Mai menünk és egy izgalmas kenyér

Mai menünket két csirke (azaz tyúk) melle határozta meg. Miután a tyúk -még akkor is, ha az fiatal- húsa kicsit már keményebb a nagyon fiatal csirkénél, ezért most eltértem egy kicsit a Mézes-mustáros csirkemell elkészítésétől. Tettem ezt mindazért, hogy a hús kicsit puhuljon, de ezzel együtt a két mellből elkészült egy nagyon fincsi húsleves, sok-sok zöldséggel és csigatésztával. Húúúúú de jól laktunk már megint. Én nem tudom, hogy a fogadalmunkat - amely a teljes fogyókúra elkezdését volt hivatott érzékeltetni - mikor kezdjük el, de ha ilyen menüket fogok nap, mint nap gyártani, nem mostanában jön el az ideje. No mindegy, én nem szeretek, (nem szeretünk) éhes lenni. Ezért aztán főzni is kell, s ha már egyszer a drága időnket, a konyhában töltjük a mindennapi betevő falatunk elkészítésével, nyilván meg is kell kóstolni, netán el is fogyasztani :-))) Nahát kérem szépen ebből lesz a soha sem elkezdett fogyókúra :-)))
S hogy miért szeretem (szeretjük) inkább a fiatal tyúkhúst, mint az általában hat-nyolc hét alatt felfuttatott műcsirkét ??? --- hááááát nem is tudom !!! --- dehogynem. Az a hat-nyolc hét, ami alatt egy kiscsirkét felfújnak 1,5-2 kg-os súlyra, az nem kap mást, mint tápot, s az a csirke olyan is. Se íze, se büze, azaz hogy inkább büze, mint íze. No de nem taglalom, hiszen ezt a témát mindenki ismeri. Inkább veszem a finom kis tyukocskákat, akik még csak egy, másfél évesek, de ezeket már szemes takarmánnyal etetik, s ha még az udvaron is kapirgálhatnak, akkor még a finom zöld fü is javít a hús ízén. Hát ezért szeretem én a jó "öreg" csirkéket, vagy a fiatal tyúkokat. :-))) No és nem beszélve a belőlük főzött levesről, az aranyló sárga színéről........... vagy egy igazi jó paprikásról, amit jóidőben (s ehhez még nyár sem szükséges) bográcsban is meg lehet főzni.
Az én tyúkhúslevesem alapja a rengeteg és sokféle zöldség. TARTÓSITÓSZERT tartalmazó ételízesítőt soha sem használok. Ezek helyett inkább a bio boltban kapható -só és tartósítószermentes- füszerfélék vannak a konyhám polcain.
Amit a levesbe teszek: fehér és sárga répa, zöldpaprika, (egy parányi erőspaprika) paradicsom, zeller gumó és zeller levél, vagy zeller szár, karalábé, 1 óriási nagy krumpli, 1 óriási fej vöröshagyma, 1 fej fokhagyma. (hagymákat mindíg héjastúl, jól megmosva teszem a vizbe). Füszerfélék: szemes bors, köménymag, szerecsendió, 1 jó nagy evőkanál (só és tartósitószermentes) leveszöldség.
S természetesen az elengedhetetlen hús, ami néha egész tyúk, vagy esetleg sok-sok aprólék, (még a pipi lába is, mert ezt nagyon, de nagyon szeretem). S bizony a "műpipinek" még lába sincs :((
A húst én mindíg kiáztatom hideg vízbe, főzés előtt minimum 2 óra hosszáig, s legalább egyszer cserélek rajta vizet. (vagy ilyen hüvösebb időben akár egy éjszakát is ázhat vizben a speizben)
A levesbevalókat mindíg hideg vízbe teszem föl. Csak addig figyelek rá, ameddig megmozdul a viz a fazékba, aztán fedőt a fazékra, leveszem a hőfokot a legkisebbre és rá sem nézek, majd csak akkor, amikor már biztos megfőtt. (ezt kuktában is el lehet készíteni, de én jobb szeretem egy olyan fazékban, amelyiknek üveg a fedele, mert igy, ha ránézek látom mit csinál, azaz mit nem csinál: ne forrjon a leves, meg se mozduljon, mert akkor nem képződik rajta hab, s igy még csak le sem kell szürni) Főzési ideje mindig attól függ, mekkora mennyiségü a levesben a hús. A mostani két mellből készült levesem kb 1 óra alatt főtt meg. Amit én még nagyon fontosnak tartok, hogy én mindíg annyi levest főzök, hogy a beletett tésztát ne külön vízbe, hanem a húslevesből elszedett lében főzzem ki.
A levesből kivettem a két mellet, csíkjaira szedtem. Egy vokba parányi olajat tettem és bele a mell-csíkokat. Picit (de csak éppen hogy) pirítottam, majd ráraktam egy jó nagy evőkanál mézet, s még ezzel is piritottam egy kicsit. Félre húztam a husit és hozzáadtam a füszereket. Na jó! - bevallom, hogy egy fél deci isteni finom tokaji is belecsurgott :))) (1 gerezd reszelt fokhagyma, só, csipetnyi fehér bors, friss (lehet száritott) snidling apróra vágva, egy gondolatnyi szerecsendió, s szintén egy gondolatnyi chilli paprika). Amikor a füszerekkel megszórtam, jól összekevertem az egészet és visszatettem a tüzhelyre. Közben 3 dl tejszínből 1 evőkanál liszttel (aki szereti lehet keményitő is, én lisztet használok) habarást készítettem és ráöntöttem a húsra. Ahogy sürüsödött még pótolnom kellett 1 dl tejjel. Pár perc alatt összefőztem az egészet, majd 1 jó nagy teáskanálnyi mustárt még hozzákevertem. Egyet rottyant és már kész is volt. Amig a husi készült, addig a spagetti is kifőtt. Tányérra rakva a spagettit, majd tetejére a husikat, s még izlés szerint a főtt répából is karikáztunk bele. (persze ki-ki izlése szerint) Én kihagytam, ugyanis a répát csak nyersen szeretem, vagy az ízét az ételben, de főve nem eszem meg.

