Húsvét előtt

 

 

Kincses Zoltán

Húsvét előtt

 

Boldogtalan ember egy percre állítsd meg utad,
Fékezd tekinteted, mely messze távolba kutat,
Lassítsd le lépteid, és tárd ki kebledet,
És ölelj meg mindenkit, ki biztosan szeret,

Majd lépj tovább egy aprót, csupán egy rövidet,

S zárd szívedbe akkor minden ellenségedet.
Lehetsz te akár bűnös vagy bűntelen,
Rád is kisugárzik az isteni kegyelem,
Mert egykor egy férfi - a nevét ismered -,
Ezredévek előtt éretted szenvedett.
Felvitte keresztjét a hosszú Golgotán,
Könnyes szemekkel a világ hajnalán.
Megmászta mint Sziszüphosz a maga hegyét,
Míg a száraz fa feltörte kérges tenyerét,
A hátán csíkokban az ostornak nyoma,
Jelezve, hogy az ember olykor mily ostoba.
A fejébe nyomtak tövisből koronát,
S szögekkel verték át reszketeg corpusát. .
Csak a tekintete maradt tiszta és gondtalan,
Mert tudta, a rá kimért sorsnak itt és most vége van.
Megtette azt, amit tenni csak lehetett,
Szívéből ezer helyt gyúlt lángra szeretet,
Mint megannyi pásztortűz mélysötét éjszakán,
Apró fények égnek mindenhol nyomdokán. .
Most rajtunk a sor, hogy kövessük lépteit,
Csökkentsük a világ felsebzett kínjait.
Mert bizony van dolgunk millió s számtalan,
Míg felénk nyújtja kezét ezernyi hontalan,
Míg az utcákon éhezik anya és gyermeke,
S míg felsebzi a földet az önzés fegyvere.
Boldogtalan ember, egy percre állítsd meg utad,
Ne legyen benned többé már indulat.
Tárd ki kebledet, és lassítsd lépteid,
Gyarapítsd már te is a szeretet híveit.
Húsvét előtt hallgasd, mert itt az üzenet:
Szeresd felebarátodat, s majd a világ is szeret

 

 

 

Babits Mihály

Húsvét előtt

 

S ha kiszakad ajkam, akkor is,
e vad, vad március évadán,
izgatva bellül az izgatott
fákkal, a harci márciusi
inni való
sós, vérizü széltől részegen,
a felleg alatt,
sodrában a szörnyü malomnak:ha szétszakad ajkam, akkor is,ha vérbe lábbad a dallal ésmagam sem hallva a nagy Malomzugásán át, dalomnak izéta kinnak izéntudnám csak érzeni, akkor is- mennyi a vér! -szakadjon a véres ének!
Van most dicsérni hősöket, Istenem!
van óriások vak diadalmait
zengeni, gépeket, ádáz
munkára hülni borogatott
ágyuk izzó torkait:
de nem győzelmi ének az énekem,
érctalpait a tipró diadalnak
nem tisztelem én,
sem az önkény pokoli malmát:mert rejtek élet száz szele, márciusfriss vérizgalma nem türi géphaláltzengeni, malmokat; inkábbszerelmet, embert, életeket,meg nem alvadt fürge vért:s ha ajkam ronggyá szétszakad, akkor isez inni való sós vérizü szélben,a felleg alatt,sodrában a szörnyü Malomnak,
mely trónokat őröl, nemzeteket,
százados korlátokat
roppantva tör szét, érczabolát,
multak acél hiteit,
s lélekkel a testet, dupla halál
vércafatává
morzsolva a szüz Hold arcába köpi
s egy nemzedéket egy kerék-
forgása lejárat:én mégsem a gépet énekelemmárciusba, most mikora levegőn, a szél erejénérzeni nedves izétvérünk nedvének, drága magyarvér italának:nekem mikor ittam e sós levegőt,kisebzett szájam és a szókmost fájnak e szájnak:
de ha szétszakad ajkam, akkor is,
magyar dal március évadán,
szélnek tör a véres ének!
Én nem a győztest énekelem,
nem a nép-gépet, a vak hőst,
kinek minden lépése halál,
tekintetétől ájul a szó,
kéznyomása szolgaság,
hanem azt, aki lesz, akárki,ki először mondja ki azt a szót,ki először el meri mondani,kiáltani, bátor, bátor,azt a varázsszót, százezerekvárta lélekzetadó szentembermegváltó, visszaadó,nemzetmegmentő, kapunyitó,szabadító drága szót,hogy elég! hogy elég! elég volt!
hogy béke! béke!
béke! béke már!
Legyen vége már!
Aki alszik, aludjon,
aki él az éljen,
a szegény hős pihenjen,
szegény nép reméljen.
Szóljanak a harangok,
szóljon allelujja!
mire jön uj március,
viruljunk ki ujra!
egyik rész a munkára,
másik temetésre
adjon Isten bort, buzát,
bort a feledésre!Ó béke! béke!legyen béke már!Legyen vége már!Aki halott, megbocsát,ragyog az ég sátra,Testvérek, ha tul leszünk,sohse nézünk hátra!Ki a bünös, ne kérdjük,ültessünk virágot,szeressük és megértsükaz egész világot:egyik rész a munkára,másik temetésre:adjon Isten bort, buzát,
bort a feledésre!

