába belegyúrtam a mandula aromát, majd egy részéből golyót formáltam, mig a másik részét kinyujtottam, és különböző figurákra szabdaltam őket.
Olvasztott csokiba mártogattam, majd egy saslik pálcika segítségével rácsra tettem őket. A rács alá szilikon alátétet helyeztem, ugyanis az erre lecsurgó csokit könnyü felszedni, s ujra hasznositani.
Kókuszreszelékkel és szárított (aprított) narancshéjjal szórtam egy-egy részét. Ebből a mennyiségből 50 db fincsi csokoládé készült.

Gombás-tejszines makaróni bacon-el

A mai ebédünk szintén egy fél óra alatt elkészíthető menü második fogása volt.
Hozzávalók:
25 dkg makaróni
(só, és kevés olaj a főzővizbe)
1 kis doboz szeletelt konzerv gomba
1 kisebb fej vöröshagyma
1 evőkanál olaj
2 dl tejszín
20 dkg bacon
csipet só (vigyázni vele, mert a bacon is sós)
Elkészitése:
Forrásban lévő vízbe egy kevés sót, olajat tettem, majd kifőztem a tésztát. Ez kb 20 perc, s ennyi idő alatt elkészült a tésztára való is.
Egy serpenyőbe 1 evőkanál olajat tettem, majd apró kockára vágtam a vöröshagymát, megpuhitottam, hozzáadtam a szeletelt gombát. kb 10 percig pároltam. A felét egy késes robotgépben összedaraboltam, hozzáadtam a tejszínt és még egyet forgattam rajta.
A serpenyőben maradt gomba másik feléhez hozzáadtam a bacon-t, s min. 5 percig tovább sütöttem, majd ráöntöttem az összeturmixolt részt, még további 5 percig főztem.
A tésztát tányérra tettem, majd ráhalmoztam a tejszines, bacon-ös szószt, s reszelt sajtot tettem a tetejére.

Képviselő fánk lenne ?? --- ááááá dehogy :-)

Egyik nap bolyongtam a blogok között és egy Faluvégi kurta konyhába tévedtem, s a háziasszony Thrini receptjén akadt meg a szemem. El is döntöttem - miután minden hozzávaló van itthon - megsütöm, ha addig élek is. Hááááát megsütöttem, de azért lett ám egy kis változás, mert ahhoz elég nyügös voltam ma, hogy még külön sokoládékrémet is kevergessek, inkább választottam egy egyszerübb megoldást. No meg nekem még kosárkák sem sültek, hanem valami óriási hólabdának nevezhető gombócok.
Jöjjön hát az én kosárkámnak induló, gombóccá fejlődött akármim, amiből is egy hamisitatlan, hamis képviselőfánkot varázsoltam össze :-) és még azon túl mi mindent????? mert hogy nekem soha sem elég mindig csak egy adaggal próbálkozni :-)

Szóval és tettel: Végy 2 csomag vajas tésztát, nyujtsd ki akkorára, hogy egyenként 12 db akkora kör alakot szaggass ki belőle, hogy a maffin sütőformát beteritse. (ez nálam egy jó nagy öblös pohár volt, ugy kb 10 cm átmérővel) Ezekkel a kerekecskékkel kibéleltem a szilikon maffin sütőformát, 180 fokra előmelegitettem a sütőt és 10 perc alatt megsütöttem. Igenám, de Thrini azt irta, hogy villával megszurkálta őket, amit én tökéletesen elfelejtettem. Nem is lett nekem kosárkám, hanem.............

Ilyen óriási nagy hólabdányi gombócok és csak puposodtak, nőttek a sütőben azalatt a tiz perc alatt. Én meg gondolkodóba estem, meg magamon kivülre kerültem. Mit is kezdjek velük. Akkor még erősen az agyamban motoszkált thrini csokis tölteléke, na de ne máááááááán, ehhez már tulságosan kikészitettek a gombócok.

Nem is beszélve arról, hogy én mindjárt két adag vajas tésztát nyujtottam ki, hát ez lett akkora adag, hogy hirtelen nem tudtam velük mit kezdeni. No amikor az első adag sült, én már akkor láttam, hogy itt a kosárkákból semmi sem lesz, de akkor mit kezdek a gombócokkal? a másik adagot már eleve ugy csináltam, hogy a tésztával kibélelt maffin formába, azaz a formába tett tésztába tettem egy kis lekvárt. Na ez nem jött be valahogy. Jó és finom lett ez, de a tésztája nem tudott ugy felnőni, mint amikor csak üresen süddögéltek magukban.Vissza az eredeti elgondoláshoz és kiindulási ponthoz. A harmadik adagokból ujra gombócok lettek. A kiszaggatott kerekek körül maradt sallangokat pedig ujra összegyurtam, ebből lett a rácsos, amit sajttal, illetve a pár nappal ezelőtt készitett sajtkrémmel töltöttem, csak azért, hogy megkóstolhassuk, hogy igy milyen ize lesz. Milyen lett?? isteni finom. Mi az eredmény? Lehet ez édes, lehet ez sós, ez a tészta egy eszméletlen hamar elkészülő és nagyon finom sütemény.
Ekkor még mindig harcoltam magamban a csokitöltelékkel, amikor koppant valami. Van nekem vaniliás, csokis -főzés néküli- pudingom. Gyorsan mindkettőből fél-fél liter tejjel kikevertem a pudingokat. A gombócoknak óvatosan levágtam a tetejét, megtöltöttem a 3 perc alatt kikevert pudinggal, s még egy kicsit tejszínhabbal is megpakoltam, s rá a levágott tetejüket. Igy lett nekem egy hamisitatlan igazán hamis, de annál finomabb képviselő fánknak csúfolt, finomságom.

Ebből a 2 adag vajas tésztából akkora mennyiség lett, hogy már láttam, ezt nem tudjuk megenni. Azonnal telefon: a gyerkőceinknek, hogy 10 perc mulva jelenésük van valakinek a családból nálunk, addigra elkészülök a gombócok megtöltésével. Hát nem hiszem, hogy örülnének, ha beraknám a fotóikat egyenként, ahogy otthon eszik a finomságokat, pedig olyan édesek, mint akik már pár napja nem ettek :-)
Már csak ezért is megérte a fáradtságot, hogy látom őket elmerülni az evés gyönyörébe.