Már annyi postot írtam a kenyerekről, hogy nem akartam külön erről a kenyérről ódákat zengeni, vagy újra leirni minden menetet, hiszen semmit sem változtattam az elkészítésén. A mindig jól sikerült fehér kenyerem receptjét vettem elő, de most a vizet abszolut kihagytam és az egész vizmennyiséget savóval helyettesítettem. (A savó, a képen látható krémsajt készítése során született.) Elég sok lett ahhoz, hogy lefagyasszam, inkább tettem egy kisérletet: a savóval készült kenyérre. Nem akarom agyon kommentálni, de bevallom, hogy abszolut finom kenyerem született, ami a következő összetevőkből állt: 50 dkg liszt, 1 evőkanál étolaj, 2,5 dl savó, 2,5 dkg friss élesztő, 1,5 dkg só, csipet cukor, 1 evőkanál tejpor, de ez el is hagyható.

40 dkg nyanya tésztámnak is már lassan lajáróban volt az ideje a hütőszekrényben, gondoltam egyet és az egészet hozzáadtam.

(Nagyon régen sütöttem kovászos, vagy nyanyás kenyeret, de a mult heti disznóvágásra nagyon sok kenyér sült és tutira akartam menni, ezért készitettem egy csomó előtésztát, amiből még megmaradt ez a mennyiség)

Most viszont gondoltam egyet, s látván az öregtésztámat (nyanya), ez már nem várhat a következő sütésig inkább azt tettem, hogy mind beletettem a kenyér hozzávalóiba. (S amikor a kenyértésztám megkelt, formázás előtt levágtam belőle 30 dkg-ot, amit betettem a hütőbe egy zárható müanyag dobozba, majd ez lesz a következő nyanyám a legközelebbi sütésnél)

Minden további menet a már megszokott formában készült egészen a kisütésig. Már alig vártam, hogy a kenyér annyira kihüljön, hogy fel tudjam vágni. Nagyon kiváncsi voltam az állagára, az ízére, s úgy egyáltalán a savós kenyérre. Nem csalódtam, sőt nagyon szép lukacsos, könnyü szerkezetü kenyérkém sült, s amikor csak tehetem a savót soha sem fogom kihagyni ezután a kenyereimből, vagy ha összegyülik annyi (amit felhasználásig le lehet fagyasztani) akkor inkább az egész folyadékmennyiség savó lesz.