 

-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-

 

 

 

Bableves csülökkel, csipetkével

 

Gyorsan, amíg nem lesz holnap, mert ugye húsvét előtti nagypénteken nem illik húsos ételt fogyasztani.

Na de az ünnepekre főzött igazi házi sonkának a levét csak nem dobjuk ki, inkább a sonkáról levágott csülök részből és a sonkaléből egy jó kis bablevest főzünk, igazi csipetkével.

 

 

Hozzávalók

 

0,5 kg barna száraz bab

1 nagy fej vöröshagyma

1 fej fokhagyma

1 db közepes csülök

5 szál sárgarépa

2 szál fehér répa

 

Csipetkéhez

 

2 db egész házi tojás

20  dkg liszt

csipet só

 

A csipetkét én késes robotgépben készítem el. Beleteszem a 2 tojást, megpörgetem, hozzáadom a lisztet és pár fordulat, s máris kész a csipetke.

 

A babot előző nap este beáztatjuk. Másnap a sonkalébe belerakjuk, hozzáadjuk a többi zöldségfélét (hagyma, fokhagyma, sárga és fehér répa)

Lassú főzéssel kb 1 óra alatt elkészül a leves.

 

Az elkészített csipetkét kis gombócokra szedjük, majd jól kisodorjuk. Az kisujjnyi vastagságu kisodort tésztát lisztes deszkán apróra felaprítjuk, s belefőzzük a bablevesbe. Kicsikre kell vagdosni, mert jó nagyokra megnő.

Miután a bab is sűrít, a csikpetke is lisztes deszkán került felaprításra, így rántást már nem készítünk. Egy kisebb merőkanálnyi babot kiveszünk a levesből,  botmixerrel pürésítjük, adunk hozzá piros őrölt paprikát, s belekeverjük a levesbe. Megvárjuk amíg elkezd lassan felforrni, ekkor beleszórjuk az összevagdosott cssipetkéket.

kb 10 perc alatt el is készül.

 

 

Ez egy olyan óriási adag, hogy akár 8-10 fő részére is elegendő. Mi hatan ettük, de még majdnem a fele megmaradt, ami bedobozolva, fagyasztószekrényben várja a következhő fogyasztást.

Panírozott sonka sajttal

Sikerült olyan négyszögletes "uzsonna" sonkát venni a ház urának, amit nem igazán szeretünk, ezért ki kellett valamit találni, hogy legalább ne lássuk, amíg esszük :) Na ez eddig a majdnem vicc volt. Egyszóval nem igazán vásárolgatunk felvágottakat, ez most kivételes eset volt. Ráadásul még olyan panírakármit is hozott hozzá, amit én még soha sem használtam.

 

 

Adott volt a sonka kockára vágott szeletei, a sajt, és a krumpli, no és a panírmorzsa, s egy kevéske olaj a sütéshez.

 

A sonka négyzet alaku szeletei közé berakunk 1 szelet rántani való sajtot, majd elvágjuk úgy felébe, hogy ilyen háromszögletű lapokat kapjunk, Fogvájóval addig összefogjuk, amíg a panírmorzsában megmártogatjuk mindkét oldalán, majd az előmelegített olajban mindkét oldalát szép piros ropogósra sütjük.