Együnk halat - mert egészséges :))))

Együnk halat, mert az egészséges, mert az finom, mert az könnyü étel, na de így is ???? --- hát persze, ugyanis ebből és az így elkészített halból nem kell, illetve nem tudunk megenni annyit, amennyit egyébként egy frissen nyúzott, frissen elkészített halféleségből tehetnénk. Viszont a két hal között -ízében, zamatában- is akkora az eltérés, hogy azt csak megkóstolni lehet, illetve kell, azt kihagyni nem szabad, illetve vétek.
Nem kell hozzá más, mint egy jó nagy méretre nőtt Afrikai fekete harcsa és egy jó szomszéd, akinek még füstölője is van. Aztán már csak az élvezetek jöhetnek sorba, mert ez egy kuriózum. Aki még nem kóstolta, tegye meg, mert ez tényleg kihagyhatatlan.
Azt ugyan még nem tudtam eldönteni, hogy reggelire, hideg ebédre, vagy esetleg vacsorára -egy jó nagy szelet házi kenyérrel- illik fogyasztani. Nekem jöhet bármikor, akár egy gusztusos hidegtál elengedhetetlen része is lehet.
Nem kell mást tenni, mint a harcsát hasánál kettéhasítani, belsejétől, fejétől megszabaditani, lemosni, leszárítani, közepesen átsózni, s pár napig sóban érlelni, majd a sót lemosni, egy kampóra felakasztani és mehet is a füstre. Amikor elérte a kellő színt, jól átvette az igazi kis füstös ízt, leszedni a füstről és mehet a kamrába, legjobb, vagy legrosszabb esetbe a speizbe, s lehet csemegézni belőle. Tényleg "csak" csemegézni, mert bármennyit meg lehetne belőle enni, de ez önmaga egy fenséges étek, így aztán inkább a hozzáadott körettel akár főételnek is fogyaszthatjuk. Ha viszont csak reggelire, vacsorára, önmagában kivánjuk tányérra tenni, akkor olyan mintha egy jó kis füstölt sonkát ennénk. (s micsoda illatok a tárolt helyen??? !!!)

A megfüstölt harcsát szép vékony szeletekre vágjuk, bőrétől megfosztjuk és máris tálalhatjuk. Igazi füstölt sonka íze van, de mi kipróbáltuk egy kis héjában főtt krumplival, főtt sárgarépával, nyers salátával, és egy kis chilli paprikával ------ bevált, jöhet, finom, fantasztikus.

Mai menünk és egy izgalmas kenyér

Mai menünket két csirke (azaz tyúk) melle határozta meg. Miután a tyúk -még akkor is, ha az fiatal- húsa kicsit már keményebb a nagyon fiatal csirkénél, ezért most eltértem egy kicsit a Mézes-mustáros csirkemell elkészítésétől. Tettem ezt mindazért, hogy a hús kicsit puhuljon, de ezzel együtt a két mellből elkészült egy nagyon fincsi húsleves, sok-sok zöldséggel és csigatésztával. Húúúúú de jól laktunk már megint. Én nem tudom, hogy a fogadalmunkat - amely a teljes fogyókúra elkezdését volt hivatott érzékeltetni - mikor kezdjük el, de ha ilyen menüket fogok nap, mint nap gyártani, nem mostanában jön el az ideje. No mindegy, én nem szeretek, (nem szeretünk) éhes lenni. Ezért aztán főzni is kell, s ha már egyszer a drága időnket, a konyhában töltjük a mindennapi betevő falatunk elkészítésével, nyilván meg is kell kóstolni, netán el is fogyasztani :-))) Nahát kérem szépen ebből lesz a soha sem elkezdett fogyókúra :-)))
S hogy miért szeretem (szeretjük) inkább a fiatal tyúkhúst, mint az általában hat-nyolc hét alatt felfuttatott műcsirkét ??? --- hááááát nem is tudom !!! --- dehogynem. Az a hat-nyolc hét, ami alatt egy kiscsirkét felfújnak 1,5-2 kg-os súlyra, az nem kap mást, mint tápot, s az a csirke olyan is. Se íze, se büze, azaz hogy inkább büze, mint íze. No de nem taglalom, hiszen ezt a témát mindenki ismeri. Inkább veszem a finom kis tyukocskákat, akik még csak egy, másfél évesek, de ezeket már szemes takarmánnyal etetik, s ha még az udvaron is kapirgálhatnak, akkor még a finom zöld fü is javít a hús ízén. Hát ezért szeretem én a jó "öreg" csirkéket, vagy a fiatal tyúkokat. :-))) No és nem beszélve a belőlük főzött levesről, az aranyló sárga színéről........... vagy egy igazi jó paprikásról, amit jóidőben (s ehhez még nyár sem szükséges) bográcsban is meg lehet főzni.
Az én tyúkhúslevesem alapja a rengeteg és sokféle zöldség. TARTÓSITÓSZERT tartalmazó ételízesítőt soha sem használok. Ezek helyett inkább a bio boltban kapható -só és tartósítószermentes- füszerfélék vannak a konyhám polcain.
Amit a levesbe teszek: fehér és sárga répa, zöldpaprika, (egy parányi erőspaprika) paradicsom, zeller gumó és zeller levél, vagy zeller szár, karalábé, 1 óriási nagy krumpli, 1 óriási fej vöröshagyma, 1 fej fokhagyma. (hagymákat mindíg héjastúl, jól megmosva teszem a vizbe). Füszerfélék: szemes bors, köménymag, szerecsendió, 1 jó nagy evőkanál (só és tartósitószermentes) leveszöldség.
S természetesen az elengedhetetlen hús, ami néha egész tyúk, vagy esetleg sok-sok aprólék, (még a pipi lába is, mert ezt nagyon, de nagyon szeretem). S bizony a "műpipinek" még lába sincs :((
A húst én mindíg kiáztatom hideg vízbe, főzés előtt minimum 2 óra hosszáig, s legalább egyszer cserélek rajta vizet. (vagy ilyen hüvösebb időben akár egy éjszakát is ázhat vizben a speizben)
A levesbevalókat mindíg hideg vízbe teszem föl. Csak addig figyelek rá, ameddig megmozdul a viz a fazékba, aztán fedőt a fazékra, leveszem a hőfokot a legkisebbre és rá sem nézek, majd csak akkor, amikor már biztos megfőtt. (ezt kuktában is el lehet készíteni, de én jobb szeretem egy olyan fazékban, amelyiknek üveg a fedele, mert igy, ha ránézek látom mit csinál, azaz mit nem csinál: ne forrjon a leves, meg se mozduljon, mert akkor nem képződik rajta hab, s igy még csak le sem kell szürni) Főzési ideje mindig attól függ, mekkora mennyiségü a levesben a hús. A mostani két mellből készült levesem kb 1 óra alatt főtt meg. Amit én még nagyon fontosnak tartok, hogy én mindíg annyi levest főzök, hogy a beletett tésztát ne külön vízbe, hanem a húslevesből elszedett lében főzzem ki.
A levesből kivettem a két mellet, csíkjaira szedtem. Egy vokba parányi olajat tettem és bele a mell-csíkokat. Picit (de csak éppen hogy) pirítottam, majd ráraktam egy jó nagy evőkanál mézet, s még ezzel is piritottam egy kicsit. Félre húztam a husit és hozzáadtam a füszereket. Na jó! - bevallom, hogy egy fél deci isteni finom tokaji is belecsurgott :))) (1 gerezd reszelt fokhagyma, só, csipetnyi fehér bors, friss (lehet száritott) snidling apróra vágva, egy gondolatnyi szerecsendió, s szintén egy gondolatnyi chilli paprika). Amikor a füszerekkel megszórtam, jól összekevertem az egészet és visszatettem a tüzhelyre. Közben 3 dl tejszínből 1 evőkanál liszttel (aki szereti lehet keményitő is, én lisztet használok) habarást készítettem és ráöntöttem a húsra. Ahogy sürüsödött még pótolnom kellett 1 dl tejjel. Pár perc alatt összefőztem az egészet, majd 1 jó nagy teáskanálnyi mustárt még hozzákevertem. Egyet rottyant és már kész is volt. Amig a husi készült, addig a spagetti is kifőtt. Tányérra rakva a spagettit, majd tetejére a husikat, s még izlés szerint a főtt répából is karikáztunk bele. (persze ki-ki izlése szerint) Én kihagytam, ugyanis a répát csak nyersen szeretem, vagy az ízét az ételben, de főve nem eszem meg.

