Perec...... Perecc? - Peretlek

Tegnap teljes mértékben elkapott a hév, amikor megláttam Gizus házi sörös perecét. Címéből ítélve már le is mondtam róla, mert nálunk nagyon ritkán találni sör, illetve alkohol féleségeket. Maximum annyit, amennyit sütéshez- főzéshez fel is használok. Egyébként antik vagyunk, de mint kiderült, Gizus is a perec mellé gondolta a  sört.

Döntöttem, hogy ma én leszek a soros, mert nekem is jár valami finomság. Tegnap ugyanis majdnem egész nap az édes-szájúaknak melegedtem a konyhában, hát ma én jövök, s velem együtt a perec.

 

A recept ITT is megtalálható, de én mindjárt dupla adaggal kezdtem. Azt hiszem nagyon jól döntöttem.

 

Hozzávalók:  (dupla adaghoz)

 

60 dkg liszt

16 dkg zsír

2 cs Vánzca sütőpor

2 tojás sárgája

2 tk só

2-3 ek tej  (nekem ennél sokkal több kellett, kb 10-12 kanál is)

köménymag (a tésztába is tettem keveset, de a tetejét is megszórtam)

 

A perecek tetejét a tojásfehérjével kentem meg, s erre szórtam kevés köménymagot.

 

 

A lisztbe belekeverjük a sütőport, a sót, majd a zsírt is elmorzsoljuk benne. Ezután a tojássárgákat és a tejet is hozzáadjuk és jól gyúrható tésztát készítünk belőle. A tejből nekem sokkal több kellett, mint amit Gizus a recepthez írt. Szerintem olyan jó háromszorosa.

A tésztát kinyújtjuk alig 1 cm-es vastagságra és perec-szaggatóval kiszúrjuk és sütőfóliával bélelt tepsire rakjuk.

 

A sütőt bekapcsoljuk, 150 fokra felmelegítjük, s légkeverésen 12 perc alatt kisütjük.

 

Két óriási tepsi perec, s a leesett utolsó darabokból egy kistányérnyi rudak is sültek ebből a mennyiségből.

Ajánlom mindenkinek, s köszönöm Gizinek az ötletet. Most már oda jutottam, hogy mégis csak elő kellene vennem a láda fiából azt a Váncza süteményes könyvet :) mert én nem szeretek süteményes könyvekből sütni, de hát ha már ez is ilyen finomra sikerült?