Amíg a húsok sűlnek, addig a megtisztított negyedekre vágott krumpliszeleteket fóliával bélelt tepsire rakjuk, bespricceljük olajjal és előmelegített sütőben kb 15 perc alatt készre sütjük, majd steak fűszerrel megszórjuk.  

 

Amennyire tiltakoztunk a sonka ellen, annyival jobbra sikerült az elkészült ebédünk.  Ez az étel is a 30 perces elkészülési kategóriába tartozik, s 2 fő részére bőségesen elegendő.

Smarni vagyis császármorzsa

Az előző posztban szereplő csicsókakrémleves mellé  egy egyszerű és nagyon gyorsan elkészülő második fogást találtam ki, a smarnit, vagyis magyarul: császármorzsát. Na ezt sem csináltam még soha sem, de már éppen itt volt az ideje.

 

2 db tojást,   2 dl tejjel  (édesítőszerrel ízesítve) összekeverjük, s annyi lisztet adunk hozzá, hogy jó sürű palacsinta tésztát kapjunk. (Dupla olyan sürű, mint a normál palacsinta tészta)

Egy közepes serpenyőben kevés olajat melegítünk, s amikor már jól felemelegedett beleöntjük a sürű masszát. Pár pillanatig hagyjuk, hogy az alja kössön meg, aztán egy fakanállal szét daraboljuk, majd átforgatjuk a tésztát mindaddig, amíg minden oldala szép piroskás lesz.

 

Tálaláskor porcukorral szórjuk és baracklekvárral ízesítjük.

 

A csicsókakrémlevest és a smarnit mindösszesen 20 perc alatt lehet elkészíteni, tehát ez is a 30 perces ebédkészítési kategória, méghozzá két fogásban.

Mindkét fogás nagyon laktató volt, azt hiszem egyedül is megállta volna a helyét, vagy legközelebb csak fele adagból készül mindkét étel.

Csicsóka krémleves

 

Csicsókát -bevallom- utoljára gyerekkoromban láttam. Volt a kertünk végében egy jó csomó, de a nagypapám mindíg azt mondta, hogy a csicsóka az a szegények krumplija, ezért aztán nem is szedtek föl belőle soha.

 Most már nem az a lényeg, hogy kinek a krumplja, az a fontos, hogy végre megkóstolhattuk, s elmondhatjuk, hogy nagyon sajnáljuk amiért eddig is vártunk az elkészítésével.  Azt hiszem, hogy gyorsan be kell hozni a lemaradásomat a csicsókával. Piacon járva rá is találtuk egy láda csicsókára. Nem mertem venni, csak 3 db-ot, mert nem tudtam fog-e ízleni. Ízlett.

Először a neten próbáltam rákeresni a csicsóka krémlevesre, s nagy örömömre egyik nagyon kedves ismerősöm Zamat és Illat  blogján meg is találtam.

 

 

 

Nem sokat változtattam a hozzávalókon, azért leírom ahogyan én készítettem:

 

Hozzávalók:

 

3 db kisebb csicsóka (kb 35 dkg volt)

1 kisebb fej édes hagyma

3 gerezd fokhagyma

só

bors

1 evőkanál (só és tartósítószer mentes) ételízesítő

1 dl tej

1 dl habtejszín

 

Az elkészült leves tetejére  2 szelet szezámmagos zsemleszelet megpirítva, kockára vágva.

 

A csicsókát  meghámozzuk, felkockázzuk, s egy kisebb lábasba feltesszük főni, hozzáadjuk az édes hagymát apró kockára vágra és a fokhagyma gerezdeket, és az ételízesítő.  Annyi víz kell rá, hogy éppen csak  ellepje.

 

Rövid idő alatt megpuhul a csicsóka. Botmixerrel pépesítjük, hozzáadjuk a tejet és a tejszínt, s csak éppen átforraljuk.

Én nem hígítottam, s így sűríteni sem kellett. 

 

A zsemleszeleteket egy kevés olajjal bespriccelt serpenyőben mindkét oldalukon megpirítjuk, kockára vágjuk és a leves tetejére szórjuk.

 

Nagyon laktató, nagyon finom. Biztos vagyok benne, hogy nem utoljára ettünk ilyen finom krémlevest.