Már annyi postot írtam a kenyerekről, hogy nem akartam külön erről a kenyérről ódákat zengeni, vagy újra leirni minden menetet, hiszen semmit sem változtattam az elkészítésén. A mindig jól sikerült fehér kenyerem receptjét vettem elő, de most a vizet abszolut kihagytam és az egész vizmennyiséget savóval helyettesítettem. (A savó, a képen látható krémsajt készítése során született.) Elég sok lett ahhoz, hogy lefagyasszam, inkább tettem egy kisérletet: a savóval készült kenyérre. Nem akarom agyon kommentálni, de bevallom, hogy abszolut finom kenyerem született, ami a következő összetevőkből állt: 50 dkg liszt, 1 evőkanál étolaj, 2,5 dl savó, 2,5 dkg friss élesztő, 1,5 dkg só, csipet cukor, 1 evőkanál tejpor, de ez el is hagyható.

40 dkg nyanya tésztámnak is már lassan lajáróban volt az ideje a hütőszekrényben, gondoltam egyet és az egészet hozzáadtam.

(Nagyon régen sütöttem kovászos, vagy nyanyás kenyeret, de a mult heti disznóvágásra nagyon sok kenyér sült és tutira akartam menni, ezért készitettem egy csomó előtésztát, amiből még megmaradt ez a mennyiség)

Most viszont gondoltam egyet, s látván az öregtésztámat (nyanya), ez már nem várhat a következő sütésig inkább azt tettem, hogy mind beletettem a kenyér hozzávalóiba. (S amikor a kenyértésztám megkelt, formázás előtt levágtam belőle 30 dkg-ot, amit betettem a hütőbe egy zárható müanyag dobozba, majd ez lesz a következő nyanyám a legközelebbi sütésnél)

Minden további menet a már megszokott formában készült egészen a kisütésig. Már alig vártam, hogy a kenyér annyira kihüljön, hogy fel tudjam vágni. Nagyon kiváncsi voltam az állagára, az ízére, s úgy egyáltalán a savós kenyérre. Nem csalódtam, sőt nagyon szép lukacsos, könnyü szerkezetü kenyérkém sült, s amikor csak tehetem a savót soha sem fogom kihagyni ezután a kenyereimből, vagy ha összegyülik annyi (amit felhasználásig le lehet fagyasztani) akkor inkább az egész folyadékmennyiség savó lesz.

Palacsinta - és a mai menünk

Ez a jó kis hideg idő külön jól jön a maradékok biztonságos tárolásához, mert azért a hütőben -mindhiába bedobozolva, lezárva sorakoznak az ételek- akkor is, a sok és sokfajta ételek mellé bezsúfolni egy jó nagy adag -tisztára leszürt- húslét mégsem tudtam elhelyezni, így ma már utolsó felvonásként a letisztított húslevesbe belekockáztam a zöldségféléket, beletettem egy jó kanál tárkonyt egy teatojásba és belelógattam a levesbe, s miután sokáig nem kellett főzni, csak éppen addig, amíg a tárkony ízét átveszi az egész leves, ezért gyorsan 1 kanál lisztet elkevertem 2 dl tejszínnel és ezzel habartam be. Pár csepp frissen facsart citromlével megbolondítottam, de már csak akkor, mielőtt tálaltam. S "megerőltettem" magam 9 db palacsinta kisütésével :)))))) -- de ez éppen elég volt ahhoz, hogy az ebédünk egyszerü, finom és kiadós is legyen, s ráadásul nagyon kevés idő felhasználással készüljön el. (......mert legdrágább: mindíg az idő)

Először lekváros palacsintának indúlt a gondolat, aztán váltottam kakaósra, de amikor a speiz ajtót kinyitottam és majdnem nekemjött egy nutellás üveg -úgy félig tartalommal- akkor végleg eldöntöttem, hogy a palacsinta nutellával töltött lesz és csokiöntettel meglocsolva. Szerintem, jól döntöttem :)))))

A palacsinta hozzávalóit még soha életemben nem mértem le. A jó palacsinta tészta állagára rá kell érezni, legalábbis én ezt vallom, de azért megpróbálom az összetevőket lejegyezni.

2 db tojást beleütöttem egy magasabb falú edénybe (erre nekem külön edényem van), csipetnyi sót tettem bele, majd kb 2 dl tejjel, s kb 1 evőkanál olajjal elkevertem. Kb 3 kisebb merőkanálnyi lisztet hozzáadtam, jócskán simára kevertem egy habverővel, s buborékos ásványvizzel (de legjobb a szódaviz) addig higítottam, amíg el nem értem a megfelelő sürüségü palacsinta tésztát. (az ásványviz, vagy szódaviz kb ugyanannyi, mint a tej)

Cukrot soha sem teszek a palacsinta tésztába.

A teflon serpenyőt nem szoktam kikenni olajjal, (A tésztában már ugyis benne van az olaj) erre egy speciális szórófejes olajtartóm van, és csak egy-két spriccelés, s máris mehet a tészta a sütőbe. A tésztát a serpenyő közepébe öntöm, majd addig forgatom körbe-körbe, amig beteriti a tészta. Miurtán a tésztában elkeverem az olajat, igy soha sem ragad oda. Forditó eszközt sem használok. A palacsinták a levegőben fordulnak meg másik oldalukra :)))))

Amikor kisültek, egyenként megkentem nutellával, majd -családi igény szerint- csokiöntettel locsoltam meg. (én nem kértem rá) - hízlal, de csak ma :))))))

Nos, így lett a mi ebédünk nagyon finom és nagyon "kerek"

Krémsajt - zöldekkel

Hát, eme nap is eljött. Tegnap már ott tartottunk, hogy most egy óriási szünet a sok-sok disznóság után (na persze ez azért nem olyan biztos, de legalábbis megigértük magunknak. - hogy be tudjuk-ééééé tartani???? --- majd írok róla).
Jócskán van mindíg itthon, tejföl, joghurt, kefir, merthogy ezeket a könnyü finomságokat szoktuk elég sürün vacsorára bevetni, s főzni is imádok velük. Most azonban kicsit (vagy nagyon is?) változtatni kellett újra az étkezéseinken. Kicsit félre tesszük a zsíros dolgokat, s már nagyon vágytunk valami finomságra. Most azonban kicsit másképp készítettem a krémsajtomat, mint ahogyan szoktam. Korábban mindíg: először a tejet altattam meg, de ez a nyári változat, télen inkább igy, ahogyan most készült. És nagyon fincsi.
Hozzávalók: (a poharak 450 gr tartalommal bírnak)
1 nagy pohár joghurt,
1 nagy pohár kefír,
2 nagy pohár tejföl

