Ünnepekre készülve, így utólag

Ugye nem késő még  beszámolni arról, hogyan is készültünk a karácsonyi, Ó- és Új évi ünnepekre.

Az igaz, hogy teljes mértékben eltértünk a hagyományoktól, de ennek is megvolt minden oka. Sok mindent nem is én készítettem, de azért nem éhezett a család.

Átballagtunk a gyerekekhez és ott fogyasztottuk el a finomságokat.  (Három percre lakunk egymástól, így nem volt megterhelő a "ballagás", főleg nem hogy kocsival mentünk, mert nem tudtuk volna két kézben elvinni a dolgokat. Na és Robikát, kedvenc kiskutyánkat sem hagytuk itthon.)

A karácsonyi menü nálunk halászlé nélkül szinte elképzelhetetlen. Megoldottuk, mert a helyi Halászcsárdából hoztunk december 24-én 3 adagot, s ebből 6 ember tisztességesen jóllakott. Isteni finom volt, s még én is belekóstoltam egy picit.

Halászlé után rántott hal tartármártással (ezt itthon a férjem sütötte ki), majd Krisztikém készített két fajta rántott húst (párizsit és bécsit),  és szántódi ropogóst. Köretnek ki mit választott:  krumplipüré, tartármártás, és francia saláta. (A francia salátát én csináltam. Ezt még elbírta az epém) 

Sok fincsi sütemény is volt, természetesen a főszerep a bejglié (diós, mákos)  volt, de ezen kívül 6 lapos süti és sós ropogtatni való is akadt bőven.

Fotókat sajnos nem tudok hozni, mert vittem ugyan magammal a fényképező gépemet, de nem néztem meg itthon, s bizony kimerült akkumulátorok voltak benne. 

A család fiú tagjai kocsonya nélkül sem tudják elképzelni az ünnepi időket. Miután kocsonyát csak én főzök, ezért kegyetlenül izgultam az illatok miatt, de beraktam kuktába, s a legkisebb lángon főztem, így semmi illat sem jött ki a konyhából. Sikerült átvészelnem a kocsonyafőzést. 

Fiúk nagy örömére 12 literes kuktában főtt meg a kocsonya, benne a sok-sok finomsággal. Csülök, köröm, farkinca, bőrke, s természetesen a fűszerek: só, bors, zöldségek (sárga és fehér répa) 4 óriási fej fokhagyma, szerecsendió.

Amikor megfőtt, leszűrtem. A tiszta levet a hideg kamrában addig hűtöttem, hogy a tetejéről a zsírt majdnem teljes egészében le tudjam szedni. A húsokat kis tálkákba (meg óriási jénai tálakba) szedtem, a lezsírozott, langyosra hűtött levet rámeregettem. Tetejére picinyke piros fűszerpaprikát tettem, s indultak vissza a kamrába. Másnap reggel már ez volt a reggeli :)

Állítólag nagyon finomra sikerült. (mondták a fiúk)

Főztem, sütöttem még óvatosan egy, s mást, amibe a lányok (unokáink) is besegítettek. Majd hozom sorban ezeket is. Egyelőre örülök, hogy írni tudok róluk :)