 

 

Óriási előnye, hogy kb 15 perc alatt elkészül. Én két tálkába adagoltam, de ez a mennyiség 3-4 fő részére is elegendő, mert bizony ezek a tálkák jó fél literesek.

 

A leves után smarnit fogyasztottunk, de erről egy másik bejegyzésben írok.

Gyors lángos

Tessék mondani, kötelező naponta minden délben főtt ételt fogyasztani? - mert nálunk eddig mindíg így működött a dolog, de már annyira elegünk van a főzött ételekből, ebédekből, hogy kitaláltam: lángos lesz. Lett is. Mégpedig egy nagyon egyszerű, gyors eljárással.

Összesen 7 db lángos sült. Na ebből kettőt-kettőt elfogyasztottunk egy jó nagy pohár frissen centrifugált gyümölcslével. A megmaradt 3 db lángos az  én esti vacsorám,  és a másnapi  reggelim. Még el tudtam volna viselni a következő nap is :)

 

Hozzávalók 7 db nem éppen kicsi lángoshoz

 

3 dl langyos kézmeleg víz

2 tk. cukor

2 dkg friss élesztő

1 ek só,

40 dkg BL 80-as liszt

10 dkg graham liszt

1 dl olaj

A sütéshez bő, tűzforró olaj

 

Elkészítése:

 

Egy tálba öntjük a langyos vizet, belekeverjük a cukrot és az élesztőt is belemorzsoljuk. Pár percig hagyjuk az élesztőt a langyos vízben feloldódni. Amikor az élesztő felfutott, hozzáadjuk a sót. (Azért most adjuk hozzá a sót, mert így a tészta nem tud olyan hamar felfutni)

Hozzákadjuk a lisztet és egy laza szerekeztű tésztát keverünk belőle (én dagasztógéppel). Amikor a gép végzett, egy konyharuhával letakarjuk és kb 20 percig hagyjuk kelni. 20 perc után a tésztát körbe locsoljuk az 1 dl olajjal és még az aljára is alányomkodjuk az olajat. Ez azért jó, mert így a tésztánk nem lesz olyan ragacsos.  Újra letakarjuk és egy 5 percet megint kelesztjük. Ezután az egész tésztát 7 adagra elosztjuk, olajjal kikent tálcára rakjuk és még 5-10 percig hagyjuk pihenni.

Az olajat közben felmelegítjük. Nagyon fontos, hogy az olaj tűzforró legyen, mert így nem fogja magába szívni a tészta.  Mindkét oldalát 1-1 percig sütjük. Kéztörlő papírral bélelt tálcára rakjuk, hogy az a kevéske kis olaj is lecsurogjon róla.

 

 

Én kifejezetten csak az üres lángost szeretem, míg a férjem és a családom többi tagja sajtosan, tejfölösen fogyasztja.

Amikor az elmúlt vasárnap a gyerekeknek említettem, hogy egyik napon mit ebédeltünk, közfelkiálltással egyhangúlag megszavazták, hogy a jövő hétvégén lángosos vasárnap legyen :)

Volt egy március 15-e

Volt egyszer egy március 15-e, nem is olyan régen. Nekem a március 15-ék mindíg ünnepnek számítottak, de valahogy sohasem a számomra jelentős nap jutott eszembe. (ez a nap ugyanis a születésnapom.) Ezen  a napon, mindíg a kokárdáról, a nemzetiszínű zászlóról, az 1848-as szabadságharcról, Petőfiről, s még sorolhatnám miről is emlékeztünk.  2013. március 15-e most mégsem ezekről szólt az egész országban. Inkább szóltak a hírek az országot beterítő hófúvásokról, az elzárt területekről, az utakon fagyoskodókról, s egyáltalán az egész ország hóhelyzetéről.

Nem volt ez nálunk sem másképp, de nem is nagyon ünnepeltünk, inkább szolidaritásból mi sem tartottunk "nagy születésnapi bulit", csak szerényen elhalasztottuk még a családi összejövetelt is hétvégére.

 

2013. március 15-én erre ébredtünk, de egész nap ilyen hóesésben, s óriási hólapátolásban volt részünk.

 

 

Március 17-én, amikor már az országban is kezdett oldódni a vészhelyzet, mi is már csak gyönyörködtünk a nagy hóban, s leültünk a családi asztal mellé és elfogyasztottuk hétvégére szánt ebédünket.