Szükséges még hozzá egy nagyobb csücskös zacskó (én házilag varrtam óriási dupla gézlapból), amibe beleborítottam a tejtermékeket. Aláraktam egy jó nagy müanyag kancsót, a zacskót felakasztottam, és egy jó bő éjszakán keresztül hagytam lecsöpögni.
A kicsöpögő savót gyorsan hütőbe raktam, ezt majd felhasználom kenyér, vagy péksüti készitéséhez.
A zacsiból kiborított -nagyon jó állagú- krémsajtot megsóztam, fehérborssal, és apróra vágott zöldségzöldjével, aprított snidlinggel ízesítettem. Jól összekevertem, dobozba raktam, és irány a hütőszekrény, de előbb egy vacsora-kóstoló jött. Isteni finomra sikerült.
Ebből a mennyiségből 75 dkg natur krémsajtom született, amit ha összehasonlítanánk a "legolcsóbb" multi árakkal, akkor is óriási a különbség mind árában, mind ízében. A hozzávaló füszerek ára nem tett ki 100 Ft-ot. Ugye, hogy érdemes számolni? - na és hát nem beszélve arról, hogy ebben a krémsajtban az van, amit én beletettem. Jócskán elkerültük a tartósítószereket és egyéb E-összetevőket.

Cigánka: ----- Disznót vágtunk

Nekem a disznóvágáskor elkészített sok-sok finomságból a legnagyobb kedvencem a cigánka. Ezt nem mindenütt ismerik és készítik, de a szlovák lakta területeken -de ott sem mindenütt- azért ez nem maradhat el. Nagyon készültem rá, mert ez a feladat az enyém, s azt tudtam, hogy amíg a cigánka elkészítésével foglalatoskodom, addig sem kérdezik, hogy ki, hol és mit talál, vagy nem talál, illetve hol keressen :-) Már maga ez egy pihentetés a sok-sok munka közepette.

Amikor a disznót kettévágják, és a hájat kiemelik, -a hájkerületet- azaz a recehájat, (fátyolkát), ki hogy ismeri és nevezi, hideg vízben kiáztatják, majd egy óriási asztalra, lehetőleg vászon asztalterítőre kiteritik, óvatosan szét kell huzogatni, de nagyon vigyázni rá, mert olyan, mint a menyasszonyi fátyol, gyönyörü, de óvatos bánásmódot igényel, könnyen szakad/- hat.

Amikor már a fátyolka (receháj) szépen megszikkad, és már a hozzávalók, belevalók is megvannak, el lehet kezdeni az összeállitást, ami nagyon egyszerü.

A cigánka hozzávalói és elkészitése:

(Alapanyaga a nyers ledarált sertésmáj, s ugyanannyi sulyú befüszerezett kolbászhus)

Nyers sertésmáj, amit (nyersen) ledarálok (nekem most 2,5 kg volt

befüszerezett kolbászhús (nekem most 2,5 kg volt)

3 óriási fej vöröshagymát apróra vágtam, s kevés sertészsiron megfonnyasztottam

1/4 kg főtt rizs (sós vizben megfőztem)

6 db nyers tojás

ízlés szerint bors,

kóstolás után (ízlés szerint) só

édes és picit csipős őrölt füszerpaprika (én nem szoktam bele tenni)

Egy ilyen óriási lábasba alulra tettem a befüszerezett kolbászhust, majd rá a ledarált nyers sertés májat, hozzáadtam a kevés zsíron fonnyasztott, apró kockára vágott vöröshagymát,

borsoztam, és a nyers tojásokat is beleütöttem.

Jócskán összekevertem, s kóstolás után egy nagyon pici sót még adtam hozzá.

A kiterített recehájat -amikor még gyönyörüen egészben van az asztalon- megpróbálom kb 20x20-as kockára vágni, de itt nem kell a pontos formára törekedni, mert óvatosan lehet a recét nyujtani is, s a legvégén már ugysem lehet kihozni belőlük szabályos kockákat. Ha meg már szakad is, akkor gyönyörüen lehet, foltozni a leszakadó sallangokkal. (Sütéskor ez semmilyen akadályt nem jelent)

2 jó nagy evőkanál masszát a közepébe raktam és ráhajtottam a recehájat, s az összecsomagolt részével lefelé egy tálcára raktam. Hagytam jól kihülni. Egy jó pár darabot azonnal tepsire tettünk, megkóstolni, a többit bezacskóztam és már benn is fagynak a hütőben.

S most következzen 2010. január 16-a :-)

A disznóvágás egyes elemeit, menetét sikerült lencsevégre kapni, de sajnos nem mindig és nem mindent, mert olyan gyorsan dolgoztak a lányok, fiuk, hogy nem mindig tudtam jelen lenni egy-egy eseménynél. Azért egy pár fotó bemutatja az egész napunkat.

(Készül a konyhában: reggelire a finon hagymás vér, amit Kriszta készített.)

Jobb és bal oldalon a mi gyerkőceink :-)

Ica és Erika (a tesók és sógornők), akik a beleket készítették elő, közben az abálóra vigyáztak, és az üstöket figyelték, amelyben a fincsi kis tepertő is sült, no és a hurka, valamint a sajt is itt abálódott.
S mindezek mellett a sok-sok mosogatni való is az övéké volt.

Itt pedig -a garázsban- kezdődik a hús válogatása, majd a darálás. A legfinomabb, legszebb részek egyik fele a fagyasztóba, míg a másik része füstölésre vár, hogy a húsvéti sonka is hazai legyen
de előbb sózódnak, majd a füstre mennek :-)

Tibor: alias metaxás még egy jó bográcsos pörköltet is főzött, s az így elkészült finomság dobozokba került, s egy része a "munkában" alig elfáradtaké, másik része pedig a fagyasztó lakója lett.
A fiúk ujra megbeszélték mi is kerüljön ebbe a töménytelen mennyiségü húsanyagba, hogy abból igazi kolbász és szalámi legyen...
Sajnos, vagy szerencsére?! a végeredmény, a kolbász és hurka, valamint a sajt betöltése olyan hamar elkészült, hogy mire a fotóapparátommal odaértem, már az elkészült finomságok a szomszéd füstölőjében foglaltak helyet, s vártak a következő napra, azaz a füstölés elkezdésére.

Ahogy hazajönnek a füstről, készül az ujabb fotó, mert még praktikákat is be kellett vetni ahhoz, hogy azok a belek, amelyek kicsit megadták magukat, nehogy kidobják a finom kolbászanyagot. No de erről majd egy pár nap múlva.

Egy részlet az asztal sarkáról: megkezdték a lányok a vacsora felrakását, mert már mindenki eléggé megéhezett, s itt már délután 5 óra volt, s a csapat nagyon sietett haza.

Kineveztük a kondi-termet étkezdének, de most nem a tornaszereké, hanem az "éhes gyomor"-é volt a főszerep. Nagyon finom orjaleves, csigatésztával, mégfinomabb töltöttkáposzta, sok-sok tejföllel elégítette ki az "éhes" csapatot :)
-o-o-o-o-o-o-
Egy jó nagy adag sonka, csülök, oldalas, nyúja, különböző szalonnák hófehér ládában sózódnak még legalább 2 hétig, s utána ők is a füstön végzik, majd a kamra lakói lesznek, hogy belőlük a legfinomabb ételek készülhessenek.

Díjat kaptam, na de újra? :)))

Lizann tisztelt meg e nemes díjjal, amit itt is és most is tisztelettel megköszönök. Állítólag azért kaptam, mert "talán" nálam még tanulni is lehet! Hát ha egyszer Ő mondja ? ! - akkor nekem más feladatom nincs, mint rászolgálni, nehogy szégyenbe maradjak :-) S remélem Ő pedig egyszer elárulja, hol is van a Kolbászváros ????? Sejtem én, sejtem én, de azért Lizann szájából jobban esne hallani.
Miután ezt a díjat én már egyszer megkaptam és tovább is adtam, s le is írtam magamról - ha nem is 7- de minimum egy jó hosszu sztorit, hétpecsétes titkot, amit még nem tudhattatok rólam, ezért most ezzel nem szaporítanám a sorokat. ITT elolvashatjátok, kitől kaptam, kinek adtam tovább, s a sztorimat, azaz legyen hétpecsétes titkomat, ami már azóta egyáltalán nem titok. Viszont, bevallom ujra őszintén, hogy még mindíg nem ismerem a mosógép gombjait.... sőőőőőőőt ha a mosogatógépbe én pakolok be, (mint az esetek 90 %-ában) azuram a Tibi, akinek tisztességes neve Laci !!! ugyis utánam ellenőríz. Talán le kellene már szoknom a mosogatógép használatáról is ? :-) meg is próbálom. Nem lehet ez olyan nagy gond :)

Káposztás kapucnyika

A disznóvágás (legalábbis magyarország szlovák lakta területein) elengedhetetlen, és nagyon finom étke a káposztás kapucnyika. Ezt a reggeli, délelőtti órákban fogyasztják általában, de csak azért, mert annyira finom, hogy nem lehetne annyit sütni belőle, ami kitartana az ebédig :-), illetve ilyenkor már sült hust tálalnak az asztalra, majd azt követi a husleves, a töltöttkáposzta és vacsorára a sült hurka, kolbász.
A kapucnyikát nagyon könnyü elkészíteni, nagyon egyszerü és nagyon finom.
Hozzávalók a tésztához
1 kg finom liszt,
2 dkg só,
csipet cukor,
5 dkg élesztő,
1 dl étolaj,
5 dkg margarin,
5-6 dl tej.
Hozzávalók a töltelékhez:
só
bors,
(aki szereti lehet bele tenni piros füszerpaprikát is. Én nem tettem)
olaj, vagy zsir
1 nagy fej lereszelt káposzta, amit jól megsóztam, 1 óráig állni hagytam, kicsavartam a levét, s egy serpenyőben felolvasztott olajon (vagy sertészsiron) megdinszteltem.
olvasztott sertészsir a megkenéshez.
Elkészítése:
A tej mennyiségéből elvettem 1 dl-t, meglangyosítottam, a csipet cukrot hozzáadtam, és belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam, hogy szépen felfusson, s addig bekészítettem a tészta anyagát a kenyérsütőgép üstjébe.
Alulra tettem a tejet, bele az olajat, az összedarabolt margarint. A lisztbe belekevertem a sót és az egészet rákanalaztam, majd a legtetejére tettem a tejben megfuttatott élesztőt.
Kenyérsütőgép gyorsprogramján (Hausmaister 2-es program) 20 perc alatt készre dagasztottam.
Kelesztőtálban 30 perc alatt jó duplájára dagadt.
Bekapcsoltam a sütőt 200 fokra, s amig elérte a hőfokot, addig a tésztát is kinyujtottam, elvágtam, káposztával megtöltöttem és sütőpapirral bélelt tepsire raktam. A tetejüket villával megszurkáltam, hogy a levegő ki tudjon szabadulni.
Légkeveréssel 170 fokon 18 perc alatt készre sült. Kivettem a sütőből és mindkét oldalát olvasztott sertészsirral (lehet olajjal is) megkentem. Ennek az a jelentősége, hogy finom puha marad a tészta.
Jó étvágyat kívánok :-)

"Ő" a joghurtos (nagyon egyszerüen)

Ez egy végtelen egyszerü kenyér, s a hagymások mellé kell is az egyszerüségével. Viszont a sütésnél olyan dolgokat vetettem be, amitől ilyen csodálatos magasra nőttek a kenyerek. Azt hiszem, ezt a praktikát továbbra is folytatni fogom sütéseim során.
A hozzávalókat 1 db kenyérre adom meg.
2 dl viz,
3 evőkanál (jó nagy) joghurt,
1 evőkanál étolaj,
60 dkg kenyérliszt
2 dkg só,
csipet cukor
2 dkg élesztő
1 evőkanál sovány tejpor (elhagyható)
20 dkg öregtészta (50 dkg lisztből, 2 dl vizből, 1 evőkanál olajból, 1 csipet sóból, 1 dkg élesztőből készül, kenyérsütőgépben. Az összetevőket a kenyérsütő üstjébe teszem és 20 perc dagasztás után leállitom a gépet, majd pihentetem az üstben a tésztát 10-12 órán át. Utána bekapcsolom a gépet, egy pár pillanat alatt gombócot formál a gép, ekkor kiveszem, s az igy elkészült kenyértésztát egy zárható müanyag dobozba teszem és irány a hütőszekrény.) Ebből a tésztából használok néha a kenyerekhez, általában 20, 25 dkg-ot. Az öregtészta (nyanya) akár 10 napig is eláll a hütőszekrénybe, de már ugy is megkönnyithetjük a helyzetet, ha az elkészült kenyértésztából formázás előtt elveszünk 20 dkg-ot, betesszük egy zárható dobozba, majd a hütőbe, és készen várja a következő sütést)
Elkészités:
Az összes összetevőket a kenyérsütő üstjébe tettem (arra vigyázok, hogy alulra kerüljön a viz, és a kefir, az olaj, majd rá a többi) 20 perc dagasztás után a tésztát átraktam egy kelesztőtálba. 20 perc eltelte után átgyurtam egy kicsit, majd jócskán beliszteztem a tálat is és a tésztát is és visszaraktam a kelesztő tálba. Ujabb 45 perc kelesztés következett.
Ekkor megformáztam, sütőformába tettem, s ráhuztam egy sütőzacskót, s ujabb 45 perc kelesztés, majd bevágás, -a sütőt 200 fokra állitottam be és 15 perc után betettem a tepsiket.
S most jön a mai napi praktika. Amikor bekapcsoltam a sütőt, az aljába egy jó közepes tepsibe legalább 1 liter vizet tettem. A sütőzacskó mindkét végét (miután az én sütőzacsim méretre vágható) nyitva hagytam és igy sütöttem meg a kenyeret, légkeverésen, 170 fokon 35-40 perc alatt.
A vizgőz hatására és attól, hogy a sütőzacsi mindkét végén bejutott a gőz a kenyérhez, akkorára nőttek, mintha dupla mennyiségü hozzávalóból készült volna a kenyér.