 

 

Meglepetésben azért még így is volt részünk. A fenti tortát Kriszta lányunktól kaptam, aki életében először próbálkozott a fondant bevonattal, ami azt hiszem -mint első munkája- meg is dícsérendő. El is mondta, mennyit izgult, dolgozott vele. Nekem óriási örömet szerzett már azzal is, hogy egyáltalán hozzáfogott, mert előtte mindíg azt mondta, hogy Ő ilyet nem biztos, hogy meg tudna csinálni. Köszönöm kislányom ! - nagyon jól esett ! - a torta pedig -mint első munkád- nagyon finom volt.

 

 

Azért február végén, március elején még arra gondoltunk, hogy no majd 15-én -mert bíztunk benne, hogy addigra csodásan kisüt a nap - nagykanállal fogunk enni, azaz: terveztünk egy grill partit, mint első tavaszi kerti megmozdulást. Fel is készültünk rá. Így aztán a 32 db csirkeszárny -majdnem egészében kicsontozva - egy csodálatos pácba került és várt jó sorára, no meg a jó időre.

 

Kicsit én is elszámoltam az időt, s nagyon hamar bepácoltam a húsokat, de mint tudjuk annál finomabb, minél hosszabb ideig pácolódik.

 

No ezeknek a csirkeszárnyaknak bőven volt idejük a pácban maradni. Oly annyira, hogy egy hét után beraktam dobozostúl, mindenestűl a fagyasztóba, hogy amikor eljön az ideje, akkor majd kivesszük, grillezzük és fogyasztjuk.

 

A kora tavaszi idő aztán áthajlott egészen kemény zord téli időbe, így aztán a mi pácolt csirkeszárnyaink egy óriási pataki tálban a sütőben sültek készre. (Azt hiszem, ezt senki sem bánta meg.)

 

Mai napig is emlegetjük az elhalasztott születésnapot, a degeszre pakolt pocakokat, és azt is, hogy az ebéd elfogyasztása után az egész család csak másnap volt képes valamit is enni :)

 

De hogy én sem maradjak le a sütemény készítéséről, egy egyszerű epres krémes készült erre a napra.

 

Az epreskrémes alapja a kókuszkocka  mézes tésztája, amit már nagyon sokszor elkészítettem, s fel is váltottam vele a piskótát. Nekünk ez a mézes tészta sokkal jobban bejön.

 

A tészta tetejére rakott eprekre vanília krém került. A még betervezett tejszínhab borítás már elmaradt, mert addigra  a család nem nagyon tudott mit kezdeni a tele gyomrokkal. Azt hittük, hogy már senki sem fog tudni süteményt fogyasztani, de ez az óriási dupla adag epreskrémes 80 %-a elfogyott, olyan hamar, hogy arra nem volt idő, hogy egy szeletet lefotózzunk. Persze nem is erre gondolt senki. Mindenki csak evett, evett, s alíg tudta abbahagyni.

A nap kiemelkedő fénypontjának azért én mégis ezt a fondant-al bevont süteményt tartottam, mert Kriszta lányom nagyon megküzdött azért, hogy ezt bevállalja.

 

Ha rosszul is kezdődött ez a március 15-e, annál jobban végződött. Az ételsorral mindenki elégedett volt, s még a mai napig is emlegetjük az utána következő egy napos "éhségsztrájk"-ot :)

 

Minden jó, ha jó a vége, mi ebben az évben is  -ha nem is március 15-én, de - megünnepeltük a születésnapomat :)

Spagetti kicsit másképp

Spagetti, nem éppen úgy, ahogy általában megszoktuk. Maradékfelhasználás a hűtőből, s ebből lett egy finom egytál étel. Már megint brokkoli krémlevesnek indult volna a mai ebéd -ugyanúgy, mint már napokkal ezelőtt, - de ma megláttam Katánál a brokkolis szélesmetéltet, s arra gondoltam mi lenne, ha elkészíteném. Igaz, hogy sok mindenben eltér a két recept, de az ötlet nagyon jól jött.

 

S akkor, ahogy én készítettem:

 

Hozzávalók -minden, ami éppen a hűtőszekrényben most fölslegesnek látszik, s egy önálló ételhez sem elegendő)

Először is, amiből összejött ez a 3 személynek elegendő étel:

 

10 dkg házi húsos (kolozsvári) szalonna

1 fej édes hagyma

3 cikk tisztított fokhagyma

fél marék fagyasztott gombaszeletek

20 dkg szendvicssonka (olyan ízetlen, hogy nem tudtuk elfogyasztani, de így felhasználva nagyon jó)

1 púpos teáskanál Édes-Anna

2 dl tejszín (habtejszín)

 

20 dkg spagetti

 

A spagettit sós, kissé olajos vízben feltettem főni. S amíg a tészta megfőtt, addig a rávaló is elkészült.

 

 

10 dkg húsos házi szalonnát vékony szeletekre vágtam, s kiolvasztottam, majd kiszedtem egy kistányérra.

1 db édes hagymát (olyan halvány lila színű és nem piszkálja az epénket) apróra felkockáztam, s a szalonna zsírján megpuhítottam.

Fagyasztott gombaszeletekből pár darabot összevágtam, hozzáadtam. 3 cikk fokhagymát is belereszeltem. A gombaszeletek egy kis levet eresztettek, s ebben jócskán megpuhult a hagyma, majd hozzáadtam a kockára vágott uzsonnasonkát. Kevés ideig kevergettem és rátettem az Édes-Annát (ettől lett ilyen szép piros a spagetti)

Amikor már szépen összepárolódtak a serpenyőben lévő hozzávalók, akkor ráöntöttem 2 dl habtejszínt, s ezzel kevergetve szépen besűrítettem. Sózni nem kellett, mert a szalonna kisűlt zsírja elegendő sósságot adott, s az Édes-Anna is besegített.  Egyéb fűszert nem adtam hozzá.

 

 

Közben a brokkolit rózsáira szedtem és egy -arra alkalmas- tupperes edényben, mikróban puhára pároltam (4 perc alatt).

 

A tészta kifőtt, leszűrtem, beleforgattam a sonkás, gombás, tejszínes masszába. Tányérra raktam, s a kisült kolozsvári szalonna szeletkékkel megpakoltam, majd a tetejére tettem a brokkoli rózsákat.

 

Ez az étel is a 30 perces elkészülési kategóriába tartozik. Nagyon egyszerű, de nagyon finom lett.

Kenyér és zsömle

Ez egy majdnem dupla adag tészta, kevés grahamliszttel, kovásszal készült. Ilyen nagy adagot akkor szoktam sütni, amikor jön a hétvége és hatan üljük körül az asztalt. Egy kenyér biztos, hogy elfogy, a zsömlék pedig maradnak vacsorára, s a következő napok reggelijére. A kenyér 1,2 kg-os, a zsömlék 10,5 - 11 dkg-osak. A zsömléket mérlegre teszem, hogy közel egyforma súlyúak legyenek. Megéri lemérni, mert szép egyformák lesznek.

 

Minden, az előző esti kovászkészítéssel kezdődik. Miután elég nagy adag a tészta, így a kovász hozzávalóit is megemelem.

 

40 dkg BL 80-as kenyérliszt

1  dkg friss élesztő

3 dl víz (hajszálnyit bőven mérve)

 

Egy fakanállal összedolgozzuk a hozzávalókat, a kelesztő tál tetejével lezárjuk és a konyhai asztalon (pulton) hagyjuk egészen másnap reggelig.

 

Reggeli után hozzá is kezdhetünk a kenyér- és zsömle sütésének előkészítéséhez. Először is kimérjük a kenyér hozzávalóit.

 

3 dl víz

0,5 dl olaj

beleöntjük a kenyérsütőgép üstjébe (nálam dagasztó gép)

 

55 dkg BL 80-as kenyérliszt

15 dkg Graham liszt

2,2 dkg só

 

összekeverjük, és hozzáadjuk a vizes anyagokhoz. A liszt tetejére (az edény széléhez közelebb) morzsoljuk a

 

2  dkg friss élesztőt, majd

 

belekanalazzuk az előző este elkészített kovászunkat.

 

A gépet beindítjuk és addig dagaszttatjuk a géppel, amíg egy gombóccá nem alakul, és a tészta elválik az edény falától. (kenyérsütő gép esetében a megadott dagasztási idő).