Hagymás napok/- hetek :-)

Előző postomra visszahivatkozva "csak" azért készült olyan egyszerü és gyors kis leves, mert ime itt az egész napi elfoglaltságom. Még mindig a hétvégi "disznóságok"-ra való készülődés jegyében zajlanak napjaim. Sokan leszünk, s mire a disznóságokból ehető falatok lesznek, addig ugye nem éhezhet a munkás csapat. Ma már azt mondtam itt a vége, elég lesz már ennyi, de még előkészitettem a holnapi napra is egy kis finomságot, de ennek elkészitésére ma már nem volt időm, sem hely s sütőben.
Igy aztán ma egy óriási adag hagymáspogácsának induló (de hagymásgombócok lettek belőle) finomság készült, no meg kiegészítve még ma is két kenyérrel.

A hagymás pogácsa receptjét valamikor Limaránál láttam, egyszer már meg is sütöttem, akkor is óriási sikere volt. No ez, amolyan sörkorcsolya lesz a hétvégi disznóvágás idején.

Én a receptet egy kicsit átváltoztattam, s ezért sem lettek a tésztából pogácsák, hanem valami "csillagos" gombócok, mert lecseréltem egy-két hozzávalót, amit viszont abszolut nem bántam meg, mert ez még talán most sokkal finomabb is lett, s ráadásul még egy kicsivel több "pogácsa-gombócok" születtek. (összesen: 125 db)

Hozzávalók:

1 kg finomliszt,

25 dkg margarin,

25 dkg házi disznózsír,

2 evőkanál só

2 egész tojás,

1 nagy pohár tejföl,

csipet cukor,

5 dkg élesztő,

1 dl tej, amiben az élesztőt a csipetnyi cukorral felfuttattam.

1 evőkanál zsir

4 nagy fej lilahagyma

Elkészitése:

A lisztet átszitáltam és a hozzáadott margarinnal és zsirral elmorzsoltam, majd hozzáadtam a sót, s összekevertem a liszttel. Közepébe egy mélyedést csináltam, ebbe tettem bele a tojást, a tejfölt, a felfuttatott élesztőt és összedolgoztam a tésztát. Amikor elkészült, fóliába csomagoltam és 2 órára a hütőbe raktam.

Ezalatt az idő alatt az 1 evőkanál zsiron puhára fonnyasztottam a lilahagymát (amit előzőleg megtisztitottam, félbe vágtam és vékonyra felszeleteltem)

A hütőben megkelt tésztát (2 óra elteltével) lisztezett nyujtó felületen téglalap alakura kinyujtottam. Közepére -egy csikban- ráraktam a hagyma egyharmadát, majd összehajtogattam a tésztát. Képzeletbeli három részre osztva először az egyik oldal egyharmadát ráhajtottam, de eőtte rákentem a hagyma másik harmadát, a tésztára, majd a visszamaradt harmadik harmadra is rákentem a hagymákat és betakartam vele az egész tésztát. Ujra kinyújtottam jó ujjnyi vastagra, s kiszaggattam. Sütőpapirral bélelt tepsire raktam, hagytam fél órát pihenni, majd a tetejét tojással megkentem.

A sütőt 200 fokra előmelegitettem, légkeverésen 10 perc alatt szép pirosra sütöttem. Szeretem a légkeveréses sütést használni, főleg olyankor -mint most is-, amikor sok tepsi sütemény készül, igy egyszerre két adag sülhet ki.

Amíg a pogácsa tészta a hütőben 2 órát várakozott, addig kisült két újabb kenyerem, ami most egy joghurtos, de majd erről egy másik postban................

Zöldség-leves csigatésztával

Ma egy nagyon egyszerü és nagyon könnyü -odasekellfigyelnirád- levest készítettem, ugyanis még mindíg a hétvégére készülődünk és sütök, előkészítek, pakolok, rámolok, na és még ma is kenyeret sütöttem, káposztát reszeltem, hagymákat tisztitottam, egyszóval volt mit aprítani a tejbe, ezért aztán sok időm nem volt, hogy az ebédre figyeljek. Ez a leves is -Sok-sok zöldséggel készült és benne csigatésztával- a félóra alatt elkészülő ételek közé tartozik.
Hozzávalók és elkészítés:
Egy közepes kislábasba nagyon kevés olajat tettem, majd a sárgarépákat belekarikáztam, lefedtem. Azért csak a sárgarépával kezdem a párolást (piritást), mert akkor a levesnek gyönyörü aranysárga színe lesz. Ugy érzi az ember, mintha jó kis finom tyúkhúslevest enne. Pár perc alatt szép sárga lett az olaj, ekkor fölöntöttem vizzel, s beleraktam a többi hozzávalókat. Karikára vágott fehér-répa, csíkokra vágott karalábé, zeller, kockára vágott krumpli, só, bors, köménymag, 1 paradicsom, 1 zöldpaprika, egy csöppnyi reszelt szercsendió) Annyi vizet öntöttem még hozzá, hogy jócskán, ellepje a lé a zöldségeket, mert kb 11-15 perc mulva már meg is puhult minden, akkor beletettem a csigatésztát és még 10 percig főztem, majd tálaltam.
A tegnapi fánkmaradékkal egészítettük ki, amit most fügelekvárral ízesítettünk.

Fánk - nagyim ősi receptje alapján

Fánkom: Nagyikám ősi receptje alapján, aki még mindent disznózsirral készitett, de hiszen akkor nem is volt más. Én sem sokban tértem el ettől, csupán a kisütéséhez használok olajat, vagy néha a hozzávalókban a zsirt, margarinra cserélem. (mikor mi van itthon)

Lett ebből kerek is, meg figurás is :-) mert a nagyim is így csinálta. (a figurásak a szaggatás után visszamaradt sallangokból készültek)
Akkor kezdődjön a mese nélküli recept, ahogy fél évszázaddal ezelőtt -majdnem így- készült.