Dagasztógépben ez kb 5-6 perc.

 

Dagasztás után gyúrólapra (én letisztított munkalapra) tesszük a tésztát, kissé megformázzuk és kelesztő edényben (nálam kelesztő kosár és kendő) rakjuk. Kétszer 30 percet pihentetjük, közben egyszer visszagyúrjuk az eredeti állapotára.

 

 

Így néz ki az első 30 perces pihentetés (kelesztés) után. Ekkor kiborítjuk a tésztát és visszagyúrjuk az eredeti formájára (6-7 mozdulattal jól kinyomkodjuk a levegőt belőle.)

 

Ez a kép már a második 30 perces pihentetés után készült. A tésztát kiborítjuk ismét a kelesztő edényből, levágunk belőle 6 x 11 dkg-os darabokat a zsömlékhez  és szintén visszagyúrjuk pár mozdulattal a majdnem eredeti méretére. Itt már kicsit nehezebb kisebbre gyúrni, mert a tészta nagyon jó állagú, s viszarugja magát. A levegőt jócskán kinyomkodjuk belőle, megformázzuk, majd bevagdossuk, és a sütőedénybe helyezzük.

 

A sütőedénybe,  nálam egy jénai kacsasütőhöz hasonlító vasnak nem ugyan mondható üvegtetős kacsasütő a kenyérsütő edény, amit fekete teflon bevonatú sütőfóliával kibélelünk.  A tésztát alulról egy zsiletpengével körbe, jó 1 cm mélységben bevágjuk, a tetejét bekarcoljuk.

Az edény jénai tetejét rátesszük és 40 percet kelesztjük. A 40 perc letelte után bekapcsoljuk a sütőt 250 fok maximumra. 20 perc alatt eléri a maximum hőmérsékletet. Ezalatt az idő alatt a tésztánk még kel. (tehát összes kelés 60 perc) A sütőfólia alá virágspriccelővel vizet spriccelünk, majd a jénai tető belsejét is bevizezzük. Betesszük a kenyértésztát a sütőbe és 10 percig (amíg a sütőedény is átmelegszik) a maximumon sütjük. 10 perc után levesszük a hőfokot 170-180 fokra, az időt 35 percre beállítjuk és ennyi idő alatt nagyon szép színűre megsül a kenyerünk.

 

Amíg a kenyértésztánk kelt, addig közben elkezdjük a 6 db zsömle megformázását. Bal tenyerünkbe helyezzük a tésztát és a bal hüvelyküjjunkkal a tészta közepét lazán nyomjuk, majd a jobb kezünkkel körbe ráhajtjuk a tésztát és ezt addig ismételjük, amíg ki nem kerekedik a zsemletésztánk. Pár mozdulat az egész.

 

Formázás után a tésztát összecsipkedjük, majd lerakjuk a nyújtó felületre és tenyerünk alatt meggömbölygetjük a zsömlét.

 

A végén a két kezünk között egy-két mozdulattal megpörgetjük a tésztát és szép kerek formára igazítjuk. Ez is csak pár mozdulat.

 

 

 

A megformázott zsömléket sütőfóliával bélelt tepsire rakjuk. Behuzzuk egy erre alkalmas (nálam direkt erre vásárolt szemetes zsákok) nejlonba, és hidegre tesszük (kamra kövezete,)  őket, amíg a kenyerünk kisül.

 

 

 

Időközben kisült a kenyerünk.

A zsemléket a tepsin vízzel bespricceljük, tetejét megszórjuk szezámmaggal és mehetnek a meleg sütőbe sülni.

A zsömlék 17 perc alatt sültek ilyen szép színűre. A tepsiről leszedjük és rácsra tesszük,  hagyjuk kihülni.

 

Ezalatt az idő alatt a kenyerünk is elkezd cserepesedni. Én soha sem szoktam  a kenyeret sülés után vizzel spriccelni, mert nekem megpuhul. Hogy mi az oka nem tudom, de nem is az a lényeg.

 

A lényeg? - a kenyér szép, a kenyér finom, s a kenyér ehető. S a gyerekeink, amikor vasárnap nálunk vannak, talán mindegy is, hogy mi az ebéd, egy ekkora kenyér el is fogy. Na ezért sül nálunk már több mint 20 éve a saját házi kenyerünk :-)