Azért irom, hogy majdnem, mert még akkor a kenyeret is fateknőben gyurtuk, dagasztottuk, s nem volt az a mai kényelem, hogy csak bekapcsolom a kenyérsütő, vagy dagasztó gépet és már dolgozik is. Keményen meg kellett dolgozni egy-egy dagasztásért, hogy nagyon jó tésztát kapjunk, s finom süteményeket, kenyeret együnk. Szerencsére ma már csak a kenyérsütőt kell elővenni, belepakolni mindent, s utána már a "legnehezebb" feladat a szaggatás. Főleg annak, akinek (mint én is) nincs fánkszaggatója :-) de van ám jó pár, kisebb-nagyobb méretü pohara :-)

Hozzávalók:

2 dl tej

60 dkg finom liszt
2,5 dkg élesztő

2 egész tojás

1 dkg só (lehet kevesebb is, én ennyit szoktam bele tenni)

3 dkg margarin

2 evőkanál olaj (nagyim a margarin és az olaj helyett két jó pupus evőkanál zsirt használt)

2 evőkanál tejföl (nekem jó nagy evőkanalaim vannak)

0,5 dl rum (na ez kihagyhatatlan, de az én nagyim igazi házi szilvapálinkával dúsította)

Elkészitését ugy irom le, ahogyan én most kenyérsütőgépben készitettem.

(Kenyérsütőgépem: Hausmaister family HM 1300-as és két lapátos, s ezt a tésztát a 2-es gyorsprogramon készitem, de csak a dagasztásig. Utána leállitom a gépet és kiveszem a tésztát.)

Elkészítése:

a 2 dl tejet meglangyositom, s a felét a kenyérsütő üstjébe öntöm,

a másik felében csipetnyi cukrot teszek és belemorzsolom az élesztőt, majd felfuttatom.

Tovább rakom a hozzávalókat a gépbe:

tojás, só, margarin, olaj, tejföl, rum

A lisztbe keverem bele a cukrot és a sót, majd az összekevert lisztet is belekanalazom a kenyérsütő üstjébe és ráteszem a már felfuttatott élesztőt.

A gép 5 percig melegit, 3 percig kavar, 22 percig dagaszt.

Amikor vége a programnak, jócskán lisztezett nyujtó felületre boritom és jó vékonyra kinyujtom. Teljesen mindegy milyen alaku, csak az a lényeg, hogy legalább négyzet, vagy téglalap legyen, ugyanis amikor jó vékonyra kinyujtom a tésztát, felolvasztott disznózsirral meglocsolom (ugyanugy, mint ahogyan a rétest szoktuk), s utána összehajtom mégpedig ugy, hogy egy harmadát ráhajtom a kétharmadig, aztán a visszamaradó egyharmaddal betakarom az egészet. Ekkor a tésztám elég vastag lesz, fogom a nyújtófát és szépem nyújtok rajta mindaddig, amig olyan jó ujjnyi vastagságu nem lesz. Vastagabb ne legyen, mert igy is nagyon megnő sütéskor. (S a három rétegben hajtogatás pedig rétegessé teszi a fánkot)

Az én tanácsaim, vagyis praktikáim....

Én Vokban sütöm a fánkot, amelyben 3/4 liter olajat öntök, s jól felmelegítem. Kezem fejét szoktam fölé tartani, s azzal már érzem, hogy megfelelő-e az olaj hőmérséklete.

A Vokban való sütésnek az az előnye, hogy nagyon keskeny a fenék része, ahol a láng éri (bár én villanytüzhelyen sütök, de a gáztüzhely lángjánál még fontosabb lehet, hiszen nem az egész lábas alja melegszik csak egy kis része.) és a vok széle pedig kifelé bővül, igy sokkal egyenletesebben tudnak sülni a fánkocskáim. 5-6 db tud kisülni egyszerre.

Oda kell figyelni a sütésnél, mert ez egy nagyon laza, könnyü szerekezetü tészta és nagyon hamar sül is. Tehát szinte csak pillanatok müve, s már fordithatom is a másik oldalára. Ezért ugy szoktam, hogy mind kiszaggatom a tésztát, s utána már csak sütök, és sütök.

Egy jó nagy lapos tányérra (tálcára) duplán jó vastag kéztörlő papirt teszek, s erre szedem ki a kisült fánkokat.

Még egy kis rafinéria: a szaggatáskor (na persze ha ugy csináljuk, hogy szép kerek fánkunk legyen, akkor óhatatlan, hogy ne legyenek sallangok. Ezeket a végén összesodrom és valami figurákat gyártok belőle és utoljára sütöm ki őket. Ma is sikerült megformálni magam a hulladékból, de ugy megdagadtam a forró olajban, hogy se kezem, se lábam, se fejem nem vált el egymástól. Összesültem :-) akarom mondani. Összenőttem, na de majd lefogyok, bár még nem terveztem :-)

Lekvárral és porcukorral szoktam tálalni, ma viszont egy nagyon egyszerü -még tavasszal, vagy koranyáron készült) lekvárral bolondítottuk meg. Ez egy fehér ringló dzsemnek indult, aminek főzéskor nem sok ize volt, ezért narancs és citrom héjakat főztem bele. Húúúúúúúúú de isteni lett. Most bontottuk meg az első üveget. Ami még a garázsban maradt jól eldugom, mert szerintem ennek jó nagy keletje lesz, s a következő fánksütésig akár még el is fogyhat :-)

-o-o-o-o-o-o-o-

Ma a főzés és fánksütés mellett elkészült a tegnapi Mammut tesókája

Adatai ugyanaz, mint ikertestvérének a Mammutnak, csak éppen egy kicsit a súlya és a megérkezésének időpontjában volt változás. S "Ő" nem lila, hanem vöröshagymás :-)) adunk ám a színekre is, nemcsak a külsőre :)))
S miután "Őt" sem tudtam úgy sütni, hogy a jénai teteje rajta legyen, ezért a sütés kezdésekor a sütő aljába egy közepes tepsit betettem, amibe jó bő 1 liter vizet beleöntöttem. Sokkal szebben is sült, mint a tegnapi.
Mammut ikertesókája megszületett 2010. január 13-án 14.52 perckor. Világrajövetelekor mért súlya: 2.666 gr, magassága: 17 cm, hosszúsága: 33 cm.
Jaaaaaaaaa ! és most már sokkal több cserép is van rajta.
S még mondja valaki, hogy a 13-a nem egy szerencsés nap :))))))

Lilahagymás Mammut kenyér

Komolyan mondom, már nem akartam újabb és újabb kenyerekkel, és a hétvégi disznóvágásra való készületekkel jelentkezni, de ezt a mai napi MAMMUT kenyeret meg kell mutatnom, mert nem hittünk a szemünknek. Persze a turpisságok most is előjöttek és néha, ha az ember lánya még téved is egy kicsit, vagy a megszokott mozdulatoktól eltér, akkor követhet el "hibát" - na de ekkorát ? --- Bizony ekkorát !! - aminek az ára 1 db 2,5 kg-os kenyér lett. Van ám története is a dolognak, mint -általában nálunk a konyhában- mindíg és mindennek.

Dagasztó gépemről már nem akarok írni, de teljesen beadta az unalmast, fél év után megy a szervizbe, hogy ráírják: javíthatatlan és kapok egy újat, vagy visszafizetik az árát. Na de nem is ez a töreténet. Még mindig a hétvégi disznóvágás a fő súlyponti kérdés nálunk, s miután elég sokan leszünk, hát kenyérből sem kevés kell.

Elővettem a két kenyérsütőmet, s gondoltam: a mindig 1 kg lisztből készült kenyérkém hozzávalóit most felezem. Egy adag az egyik gépbe, másik a másikba. Minden annak rendje és módja szerint történt, csak elbaltáztam egy kicsit (jaaaaaaj de jól tettem, mint kiderült). Nagyon régen sütöttem öregtésztával is, de miután most a hütőmben éppen 2x 25 dkg nyanya pihent, éreztem, hogy itt az ideje a felhasználásnak. S itt jött a "bukta" amiből ez a kenyér származik. Feleztem a hozzávalókat a két gép üstjébe, de a nyanya adagját elfelejtettem felezni, illetve automatikusan adtam hozzá az egyik adaghoz is a 25 dkg-ot, s ugyanugy a másik gépbe is a másik 25 dkg-ot. S még eszembe sem jutott, csak már jóval később, hogy a fele is elég lett volna. (De kár lett volna, ha csak a felét teszem bele.)

Azért irom ám a hozzávalókat is, mert ma megint csak egy egyszerü kenyeret szerettem volna sütni, de hát ez lett az eredmény: - egy nagyszerü és nagyon finom kenyér.

Egy kenyérre és egy gépre irom az adagokat.

Hozzávalók:

Nyanya (a hütőből) hozzávalói, amit már három nappal ezelőtt készítettem el

50 dkg finomliszt,

1 dkg élesztő

3 dl langyos viz

1 csipet só,

1 csipet cukor

(A nyanya -amikor először az összeset elkészitettem- összetevőit kenyérsütő gépbe tettem, 20 perc dagasztás után hagytam a tésztát az üstben jócskán túlkelni, majd hidegre raktam egy éjszakára. Másnap reggel vissza az üstöt a kenyérsütőbe, egy párat fordult vele a lapát, éppen csak hogy egy finom jó kis gombóc keletkezett belőle. Ezután kivettem, s az egész tésztát egy tetővel zárható müanyag dobozba tettem, s irány a hütő)

Nos ebből a nyanyatésztából maradt meg nekem 50 dkg, s ezt felezve adtam hozzá a kenyértésztához.

A kenyér hozzávalói (1 kétlapátos kenyérsütőhöz)

50 dkg kenyérliszt,

2 dkg só,

csipet cukor

1 evőkanál étolaj

2 dkg élesztő,

1 kisebb főtt, áttört krumpli

1 pupos evőkanál tejpor (elhagyható,,,,,, --- de minek???)

25 dkg öregtészta, azaz nyanya, vagy inkább természetes állományjavítónak nevezném már ezek után.

1 Nagy fej lilahagyma, amit félbe vágtam, vékonyra felszeleteltem, s pici olajon finomra megpiritottam. Nem sütöttem, csak a gőzében hagytam, hogy szépen megpuhuljon, s majdnem lekvárszerü lett, mire elkészült. Ezt félretettem, s majd később lesz rá szükség.

A kenyérsütőbe betett hozávalókból 20 percig dagasztott a gép (mindkettő egyszerre). Amikor mindkét gép leállt, kivettem a két adag tésztámat és finom mozdulatokkal összedolgoztam őket. Ez csak pár mozdulat volt. Szép jó nagy cipó lett belőle. Bőven lisztezett kelesztőtálba helyeztem, tetejét is jócskán liszteztem, majd 20 perc pihenés után kicsit átgyurtam, de csak nagyon finoman, s vissza a kelesztőtálba, ahol még 45 percig tovább kelt.) Amikor letelt a 45 perc és felemeltem a kelesztőtál tetejét: jött a "rémület" Úristen, mekkora adag, és mekkora mennyiség. Na ekkor már koppant, hogy ezt a tésztamennyiséget formakenyérnek nem lehet megsütni. Elő az óriási jénaival. De ne szaladjunk ennyire előre.

Amikor duplájára kelt a tésztám, akkor lisztezett nyujtó felületre boritottam, kinyomkodtam a jó sok levegőt belőle és a megpuhitott lilahagyma félkarikákat rásimitottam (inkább bele kellett volna nyomkodni a tésztába, de erre már a felvágás után jöttem rá), s szépen a tészta két szélét finoman -jobb és bal oldalon- behajtottam és az egészet feltekertem. Alig birtam átemelni a jénaiba, ahol szintén 45 percig még tovább kelt az én mammut tésztám. Már a kelés végén a bevágásnál is ájuldoztam, mert -mint a képen is látszik- hozzáért a jénai teteje a tésztához, ezért aztán amikor bekerült a sütőbe nem is tudtam rátenni a jénai tetőt, mert kinyomta volna az egészet, vagy egy nyomorék kenyér sült volna ki. Amikor bevágban (45 perces jénaiban kelés után) a tésztát, bekapcsoltam a sütőt 220 fokra, s 15 perc után jénai tető nélkül behelyeztem a sütőbe a kreálmányomat. Ekkor még nem érte el a sütő a megfelelő -220 fokos- hőmérsékletet, de már nem mertem tovább várni vele, mert kikelt volna még az edényből is, mint ahogyan a képen is látható, de ez inkább segített, mint rontott rajta, ugyanis a még nem megfelelő hőmérsékletü sütőben picit tovább kelt.

15 percig 220 fokon sütöttem, s ekkor kénytelen voltam rátenni egy alufóliát, mert a teteje már kezdett szépen pirulni. (Jénai tető jócskán bespriccelve hideg vizzel a konyhapulton pihent, mert rá nem volt szükség a sütőben) :-))

15 perc után légkeverésre kapcsoltam és a hőfokot is levettem 170 fokra, s további 30 percig sütöttem. Amikor kivettem a sütőből, hideg vizzel lespricceltem, s jöttek is volna a cserepek, de az én gyerekem nem győzte kivárni, pedig gyönyörüen lehetett hallani a tészta héjának ropogását. Sajnos a kettévágásnál látszik is, hogy még forró volt a kenyér, igy a kés mindhiába volt éles.

Krisztám, már nagykabátban, indulatban hazafelé, ott állt a kenyér mellett és csak azt kérdezte: - ezt a kenyeret valóban el fogod tenni a fagyasztóba és csak a hétvégén fogjuk felvágni? --- naná !!!!! mondtam én, de hát csak nézzetek rá erre a fotóra és a ragyogó tekinteteire, amiket a kenyerekre vetett. Nem volt mit tenni, a kenyeret kétharmadoltuk, s a nagyobbik felét -még majdnem forrón- hazavitte és mint az előbbi telefonbeszélgetésből kiderült csak három szelet maradt nekik belőle. (Csak halkan jegyzem meg, hogy a kenyér pontosan 2,5 kg-os lett).

Most készül az ujabb nyanya, hogy holnap újra elkezdjem a hétvégére sütögetni a kenyereket. Hál istennek, hogy ilyen jóevő gyerkőceink vannak, csak akkor mikor fog elkészülni a hétvégi kenyér mennyiség, ha minden nap megesszük a frissen sülteket ? :-) Én kívánom, hogy mindenki ekkorát tévedjen, hogy 50 dkg liszthez 25 dkg nyanyát adjon, s akkor az óriási öröm sem marad el.